|
 Hejja TestVérek!
Ebben a képes beszámolóban megpróbáljuk szóban-képben visszaadni azt, milyen volt, hogyan telt az idei erdélyi koncertkörút a Historica zenekarral, melyik köztudottan a magyar történelem egyes eseményeit, állomásait zenésíti meg. Mint arról beszámoltunk, a bukaresti fellépés a hivatalos szervek közbejárása, nyomásgyakorlása miatt meghíúsult. Egyedi koncert lett ez volna a bukaresti, 23 ezer magyar lelket alakító magyarság előtt, de eljön az idő, amikor az eféle diktatórikus rendszereszközök megszünnek létezni, porrá válnak a szolgákkal, a szolgák szolgáival együtt. Na de most olvassuk a beszámolót!
Első nap, szombat
A zenekar Zsiga vezetésével egy bérelt kisbusszal indult el Budapestről, s mivel azzal jóval lassabban haladnak, előbb indultak el. Mi (három kamerás, Roland, Robi és jómagam) külön kocsival mentünk és szombat reggel indultunk. Azért csak ekkor, mert pár nappal a bukaresti koncert előtt a helyi szervezők indok nélkül visszavonták az engedélyt. De erről később bővebben. Az alábbi útvonalat választottuk:
Odaút: (Würzburg) – Budapest – Kecskemét – Szeged – Temesvár – Déva – Szeben – Brassó – Kézdivásárhely
Miután átléptük a műhatárt, Robi barátunkra bíztuk magunkat, amit később meg is bántunk. Ő ismeri az utat és irányít minket... Na erre fel a navigációs kütyünk is kiakadt, hirtelen nem tudta, hol vagyunk, merre menjünk. A Robi ugyanezen az állásponton talált magára. Valami nagy kerülővel és egy órás körbekocsikázással az oláhlakta vidéken visszataláltunk betonozott útra, innen irány Marosvásárhely. Idétlen időket élünk. Ismét szörnyű volt látni a magyar templomokat oláh ortodox freskókkal, keresztekkel s az ősi magyar falvakat, településeket oláh helységtáblákkal ellátva. Annyira nem is lehetnek ezek őslakosok, hisz a helységnevek nagyrészénél még a fáradtságot sem vették, hogy lefordítsák oláh nyelvűre. Egyszerűen ahogy a magyar kiejti és az oláh hallja, hallás alapon nevezték el a településeket, folyókat stb. Szinte mindenütt csak az átvezető főút aszfaltozott, a mellékutcák mind földutak. Iszonyú a por, ami illik is a román városok alapszínéhez. E benyomások alatt arról beszélgettünk, hogy mi lenne, ha a mai Erdélyt visszacsatolnák Csonkahonhoz. Még az erős NSZK is alig-alig bírta el az NDK hozzácsatolását, mi lenne akkor Magyarországgal. Se politikailag, se népességarányilag nem képzelhető el ez egyhamar. Itt valami nagynak kell történnie, nagyon nagynak.
Jóval Arad után, azt hiszem Déva után, már nem is tudom hol, behoztuk a zenekart. Épp a kétsávos főút felhajtó sávján pihentek JSzegények úgy tele voltak pakolva, hogy még utánfutót is kellett vinniük.
Minél közelebb kerültünk Székelyföldhöz, annál jobban vártuk, hogy megérkezzünk a szálláshelyünkre. Jó fél órával a zenekar előtt meg is érkeztünk és kipakoltunk a szobánkba. Amikor a többiek is megérkeztek, jött egy telefon, hogy még ma este meghívják a Historicát a Székelyföldi Motorosok klubjába. Akármilyen fáradtak voltunk, nem lehetett nemet mondani. Be a buszba, kocsiba, irány a klub. A helyiség egy hosszú folyósóra hasonlított leginkább, de az akkusztika nagyon jó volt, sőt, a hangulat is, hisz már előtte telt ház volt. Néhány dal zenélése után a közönséggel együtt állva elénekeltük a Nemzeti Dalt. Ez nagyon megható volt. Utána zsíroskenyereztünk és a pálinka sem maradhatott ki.
