"Ha egyetlen szívet, egyetlen gondolkozó főt, csángómagyar testvéreink iránt megindíthattam, ha 100 000 ma is élő magyar testvér sorsa legalább egyetlen embert tettekre késztet, úgy teljes célomat elértem." [Domokos Pál Péter Csíksomlyó, 1931. június 23.]
A H-599 zenekar szervezésében múlt hétvégén jótékonysági koncertre került sor, mely bevételéből az eddig összegyűlt adománnyokkal együtt közvetlen a rendezvény lejártával bérelt mikrobusszal kiszállítottad Csángóföldre. Így tudjuk, hogy azokhoz ért el minden egyes ceruza és papír, akiknek szántuk.

Kérlek mesélj olvasóinknak az estéről.

• Megemlítésre méltó, hogy a H-599 zenekar önmaga szervezte meg bonyolította le a jótékonysági koncertet. Úgymondván önerőből. Rajtuk kívül még két másik együttes is fellépett, mégpedig a Napvágás és az Ezüstpatak. Belépő helyett adományokat fogadott a szervezőség, mindenki annyit adott a perselybe, amennyit gondolt. Volt aki száz Forintot, volt aki ötezret, így húszonöt Forint híján 50 ezer Forint gyűlt össze. Ezzel járultak hozzá a zenekarok a mikrobusz kölcsönzési díjához és a csángóföldi út üzemanyagköltségéhez.

A résztvevő együtteseknek ezúton is köszönjük támogatásukat s nem utolsó sorban a közönségnek, és mindenkinek, akik szellemben, tettekben és anyagilag hozzájárultak a kezdeményezéshez.

• Ezúton is köszönjük mind a három zenekar résztvételét és kiemelném a H-599 zenekar tagjait, hisz gyakorlatilag nekik köszönhetjük az egész rendezvény összejöttét. Külön köszönet azoknak a testvéreknek, akik szívvel viselik csángó magyar testvéreink sorsát és ezt az adományaikkal is kifejezték: a Jobbiknak, a Péceli Önkörmányzatnak, Honti Károlynének a Zsóka Papírboltból és péceli magán embereknek (Placsó Istvánné, Lestyán Péter, Csopják Tibor, Sarlós Imre, Czier István, Kovács Károly, Podminiczky József), az Írországi Magyarok Közösségének, a Népmese Múzeumnak és számos jószívű embernek, akik önzetlenül adakoztak a gyermekeknek.
  S ami az egyik alábbi képen is látható: a Péceli Önkormányzat vett egy új 2x1 méteres forgatható iskolatáblát, melynek egyik fele mágneses, másik fele krététával írható.

Térjünk vissza az úthoz. Eléggé későn indultál el, és siettél, mert a következő napok tele voltak programokkal a határidőnaplódban.

• Igen, az este csak az első két zenekar fellépését tudtam szemmel követni, így sajnos a Napvágásról lemaradtam, mivel indulnom kellett a tízenvalahány órás útra. Összesen hárman űltünk a buszban, velem volt még a sógorom és az egyik munkatársa, akik e módon fejezték ki támogatásukat. Másnap déli tíz-tízenegy óra felé értünk ki Csíkszeredára és többszázezer magyarral részt vettünk a Csíksomlyói Búcsún. Este Tibódba mentünk, ott voltunk elszállásolva. Másnap reggel 8 óra körül indultunk tovább Moldvába, pontosabban Külsőrekecsinbe. Kézdivásárhely felé mentünk, ahol megálltunk az Ojtozi-szorosnál, Sósmezőn. Itt van egy régi temető, ahol a románok levésik, lecsiszolják a sírkövekről a magyar feliratokat, és román neveket írnak a helyükbe. Erről filmes beszámolót is készítettem nemrégiben, ami itt megtekinthető. Eme gyönyörűszép táj már Bákó megyéhez tartozik, itt magunk mögött hagytuk a Szent Korona Országhatárát és átléptünk Moldvába, áthaladva számtalan falvakon, ahol már a GPS rendszerünk is kiakadt. Amit még tudni kell, hogy a Rekecsinbe és Külsőrekecsinbe vezető út zsákutca, mivel egy és ugyanazon út vezet be és ki. Öt órás részben földes úton kocsizva megérkeztünk, és pont elkaptunk a helyi búcsút. A két tanárnéni szivélyes fogadtatásban részesített bennünket.

