|
 Folytonos szellemi szabadságharcban élünk (Beszélgetés Döbrentei Kornél József Attila-díjas költõvel)
Döbrentei Kornél nemzeti sorskérdéseinkrõl már többször véleményt formált. Most rendhagyó módon saját gondolataival szembesítjük a költõt, arra kérve, fejtse ki bõvebben egy-egy magvas gondolatának tartalmát.
— ,,Felséges uram, Szent István király! Elöljáróban biztosítlak, hogy számomra a Szent Jobb nem tetemcafat, a Szent Korona nem svájcisapka — nem abba a kantonba tartozom. Szomorúan közlöm, országodat majdnem annyi darabra szakították, mint te annak idején Koppány testét. Szándékod szerint azért tetted, hogy egységesítsd a népet, mert csak úgy tud megmaradni. A trianoni gátlástalan új trancsírozók célja éppen az ellenkezõje volt; azt akarták, hogy a magyarság összetörjön, elvesszen, kihaljon. Jelentem: csonkán, erkölcsi, gazdasági jóvátétel nélkül bár, de még megvagyunk" — idézem önt Szent István királynak 2004-ben írt nyílt levelébõl. Hol tartunk most megmaradási küzdelmünkben?
— Magyar idõ szerint eddig egyet elõreléptünk, kettõt hátra, most sajnálatos módon bizonyos rendszeres visszalépések történnek. Ezek erkölcsi és gazdasági fokon egyaránt érvényesek. Szent István királyhoz írt levelemben az európai tagozódás fölötti örömömnek kívántam hangot adni, bár hamarosan kiderült: az Európai Unió épp azon államocskákkal nem törõdik valójában, amelyeknek szükségük lenne rá, sõt hagyja, hogy az elszakított Magyarország részein az úgynevezett gazdaállamok a maguk módján kijátsszák a törvényt. Miközben verik a délvidéki magyarokat mindmáig, széttörték és lepisilték Petõfi szobrát Felvidéken, Erdélyben megosztják a magyarokat, az autonómia ügyét pedig elnyomják. Ezenfelül az Európai Unió alkotmányában nem szerepel a keresztény kifejezés, holott Balassi Bálintra épp úgy emlékeztünk, mint aki a kereszténység nevében, védelmében, illetve a Szent István-i gondolat nevében esett el. Mindeközben Európa elpogányosodott, eretnekké vált. Tudniillik a kereszténység nem vallási, hanem morális, tartásbeli kérdés.
Magyarországon sajnos tapasztalhatjuk, hogy nem a Szent István-i mû reformja valósul meg, hanem annak épp ellenkezõje. Az országlakosok már alig ismerik az állam ,,védernyõ" szerepét, a több évszázados, kemény helytállásra késztetõ hagyomány sokáig megvédett bennünket. Tatárt, törököt, Trianont, az oroszt morálisan még kibírta ez a nép, hiába laktak vagonlakásokban azok a becsületes tisztviselõk, akik nem esküdtek fel az idegen hatalmakra az elsõ világháború után. Ott laktak a Felvidékrõl, Erdélybõl menekültek, s érdekes módon a magyarság autonómiája is megmaradt.
A jelenlegi kormánykoalíció tagjai 1944-re próbálnak visszamutogatni. Összemossák a történelmi Árpád-sávos zászlót a nyilaszászlóval, holott a kettõ nem ugyanaz, ezzel riogatnak, melynek történetét rosszul ismerik. Semmibe veszik a népet, csúnya szóval baleknak, más szóval hülyének néznek bennünket. S miután a médiahatalom kilencvenöt százaléka a kezükben van, több embert meg tudnak vásárolni hamis tézisek elõállítására és értelmezésére. A rendszerváltás, illetve a demokrácia bevezetésének egyetlen komoly haszonélvezõje egy nagyon szûk csoport, amely a hatalma érdekében kisajátítja és tönkreteszi az egész magyar történelmet, ezerszáz évünket, összes hagyományunkkal együtt odadobja a nagytõkének, s ettõl a perctõl kezdve jelen pillanatban — beleértve az albánokat is — erkölcsileg, morálisan mi állunk a legrosszabbul. Félek, hogy e folyamatnak koránt sincs vége.
