|
Hejja kedves TestVérek!
Pár nappal ezelőtt beszámoltunk arról, hogy Ákost kirugták a SzövetségTV-től. Mivel vele szorosan együttműködtünk, dolgoztunk, baráti kapcsolat fűz hozzá. Épp ezért szomorúan és értetlenül fogadtuk a hírt. Ő volt az összekötő emberünk, ő volt az, akivel lehetett dolgozni, szívesen dolgozni. Én beálltam külföldi tudósítóként a csapatba, és az első munkám e téren egy több mint két órás összeállítás volt a 36. Stuttgárti Magyar Bálról. E felvétel két részben adásban már le is ment, mindemellett a Stuttgárti Katolikus Közösség is megkapta a DVD-t, hogy adomány fejében továbbadják, mellyel pl. a helyi magyar ovódát, iskolát vagy hasonlót támogatnak. Ez volt az első feladat. Ezen kívül Ákossal, és a stuttgárti Lydiával egy beszélgetési kört szerettünk volna megszervezni, ahol szó esik a külhoni magyarságról, a hagyományok továbbviteléről, a kultura ápolásáról és sok minden másról. Hogy ez most megvalósításra kerül-e, nem tudom. A SzövetségTV keretein belül lett volna értelme, de Ákos kirugásával már én sem vagyok önkéntes. A magyarhoni sajtóban szinte senki sem foglalkozik a Magyarok Szövetségével, nem tartom kizártnak, hogy ezután mi is így teszünk. Meg kell emésztenünk a történteket. Ezt talán elősegíti az alábbi beszélgetés Ákossal, melyet ismét a teljesség, a világosság és a szabad magyar szó életben tartásáért adunk le:
A Magyar Táltos Honlap Pekárovics Ákossal beszélgetett
Hejja kedves Ákos!
Téged mint a Magyarok Szövetségének szó- ill. képcsöveként ismert Szövetség TV főszerkesztőjeként ismertelek meg, miután szerepet vállaltál a porba taposott tv újra felépítésében. Mivel ezt a beszélgetést nem csak „szövetséges” testvéreknek szánjuk, hanem újjoncoknak, tékozlóknak és „szövetség szegőknek” is, nem csak a jelenlegi helyzetről beszéljünk, hanem említsük meg a szövetség kezdetét is, és annak fejlődését napjainkig.
Ákos, te hogy ismerkedtél meg a Magyarok Szövetségével, mi vonzott téged ebbe az új, alulról építkező közösségbe?
- Amikor elindult ez a kezdeményezés, egyből felfigyeltem rá. Vukics Ferenc nevét, és a Baranta mozgalmat már ismertem a híradásokból. Az, hogy az Ő nevével fémjelezve indult el a Magyarok Szövetsége szervezése, az szimpatikus volt számomra. 2006-tól mélyre ható tanulmányokat folytattam önszorgalomból a magyarság történetét, kultúráját illetően. Minden, a magyarságot felemelni kívánó kezdeményezés érdekelt. A Magyarok Szövetsége azt mondta magáról, hogy ezeket összefogja. Az úgynevezett Börzsönyi Nemzeti Tanács is ezt példázta. Akkor úgy gondoltam, hogy itt a helyem. Az első tagozati megbeszélésen remek emberek gyűltek össze. Különböző szakterületekről, de rendkívül tájékozott és komoly személyiségeket ismerhettem meg. Még ma is vannak egy-ketten, de a nagy része már máshol keresi a nemzet számára hasznos tevékenységet. Ez szomorúsággal töltött el. Óriási terveink voltak, megvalósíthatóak is, de, … de valahogy megtorpant az egész. Vukics Ferenc ezt azzal magyarázza, hogy mindent csak Ő csinált, más, a szövetség tagjai meg semmit. Nem így van. Mi az elképzeléseinkhez elvi támogatást szerettünk volna kapni, megértést, felfogást, esetleg segítő kiegészítést. Ez már nem tudott megvalósulni.
