Szeretett fiaim és leányaim, ha elébe teszem kinyilatkoztatási szavamnak az örök igazságot, hogy Én Vagyok a szeretet, ekkor ez nem amiatt történik, mert szükségesnek látom, hogy emlékeztesselek benneteket rá. Benne élek minden szívben, ismerem az Irántam tanúsított szereteteteket. Hanem egyedül abból kifolyólag történik, hogy -ismét- tudatosuljon bennetek a szeretetem jelentése, és hogy a szeretetemet szükséges az eddiginél alaposabban szemügyre venni.

 

Az Isten beszéde az emberhez ill. az emberen keresztül mint minden a teremtésben, megdönthetetlen, szellemi törvényszerűségeken alapul. A kinyilatkozások különböző súly- és szempontját egyrészt az isteni alapmegnyilvánulások eredményezik, melyek a rend, az akarat, a bölcsesség, a komolyság, a türelmesség, a szeretet és az irgalmasság, másrészt a kinyilatkozó szót felvevő ember szellemi gondolkodásmódja. Mindenben és mindenek felett a szeretet érvényesül minden kinyilatkozás alapjaként, mely nélkül nincs igazi Isteni ige.

Aki hisz Bennem mint a szeretetben, aki az idők folymán élesítette a tudatát az igyekezete által, az fel fogja ismerni, hogy nem hibázok, nem hordok Magamban ellentétet, és hogy a teremtésemben minden tökéletesen összeillik és egymásbafog. Ő az emberi lehetőségek korlátain belül követni tudja szíve logikájával az isteni törvényeim logikáját, még akkor is, ha ez néha nem is olyan könnyű.

Amit az elkövetkezőben ismertetek és veletek együtt megszemlélek, annak „A félreértett ellenségszeretet” címet adom. Ez egyrészt annak a gyakran feltett kérdésnek a megválaszolásáról szól, hogy ki vagy mi a gonosz, a sötétség vagy a démoni, másrészt azokról az emberekről szól, akik elkötelezettei az ellentétes erőknek és azok szándékainak, aki nekik szolgálnak. És végül arról szól, hogy sokszor nem képesek a gyermekeim a kettőt külön látni: az egyik oldalon a megtévesztő világnézetet, a másik oldalon az megtévesztett embereket. Amint képesek lesznek elkülöníteni a kettőt egymástól, sokkal jobban és mélyebben megértik majd az ellenségszeretet parancsolatát.

Az ellentétesség eredete –ami alatt mindaz értendő, ami a szeretet ellen irányul- a bukásban rejlik. Az egykori tiszta szellemlények Ellenem, a teremtőjük ellen való fellázadása által létrejöttek a mennyeken kívüli területek, beleértve az anyagot. Minden, ami a mennyeken kívülre esik, magában hordja a tökéletlenséget. Minél nagyobb ezen területek kisugárzási, rezgés szintű „távolsága” az élet forrásához, annál inkább a sötétség befolyása alá esnek, mivel a vonzás törvénye szerint a negatív ráhatása a pozitívra leginkább ott lehetséges, tehát ott a legsikeresebb.

Ha a sötétségről, az ellentétes erőkről és egyebekről beszélek nektek, akkor az többeknek köztetek nem több mint valami elvont fogalom. De valóban, itt nem valami elvont fogalomról van szó! Itt nagyon is valósról van szó! Még mindig ugyanazok a megszemélyesült erők azok, akik ősidők óta gyakorolták a lázadást és mindazóta próbálják megtartani és kiépíteni hatalmukat a mennyeken kívüli területek egy része felett. Ezek az Én és a ti ellenfeletek, akik röviden vagy tartósan kárt akarnak okozni nektek. Másrészt ők az Én fiaim és leányaim, ősidőkkel ezelőtt teremtettek, Általam szeretettek örökkön örökké. És ők a ti fivéreitek és nővéreitek, akikkel ti is egyszer újra egyesültök majd a dicsőségemben és a tökéletességemben.

