Felismerésed mélyéből áramlik a Szavam ebbe a világba.
Felismerésed mélyéből adom neked a szót, hogy azt a külső burokjába formáld. Így mindenki számára felismerhető és értelmében felfogható ez a szó.
A megértés mélyéből formálódik az emberben mindaz, amit felismer. Semmi olyan nem keletkezik az ember számára, ami nem saját önmagából ered. Hát halld és írd le, mivel Én az ember közepéből jövök őhozzá, hogy meghalljon Engem.
A lét közepéből áramlik ki az „Örök Szellem” és ez a Szellem az, aki téged, ember, leheletével megérint. Ahogy te a létem egyik lehelete vagy, úgy minden szó egy lehelet, ami emlékeztet rá téged. Ha nem így lenne, nem lenne felismerhető számodra az emberi léted.
Az „Örök Lehelet”, az „Örök Szellem” és a Szent Szellem” a létem láthatóan formáló kifejezése. Általa, az „Örök Lehelet” által van a teremtés. Van, mert folytonos jelenlétével kifejezi magát a számára teremtett „tér”-ben.
Ahogy a térben megnyilvánul a teremtés, tehát egy formában, így e teremtésben minden teremtmény formát képez. Az ember, azaz te is ugyanígy forma vagy. De nem a forma az, ami a valós léted. A valós léted a forma által nyilvánul meg ebben a világban aképp, ahogy felismerhető és megérthető.
A lét az élet forrása és ÉN VAGYOK AZ ÖRÖK LÉT!
Újra és újra mondom nektek, hogy jelen Vagyok. Sok ember számára ez egy rejtély, mivel egy képet hordoznak Rólam. „Ne alkoss képet Rólam!”, ezt a parancsolatot adtam az embereknek. Vajon miért adtam ezt a parancsolatot?
Mondd, eltudod-e képzelni az örökkévalóságot? Eltudod-e képzelni mit jelent „tér és időfüggetlen” lenni? Ezért adtam ezt a parancsolatot.
Amikor megváltóként jártam ezen a Földön, azt mondtam az embereknek: „Szellemben imádkozzatok az Istenhez, mivel az Isten Szellem!” És folytatom: „Ne tegyetek úgy mint az értetlenek, akik meghajolnak egy bálvány előtt és erőt tulajdonítanak neki. Így tesznek az értetlenek; azok, akik emberképben akarják ábrázolni az Istent!”
A legkisebb szellemi részecskétől a legdurvább anyagi formáig a „benne lakozó életlehelet” az igazi megnyilvánulás. A külső kép csupán az „adott tér adott idejében” jeleníti meg ezt az életleheletet. Ez az idő és ez a tér folytonos változás alatt áll, mivel a teremtés lénye mozgás.
Tehát ha azt mondom neked, hogy közepedből jön a szó, akkor ez azt jelenti, hogy a valós létedből áramlik a szó. A valós létedben hat az Én Örök Életleheletem, ami Én Vagyok, a Szent Szellem, az élet mozgatója.
Ha nem így lenne, akkor te sem lennél, a teremtés sem lenne! Te magad vagy ezen „Életlehelet” megnyilvánulása! Mindnyájan ezen „Szellem” megnyilvánulásai vagytok; igen, mindnyájan szellem vagytok ezen Szellemből.
Minden ember, aki valóban Felém kíván fordulni, forduljon a saját létközepébe[1], mert ott Vagyok található.
De fontold meg, és valóban csak „az élet dolgainak mélyében való felismerése” iránti vágyból tedd ezt, hogy minden megnyilvánulási formában hat ez a Szellem. Mindegyikben! És most mondd meg Nekem, honnan ered az értékelés, ami annyira „divatba jött” ezen a Földön? Mondd meg Nekem, ember, honnan ered az a feltételezés, hogy az egyik értékesebb a másiknál; hogy az egyik magasabban helyezkedik el a másiknál; hogy az egyik Istenkép igazabb a másiknál!
Ne cselekedjetek az értetlenek módjára, akik bálványban akarnak ábrázolni.
ÉN VAGYOK AZ ÖRÖK MOZGATÓ!
Nézz csak a tested sejtjeinek növekedésére. Egyetlen sejt sem ugyanaz, mint amivel megszülettél. Sejtek „halnak” és sejtek „születnek” az élet körforgásában. Ha nem így lenne, -saját mértékeitekben mérve- nem lennél idős ezen a Földön. Csakis a folytonos változás miatt, a folytonos életmozgás miatt élhetsz.
Világnézetetek nagy változáson megy keresztül, és némelyikőtök elgondolkodik azon, hogy az „elképzelt Istenkép” megfelel-e még a valóságnak.
Így mondom nektek: „ÉN VAGYOK AZ ÖRÖKKÖN JELENLÉVŐ! ÉN VAGYOK AZ ÖRÖK MOZGATÓ! ÉN VAGYOK MINDEN ELKÉPZELÉS MEGVÁLTÓJA[2]! VAGYOK ÉS LESZEK!”
Akármilyen képet formálsz magadnak, az nem más mint egy „átmeneti kép”. Akármilyen elképzelésed van Énrólam, az Istenedről, az a képzeleted képe. Mindaddig a képzelet képe marad, míg kész nem vagy Reám bízni magad. Ha ez megtörténik, akkor megváltozol Általam. Ez azt jelenti, hogy a benső léted, tehát az életed középpontja megmutatkozik előtted és ezáltal megérted, hogy jelen Vagyok.
LÉTED KÖZEPÉBEN VAGYOK!
Ha belépsz egy épületbe, akkor lassacskán bejutsz a ház közepébe. A külső helyiségeken át egyre közelebb leszel vezetve a ház központjába. Ugyanígy van a „vallások megértésével[3]” ezen a Földön. Azt, aki vágyódik az igazságra, azt lassacskán elvezettetik a középre, a központba. És ahogy újra és újra mondom: „Az igazság központjába, a Szentségbe, csak az léphet be, aki mentes képektől és elképzelésektől!” A Szentség előszobájában ez levettetik.
Értsd meg és fogd fel: „Én Vagyok az, aki elvezet téged, aki minden embert elvezet ehhez a Szentséghez. Aki minden embert a házamba vezet. Minden embert, aki élt valaha; minden embert, aki él és minden embert, aki még élni fog ezen a Földön. De tudd meg azt is, hogy ez a Föld csak egy hely a „Teremtés Házában”. De ez az a ház, amelyben a SZENT SZELLEMEM AZ ÖRÖK SZÓBAN EMBERKÉNT KINYILAZKOZOTT!”
Hát halld meg és csodálkozz, mert ÉRTÉKES vagy. Hát halld meg és csodálkozz, ÉRTÉKES vagy, mert az ÖRÖK ÉLETLEHELET a valós léted benned. Ehhez fordulj és fényesek lesznek a napjaid. Fényesek lesznek, mégha odakint a sötétség uralkodik is. Ámen, Ámen, Ámen.
ÉN VAGYOK AZ, aki ezeket a szavakat adja; ÉN, az ÖRÖK SZÓ, JÉZUS, a MEGVÁLTÓ! Ámen, Ámen, Ámen.
[1] ezzel nem az önzőközpontú énhez fordulás értett
[2] Jézusban az Isten látható megnyilvánulása a Földön
[3] Vallás a visszacsatolás – gyökéreresztés értelmében; gyökéreresztés a szellemben
