Nagyboldogasszony napján került az olvasókhoz Kubínyi Tamás második Bartókról szóló könyve, a Nagy-Szent-Miklós kincse. A rendre mélyre ásó szerző Álmosról szóló sorozata után nem kis fába vágta a fejszéjét: évenként vizsgálva dolgozza fel az egyik leghíresebb magyar életét, s ami legalább ilyen fontos: korát és hazánk akkori vérkeringését is! Ahogy az Álmosról szóló könyveit is tíz év kutatás előzte meg, úgy Bartókkal sem most kezdett foglalkozni. Ahogy mondja, a kötődése „eszmélése előtti” időkre vezet vissza: már a kommunizmus dúlása alatt a Kossuth Rádióban hallgatott esti mese után (amikor a szép hang utasítóan szólt: „Remélem, ágyban vagytok már? Aludjatok jól, álmodjatok szépeket, jó éjszakát, gyerekek!”) szólt a Gyermekeknek sorozatból a Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok... kezdetű népdal zongora feldolgozása. Még nem tudta, ki az a Bartók Béla, nem tudta, hogy ő zongorázik, írni-olvasni sem tudott, mégis pontosan érezte: ez a zene több mint altató. Valahogy így tárul fel előttünk Kubínyin keresztül a Magyarországra rontó erők megállításának módja is, Álmos idejétől napjainkig.

Igaz lenne, hogy Bartók Béla mind a hatvannégy életévéről könyvet szándékozik írni? Talán nem ünneprontás, ha képtelenségnek, hamvába holt vállalkozásnak nevezzük, hiszen ilyen még nem volt sem nálunk, sem a világon, és nyilván nem is lesz...
- A hírből mindössze annyi igaz, hogy Bartók életének első évéről tavaly írtam, most jön a második, az a bizonyos 1882 márciusától kezdődő esztendő története, és télre előkészületben rejtőzik a harmadik. Azt nem tudom, hogy meddig jutok el, mert ez döntő feltételeiben nem tőlem függ, csupán annyit állíthatok: ami rajtam múlik, megteszem. Ha senki nem venné meg, akkor ott állnék egy rakás könyvvel, ám az ellenkezője igaz, szinte nem tudom olyan gyorsan írni, ahogy viszik. Amerikából is jelentkeztek, úgy tűnik, ott jobban tudják, ki volt Bartók Béla és miért van szüksége rá a világnak, ezért is készül az angol fordítás. Tizenöt évi kutatómunka után derült ki, nem szabad nagyobb léptékben haladni, azaz öttíz-húsz, vagy akár mind a hatvannégy évet egyszerre feldolgozni, mert az összes előttem járó ezt tette, és nem tudta elérni, hogy Bartók Béla az olvasó személyes ismerősévé váljon.
 

Az egyik előadásán azzal lepte meg a közönséget, hogy zongorázott is Bartók világának feltárása mellett.
- Könyvbemutató előadásaimon Bartók műveit a szerzőhöz híven, mégis saját elképzelésem szerint játszom, esetenként improvizálok a szabad, ám Bartók lejegyzése nyomán klasszikus zenévé fagyott darabra. Bartók szabályosan dobol a zongorán, ritmusai a szkíta őszene alaprétegéhez tartoznak, elemi erejű lélekmozgatással, ezért használja szerzeményeit mind a mai napig a jazz, a rock és a világzene. Kortárs szerzők sem tudják megkerülni, legtöbbjüket ma is évszázaddal előzi meg, ezért menekülnek a szubkultúrába. Ahol találok egy zongorát, ott bemutatom az eredeti darabot és azt a változékony atmoszférát, melyből Bartók a végső változatot lejegyezte. Hiszen arról a magyarról van szó, aki nemzetünknek a legnagyobb elismerést vívta ki Japántól Európán át Amerikáig, noha Csonka-Magyarországon a legtöbb megkérdezett még azt sem tudja, merre keresse szülővárosát, Nagyszentmiklóst. Ezen kívánunk változtatni.
 

A párhuzam Bartók élete és a könyv borítóján is bemutatott nagyszentmiklósi aranykincs között adódik abból, hogy mindketten kötődnek a városhoz. Mi más köti össze e két híres „márkánkat"?
- A könyv címadója az a bizonyos huszonhárom aranytárgy, melyeket kétszáz éve Bécsben őriznek előlünk, és a biztonságos történelemhamisítás kedvéért még felirattal is ellátták őket: „Óbolgár lelet”, holott magyar rovásjegyek vannak rajtuk... A kutatás során kiderült, valójában a kincs lényegesen több tárgyból állt, egy részét ellopták, széttörték, beolvasztották, ám van olyan aranykereszt, melyre a saját médiaszolgálatom talált rá egy kolostorban. Ez a tárgy bizonyítottan Nákó gróf ajándékaként került Bezdinbe. Ő volt a nagyszentmiklósi kincs első gazdája, Észak-Torontál vármegye kegyura. A gyönyörű keresztet még a szállítás előtt a bécsi kincstárral egyeztetve emelték ki a kincsegyüttesből, mert az alapkoncepcióval, miszerint „pogány bolgárok kincsére leltek”, nem volt összeegyeztethető ez az ősi tárgy. Ezzel pedig máris ott vagyunk ezer évvel ezelőtti és jelenkori legnagyobb titkunknál, mi szerint a nyugati kereszténység nem pogány hitről térített, mivel bizonyíthatóan magunkkal hoztuk az ősi kereszténységet. E hit gyakorlása a napi életben a magyarság régi-új evangelizációja, megmaradásunk záloga.
 