És mégis ők képezik a világnézeti alapját mindennek, ami törvénytelenképp történik. Amíg nem tértek meg, addig ők képviselik mindazt, ami néhány szóban összefoglalható: megtévesztés, árulás, csalás, hazugság, könyörtelenség, hamisság és sokminden más. Még képviselik mindezt, mert számukra is eljön egyszer a belátás és a megbánás pillanata. De még ők alkotják azt a nem lebecsülendő hatalmat, ami lehetőleg gyengíteni, boldogtalanítani és kisajátítani akar benneteket. És állandóan keresnek és találnak is olyan embereket, akik lénye nyitott arra, amit a világba akarnak ültetni helytelen gondolkodásban és ravasz módon kiforgatott vallási nézetekben.

A számotokra láthatatlan küzdelmük előnyben részesített harctere a ti Föld bolygótok, és az elcsábítandókat kizárólag az emberek közt találják az erre törekvők. Mert csakis azoktól az emberektől kapnak erőt, akik a negatív erők cselekvését nem látják át vagy nem állnak neki ellen; ásványoktól, növényektől és állatoktól nem kapnak semmit sem. És csak az elcsábított emberekkel tudják kiépíteni hatalmi állásukat a Földön és megnövelni a sötét birodalmukat az asztrális síkokban, amint az eféle lelkek az úgynevezett haláluk beálltakor átlépnek a másvilágba. Ott már várnak rájuk.

Számotokra ez nem új, mert már gyakran felvilágosítottalak benneteket a sötétségről, a szándékáról és az eljárási módszeréről. Figyeltetek Reám valóban?

Kérdeztétek-e egyszer magatoktól, hogy vajon miért tártam fel nektek ezt a hátteret? Amit a jövőben is tenni fogok. Nem azt mondják, hogy az ember a rosszat kerülje, ne figyeljen fel rá, ne beszéljen róla? Mindigis a jót lássa mindenben? Ne mutasson ki gyűlöletet és haragot felebarátjával szemben? Szeressen agyon mindent ami ellentétes?  Vagy tán rosszul is lehet érteni az ilyen kijelenetéseket, talán olyannyira rosszul, hogy az ellenfél titokban a „tenyerét dörzsöli”, mert ő még az eddiginél is észrevétlenebb maradhat e módon?

Valóban, mondom nektek, igenis lehet rosszul értelmezni az Én örökkön érvényes felebarátszeretet parancsolatomat, ami magába foglalja az ellenségszeretetet is, és mindezt a legjobb szándékkal; de még akkor is csak egy helytelen magyarázat marad.

Ha úgy lenne, hogy nem lenne szabad nevén szólítani a szeretet ellen irányuló cselekvést, hogy nem szabad felmutatni –ha kell, a legrészletesebb ágazatában- és óva inteni tőle, akkor sohanem beszélhetnék a bűnről, a sátánról, a bukásról, a hűtlenek szándékáról, a tudatlan gyermekeimet fenyegető veszélyekről, a csábítás művészetének előadott ravaszságáról és sok másról. Hallgatnom kellene, ha nem akarnék az Én saját szeretetparancsolatom ellen vétkezni!

Használjátok szívetek logikáját és az eszeteket és ismerjétek fel a gondolatmenet hibáját.

Azon szellemi erők, melyek rossz irányba akarják vezetni az embereket, semmiképp sem elvont erők, még csak személytelenek sem, viszont -legalábbis számotokra- nem észrevehetők, mert azon területekből kiindulva tevékenykednek, melyekbe nincs betekintésetek.

*

Ezidáig szinte mindenki tudott követni. Most elővesszük azt a kérdést, hogyan és ki által tudták megvalósítani a bukott lények és a csatlósaik a rombolásról, a rendetlenségről és a csábításról szóló szándékukat. És a mai napig ki által megy ez végbe? Vajon azon emberek által, akik vágyódnak Irántam és szeretnek Engem? Terjedhet-e általuk tévtanítás a világban, ami torz képet fest Rólam?

