Csomortáni Gál László úgy becsüli a múlt tárgyait, hogy azokat újjávarázsolja, átalakítja, és azok, mint a mitológiai fõnix, a poraikból föltámadnak. Az alkotások vezérlõ gondolata is maga a feltámadás. Gyakorlatilag egy õsi, régi, archaikus hitvilág, a magyar õsvallás, ugyanakkor pedig a kereszténység, az istenség és az emberség teljes egybefonódásának útját csodálhatjuk meg. Azt hirdeti, semmiféle globális segítõ erõnek tûnõ félrevezetésre nem szorul rá a magyarság Európa kellõs közepén. Alapvetõ kérdésként szokott megfogalmazódni, mi volt a magyarok régi hitvallása. Nézzük meg, ez volt. Eltûnt? Befejezõdött? Ennyire kárhozott butának Európa kellõs közepén nem szabad magyarnak lenni.

Itt a millió gyökerû virágzásnak a tüneményét lehet látni, és amennyire az õsvallás formavilágából is meg lehet érteni, az ember úgy látja, itt elevenednek meg szebbnél szebb, hogy úgy mondjam, ágazatai a magyar lélek égig érõ csodafájának, a minden magtermõ fájának. A képekrõl a népmesék világa köszön vissza, a balladák világa, a népdalok világa, a táltos vallásunk õsi világa, és olyan úton halad, hogy a kereszténység számára a régi hitvilággal egylényegû valóságként jelenik az meg. Érezni a lélek hullámzó mozgását, a virágvilág élõ képjeleként a szellemiség szintje is megmutatkozik. A hamuban sült pogácsában is az a minõség lappang, amit Jézus nagyon úgy fogalmaz meg: „én vagyok az életnek ama kenyere, a mennybõl alászállott kenyér", és ez is ugyanarra az élõ minõségre utal. A hamuban sült pogácsában az a döbbenetes ráérzés, hogy amikor úton vagyunk és kívül kaotikus a világ, akkor az õseinktõl kapott belsõ energiából táplálkozunk. Az emberiségnek és a világnak, a teremtésnek, a megváltásnak útját egyaránt végig tudjuk követni. A Mérföldlépõ, a Három Királyok is olyan úton járnak, amely õket elvezeti a csecsemõ alakzatban lélegzõ, fénylõ, emberi testben megszületett megváltóhoz. Lélekben meg kell tenni ezt a nagy lépést.

A népmûvészet, a bútorfestészet világáról, a festett kazettás mennyezetek képi világáról egy virágfejû lény sugárzik a mûvész kerekded szellemiségébõl. Kikerekedett világ-virág szellemisége, hogy az most tollkorona, virágkorona, teljesen mindegy. Sugárzik. Mert egy szellemiségnek sugározni kell.

Ha innen nézem, tollkorona, ha onnan nézem, virágszirom. Pontosan ez a magyar népmûvészetnek a legnagyobb titka. Gyönyörûen lehet látni, hogy a kezei visszahajolnak a szellemiség felé, és az egész tulipánfejekben végzõdik. Ez egy remekbe szabott, zseniális gondolat, mintegy virág arcú szellemiséget sugároz neki. A népmûvészet képi beszédében látom a virágfejet és a teljes világot. Világ világa, virágnak virága. Nálunk a virág világosságra nyílik. A szellemiség szintjén pedig a legmaradandóbb, legkerekebb szellemiséget tudja megidézni. A mérföldes lépésnél nem is annyira az égbe lép, hanem egy égitesten, a Napon van a lába. Egyik lába még a Földön áll, a másik tulipánfej-lába már szinte kivirágzik a Napban. József Attila szép gondolata jut eszembe: „Megalkotom szerelmemet… / Égitesten a lábam: / elindulok az istenek / ellen – a szívem nem remeg – / könnyû fehér ruhában."A tulipán azért olyan fontos a magyar népmûvészet képi világában, mert beszélõ név. Egy biztos, hogy ha tulipán alakzatban mutatunk meg valamit, annak szabályos hangalaki változata lesz a telifény. Ebbe a világba pedig érett, ki- és megvilágosodott szellemiséggel lépni, hogy lépteim nyomában virágok nyíljanak, követendõ példa. Ha egy ilyen fiatal mûvész lelkébõl ennyi életre való fény és szikra, életszikra tud áradni, akkor a kortársaknak és nekünk tudni kell felnõni. Egy népnek saját nemzeti önállóságából kell táplálkoznia. A színeknek is külön jelentése van, így a sárgák, a fehérek, a pirosak, a zöldek, a feketék különbözõ fokozatai gyakorlatilag a világosságnak a világszintjei által nyíló világot beszélik el, és a kapuban bizony ott a feltámadás.

(Részlet a budapesti Vármegye Galériában nyílt Csomortáni Gál László kiállításának megnyitóján elhangzott beszédbõl. A megnyitón közremûködött Maczkó Mária Magyar Örökség-díjas népdalénekes, a kiállítás január 20-ig látogatható.
A Vármegye Galéria címe: 1052 Budapest, V. kerület, Vármegye utca 11. Megközelíthetõ a Ferenciek tere vagy az Astoria felõl. A kiállítás megtekinthetõ keddtõl péntekig 10-18 óra között.)

Szántai Lajos
mûvészettörténész

(Hargita Népe)

Hozzászólások (1)

RSS-csatorna hozzászólásai

...
Írta: Dobos Sándor, 2009. január 16.

http://atv.hu/hircentrum/ 2009_jan__az_ufok_jottek__el_hozzank____fantasztiku_kep
ek__magyarazat_nincs_.html

Aki tud magyarázatot erre az tegye meg!

• 
• +2
• 
•