A csángó emberben tapasztaltál, éreztél-e magyarságtudatot, hogyan vagy mivel azonosítják önmagukat?

• Tudni kell, hogy ez a terület már a Kárpát-medencén kívűlre esik, ez nem a történelmi Magyarország része. Az itteniek nem élték meg a ’48-as forradalmunkat, nem élték meg a mi ’56-unkat, sem a mi Trianonunkat, így teljesen más az ő magyarságtudatuk. Ők teljesen másképp élik meg a napjaikat, sokszor az volt az érzésem, mintha a modern világból a középkorba csöppentem volna bele. Az emberek nagyon vallásosak. A magyar nyelvet szerencsés esetben a nagyszülőktől tanulják meg a gyermekek. Hallottam olyat is, hogy a szülők, nagyszülők magyarul beszélnek egymás közt, főleg akkor, ha nem akarják, hogy a gyermekük megértse miről van szó. A fiatalokhoz románul beszélnek, megfelelve ezzel a papság elvárásának, ami ugye számukra mégiscsak szent. A fiatalok tíz-tízenegy éves korukban döbbennek rá, akkor tudatosul bennük lassan, hogy van egy másik nyelv is a románon kívül, amelyen egymás között beszélhetnek. Most már a hivatalos román tanterv szerint heti 3 órában tanulhatnak a gyerekek magyar nyelvet az iskolákban, de csak abban az esetben, ha a szülők kérvényezték ezt. Ezt sok helyütt épp a mélyen vallásos csángókhoz kiküldött papok akadályozzák meg, nem éppen keresztény módszerekkel. E hivatalos oktatáson kívül létezik az iskolán kívüli magyar nyelvű oktatás, s a gyűjtésünkkel ezt szeretnénk erősíteni, támogatni. Itt játékos formában, kreatív tevékenységek során, népdalok éneklésével, népmesék hallgatásával sajátíthatják el a gyerekek a magyar nyelvet. A román elnyomáson kívül az oktatási eszközök nélkülözése is nehezíti a lelkes oktatók tevékenységét, elképzelhetjük milyen nehéz dolguk van. Ezen kívül a tanároknak el kell sajátítanuk a csángó nyelvjárást és vele párhuzamosan oktatni a jelen magyar nyelv használatát.

Készítettünk többtucat fényképet is, már ahol szabadott, mivel a román papok nem csak a magyar (ördög) nyelvű misét akadályozzák meg, hanem befolyásolják a fényképezgetést is. Külsőrekecsin 90%-ban magyar, de ők nem magyarnak mondják magukat, hanem „katolik”-nak, azaz katolikusnak. Magyar nyelvű újság gyakorlatilag nem található, magyar televízó legfeljebb műholdról fogható, ha van megfelelő felszerelés és ugye pénz rá. Nemrég indult egy Csángó Rádió, de a falvakban ugye ritka a számítógép és az otthoni világháló elérés. Emellett magyar öntudatú értelmiség gyakorlatilag nincsen.

Milyen élményekben volt részed Csíksomlyón?

• Rengetegen voltak, létszámban talán most voltak a legtöbben a búcsún, ami tényleg nagyon megható élmény volt. Viszont van ennek egy rossz hajtása, mégpedig a sok árus, kik nemcsak Szeredától a Kegytemplomig sorakoztak, hanem még a dombra vezető kis úton is sátrat bontottak. De ez lehet másból más váltott ki, nézőpont kérdése.

Nem csak élményben gazdagodtál e hét lefolyása alatt, hanem már saját tapasztalatodból tudsz meríteni, ha más is szeretne gyűjtés szervezni csángó gyermekek magyar nyelvű oktatásáért az ország fővárosától messzebb fekvő településen.

• Sok segítőkész emberrel ismerkedtem meg a gyűjtés során, akik csak azért adtak adományt, mert a mi esetünkben kézzel  fogható és nyomon követhet az, hogy a segítség valóban eléri azokat, akiknek szánták. Ezért is készítünk képeket és beszámolókat a történésekről, hogy az emberek ne csak reméljék, hanem lássák is, hogy igenis van értelme segíteni.