Ahhoz, hogy az anyagban működhessenek, szükségük van a sötét erőknek egy olyasfajta „vágópontra”. Hozzá kell férniük olyan emberekhez, akiket elérhetnek a negatív lelki képességein keresztül, azaz a jellemén, hajlamain, önző kívánságain és egyéb máson keresztül. Ilyen emberek által valósítják meg a szándékaikat.

De hogy ne essetek egyből kísértésbe, hogy felmutatott mutatóujjal vagy anélkül rámutattok azokra, akik épp eszetekbe jutnak, mondom nektek: Ti is tartoztatok már azokhoz –és újra és újra elő fog fordulni-, akik hagyták magukat a sötétség szekere elé befogni, több vagy kevesebb gyakorisággal, nagyobb vagy kisebb mértékben és terjedelemben. Ez világossá válik számotokra, ha belegondoltok, hogy minden érzésetekkel, gondolatotokkal, beszédetekkel és tettetekkel kapcsolatot teremtetek finomabb anyagú erőkkel – jókkal vagy kevésbé jókkal, függően a cselekedetetek szándékától.

Mindaz, ami az elmúlt évszázadokon és évezredeken keresztül kifejlődött többek közt vallásban, világnézetben és értékrendben, és ami magjában nem felel meg az Én Isten- és felebarátszeretetről szóló parancsolatomnak, több vagy kevesebb mértékben a sátáni befolyásvétel vonását viseli, ami azok számára, akik az említett vágópontként, hasznos eszközként működnek, nagy valószínűséggel nem tudatos. Viszont a lelki állapotuk mindezt lehetővé tette és máig is teszi.

Tehát ha tudni akarjátok, hogy ez vagy amaz „igazság” az helytálló-e, hogy egy szándék tiszta-e vagy sem, hogy egy tanítást áthatja-e az ember és a lelke iránti szeretet, hogy önző vagy önzetlen célkitűzés a vezérlő erő vagy őszinteség beszél-e a szavakból, úgy vegyétek az Én szeretetemet mércének, és e módon előbb-utóbb „látók” lesztek.

Ha bátrak vagytok, akkor tekintsetek a különböző vallásaitok tanításaira is. Sok jót tartalmaznak, sokmindent, amit az Én szellemem ihletett és tőle fogadtatott. De ha például egy büntető Istenről olvastok és hallotok, kényszerről és tilalmakról, egy törvényszékről, mely elé minden ember előálltatik végitéletkor, egy örök kárhozatalról, egy olyan Istenről, aki a jókat szereti és a rosszakat utálja, jövőbeli mennyei állapotok ígéretéről, ami emberi, érzelmi elképzeléseken alapszik, akkor világosnak kell lennie számotokra, hogy ezen helyeken sikerrel jártak az Én és a ti ellenfeletek erői.

Vagy teljes meggyőződéssel Hozzám, a szeretethez vezetitek vissza azt a tanítást, ami a helyes hitre kényszeríti azt, akinek más az elképzelése? Aki elpusztítaná őt – legyen az akár csak papírra írva? Vagy netán valóságosan elpusztítja őt? De ha mindez nem Én Vagyok… ?

Lássátok, szeretett fiaim és leányaim, a szándáka annak, hogy a bukásba jussatok, hogy láncra verjenek, hogy hamis tanítást ismerjetek és ezzel befolyást gyakoroljanak a lelketekre és a jövendő életetekre, mindez áttekinthetetlenül sokrétegű. Gyakran szépen csomagoltak, cukozmázzal bevontak, ígéretekkel körítve és sok meggyőzéssel és vakbuzgósággal tálalva; ha a célt szolgálja, akkor kellő adag félelemkeltéssel.