Második nap, vasárnap
Délre kimentünk Kommandóra, ami fennt a hegyekben található kis falucska. Itt a Magyar Hagyományőrző Szövetség tagjaival és a HVIM kíséretében bevonultunk a főtérre, ahol már gyülekezett a helybéli lakosság.
„A márciusi ifjak hősiességből és hűségből példásan vizsgáztak, őket kell követnünk — mondta beszédében Kocsis Béla polgármester. A múlt dicsősége az eleinké, szebb jövőt nekünk kell építeni. Ennek tudatában napjaink üzenete: kis közösségek ereje adja a nagy közösségek erejét — vonta le a következtetést. Márton Árpád képviselő az önmagát újratermelő diktatúráról beszélt. A politikai ellenfelek bebörtönzése, a sajtószabadság megvonása, a gazdasági kizsákmányolás — ez jelenti a diktatúrát. Időben kell gondolkodni, ha a diktatúra eme jeleit észleljük — figyelmeztetett rövid szónoklatában, mintegy sejtetve napjaink politikai történéseinek súlyát.
Szót kell emelni a kishitűség ellen, fel kell fedezni önmagunk erejét, csak így következhet be az újabb márciusi csoda — mondta emelt hangon Lőrincz Zsigmond kovásznai polgármester. Dr. Kovács Péter a Magyar Hagyományőr Világszövetségének képviseletében úgy fogalmazott: az 1848—49-es forradalom kora egyik legnagyobb hadi eseménye volt, szellemét a hagyományőrzők viszik tovább, Erdélyben pedig különösen virágzik a ’48-as hagyományőrzés.
A rendezvény jeles eseménye, az élő történelemóra a várt sikert hozta. A csatajeleneteket a tápióbicskei Hagyományőrző Honvédtüzér Alapítvány, a szegedi III. Honvéd Zászlóalj Hagyományőrző Egyesület, a Magyar Hagyományőr Világszövetség, a 64 Vármegye Ifjúsági Mozgalom, valamint a bélafalvi 15. Székely Határőr Gyalogezred mutatta be. Az összecsapás után aprólékosan ismertették a kor harci szokásait, a katonák fegyverzetét, ruházatát. Az érdeklődők nemcsak fényképezkedhettek a teljes szerelésben levő katonákkal, kézbe vehették korabeli, működőképes fegyvereiket is. A rendezvényt a Historica rockzenekar szabadtéri koncertje zárta, közben a jelenlevőknek kis kínálmációval kedveskedett a község vezetősége.”
Az ünnepség után a polgármester falatozásra hívott meg mindannyiunkat, mely főbb eseménye az volt, hogy Szőcs Zoltán oklevelet kapott a polgármestertől.
Az este egy kis meglepetés részesei lehettünk, mivel a zenekart a már évek óta kísérő és támogató Nemzeti Érzelmű Péceliek Baráti Köréhez közel álló Lilla 18. születésnapját ünnepelve kapott egy magán, akkusztikus koncertet. A zenekar a köszönet jeléül egy személyesen neki írt dallal kedveskedett. Ez a kis koncert olyan jól alakult, annyira tetszett a jelenlévőknek, hogy felkértük a zenekart egy akkusztikus koncert megszervezésére. Meg is kérdeztük a zenekar énekesét, Pétert, hogy mennyire nyitott az ötlet előtt. Egyáltalán nem zárkózott el, sőt nagyon valószínűnek tartotta a fellépést pl. egy közepes nagyságú tepmlomban, ahol a termet kitöltheti a hangjával.
Ezek után elfogyasztottuk a szülinapi tortát, Rolanddal készítettünk egy-két interjút s persze előtte is mindvégig forgattunk. Alvás előtt még minden felvételt lementettünk a kamerákról a számítógépre.
Harmadik nap, hétfő
Délbe a Nyerges-tetőre mentünk ünnepelni a szokásos felállásban: Historica zenekar, Hagyományőrzők, HVIM, mi és a többiek :)
A felszólalók után Lilla verset szavalt és a Historica zenekar eljátszott pár dalt. Ezt követően felmentünk a tetőre és a már meglévő, a H-599 nevében felállított kopjafára erősítettük a Historica zenekar emblémáját.