Tavaly elindult egy folyamat a mozgalmon belül. Egyesek megtisztulásnak, mások tisztogatásnak nevezik. Megváltozott-e a szövetség? Te ezt hogy látod?
- Nem érzem a mélyreható változást. Az egyik alkalommal elbeszélgettem Herpai Sándorral, az akkori szerintem második számú vezetővel. Kérdeztem, bizonyos személyeket megvizsgált-e a szövetség, mielőtt a kebelébe fogadta? Nem, hangzott a válasz, erre nincs emberünk, nincs kidolgozott stratégiánk sem. Akkor nagyon mérges lettem, mert ezek szerint az jött a szövetségbe aki akart, és ha sokat fontoskodott, akkor akár vezető szerepre is szert tehetett. Nem tudtam elhessegetni a gondolatot, ez olyan, mint annak idején amilyen a KISZ-ben volt. Utáltuk ezeket a szerintünk kiképzett embereket, és sokról kiderült azután, pl. az egyetemen is ahova jártam, hogy titkosszolgálati kapcsolatokkal rendelkeztek. Lehet azt gondolni, hogy a szövetségben ilyen nem volt és most sincs, de ennyire naiv nem szeretnék lenni. Azon kívül egészen biztos vagyok abban is, hogy vannak az MSz-ben olyanok, akik csak pozíciót szerettek volna szerezni valami ígéretes feltörekvő mozgalomban, adott esetben még talán országos befolyású szervezetben és ezt utána kihasználva egy jó állást szerezve élni mint Marci... Ez nem keverendő össze azzal a helyzettel, hogy természetesen, ha ez a szövetség valóban meghatározó tényező az országban, akkor innen bizony kerülnének emberek akár magas pozíciókba is. A kettőt talán az különbözteti meg egymástól, hogy az első hamarabb odébbáll. De ez sem igaz, mert akit azért fizetnek, hogy itt legyen, nos az nem megy el, akkor sem, ha már „elfogyott körülötte a levegő”. Nagyfokú emberismeretre van ahhoz szükség, hogy megállapítsuk, ki igaz, ki hamis, és próbatételekre is. Arra is oda kell figyelni, hogy a vízzel együtt nehogy a gyereket is kiöntsük a lavorból a fűre. Azt azonban látni kell, hogy még egyetlen borsópucolás sem végződött úgy, hogy nem ment volna veszendőbe egy-két értékes szem. Tehát áldozatot is kell vállalni, de megéri, mert a kavics nagy kárt okozhat.
De mi is a mostani helyzet? Benis Miklós szerintem hibásan látja, ha a neki ellentmondókban ellenséget lát. Vele beszélgetve, mostanában többször megesett, hogy olyanokat hazaárulózott le, akiket nem kellett volna. Persze ez csak az én véleményem, de sokadszorra már elgondolkoztam azon, valójában ki nem hazaáruló? Azért az nem megy, hogy pl. rajtunk kívül mindenki. Az sem igaz, hogy aki nem a mi nótánkat dúdolja az ellenség. Megint csak azt kell megfogalmazni, hogy a jóság is sokféle és a rosszaság is. A világ is bonyolult és az emberek is azok. Van olyan aki az emberekből a rosszat hozza ki és van aki a jót. A jó vezető ki kell, hogy tudja szűrni a valódi ellenséget, a maradékból meg csak a jót kell tudni felszínre hozni. A vezetéshez nagyon nagy intelligencia kell és rendkívüli széles látókör. Kevés ember rendelkezik ezekkel a jó tulajdonságokkal. Benis Miklós nem vezetőnek született, más területen sokkal hasznosabban tudná a magyar ügyet szolgálni. Végezetül úgy látom, a szövetségnek tovább kell tisztulnia és a semmirekellő emberektől meg kell válnia. Hogy ezt ki fogja tudni eldönteni, ki fogja véghezvinni ?… erre jelenleg nem is tudok válaszolni.
