A nemzeti oldal vezéralakja évvégi írásában szögezi le a Jobbikkal és Hunniával kapcsolatos álláspontját. Ő nem akar országgyűlési képviselő lenni. 

Nem maradhatok csöndben egy olyan esztendő után, mint amilyen a 2009-es volt. Igen jól látszott, hogy a választások előtti utolsó évet töltöttük, sokan úgy éltünk, hogy ott volt a lakásunkban egy sporttáskába csomagolva a fogkefénk, fényképalbum a családtagjainkról, bajtársainkról, és nemzeti irodalom, erőt adó könyvek. A harc természetesen a továbbiakban fokozódni fog, nemhogy hátradőlni nem tudunk, de jobban kell magunkat képeznünk, mint valaha, hiszen folyamatosan növekszik a tét. Éppen ezért az egész Európában példátlanul erősödő és sikeres magyar Nemzeti Ellenállásra leselkedő legnagyobb veszély jelenleg a pollkorrektségben rejlik. Azokban a – Szöőr Annához hasonló – szánalmas percemberekben, akik önös karrierépítési lázukban letérítenék a Nemzeti Ellenállást az eredeti útjáról. Egyrészt az Ügy iránti alázat nélkül senki ne akarjon részt venni ebben a küzdelemben, ahogy azok sem, akik félnek a harctól, esetleg humanistaként megsiratnák a lámpavasakra felkötött hazaáruló komcsikat és társaikat. Felfoghatatlan számomra (és a magyarázatára sem vagyok kíváncsi, mert a megmagyarázhatatlant nem érdemes magyarázni), hogy miért kell egy megyei Jobbik-vezetőnek hazánk egyik legszélsőségesebben magyarellenes, liberális, szélsőbaloldali napilapjában felkérésre elhatárolódni a Betyárseregtől? Nem lett volna egyszerűbb nem nyilatkozni, mondván, hogy nem vagyok betyár, kérdezzenek inkább mást? E tekintetben is példamutató volt Budaházy György barátom, aki az Echo tévében nemhogy kezet fogni nem volt hajlandó a magyargyűlölő Kende Péterrel, de a szabadkőműves zsidó még annak is örülhetett, hogy nem lett szájon vágva.

A titkosügynök iratai, amelyek a vármegyések kezébe kerültek

Folyamatosan járom az országot, így látom, mi történik benne, s bizony vannak aggasztó jelek. A demokratikus, globalista rendszeren belül ma egyetlen tiszta erőnek van bármiféle esélye, s az a Jobbik. Mivel a tekintélyuralmi rendszerekben hiszek, őszintén sajnálom, hogy Vona Gábor és mondjuk Sneider Tamás alelnök nem vezetheti teljesen diktatórikusan a pártot, mert ők már bizonyítottak, de a Szöőr Anna-félék nem. Ők nem építenek, csak a mások által felkorbácsolt hullámokra szeretnek felülni. Nos, az ilyen figurák tülekedésére válaszul, bár nem terveztem, de ezúttal kijelentem, hogy nem kívánok a jelenlegi Országgyűlésben parlamenti képviselő lenni, pedig jóval többet tettem az elmúlt 10-15 évben ezért a valódi nemzeti oldalért a háttérben és időnként az első sorokban, mint ők.