Milyen kényes vagy vitatott kérdések merültek fel a Bartók élettörténetből?
- A második Bartók könyv idején folyt a tiszaeszlári per, melyen a hazugság máig tartó korszaka alapszik, ezért óhatatlanul ezzel is kellett foglalkoznom. Bemutatom a jelenséget véleményalkotás nélkül, az olvasónak viszont ez nincs megtiltva. A másik ilyen érdekes jelenség pedig az, ahogy a Bartók család kötődik a legcsodálatosabb „arab” - valójában szabír - lovakhoz, s ez több mint jelképes. A nagyapa serdült fiát küldte Arábiába e különleges lovakért, ahol idősebb Bartók Béla - a zeneszerző édesapja - halálos betegsége árán teljesítette küldetését. Bartók szellemének szavatossága nem egy nemzedéknyi, a kezdet kezdetétől, ősi szkíta-hun-avar gyökerektől vezet a jelen tudatos vállalásáig.
 

Munkája nagy sikerűnek ígérkezik, ahogy az előző kötet is.
- Az a tény, hogy a könyv sikeres, némileg meglep, mert alig van jelen a piacon, miután a multi- és idegenszívű könyvterjesztésben megtiltottam az árusítását. Tettem ezt azért, mert nincs szükségem a pénzükre, nem engedem, hogy a nemzetrontó művekkel például az Almos hét könyve közös polcra kerüljön. Azonban egyszerű a próba: ha valaki belép egy nemzeti könyvesboltba, érdeklődjön munkám után, s azonnal megkapja! Meg kell említenem azokat az áldozatvállaló szakembereket, akik anyagi haszon hiányában is vállalták a szolgálatot, a terjesztést: a Magyar Menedék, a Püski Könyvesház s több világhálós bolt is ebbe a sorba értendő, ők tudják, hogy az országalapító atyák iránti tisztelet nem csak szép szavakból áll.
 

Visszaevezvea történelem folyóján: van történelmi kapcsolat Álmos és Bartók között?
- Nagyon is! Az információs szmogban elvész a lényeg: Bartók egész élete a magyar történelem legkülönlegesebb kora, ha úgy tetszik, az Álmossal kezdődő honvisszaszerzési történet másik vége. A történelmi Magyarország felszámolása pontosan egybeesik Bartók életével. A kapcsolat közöttük, hogy mindketten a magyarság javára tették fel életüket, így évezredes ismerősök, akárcsak az értő olvasó.
 

Miért tartja fontosnak, hogy mindenkivel megértesse a jeles szerző üzenetét, világlátását?
- Bartók a világ általános romlásával szemben az egyén felelősségére figyelmeztet: nem azzal kell foglalkoznunk, hogy más miként romlik, hanem hogy mi hogyan válhatunk jobbá. Minden igaz zenének, képnek, könyvnek, filmnek két szóban össze lehet foglalni az üzenetét: légy jó! Csodálatos dolgok történtek az első két könyvben érintett 1881-82-es esztendőkben, élet és halál ügyében olyan beavatáson ment át a csecsemő, ami földi embernél páratlan. Háttérben a történelmi Magyarország szellemi gazdagsága és anyagi szegénysége, azé a világé, amelynek gondolatban tartása, pontos ismerete létkérdése a mai magyarságnak. Sajnos gyakran a nagymamák sem tudják elmondani ezt a vasárnapi ebédnél. Torontál megye ma románok és szerbek által megszállt terület, ahonnan a magyarok és németek kegyetlenül el lettek üldözve. Csak akkor maradunk meg sok évezredes birtokunk maradványán, ha az elkövetkezők átélik, hogy mindaz, amit a Jóisten egykoron eleinknek adott, ma is hozzánk tartozik, anyagi és szellemi értelemben. A valószínűségszámítás és a történelem egy ponton kapcsolódik: nincs olyan kontinentális ország, amelynek határai örök időkre változatlanok, s ha túl leszünk a területvesztéses nemzetirtás jelenkorán, akkor más idők következnek, elsősorban lélekben kell készülnünk. Ahogy Álmos mondta: lélekbátorság!

Marosics Tamás
MagyarTáltos.info

Megjelent a Karpatia havi lapban 2011. szeptemberben

Hozzászólások (0)

RSS-csatorna hozzászólásai