A 2010-es Magyarok Országos Gyűlése után Herpai Sándor és Antal Edith minden előzetes jel nélkül otthagyták a tv-t, ami így szervezés, működés nélkül volt. Téged hívtak, hogy építsd fel újra a tv-t. Erről mesélnél pár szót?
- Október elején gyűltünk össze néhányan a régi és újabb kollégákkal. Elképesztő volt a helyzet, mert nem tudtuk ki felel az adásért, nem tudtuk jelenleg ki a megbízott vezető. Volt néhány önjelölt vezetői próbálkozás, kirohanok-berohanok ember, de ezeket pillanatok alatt leépítettem! Erre nem volt felhatalmazásom, de megtettem. Egy biztos, megmondtam, ha még egyszer itt meglátom, akkor engem nem látnak. Miután ezektől megszabadultunk, akkor elkezdtük az elején. Schmeiszl Pétert megválasztottuk előljárónak. Vele kezdtük el az adásgép rendbehozatalát, vettem bele egy megfelelő winchestert, onnantól kezdve hibátlanul működött. Átvettem az adásfolyam szerkesztését és nem adtunk tovább délben estimesét. Közeledett az október 23-a, majd a karácsony és elkezdtük a műsorok gyártását. Közben a kollektíva jóváhagyásával valahogy kinevezésre kerültem, mint főszerkesztő. Inkább csak kézbe vettem és kézben tartottam a dolgokat. Felhívtam a régi kollégákat és először csak beszélgetni invitáltam őket a már jól működő közösségbe. Ottragadtak és mindenki elkezdett dolgozni. Jöttek a műsor ötletek, folyamatos lett a forgatás. A stúdió szinte egész nap dolgozott, egymásnak adták a kilincset a meghívott előadók. Már öt profi kamerával tudtunk dolgozni, persze magánerőből és bevállalhattunk helyszíni tudósításokat is. Alakítgattunk a külföldi kapcsolatainkat is és nagy örömünkre szolgált, hogy Te Tamás elvállaltad a németországi tudósítói megbízatást. Szóval dolgoztunk.
Több riportot készítettél, melyekben nem csak a köpzonthű vonal képviselőit hoztad kamera elé, hanem olyan embereket is, akiket a központi vezetőség kimondottan szétziláló erőnek, rontó erőnek kiáltott ki. Nevezzük meg itt pl. Fejér megyét, Veszprém megyét vagy akár a debreceni csoportot. Ezek lejáratására, károsítására a felső vezetés nem fárad bele, amint ezt szemtanuk mesélik nekem. Ebbe ne is menjünk most bele, engem sokkal inkább az érdekel, hogy mikor te megszólaltattad ezen csoportok képviselőit, merről fújt a szembeszél és szerinted mi ennek az oka?
- Nem tudok az elveimtől eltávolodni. Úgy gondolom, hogy mindenkinek lehetőséget kell biztosítani a megszólalásra. Pláne így gondolom ezt a szövetség különböző szintű képviselőivel kapcsolatban. Már tavasszal is csináltam egy anyagot a Jász-Kun Szalán ami nem tetszett a vezetőségnek. Akkor Vukics Ferenc azt mondta, hogy ez az egyetlen televízió, ahol magunkat bíráljuk. Folyamatosan hallottam, hogy az egységet kell erősíteni és az ezt erősítő műsorokra van szükség. Magam is úgy gondolom, hogy a szövetséget erősíteni kell. Azonban azt nem lehet hamis, ál információkkal, nem a valóságot bemutató műsorokkal elérni. Ez olyan mint amikor a rossz szülő túldicséri a gyereket. A képességeit fennhéjázza, a tanulás szükségességét pedig lelohasztja. Amikor a gyerek kikerül az igazi megmérettetési környezetbe, nos akkor bekövetkezik a baj, ugyanis kinevetik. Rájön, hogy a tudása nem sokat ér, mások kilóméterekre vannak . Ha a szövetségben a kritika megszűnik, vagy nem tud eljutni mindenkihez, akkor hamis illúziókba ringatjuk magunkat. Szerintem egy út van, az igazság és az őszinteség útja. Ha valami erősít akkor ez az. A szembeszéllel nem sokat törődtem. Csak buta ember gondolja magáról, hogy tökéletes. Ha valaki nem akarja hallani mások szavát, esetleg intelmeit, az nem fejlődőképes. Akarattal, terrorral fenn lehet tartani a megkérdőjelezhetetlenség látszatát, de ez hosszú távon nem fenntartható. Tudjuk, a történelemben elég példa van erre vonatkozólag. Nemrég mondta valaki, valaki értelmes a rádióban, hogy a történelem tele van megfontolandó példákkal, de a politikusok nem érnek rá azokat elolvasni.