Hunnia titkosszolgálata sikeresen épült be a szabadkőművesek közé

Nem akarok jópofizó, az ellenséggel kedélyeskedő politikus lenni, ahogy megfelelni sem akarok a konzumidióta tömegeknek. Az általunk egyedüliként elismert történelmi Magyarország vármegyerendszerére támaszkodva építjük tovább a párhuzamos intézményrendszerünket, amelyet összefoglalva 2007 tavaszán Budaházy György barátommal és bajtársammal Hunniának neveztünk el. Bár már tíz éve tapossuk együtt ugyanazt az ösvényt, 2006 őszén, még Gyuri bujkálása alatt egyesítettük elképzeléseinket, amely a párhuzamos Magyarország koncepciójában öltött testet. Mi az egész rendszert alapjaiban kérdőjeleztük meg, s ami ennél is fontosabb, hajlandóak voltunk ütközni is a másik – a Gyurcsány által újnak nevezett – Magyarországgal. Világossá vált, hogy a rezsim ettől fél a legjobban, s minden korábbinál hevesebb támadások érték Hunniát. A Budaházy Gyuri és általam alapított Hunnia Alapítvány bejegyzését a bíróság a saját 1949-es sztálinista alkotmányát is megsértve az alapítók, vagyis kettőnk személyére hivatkozva megtagadta. 2006 ősze óta hatóságilag akarják föloszlatni és ellehetetleníteni a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalmat, idén a cigányokat és a TV2-t uszították a Magyar Szigetre és bebörtönözték Hunnia legaktívabb és legbátrabb embereit. A Hunnia alapját képező világhálós rendszert és a honlapját a hatóságok megsemmisítették, a rendszergazdát bebörtönözték. Mindezt tették arra hivatkozva, hogy a katonai, építő, támogató szárnyakból álló Hunnia valójában egy terrorszervezet – az ügyészség szerint. A nyomozást ugyan a választásokig kitolták, de a hazudozó Draskovics – aki ellen feljelentést is tettem ebben az ügyben – már elmenekült a süllyedő hajóról. Úgy hírlik, külföldön kap zsíros állást a nemzetközi főnökeitől, a Rothschildok és Rockefellerek által vezetett szabadkőműves Bilderberg-csoporttól.

Ugyanakkor hatalmasat téved, aki azt hiszi, hogy Hunniát legyőzte a rezsim. A valójában 2002 óta folyó háborúban többször is lyukat ütöttünk a rendszer falain. Nem csak a győztes tévéostromra gondolok, hanem többek között a sukorói kaszinóváros, vagy a zsidó kárpótlási ügyek leleplezésére és rengeteg olyan rablásra, amelyre fényt tudtunk deríteni. S miközben szinte teljesen ellehetetlenítette a működésünket az állandó titkosszolgálati megfigyelés, 2005-ben megszereztük a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat minket figyelő titkosügynökének összes iratát, az elmúlt esztendőben pedig sikeresen épültünk be a magyarországi szabadkőműves páholyokba, s a Magyar Jelenben folytatásokban leplezzük le ezt a kártékony titkos társaságot. Hunnia titkosszolgálata összehasonlíthatatlanul szerényebb lehetőségekkel rendelkezik, mint a Magyar Köztársaságé, mégsem tudtak eltiporni minket. A szerencse, vagy inkább a Jóisten ugyanis a mi oldalunkon áll. Ez derült ki az elmúlt évek küzdelmeiből. Hunnia pedig - ahogy a jelenleg börtönben ülő egyik hazafi megfogalmazta – egy eltiporhatatlan közösség, amely a tagok szívében, lelkében és fejében él. Tíz évvel ezelőtt úgy fogalmaztam több nagygyűlésen és tüntetésen, hogy akkor lesz célegyenesben a magyar ellenállás, amikor mi is elmondhatjuk, amit Éamon de Valera, az ír szabadságharcosok egyik vezetője jelentett ki száz évvel ezelőtt: „Senkit ne zavarjon az a tény, hogy az országgyűlési képviselőjelöltek egy része jelenleg börtönben ül”.

Az előttünk álló esztendőben két országgyűlési választást fogunk tartani. Nem kétséges, hogy a Magyar Köztársaságban a Jobbikra kell szavazni, persze azzal a feltétellel, hogy nem feledkezik meg a politikai foglyokról és leszámol a pollkorrektekkel. Ugyanakkor Hunnia kisebb, de annál edzettebb és összetartóbb népe is választani fog. Az ehhez szükséges személyi igazolványokat nemsokára minden érintett megkapja. Az egyes számút magam fogom átadni Budaházy Györgynek a Váci Fegyházban.

Toroczkai László

Hozzászólások (0)

RSS-csatorna hozzászólásai