- Ez a borító végtelenül egyszerű, ugyanakkor kozmikus. A jurta keregerácsai és tartórúdjai között látták a világmindenséget a tündükön át. Életük része volt a csillagok járása, a Tejút ismerete. Nevezték Hadak útjának, Csaba útjának, Csillagösvénynek. A kozmikus lény megismerése elengedhetetlen erőforrás a földi út beteljesítéséhez, jó tudni, hogy valamennyien kozmikus énnel is rendelkezünk, csak fel kell azt magunkban ébresztenünk. Mindennapi bánatunk, fejfájásunk, váratlan sikerünk, örömünk összefüggésben van a csillagjárással, a világmindenség változásával. A megismeréshez kereső lélek és meditáció szükséges, és ez sokkal fontosabb, mint a vég nélküli rohanás. Utóbbit kívülről kényszerítik ránk, elsősorban azért, hogy életünk alapvető kérdéseivel ne foglalkozzunk, mert ha ezt megtennénk, nagyon rövid idő alatt megváltoznánk és megváltoztatnánk a bennünket körülvevő világot. A korábbi borítókon lóáldozatot, koponyából készített ivóedényt és hangzó sípcsontokat is láttunk, tehát a harcos énjét mutattam meg ősatyáinknak. Most eljött az ideje a mélyebb dolgok felmutatásának.
Különlegessége az Álmos sorozatnak, hogy meghatározhatatlan a műfaja. Ismeretterjesztő történelmi munka, miközben lexikont, verset, dokumentumot, irodalmi elemeket és lenyűgöző képanyagot tartalmaz.
- Minden valamire való történelmi kurzus azzal kezdődik, hogy a történelem forrásai írott- és tárgyi forrásokból, hagyományokból és nyelvi forrásokból állnak. Ezek alapos felsorolása után a történész rendre közli, hogy ő tulajdonképpen mindezek közül csak egyhez ért, minden további forráshoz külön szakember szükséges. Való igaz, a vallástól, néphagyományoktól elvonatkoztatott történetírás bármekkora ostobaságra képes, ahogy azt a közelmúltban láttuk. Semmi mást nem tettem, mint a rendelkezésre álló forrásokat egymás mellé raktam, és abból a megfelelő következtetéseket levontam. A népi imádságok különleges helyet foglalnak el a hajdani gondolkodásmód megértésében, a szájról-szájra adott tudás az évezredek során alig változott. Ilyen a Sátány lódulj! úgynevezett „pogány-kori” ima, amit ma is elmondhatunk, és hitem szerint ma sem pogány:
A Nap lement
És sötét lett
Kérjük azér
Szent fölsíged
Az éjcakát
Oltalmazza
Házunkat népünköt
Pusztuljatok hát
Rossz álmok
Kerüljétek messze
Álmost
Sátány lódulj
És ne állj ott
Hol Ős-ten őrzi híveit
Ki győzedelmet
Kinek biztosít
Ma, a kereskedelmi televíziók korában is mondhatjuk: Sátány lódulj! A könyvben nagyon sok alig ismert tény és adat van úgy a törzsszövegben, mint a keretes információkban. Gondolok például erre a részre, amelyben a bizánci császár a nevelőjével beszélget: „Jézus nyomán annyira eredményesen térített András, Fülöp, Tamás és Bertalan apostol, hogy a 325. évi nikéai zsinaton Szkítia püspökkel képviseltette magát. Sokfelé üldözték a keresztényeket. Jól tudod, itt, a Szent Római Birodalomban az amfiteátrumokban vadállatok elé vetették őket egészen 313-ig, amikor Konstantin császár a milánói ediktumban vallásszabadságot hirdetett. Aranyszájú Szent János a háromszázas években rendszeresen küldött misszionáriusokat a Kaukázusba, a Krímbe és a fölötte lévő Kazár Birodalomba, meg Szabíriába. Hunra is lefordíttatta a Szentírást, nagy volt az ébredés. Szent Jeromos megemlékezik arról, hogy a hunok zsoltárokat énekeltek, jó kereszténnyé váltak.” Ezek az információk történészek által hitelesített, több forrásból megerősített tények, melyeket külön-külön egyik szakember sem tagad, mégis így együtt soha senki nem láthatta őket az Álmos halálától máig eltelt 1115 évben.