És hát tudjuk, hogy Benis Miklós fújta a szelet, azaz kirugott főszerkesztői állásodból, minden elérhetőségedet a tv-nél megszakítva. Van-e, aki kiáll melletted, és van-e olyan személy, aki segített fújni?
- Szerencsére a kollégáim egy emberként kiálltak melettem. Talán baj is ez, mert a televízió jövője több mint kérdéses. Szakemberek és lelkes tevők nélkül a televízió megszűnik. Le is állt a munka, vissza lettek mondva az interjú alanyok, nem lesz aki vágjon, aki szerkesszen, aki híreket összeállítson, aki fotografáljon, aki kimenjen helyszínekre. Aki maradt, Schmeiszl Péter és Volentics Vera nem alkalmas a feladatra. Sem szorgalmuk, sem emberi magatartásuk nem teszi lehetővé a megfelelő működtetést. Az utóbbi időben több vitánk volt, mert megengedhetetlennek tartottam a slendriánságot, az akárhogy szemléletet. Persze a szél egy része is innen fúj, ismerjük a mellőzött munkatárs sértettségét és az esetleges intézkedéseit. Sajnálom, hogy ennek az egész aljasságnak részesévé váltak. Itt azonban nem állt meg a dolog, mert az elérhetőségeimet letiltani még futotta az energiából, a nevemet levenni a honlapról és adást, műsort szerkeszteni azt már nem. Ugyan miféle emberek ezek?
Számomra volt egy pont a szövetség történetében, ahol árulást véltem látni a tagsággal szemben. Ez volt az ún. „Kapcsolatfelvétel a Magyarok Szövetsége és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia között”. Erről mi a véleményed?
- Örülök, hogy ezt a kérdést is feltetted. Amikor nyilvánosságra került ez a megállapodás, akkor több szövetségben lévő ismerősömmel egyetemben körül-belül úgy éreztük, hogy megnyílt alattunk a föld. Szégyen volt és minden addigi szemétbe dobása. Szerintem az időtájt rengetegen kiábrándultak a szövetségből és a maguk dolga után néztek. Én is ezt tettem, de a hívó szóra bementem a stúdióba. De miért is volt ez ekkora hiba? Azért, mert a mi szellemiségünk, ősi vallásunk, ősi hitünk magaslatokban van a római kereszténység erkölcsisége fölött, s népünk még ha időlegesen, kényszerből, el is fogadta a páli alakulatot, azt soha sem tartotta véglegesnek, egyetemesnek meg semmiképpen sem. Most, amikor egy csodálatos megtisztulási hullám van, amikor létrejött egy szervezet a semmiből és a kristály tisztaságot hirdette magáról, s mindennek ami magyar ősiségében való feltámasztását, akkor ez a szervezet egyességet köt az erkölcsi botrányoktól zengő Rómával olyan feltételekkel, amiben Isten elleni véteknek titulálja őseink tiszta szeretet és természetvallását, hát ekkora marhaságot elkövetni már tehetség kérdése. A szövetség régi és jelenlegi vezetői a mai napig nincsenek tisztában azzal, hogy mit követtek el a rokonszenvezőikkel szemben. Nyugodtan le merem írni, ez árulás volt.
