 A Táltos Honlap Tóth Imre őstörténet-kutatóval beszélgetett
A magyar ősmúlt iránt érdeklődőknek köszönhetően egyre nagyobb nyilvánosságot kapnak azok a külföldi kutatócsoportok által megjelentetett genetikai eredmények, amelyek ütköznek a hazai hivatalosság őstörténetünkről sulykolt álláspontjával. Amíg a magukat mérvadónak tartó magyar tudósok a genetika tudományával szemben próbálják a nyelvészetre épülő, feltételezések láncolatával kialakított történelemfelfogásukat védeni, addig máshol már az új eredményeket is beépítik a történelemírásba. A Táltos Honlap egy őstörténeti előadásokat is tartó kutatóval, a Magyar Őstörténet avagy „nem jöttünk mi sehonnan sem” című könyv szerzőjével, a Magyar Őstörténet világhálós oldal szerkesztőjével, Tóth Imrével beszélgetett a helyzetről.
- Érdekes jelenség tanúi lehetünk az utóbbi időben, mert ugyanazokra a genetikai kutatásokra különböző előjellel hivatkoznak a különféle tudósok. A genetika a természettudományok közé tartozik, ami – sokan úgy gondoltuk – egyfajta védelmet jelenthetett volna a manipulációval szemben. Hol kerül be a porszem a gépezetbe?
- Mondok egy példát. V. Ferák, szlovák genetikus a következőképpen értelmezte Luigi Luca Cavalli Sforza, a stanfordi egyetem elismert genetekai professzorának egy 1991-ben megjelent tanulmányát:
„Magyarország Európában egy anomália. A nyelve ázsiai, de a lakossága európai, legnagyobbrészt szláv. Ezek a szlávok a Kárpát-medence őslakói. A Magyar Köztársaság lakosságának abszulút többsége etnikailag nem magyar, nagyobbrészt szláv, és folyamatosan európai. Neve magyar maradt és a nyelve ragozó /aglutináló/. A többi európaitól eltérő magyar gének nincsenek.“
Ferák úr (feltehetően szándékosan) félreértelmezi L.L. Cavalli Sforza véleményét, így ezt az egészet ideje most helyretenni, megmagyarázni:
Magyarország Európában egyáltalán nem anomália. Az amerikai genetikus mindössze annyit állított, hogy a magyarok genetikailag ugyanolyan európaiak mint az őket körülvevő, vagy akár a nyugat-európai népek. Igaz, nyelvünket az „illetékesek“ még mindig „finnugornak“ hazudják, de valójában a magyarok a Kárpát-medence őslakói. Az, hogy „a többi európaitól eltérő magyar gének nincsenek“, igazából úgy értendő, hogy nincs különbség közöttünk, miközben az állítólagos „urali“ rokonainktól genetikailag nagyon is különbözünk. Rájuk ugyanis az ú.n. TAT a jellemző, ami viszont belőlünk teljesen hiányzik. Magyarul: semmi közünk hozzájuk. V. Ferák természetesen úgy tudja, hogy a görbelábú mongolid magyarok csak 896-ban furakodtak be ide Ázsiából, és ez nem is csoda, hiszen ezt állítják a magyar történészek is, mind a mai napig. De mint a génjeink mutatják, alaptalanul. Mára a régészeti leletek alapján nyilvánvalóvá vált, hogy a „honfoglaláskor“ az itt élők legalább tízszer annyian voltak mint a „honfoglalók“, és ők ugyanúgy tovább éltek, mint Árpád hungárusai. Tényszerű adatok bizonyítják, hogy a X-XI. századból feltárt 27 000 sírból mindössze ezer csupán a „honfoglaló“.
- Az azóta eltelt idő megerősítette, vagy cáfolta a stanfordi professzor eredményeit?
- Ornella Semino és 16 genetikus munkatársa 2000-ben tette közzé az európai népek általuk elvégzett genetikai összehasonlító vizsgálatainak eredményeit. Ezeket idehaza éveken keresztül elhallgatták, pedig a legérdekesebb kijelentések éppen rólunk szóltak, a nagyközönség pedig csak a Cser-Darai szerzőpáros „Magyar folytonosság a Kárpát-medencében“ c. könyvéből értesülhetett ezekről. Ezek szerint a magyar egyáltalán nem ázsiai, hanem európai ősnép - ahogy azt már L.L. Cavalli Sforza is megállapította -, legjellemzőbb Y-kromoszómás mutatói egyértelműen ős-európainak nevezhetők. Ettől kezdve gőzerővel folytak a kutatások a Magyar Tudományos Akadémia szegedi kutatóintézetében is, hogy valahogyan megcáfolják ezeket az eredményeket. A 2008-ban közzétettek alapján nyugodtan kijelenthetjük hogy ez így is volt, csak hát az egyre növekvő árral nem mertek szembemenni a hazai kutatók. Ám a Semino-féle eredmények „élét“ mégiscsak sikerült elvenniük azzal, hogy az ősi EU19 jelző Seminoék szerint kb. 60 %-ra becsült arányát saját kutatásaik alapján majdnem a felére csökkentették. A nemzetközi fórumokon, - pl. az Eupedia.com-on - azóta is ez szerepel. Ezt azzal érték el, hogy más összetételű csoportoktól vették a mintákat, mondván, hogy Magyarország teljes népességét figyelembe kell venni, nem csak a legősibbnek tartott régiókat. Ennyi erővel persze a legutóbb beköltözött kínaiakat is beszámíthatták volna. Ennek a „huszárvágásnak“ az lett az eredménye, hogy az EU19 aránya a már említettek szerint lecsökkent, terjedésének feltételezett iránya pedig ennek megfelelően megfordult. Míg az előzőek szerint csakis az itt élők továbbterjedésével juthatott el a medencén kívülre, most már fordítva is elképzelhetővé vált a jelenség. A genetikusok ugyanis azt mondják, hogy a jelző feltehetően ott alakult ki, ahol az aránya ma is a legnagyobb. Ez persze nem biztos, hogy minden esetben igaz. Ha például elszigetelt körülmények közé került egy Kárpát-medencéből elszármazott csoport, akkor ott sokkal kevesebb külső hatás érte őket mint az ittenieket, és így nagy valószínűséggel jobban megőrizhették az innen elvitt genetikai mintájukat is.