A gyűjtés elejétől már világos volt, hogy nem egyszeri kezdeményezésről van szó, hanem belevágtunk egy tartós, folyamatos gyűjtésbe. S ahogy időnk megengedi és elégendő eszköz összegyűlt, ismét elvisszük az adományokat közvetlen Csángóföldre a kapcsolattartóinkhoz, csángó magyar tanárokhoz.

• Igen, a gyűjtés folyamatos, és amint összegyűlt egy mikrobuszra való rakomány, visszük is ki Csángóföldre. Az adományokat a Mind-Zene lemezboltban lehet személyesen leadni. Címe: H-1088 Budapest, Krúdy Gyula utca 9.
  Ha bármilyen kérdése van a gyűjtéssel kapcsolatban, kérjük, hívja gyűjtésünk szervezőjét, Molnár Rolandot a +36-70-3646284-es maroktelefon számon vagy írjon levelet a Ezt a címet a reklámrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse. géplevél címre.
  Támogatásukat a gyermekek és az oktatók nevében is köszönjük!

Magyar Táltos Honlap

Frissítés: A magyar oktatók beszámolója

Külsőrekecsin a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége legnagyobb oktatási helyszíne, majdnem 250 gyermek tanul magyarul az iskolai és az iskolán kívüli órák keretén belül. Sok gyermek megfordul a Gyermekek Házában, ezért nagy szükség van a tanításhoz szükséges, elengedhetetlen eszközökre. 

Ehhez kaptunk Pünkösd vasárnapján nagy segítséget. Nem kevés elszántságra volt szükség az adományok kijuttatásához, mivel a csíksomlyói és a külsőrekecsini búcsú is nagyban megnehezítette a közlekedést errefelé. Minden nehézség ellenére, a rekecsini búcsúsok tömegével megküzdve vasárnap kora délután megérkezett egy adományokkal megrakott mikrobusz a magyar házhoz. Alig értek ide vendégeink, egyből nekiláttak a pakolásnak. 

 

Elsősorban az iskolán kívüli foglalkozásokon használt eszközökből volt nagy hiány. Érkezett olló, ragasztó, fénymásolópapír, színespapír, ceruza, fonal, festék, zsírkréta, rajzlap, de rengeteg új magyar nyelvű tankönyv is. Amit pedig a legjobban vártunk – gyerekek és tanárok egyaránt-, megérkezett az az iskolatábla, amely a péceli önkormányzat képviselőinek nagylelkű adománya. Nagy Gábor és Varga László, akik a buszt Szigetszentmiklósról idáig vezették, rögtön össze is szerelték a kerekes, mozgatható táblát, amit aztán azonnal ki is próbáltunk. Hosszasabb ittlétre sajnos most nem került sor, rövid pihenő és ebéd után vendégeinknek vissza kellett indulni, hogy valahogy átvágjanak a Gyimeseken. A gyimesbükki pünkösdi felvonulás miatt a visszaút is jó öt órába telt, másnap reggel pedig hosszú út várt még rájuk Magyarországig. Ha még egy napot maradhattak volna, láthatták volna a csodálkozó, hálás tekinteteket, ahogy a gyermekek az ajándékokat fogadták. 

Szeretnénk a külsőrekecsini gyermekek nevében is köszönetet mondani minden támogatónak, aki segítséget nyújtott a gyűjtésben!

Elsősorban Molnár Rolandnak, aki a gyűjtést megszervezte és lebonyolította; Becs Józsefnek és Csillának; a H-599 zenekarnak, a Napvágás zenekarnak, és az Ezüst-Patak zenekarnak, akik jótékonysági koncertet szerveztek a felmerülő költségek fedezésére; a Péceli Önkormányzatnak, Czier Istvánnak, Csopják Tibornak, Kovács Károlynak, Lestyán Péternek, Palcsó Istvánnénak, Podmaniczky Józsefnek, és Sarlós Imrének; Nagy Gábornak és Varga Lászlónak, akik vállalták a hoszzú út levezetését; Honti Károlynénak, és minden kedves támogatónak, aki valamilyen módon segített az adományok összegyűjtésében

 

Isten fizesse

 

Divald Borbála és Kovács Melánia 

Külsőrekecsin, 2010. 05. 26.

Hozzászólások (0)

RSS-csatorna hozzászólásai