Látsz-e még esélyt egy tényleges nemzeti média létrejöttére, amit nem egy érdekcsoport, nem a politika vagy háttérhatalom írányít? Jelen esetben az MSz vezetősége éppenúgy viselkedett, mint bármelyik pártmédia vezetése.
- Igen, ez az eset egy tanulmánnyal felér. Gondolom, ezen az ellenünk drukkolók most jót nevetnek. Ha bárki a sorainkból a független sajtóról beszélt, az most elgondolkodhat azon, vajon mit is kell ez alatt érteni? Kíváncsi lennék a válaszra. A független nemzeti médiát meg meg kell teremteni. Esély van rá, hiszen talán kevesen tudják, de hihetetlen lehetőség van a kezünkben. Az Internet, a megnövekedett sávszélesség már elég ahhoz, hogy mindenhol ott legyünk akár órák alatt. A legújabb televíziók, a kompakt médialejátszók, az internetes tv adást azonnal a családi televízió képernyőjére teszik, tehetik. A jövőben egy Net televízió azonos lehet egy normál földi, kábeles, vagy satelit sugárzású televízióval. A jó hír még ráadásul az, hogy szinte ingyen. Pusztán egy dolgot kell elérni, hogy az emberek akarják nézni, és meg is találják az őket érdeklő és feltétlenül nívós tartalmat. Kérdés, hogy képes lehet-e erre a feladatra egy a semmiből alakuló nemzeti televízió. Akarni kell és csinálni. Szakmai, szellemi képességeinkben azt gondolom bízhatok, azzal a kiegészítéssel, hogy természetesen nagyon sokat kell még tanulnunk, fejlődnünk. Tehát a munkát folytatjuk, hamarosan láthatóak leszünk.
Pillanatnyilag erősen felszabadultál az utóbbik idők feladati alól. Remélem van mit kezdened a sok szabadidővel. Mik a szándékaid a közeljövőben?
- A vállakozásaimban most kezdődik a tavaszi, nyári szezon. Ilyenkor a szokásosnál is több feladat jelentkezik számomra, pontosan a duplája. Pihenni nem nagyon szoktam, legfeljebb munka közben, hiszen nagy élvezettel csinálok mindent. Ez adott esetben pihentető lehet. Továbbra sem mondok le korai kelésemről (hajnali 3 óra), mert szeretem ha hosszú és tartalmas a nap.
Nemrég egy történelmi dokumentumfilm forgatásának előkészítésébe fogtam, „A felsőház egy napja“ címmel. A mostani elbocsátásom nem tántorít el a megvalósítástól, még ha talán nehézségeket gördít is elé. A problémák azért vannak, hogy megoldjuk őket, nem azért, hogy keseregjünk rajtuk.
Köszönöm a beszélgetést, remélem olvasóink bepillantást nyertek a jelen történéseibe. További munkádhoz sok sikert kívánunk és maradjon meg benned az a kitartás és szenvedély, melyet eddig is tiszteltünk benned.
- Köszönöm a Magyar Táltos Honlap érdeklődését és természetesen az együttérzést is. Bízom abban, hogy mint annyiszor a nyílt egyenes beszéd jó irányban hat a dolgok alakulására.
Kapcsolódó cikkek:
Embert vesztettünk, embert nyertünk
Létezik, léteznie kell egy olyan szövetségnek....
Katolikus MOGY (kMOGy) 2010-ben Bösztörpusztán?
A Magyarok Szövetsége feladata, célja, működése
Az MSz kunszentmiklósi rendezvényéről (+hanganyag)
 |
RSS-csatorna hozzászólásai
