Egy az Isten. Ébredj Magyar!

Ezt a rövidke sor hangot, töltsük meg tartalommal, élettel. Mondjuk csak lehunyt szemmel, nyugodt, de magabiztos hangnemmel: "Egy az Isten. Ébredj Magyar!" Isten az Egy. Õ maga az Élet. Az élet fény, tiszta fény és szeretet. Önzetlen szeretet, mely nem kér, nem is kérdez, csak van és adakozik. Létét nem kell bizonyítania, mert egyszerûen csak van. Minden ami létezik belõle indult ki, belõle született. Minden egyes ember az Õ gyermeke. Bármily nemzetbe született e földi életében, bármily a bõrszíne, a gyermekkorában ráerõszakolt vallása.
Egy valami mégis közös bennünk és viszont hat: TestVérek vagyunk. Bármennyire is eltávolodik az ember tõle, egyszer visszatér. Hogy hogyan? Csakis az Egy Istenhez méltó élet által, egy mindennapos tudatos életviseléssel. Magyarnak nem születni kell, hanem magyarnak lenni kell. Légy tudatosan is a Mag gyermeke.
Tárd fel a benned lakozó és életre vágyó, kibontakozásra vágyó tudást. Ébredj rá, hogy a tudás népének a gyermeke vagy e csipetnyi földön. Embertársaidnak szüksége van rád, feladatod van.

Figyeld, mit mond neked a hétköznap. Ne csak nézz, hanem láss! Az út az embertársaink megsegítése által nyílik meg elõttünk, ezért is szeresd õket. Az általad immár megvalósított szellemi törvényrészeket szinte kötelességed továbbadni felebarátod megsegítésére. Ha eljutottál oda, hogy a legsetétebb lelket is szereted, önzetlenül szereted, akkor nincs mitõl félned, legyõzted a hajdani ellenségedet, túlléptél azon a határon, amit saját magadnak tartottál fenn ezer és ezer éven át. Szeresd a felebarátod, jobban nem is tudnál rajta segíteni. A Fény taszítja az setétséget és felülkerekedik rajta, áthatja. Hisz mire képes egy nagy sötét térben egy kis gyertya fénye, mekkora világosságot teremt maga körül? Gyújtsuk meg a lángot a lelkünkben, éltessük az Élettel, és soha el nem aluszik. S minket is áthat az Egy szelleme, rajtunk keresztül hat.
Rajtunk múlik, csakis rajtunk múlik mindez. Isten nem követel, nem erõszakoskodik. Viszont gondolatainkért, szavainkért és tetteinkért magunk kell felelnünk Õelõtte. Ne felejtsd, ha valami a nap folyamán felkavarja az idegzetedet, szinte kiránt a vélt nyugalomból, annak jelentése van számodra.
Lehet, hogy csak önmagadat látod a felebarátodban, saját magad setétségét, amit tisztítanod kell. Ezt a nap felmutatja neked, ebben segít, hogy túllépjünk magunkon, túl a saját korlátokon át a Fénybe. Lelkünkre mint vaskos réteg lerakódott a bûn mocsokja. Ezt könnyebb-nehezebb munkával önmagunkon le tudjuk szedni. Elõször is figyeld az érzeteidet. Ezek tiszta finom rezgések a lelkedbõl -talán a melletted álló védõ szellemedtõl-, melyek segítenek "megérezni" dolgokat, helyzeteket. Ebbõl alakul ki az érzés, ami már a tudatalattinkon áthaladva szinezõdik egy kicsit, s már nem mindenképp mondható tisztának. Hisz a tapasztalataink, átéléseink által festett és befolyásolt. Ez alapján jönnek a gondolatok, melyek már tudatos energiákat képeznek, melyeket kisugárzunk. A gondolatainkat ellenõrizni kell, mert a gondolat már majdnem egy súlycsoportban van a szóval. A szó teljes magában ellenõrizhetõ. Magában viseli az egyén által kibocsátott energiát, ami az érzet, érzés, gondolat véglege. A tett megtestesült szó, a felsoroltak összessége. Önmagunk megnyilatkozása, saját magunk gyümölcse.
Tehát nem csak tetteinkért felelünk. Érdemes mélyebbre hatolni önmagunkban, különben nem értjük meg mi miért van, és miért van így velünk s körülöttünk. A világot a saját beárnyékolt szemünkön át szûrve látjuk, a szûrõt mi mi magunk állíthatjuk, ahogy akarjuk, ha akarjuk. De akarni kell, nincs más út. Élünk, vagy éldegélünk.

Életünk körülbelül 7 éves ciklusokból áll. Minél "korosabbak" leszünk, annál nehezebbünkre esik változtatnunk magunkon, mert a szokások megszokássá válnak. Az általunk járt útat kijárjuk. A gondolatok belénk vésõdnek. Szokásaink programokká válnak, egyszerûen lefutnak és szinte már alig érzékeljük azt a finom érzetet, azt a finom hangot a lelkünkbõl, annyira betemettük a világ szennyével. Ezért idejében kell elkezdeni járni ezt a nehéz, de egyetlen igaz ösvényt, ami haza vezet minket, haza a mennyei Atyánkhoz. Tárt karokkal vár ránk, s ha mi egy lépést teszünk feléje, Õ két lépéssel jön elénk. Szeret és van.

TestVérem, fontold meg az elmondottakat, nem bánod meg. Csak egy út van, a szeretet útja. Minden más holtan születik. Az önzetlen szeretet élet. Isten áldása reád, ha feltárod magadban a fényt, ha élteted a megváltás szikráját a szívedben.

Áldás Békesség!