Hogyan segíthetnének nektek a védőangyalaitok, ha nem lennének képesek belelátni azon lelkekbe, akik kárt akarnak nektek okozni? Vagy inkább hagyják figyelmen kívül a fennálló veszélyeket? Felelősséget viselnek értetek, és tartják magukat hozzá. Vajon ti nem tartoztok felelősséggel azoknak, akik keresőként vagy tanulóként fordulnak hozzátok, és arra várnak, hogy felvilágosítsátok őket az Én szellememben és bátorítsátok őket az éberségre?

Vajon hallgassak-e Én, a ti mennyei Atyátok? Ti hallgatnátok-e ha látjátok, hogy a gyermekeitek, akik önmaguktól még nem ismerik fel a veszélyeket, rossz társaságba kerülve rossz pályára kerülhetnek? Vagy gondoljatok csak a nemrég múlt történelmetek embert megvető világnézeteire. Vagy az úgynevezett felemelkedett mesterek törekvésére, hogy ízletessé tegyenek az embereknek egy kiforgatott tanítást. Nem törődnétek a tulajdonotok ellopásával, csak mert azt hiszitek, hogy ezzel vétetek a szeretet parancsolata ellen? Hallgatnátok, csak mert szeretni kell a felebarátot és nem szabad ráfogni semmi rosszat? Mindig azzal a feltételezéssel, hogy egyáltalán átláttok a gonoszon.

Még nem gyakoroljátok mindkettőt: felismerni a törvénytelent és mégis szeretni a tettest? Akkor beszéljünk róla.

Ahogy megállapítottátok, eddig megvilágítottam a hátteret, azt, ami észrevétlen befolyást gyakorol az emberre. Nem beszéltem a megtévesztettekről, akik önmaguk is megtévesztőkké váltak: a fiaimról és leányaimról, a ti fivéreitekről és nővéreitekről. És eddig sem tettem és a jövőben sem fogok pálcát törni rajtuk. Ha ti is képesek vagytok eképp különbséget tenni –egyrészt meglátni a veszélyt hordó gondolkodást, a gonosz szándékot, a kivitelezett tettet, másrészt ettől elkülönítve a lelke mélyén végtelenül boldogtalan embert-, akkor már sokat nyertünk. Akkor már félig eloszlott annak a veszélye, hogy vakon belementek a felállított csapdákba.

*

A názáreti Jézusként így szóltam: „Szeresd az ellenségedet.” Nem azt mondtam, hogy: „Szeresd mindazt, ami hajtja az ellenségedet, szeresd az indíttatását.” Se nem így hangzott a tanításom: „Zárd le szemedet és füledet, hogy ne kelljen felismerned senkit sem ellenségedként – így magad sem kerülsz kísértésbe, hogy át kelljen látnod rajta, továbbá is jó véleménnyel lehetsz róla és emiatt nem is fogod elitélni.”

A gyakorolt ellenségszeretet titka teljesen más. Így hangzik: Látni és mégis szeretni! Belátom, ez nem egyszerű feladat, de nem is azokhoz az emberekhez beszélek, akik még távol vannak a szeretet tanításomtól, hanem azon fiaimhoz és leányaimhoz, akik igyekeznek teljesíteni az Én törvényeimet a hétköznapokban.

Hozzátartozik az ember életre szóló feladatához, hogy megszabaduljon azon rossz jellemvonástól, mely oly szívesen saját meg- és elítélő értékrendet, más mércét használ mások viselkedésére. Egyből csoportosít mindent, osztályoz és értékel, függően a jellegétől és a terjedelmétől annak, amit másoknál észlelt és ennek megfelelő szerénységgel jár el a már eltulajdonított türelmességgel szemben vagy könyörtelenséggel a még meglévő türelmetlenséggel szemben. Ha az ember valamit megállapít, annak semmi köze nincsen ahhoz, hogy elítélően elkülönül tőle. Viszont értékeléssel és elítéléssel már veszélyes vizekre eveztek. És nem ritka esetben a tettes és a tettének az erkölcsi elítélése abban a véleményben csúcspontosul, melyet eféle módon alkottatok.