Veszélyes vállalkozásnak tűnhet hét összefüggő kötet kiadása ezen a piacon, amely jelentősen szűkült a korábbiakhoz képest. A legnagyobb kiadók legalább hét évre becsülték az Álmos hét könyve megjelentetését, abból kiindulva, hogy csak a karácsonyi vásáron tudnak majd nagyobb mennyiséget eladni, ehhez képest öt hónap alatt immáron az ötödik kötete jelenik meg. Mi a siker titka?
- A magyarság legnagyobb hibája a kishitűsége, amit egy ilyen egyszerű dologgal, mint e könyvsorozat, cáfolni lehet. Sokkal többre vagyunk képesek, mint amennyit el tudunk képzelni magunkról. Azt is mondhatom, ha valaki leírja egy papírra a legmerészebb álmát az elkövetkezendő két évre vonatkozóan, nyugodtan szorozza meg százzal. Persze nem pénzre gondolok, mert abból van a legkevesebb, hanem nemes emberi célokra. Az idő teltével a felszorzott becslés kevesebb lesz, mint a valóság. A magyar nép fenséges lelkületét számításon kívül hagyja az, aki a piac szigorú törvényei, az áras népek által megszokott bevétel-kiadás egyenlege szerint gondolkodik.
Milyen nemzeti sajátosságból eredő más hibáink vannak?
- Ahogyan a mögöttünk lévő sok tízezer év alatt, úgy a Krisztus óta eltelt idő során is a magyarság ősnéphez illő módon lényegében alig változott, ha mégis, úgy inkább rossz irányba. Ménesnyi lóerős autón járunk, ám akciórádiuszunk szűkült az egy lóerős harcoshoz képest, aki a tavaszi vizek felszáradásától a novemberi fagyok beálltáig egész Európát bejárta. Porba írtak, kőbe véstek, fába róttak, mi számítógépet használunk, mégsem tudunk annyit csillagászatról, gyógyításról, lélekemelésről, hitről és megmaradásról. A teremtett világ rendjét újra kell élnünk, hogy újra azzá váljunk, akiket ők oly nagy reménnyel magukban hordoztak. Mert hiszen mi akkor is ott voltunk bennük, és ők ma is itt vannak bennünk. Értünk haltak, értük élünk.
A Kárpát-medencei és azon kívüli magyarság ókori létezése a legkiválóbb történészek szerint sem vitatott, gondolok például Hóman Bálintra, Harmatta Jánosra, vagy az élők közül Bakay Kornél professzor úrra, mégis a hivatalosságok ennek ellenkezőjét tanítják.
- A damaszkuszi úton mindenkinek végig kell menni, aki nem akar Pokolra jutni. Hóman Bálint egész életét a finnugorizmus bűvöletében élte le, majd eljutott utolsó tanulmányához, amely ősemberekről, ősmagyarokról szól. Ebben a könyvében túllépte a dogmát, közelebb jutott az igazsághoz, mint egész korábbi életútja során. Hasonló utat járt be Harmatta János és sokan a legkiválóbbak közül. Ammiánus Marcellinus történetíró jegyezte fel, hogy 359-ben a Pannóniába látogató római császárt a hunok „Marha! Marha!” kiáltással fogadták. A szó jelentését a római Ammiámus nem értette, de a pontosság kedvéért betűről-betűre lejegyezte. A helyzetet pontosan értjük, gondoljunk csak Romano Prodira, aki hasonló fogadtatásra számíthat, ha a jó gazdákat kívánja meggyőzni arról, hogy a szent magyar föld kereskedelmi árucikk az Európai Unióban. 1600 éve a feldühödött tömeg elől a császár szabályosan elmenekült. Változott valami?
Úgy tűnik, az európai léte a magyarságnak nem mentes a konfliktusoktól…
- Nagy bűnünk, hogy hamarabb voltunk keresztények, mint a Római Birodalom, és ez ma is így van: a születendő régi-új történelmi magyar Alkotmány hamarabb fogja elfogadni a keresztény gyökerekre való utalást, mint az unió alkotmánya. Evangelizátori szerepünk van, a Teremtett Világ Rendje szerint a magyarság a Jóisten népe. Addig marad meg, amíg eredendő küldetését teljesíti. Soha nem volt rá ilyen nagy ínség a világban, tehát a színe-java megmarad.
Lejegyezte: Marosics Tamás, Magyar Táltos Honlap
Kapcsolódó cikkek:
Itt ülünk a Vörösmarty tér könyvforgatagában, kezemben friss és nyomdaszagú Álmos ötödik könyve, a borítón jurta belső, tündükén betekintenek a csillagok. 
RSS-csatorna hozzászólásai