- Eszerint a genetikai kutatásban sem hagyható figyelmen kívül, hogy a Kárpát-medence évezredek óta olyan lakott hely volt, ahova a jobb életlehetőségek miatt folyamatosan érkeztek kivülről is embercsoportok.
- Nem kizárt, hogy itt eredetileg csak EU19 jelzővel jellemezhető emberek éltek, az istállóskői ősember utódai. Később viszont beköltöztek a Kárpát-medencébe mások is, mint például a Baszkföldtől - Ujgurföldig terjeszkedő EU18-at hordozó ismeretlenek, majd megint mások, akik behozták a mai horvátokra leginkább jellemző mutációkat, (EU7, EU8), végül pedig, kb. 7500 éve behozták az EU4-et is. Így itt az EU19 aránya az össznépességhez képest magától értetődően lecsökkent. Teljesen természetes, hogy mi, mai magyarok már mind a korábban itt élőknek, mind a később beköltözötteknek a közös utódai vagyunk. Visszatérve tehát a korábbi gondolatra, az, hogy ma máshol valamiféle kimutatás szerint magasabb az EU19 aránya, nem feltétlenül bizonyítja azt, hogy a jelző onnan terjedt el. Lehet, hogy innen került oda. Minden további nélkül feltételezhetjük ugyanakkor azt is, hogy ezen népek egyik-másika számottevő tényezővé vált a tőlünk keletre eső területeken, és például szkítákként, hunokként tértek ide vissza, évezredekkel később.
- Mennyiben kulcskérdés, hogy a legősibb európai génvonal, az EU19 honnan indult?
- A kutatás jelenlegi szakaszában másodlagos, hogy honnan indult, mert most az a leglényegesebb, és a többi történelmi segédtudomány számára is meghatározó jelentőségű a tény, hogy génjeink szerint mi semmiféleképp sem lehetünk „finnugorok“. Legközelebbi rokonaink azok, akiknek a genetikai összetétele a leginkább hasonlít a miénkre, ezek pedig egyértelműen a közép-európai szomszédok. Aki teheti, nézze meg az Eupedia ide vonatkozó ábráját!
Piros színnel jelölik az EU18-at, sárgával pedig az EU19-et.
Forrás: Eupedia.com
Az „urali” népek jellemzője a finneknél látható lila (nem sötétkék!) körcikk nálunk egyértelműen hiányzik. Jól látható ugyanakkor, hogy a magyar „torta” majdnem pontosan megegyezik a szlovák „tortával”. Ha tetszik nekünk, ha nem, ők a legközelebbi rokonaink. Az is valószínűsíthető, hogy az EU18 jelző (piros) tényleg Nyugat-Európában keletkezett, és onnan terjedt kelet felé, míg az EU19 vagy a Kárpát-medencében, vagy annak közelében, a Kárpátoktól keletre alakulhatott ki. Azért valószínűbb, hogy inkább a medencén belül, mert a régészeti leletek egyértelműen igazolják az innen kifelé irányuló földműves terjeszkedést az újkőkor idején. Mindezt ma már egyre többen tudják, és egyre kevesebben hiszik el, hogy a magyar egy Ázsiából betolakodott, környezetéhez képest idegen fajta.
- A genetika állításai a nem szakember számára nehezen ellenőrizhetőek, jellegéből adódóan bajosabb az ütköző vélemények között eligazodni, ami sok érdeklődőt bizalmatlanná tesz.
- Valószínűleg érzik ezt azok is, akik ennek ellenére még mindig a finnugor mesét terjesztik. Megpróbálják ezért másként értelmezni (magyarul: kiforgatni) a genetika eredményeit, és a felületes érdeklődőket gyakran meg is tévesztik ezekkel a közlésekkel. Megjelent például kb. másfél éve egy cikk, „Elvesztettük urali génjeinket” címmel. Tisztelettel jelentem, nem vesztettük el. Nem is veszíthettük el, mert nekünk urali (finnugor) génjeink soha nem is voltak. Géneket elveszíteni („átvenni”, stb.) egyébként a józan ész szerint nem is lehet, hiszen azokat mindannyian örököljük. Bennünk csak olyan gének lehetnek, amelyek az őseinkben is megvoltak. Ami pedig bennünk nincs, az az őseinkben sem lehetett.
„Nincs genetikai finnugorizmus” – olvashattuk egy másik tudósításban nemrég. Ennek a mondatnak valójában így kellett volna hangzania: „A genetika nem igazolja a finnugorizmust” – csak hát így még az egyszerű emberek is megértették volna a lényeget. :)
Samu Pál Attila
Megjegyzés (2011. 02. 05.): A szlovák álláspont a http://prop.sk/dejiny-slovakov.html honlapon olvasható, az idézett szöveg nem V. Ferák, hanem csak a cikkiró véleménye, aki Ferákra is hivatkozik. (Tóth Imre)
A teljes cikk vagy valamely részletének átvételekor is kérjük mindig megadni a forrást.
Magyar Táltos Honlap - magyartaltos.info
 |
RSS-csatorna hozzászólásai