Estére meg volt hirdetve a nagy Kézdivásárhelyi koncert, mely tényleg nagyra sikerült. A Szikla Panzió nagytermét betöltötte Péter hívó hangja, együtt daloltuk a Megsárgult képet, a Kis magyar historicát, s a legvégén a Székely Himnuszt. A koncertet két fellépés fémjelezte. Az egyik ismét a Lilla szavalása volt, aki komolyan olyan lélekerővel töltibe a verseket, mintha épp átélné, a történés közepett lenne. Szinpadra lépett még az egyik helybéli motoros kislánya és kisfia, akik szintén verset mondtak a közönségnek.
A koncert után ismét interjúkat készítettünk.
Negyedik nap, kedd
Reggeli után a zenekar összepakolt és már kellett nekik is hazamenniük. Hívott a család, a munkahely, a hétköznap. Mi még elkészítettük az utolsó interjúkat, értékeléseket. Azután mi is útra eredtünk:
Visszaút: Kézdivásárhely – Csíkszereda – Székelyudvarhely – Korond – Marosvásárhely – Kolozsvár – Nagyvárad – Szolnok – Budapest (- Pécs – Würzburg)
A többezer kilóméter levezetése után kellett 2 nap az újraéledéshez. Jelen pillanatban összegezzük a felvételeket, tartalmilag összerakjuk a fekünkben és kidolgozunk egy vázlatot, szerkezetet, amire felépítjük a filmes összeállításunkat. Lesz egy rövidebb, kb. 30 perces változat és egy hoszzabb, kevésbé vágott változat.
Köszünjük a zenekarnak, hogy elkísérhettük őket az erdélyi koncertkörútjukra, és hogy ezalatt részt vehettünk az életük néhány percében. Ha az Ősten úgy adja, jövőre találkozunk ugyanekkor ugyanitt.
Végül a a kézdi HVIM-esek beszámolója a 15-i ünnepségről:
„Március 15-én a háromszéki vármegyések vállukon zászlókkal, ünneplőbe öltözve vonultak fel Kézdivásárhely főterén. Az idei ünnepségen kétszer annyian vettek részt a háromszékiek, talán nagyban hozzájárult ehhez a meleg időjárás is.
Mint minden évben idén sem maradhatott el a szekeres felvonulás, hiszen ez már ősi hagyománnyá lett, hogy a környező falvakból lóháton és szekéren ülve vonulnak be a városba a székelyek. A felvonulás után az ünnepi beszédek következtek, némi feszültség érezhető volt a beszédek alatt, mindez az ünnepséget megelőző eseményeknek tudható be.
A vármegye részéről Tóth Bálint szólalhatott fel, beszédében arra fektette a hangsúlyt, hogy az összetartás jegyében tegyük félre a személyes sérelmeket, és legyen végre idegen számunkra a közöny, továbbá helyezzük a haza érdekeit az önös érdekek elé.
Az ünnepi beszédeket a koszorúzások követték, majd a himnuszok eléneklése után egy az 1848-as harcokat idéző bemutatóra került sor.”
A hivatalos oláh szervek állandó megfigyelése és zaklatása ellenére, méltó módon tudtuk megünnepelni március 15-ét. Bár a szervek nyomására a bukaresti koncert elmaradt, a szervezőknek nem lehet felróni gyávaságot, hisz állami támogatást élveznek, amit seperc alatt meglehet tőlük vonni. Egy koncert ezt nem éri meg, bármennyire egyedi lett volna. Mi jövünk és távozunk, de ők maradnak. Egy dolgot még megemlítenék, hogy huszárunkat dr Kovács Pétert, feleségével kocsival haza felé tarva leszorította az úttestről egy ideiglenes oláh rendszámú kocsi, és abból kiszállva két verőlegény megverte őt. Kárpát-medence 2011.
Marosics Tamás, Magyar Táltos Honlap
Kapcsolódó cikkek:
Erdélyi koncertkörút meghirdetése letölthető dalokkal
 |
RSS-csatorna hozzászólásai
Remélem mindenkinek tetszeni fog.