— Ismét nyílt levelébõl idézek: „...Rabszolgatartóvá vált az állam, nem véd meg, ám kiszolgáltat, nem emel fel, de lenyom, kizsákmányol, követel és behajt, nemzedékekre érvényes távlatot nem teremt, de biztosítja a vegetáláshoz való lehetõséget." Ez elég siralmas távlat…
— Valóban. Nem vagyok államfilozófus, de ha egy állam az ország megtartását és lakosainak védelmét tûzi ki célul, nem lehet egyoldalúan megszüntetni a védelmet. Végül is a magyar állam megszûnõben van, hisz a multinacionális nagytõke vette meg Magyarországot. Trianon után a magyar kisvállalkozók és középvállalkozók húzták ki a gazdasági mélypontból Magyarországot. Horthy kormányzó úr azért hozta létre a Vitézi Rendet, hogy fontos pozíciókban a valóban nemzeti sorskérdéseket vállaló és átlátó, gazdaságilag és morálisan támogató réteg jöjjön létre. A jelenlegi vezetés arra használja fel hatalmát, hogy még a maradékot is szétverje. Tehát nagyon nehéz helyzetben vagyunk. Gyakorlatilag Magyarország már nem állam, még ha formailag van is zászlója és toldozott-foldozott alkotmánya, attól tartok, a jelenlegi hatalom a saját népét tartja ellenségnek. Minden állam saját vasúthálózattal és energiapolitikával védi az országát. Mi épp ezt árusítjuk ki. Megszervezik magukat az írek, a dánok, a finnek, a svédek, mert ez létparancs. Mi feladunk mindent. (...)
A mai magyar hadsereg olyan szintre süllyedt, mint a trianoni leépítés idején, amikor betiltották a mûködésüket. Közismert: aki nem tud parancsot teljesíteni, az nem tud kiadni sem. Vagyis ha mi nem védjük meg magunkat — ez Szent István, Szent László, továbbá az Árpád-házi királyok s nem utolsósorban Mátyás király alapelmélete —, akkor nem véd meg senki. Jelen pillanatban mindent kiadtunk a kezünkbõl, már a lelkünk is ott van — tisztelet a kivételnek— a kezükben.
— Azt hiszem, jelenlegi helyzetünk köszönhetõ az árulóinknak is. ,,Az árulást, az árulkodást nem toroljuk meg soha, így még aztán az anyaföldet, az egyszemélyes sírhelyet is kiszippantják alólunk. Balek népnek nincs hazája... de párja sem. Akadnak országok, amelyek az olajra éhes agresszorokkal szemben felveszik a harcot, de legalább olyan keményen fellépnek a saját véreikbõl származó kollaboránsok ellen is, nincs irgalom, de olyan flegma válasz sem, mint egy pufajkából elõdörmögött »no és«".
— Vállalom, azóta is ez a véleményem. Csak egy példát mondok: amikor kizárták Kovács Lehelt és Hantz Pétert, a Bolyai-egyetem két fiatal tanárát, rögtön akadt két másik magyar, aki nem átallott beállni a helyükre.
Másik példa: Kádár János hívta be az oroszokat 1956-ban. Ez tény. Hruscsovék pontosan tudták, hogy le kell verni a forradalmat. Sajnos, az árulásnak is vannak fokozatai. Ám ha mindig mindenre találunk olyan embereket, akik megvásárolhatók harminc ezüstpénzért, akkor nincs kivezetõ út. Jelenleg ott tartunk, ha egy ifjú számon mer kérni bizonyos dolgokat, mert az életére megy a ,,játék", azonnal leszélsõjobboldalizzák. Ez megalázó, s ebben bizony a kilencvenöt százalékos médiahatalom képviselõi elévülhetetlen bûnöket követtek el. Remélem, egyszer megszenvednek érte.
— Most jutottunk el a következõ gondolatához: ,,Félnek mindentõl, amely s ami karakteresen magyar. Minden haladó hagyománytól, mely attól haladó, hogy kitaszított, szent elszántak õrzik, ápolják, viszik a szellemünk a szívünk iránt, merthogy továbbadható."
