Nyomdában Kubínyi Tamás legújabb könyve. Néhány kulcsszó a műből: Mit tesz az esti mese? - Erőt gyűjt az ország - Álmos és Bartók - Mágikus számok - Ady, Krúdy, Werbőczy - A finnugor dogma és sok évezredes birtokunk. Álmos hét könyvének szerzőjével honlapunk beszélgetett: 

Bartók Béla műveiről és életéről könyvtárnyi irodalom született, így ebben a kérdésben nem lehet azt mondani, hogy kutató és a közönség előtt ismeretlen lenne a téma, mint az Álmos hét könyvénél. Miért ír mégis Bartókról?

-           Ahogyan az Álmosról szóló könyveimet tíz év kutatás előzte meg, úgy Bartókkal sem most kezdtem foglalkozni, a kötődés eszmélésem előtti idő. A Kossuth Rádióban hallgatott esti mese után, amikor szép hang utasítóan szólt: „Remélem, ágyban vagytok már? Aludjatok jól, álmodjatok szépeket, jó éjszakét gyerekek!”, és közben szólt a Gyermekeknek sorozatból a Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok… kezdetű népdal zongora feldolgozása. A felszólítás nem volt kötelező, sok gyerek fennmaradt, kóstolva ezzel a központi hatalom akaratát megtestesítő rádióval szembeni ellenállást. Rebellisek a kismagyarok. Még nem tudtam, ki az a Bartók Béla, nem tudtam, hogy ő zongorázik, és írni-olvasni sem tudtam, mégis pontosan éreztem: ez a zene több mint altató. Az „aludjatok” paranccsal szembeszállni mégsem volt érdemes, a világ kozmikus rendje, a Nap járásából következő nappalok és éjszakák igazsága érezhetően erősebb volt, mint a gyermekként is érezhető elnyomás. Ha nincs utasítás, nincs annál jobb a világon, mint ilyen zenére aludni.

Ki gondolta volna, hogy egy végcím zene életre szóló hatással lehet…

-           A kommunizmus fél évszázada alatt a Kossuth rádiónak az volt a minden este visszatérő néhány őszinte pillanata, ahogy a hírolvasó és a többi szereplő hangjából akkoriban kihallottam. Abban a kis darabban múlt és jövő fordulópontját éreztem, és noha az elalvás maga is váltás egyik tudatállapotból a másikba, kicsit belekóstolván az örökkévalóságba, a reálison kívüli álomba, ma már biztosan tudom, mindennél több igazságot mondott a zongorajáték, és általa sokkal többet értettem meg a világból, mint ami mondható és tanulható volt későbbi éveim során. Bartók az amerikai útja előtti utolsó koncertjének ráadásaként játszott azon a felvételen. A Csillagok, csillagok… búcsú az emberektől, búcsú a személyes tárgyaktól, épületektől, tájaktól, kövektől és vizektől, búcsú Magyarországtól, búcsú a világtól, az élettől. Mindeközben nincs benne semmi negatív, ma divatos depresszió, vagy bármi hasonló, minden hangja megtartó erő azoknak, akik hallják, akik itt maradtak és ide lesznek születendők. Bartók világérzése, személyes üzenete ért hozzám csillagútról, emberi sorsról, mindenségről, bánatkönny boldogságról, aggodalomról és megnyugvásról. Őszinte zene, csak úgy érdemes tekinteni a világra, ahogy Bartók tekint kagylótól virágon át minden létmegnyilvánulásra, szélzúgásra, madárhangra, ritmusra, zenére.

Mi foglalkoztatja? A személyiség, vagy a környezet, amelyből ez a zene megszületett?