— Emögött hatalmas koncepciót vélek felfedezni. Nem hiszek az összeesküvési elméletekben, nincs üldözési mániám, de a magyarságot üldözik bizonyos vonatkozásban. Egyszerûen nem érdeke Európának és/vagy másoknak, hogy ez a nép ,,összeálljon". Trianon tulajdonképpen erre vezethetõ vissza: országunkat széttrancsírozták. Jelenleg a nép önazonosság-tudatát szüntetik meg. Ha ugyanis egy nemzet öntudatát, identitástudatát megszüntetik, bármit megtehetnek vele. Másodrangú emberként ,,használhatják", mert a másodrangú állampolgár hamarosan elveszíti önérzetét saját hazájában. Európa kiszemelt szögletében élünk, mindig is kompország voltunk, ám most valakik megvásárolták ezt az országot. (...)
Folytonos ,,szellemi szabadságharc" folyik. Miközben akaratlanul alátámasztjuk a demokrácia képletét. Mert hirdethetik, hogy mindenki elmondhatja a véleményét. Igaz, nem a televízióban, hanem a második nyilvánosság elõtt…
— Ezt követõen ellehetetlenítik az embert…
— Így van. Nem engednek kapcsolatba lépni egy másik, hasonlóan gondolkodó emberrel, fondorlatos módon atomizálnak bennünket. Ez komoly, stratégiailag kidolgozott, nem lebecsülendõ forgatókönyv szerint zajlik. Március 15-e és október 23-a is errõl szólt. Még a kegyelet sem adatott meg, mert ott verték a tömeget, ahol ötven évvel ezelõtt abbahagyták. Gyakorlatilag ehhez kapcsolódik a népegészségügy tönkretétele: hamar halunk meg, és nincs, hová fordulnunk. Gyakorlatilag azon munkálkodnak némelyek, amit a Világbank egyik lapja írt Nyugaton: kívánatos lenne, ha a magyarság lélekszáma hétmillió alá esne. S miközben ez megtörténik, betelepítéseket terveznek, üres lakások sorozata vár valakikre, nem tudom, kikre, de hogy nem az erdélyiekre, délvidékiekre és nem a felvidékiekre, az biztos. (...)
— Költõhöz illõ költõi kérdés: lát kiutat?
— A költõ nem társadalompolitikus, nem filozófus, és nem történész, bár kicsit mindegyik benne lehet. Gyakorlatilag a kiutat a belsõ szilárdságban látom, mely a magyarság kipróbált értékeinek õrzését jelentette mindig. Vagyis vegyenek rendes irodalmat, olvassanak, meséljenek a nagyapák az unokáknak. Olyan embereket kell választani az EU-ba, akik harcolnak érdekeinkért. A mindennapi Trianon továbbra is sokk, csonkulás, mely lelkileg még bennünk él, s nem kaptunk rá elégtételt. Így nagyon nehéz az életünk! Az ellenfél gátlástalanná vált. Tehát hibázik. A nép egy részének fel kellene ébrednie. Sajnálatos módon sok embert meg lehet fizetni, aki azzal érvel: ha nem vállalom, elvégzi helyettem más a munkát, aki jól jár. Ez a kis kurta mondat, mely részben morális, ez a kulcsa a megoldásnak. Vagyis hogy ellentmondok.
— Csakhogy az ellenállók egyre kevesebben vannak.
— Pedig ennek a szellemi ellenállásnak be kell következnie. Engem külön szomorúsággal tölt el, hogy számos ember csak az anyagi megvonások megtapasztalása révén áll a jó oldalra. Ez zavar, mert idealista vagyok, mely ellen sosem tiltakoztam. Mostanában nagyot csalódtam az emberi minõségben. (...)
Meggyõzõdésem, hogy sok szellemi ellenálló van közöttünk, csak nem feltétlenül Budapesten kell õket keresni, s persze, nem géppuskát tartanak a kezükben, csupán fejlett igazságérzetük van. (...)
Jelenleg félteni kell az anyanyelvünket, a fajtánkat, mert kevesen vagyunk, s minket is megosztanak. Helyre kell tennünk az igazságot! Mert ha kettévágnak, Isten tudja, talán még összenõ. De a trianoni körbeszabdalásra nincs példa a világon. Országunk hasonlatos az emberi szívhez. Képzeljük el, mi történne velünk, ha a szívünkbõl kijövõ ereket körbevágnák. Márpedig szükségünk van arra, hogy dobogjon a szívünk!
Forrás: Háromszék Független Napilap
Szerzõ: Frigyesy Ágnes
 |
RSS-csatorna hozzászólásai