-           A zenéjét meg lehet közelíteni pusztán technikai szempontból, noha ez az út önmagában nem vezet sok értéshez. Foglalkoztat különleges zárkózott személyisége. Bartók életműve az emberiség magas-kultúrájának legjava, évezredekből merítő és évezredre mutató tudás és tapasztalat, ha mindent elmondtak volna, eszembe sem jutna róla könyvet írni. Ha a legfontosabbat elmondták, akkor sem. Mindig a legfontosabbat kell mondanom az embereknek, és most ez a legfontosabb. Akkor is, ha feldarabolt, gyarmati sorba süllyesztett és minden nap elárult országban élünk. Mert ilyen időben az erőgyűjtés a legfontosabb.

Mennyiben más az Ön könyve? Mi az első, a kutatás, vagy valami más?

-           A Bartók életrajzi munkák alaposak, napról napra követhető bennük a zeneszerző útja, tevékenysége, ám személyével, kicsiny gyermekkorával kapcsolatban ezek a kronológiák hamar eljutnak élete ötödik esztendejéhez, amikor zongoraleckéket kezd venni az édesanyjától. Meggyőződésem szerint ekkorra már sok minden eldőlt, ezért számomra és reményeim szerint az olvasó számára is a legrejtélyesebb időszak a születése után eltelt néhány esztendő. Számos kutatásra érdemes adat merült fel, mégsem ez vezet, hanem a körülményeket láttató szándék és a titok megfejtése.

Van történelmi kapcsolat Álmos és Bartók között?

-           Nagyon is! Az információs szmogban elvész a lényeg, Bartók egész élete a magyar történelem legkülönlegesebb kora, ha úgy tetszik, az Álmossal kezdődő honvisszaszerzési történet másik vége. A történelmi Magyarország felszámolása pontosan egybeesik Bartók életével. A kapcsolat közöttük, hogy mindketten a magyarság javára tették fel életüket, így évezredes ismerősök, akárcsak az értő olvasó.

Honszerzés után honvesztés? 

-           A honvesztés folyamat nyilvánvalóan nem Bartók idején kezdődött, tulajdonképpen az ország három részre szakadása a mai napig sem ért véget, igaz, a defterdár most nem hord bő bugyogót, nehezebb észrevenni. Ugyanúgy rabolja terményünket, rabszolgának viszi gyermekünket, szétdúlja családunkat.

Régóta tervezte ezt a könyvet?

-           Nem terveztem, mégis mindig erre készültem. Kiszakadt belőlem, mint az Álmos hét könyve, ahol azt sem tudtam, hogy hét könyv lesz, csupán a nyomda alá rendezéskor derült ki, hogy minden szerkezeti eleme, a 77 fejezet, a 777 ábra és ugyanannyi keretes információ, valamint a hét nagy helyszín köré csoportosuló történet ezt a formát határozza meg. Bartóknál ugyanazt a kötelességteljesítést éreztem, ugyanakkor abban különbözik a két folyamat, hogy az Álmos kéziratra rátettem az utolsó pontot, amikor az első könyv a nyomdába került, most viszont messze nem látom a végét. Az első Bartók könyvem a zeneszerző életének első évét dolgozza fel, és ha azt kérdezi, hogy mikor lesz vége, csupán annyit tudok mondani, hogy 64 évet élt, és minden napja érdekfeszítő.

Úgy hallottam, zongorát kért a könyvbemutatóra. Játszani fog?

-           Kénytelen vagyok használni a hangszert, mert a szó nem zene. A Csillagok, csillagok, az Allegro Barbaro vagy a Mikrokozmosz néhány darabja ott él minden magyarban, noha sokan nem tudnak róla. Ezt akarom tudatosítani. Amikor a szerző és munkatársai adatokat gyűjtenek valakiről és meghallgatják azt a művet, amelyet a feljegyzések szerint adott időpontban a kutatott személy hallott, – ilyen volt például Richard Strauss Zarathustrája, amely megváltoztatta Bartók életét és gondolkodását – akkor az egykori és a mai közönség által tapasztalt benyomások összeadódnak, segítik a megértést. A világ lélekben játszódó legnagyobb csodáiról van szó.

Imígye szóla Zarathustra a szimfonikus költemény eredeti címe, és szerzőjének ugye, semmi köze nincs ahhoz a Strauss családhoz, amelynek keringőit és polkáit újévi koncerten szokásos játszani.

-           Így van, a Bartókról szóló előadásaimat ezzel a Richard Strauss zenével kezdem, és mondhatom, manapság is frenetikus a hatása, az egymásra tornyozódó kvartok egy régi új világ üzenetét hordozzák, szemünk előtt jelenik meg az ókori magas-kultúra, a Jóistennel kötött szövetség. Nekünk külön-külön szövetséget kell kötnünk a Jóistennel. Gyengeségünk oka e sok kis szövetség hiánya. A részinformációkból akkor születik valami, ha kapcsolatba lépnek, interferenciával hatnak egymásra, így fonódik össze múlt és jelen. A tudás különböző szintjei fölött megjelenik egy magasabb, az intuitív tudás. Bartók egyik filmfelvételén, melynek hangja nincs, látom a keze és főleg a szeme mozgásából, hogy az Allegro Barbarót zongorázza. Bárki mondhatja, hogy mindez feltételezés, ám ahogy az alsó Fisz kvintre tekint villámgyors sólyompillantással, az bizonyosság. Egyébként utólag be is igazolódott.

Van valami személyes indítéka a könyvnek?

-           Csak az van. Bartók a világ általános romlásával szemben az egyén felelősségére figyelmeztet, nem azzal kell foglalkoznunk, hogy más miként romlik, hanem mi hogyan válhatunk jobbá. Minden igaz zenének, képnek, könyvnek, filmnek két szóban össze lehet foglalni az üzenetét: Légy jó! Engem nem lehet megetetni azzal, hogy nem tudjuk kik vagyunk, és honnan jöttünk. Nagyapám szépapja részt vett a szkíta eredetet törvényként rögzítő Werbőczy-féle Tripartitum kidolgozásában, ő maga Nagyváradon egy kávéházba járt Adyval, még ha el is különült a hangos színész-újságíró társaságtól, mesélte, egyszer fegyvert fogott rá Krúdy, amikor hajnalban nem bírta már tovább hallgatni regénye végtelen történetét. Szemtanúja és közvetítője volt annak a kornak, melynek bírálatát és értékmentését Bartóknál alaposabban senki nem tette meg. Egy évben születtek. Ez az én személyes indítékom, mert az információ az idő távlatában torzul, ha nem írom meg, elvész.

Nem beszéltünk a könyv tartalmáról, nem árulok el titkot az olvasónak, ha elmondom, hogy Bartók életének első évéről szól az egész.

-           Csodálatos dolgok történtek abban az 1881-82-es esztendőben, élet és halál ügyében olyan beavatáson ment át a csecsemő, ami földi embernél páratlan. Háttérben a történelmi Magyarország szellemi gazdagsága és anyagi szegénysége, azé a világé, amelynek gondolatban tartása, pontos ismerete létkérdése a mai magyarságnak. Sajnos a nagymamák sem tudják elmondani a vasárnapi ebédnél. Torontál megye ma románok és szerbek által megszállt terület, ahonnan a magyarok és németek kegyetlenül el lettek üldözve. Csak akkor maradunk meg sok évezredes birtokunk maradványán, ha az elkövetkezők átélik, hogy mindaz ma is hozzánk tartozik anyagi és szellemi értelemben, amit egykoron eleinknek adott a Jóisten. A valószínűség-számítás és a történelem egy ponton kapcsolódik: nincs olyan kontinentális ország, amelynek határai örök időkre változatlanok, ha túl leszünk a területvesztéses nemzetirtás jelenkorán, akkor más idők következnek, elsősorban lélekben kell készülnünk. Ahogy Álmos mondta: Lélekbátorság!

Lejegyezte: Marosics Tamás

Hozzászólások (0)

RSS-csatorna hozzászólásai