Ez emberi –de nem az, ami megfelel az Én lényemnek. Bár mindent látok és hallok, de nem ítélek el semmit. Feltétel nélkül szeretek. De nem azért szeretek feltétel nélkül, mert nem ismerem a gyermekem indíttatását, vagy mert tévesen mérem fel a szándékát: Tudok róla – és szeretek!

Így a fejlődési utatok sem állhat abból, hogy tudatlanok maradjatok ahhoz, hogy szerethessetek. Abban sem, hogy ne ismerjétek meg vagy ne ismerjétek fel az ellenségeiteket, sem abban, hogy ne tudjátok meg mi a szándékuk, mi vezérli őket, hogyan álcázzák magukat,  és sok minden más. Az igazi követés útja, ami egy folytonos tudatbővítéssel és lélekerősítéssel jár, annak a művészetéből áll, hogy az ember egyre nagyobb mélységekbe nyer belelátást és ezzel egyidőben lépésről lépésre belenő az Én szeretet és irgalmasság törvényembe; és ezt a törvényt aztán alkalmazza a felebarátjára, független attól, hogy mit tud róla és hogy az hogyan viselkedik. De ennek az az alapfeltétele, hogy egy bizonyos fokig magatokat is felismertétek; mivel „ön”- illetve „saját”-felismerés nélkül nincs „idegen”-felismerés.

Hogyan akartok az ellenségeitekért imádkozni, a megtérésükért és a megmentésükért, ha lehunnyátok szemeteket és letagadjátok, hogy gonosz szándékkal bírnak, hogy semmi jó nem jár az eszükben?

Min ismeritek fel az Én és a ti ellenfeleteket? Nem mindig a ti személyes ellenfeletekről van szó.  Sokkal veszélyesebbek –mind az anyagi, mind a finomanyagú szinteken- azok, akikről nem ismeritek fel, hogy nem a jóakaróitok, mivel csak megjátszák magukat, és elfedik valós szándékukat; mert megtévesztenek benneteket.

Éppezért: Láss annak, aki akar tőled valamit, az arcába, a szívébe, a lelkébe és ismerd fel, mi vezérli őt valójában, mi a szándéka. És ha felismered a gonosz szándékát, akkor gyakorold magad abban, hogy szeresd őt! Ez az elején nem mindig fog sikerülni. De nem is kell egymagad fáradoznod. A belső munka ezen jellegére Én Vagyok a barát melletted, a bátorító erő benned. Az a fontos, hogy magadra nézz; felismered magadban a nyilvánvaló akadályokat és ellenszegülést és elhatározod, hogy Velem együtt felszámolod őket. Eközben ismételten emlékeztetlek rá, hogy a bukottak és a megtévesztők is a te testvéreid.

Ha szíved mélyén tudod, hogy Én mindenkit szeretek, akkor te is arra fogsz törekedni –ha készséget mutatsz követni Engem-,  hogy gyakorold az ellenségszeretetet. Akkor már nem fogod újra elkövetni azt a hibát, hogy mindent és mindenkit elítélsz, mert a benned lévő megfelelések ezt szinte válaszképp kiváltják; de már nem hunysz szemet azelől sem teli aggodalommal, hogy a felebarátod valódi indíttatásának a felsimerésével elragad a személye elítélése. Habár mindkét viselkedési minta ugyanarra a „gyökérre” vezethető vissza.

Amint felsimerted magadban és legyőzted gyengéidet az Én segítségemmel, képes leszel felebarátodat is belefoglalni abba a szeretetbe, amelybe Én is belefoglalom. Elhozod Hozzám azzal a kéréssel, hogy gondját viseljem az elveszett gyermekemnek, mert tudod, hogy itt nem elegendő a te lehetőséged. De azt, amit megtehettél –mégpedig, hogy szereted őt, annak ellenére, hogy még nem mutatkozik látható siker-, azt te megtetted. Beteljesítetted az ellenségszeretetről szóló törvényemet.

Mindegyikőtökhöz, akik törekedtek erre, bőségesen áramlik az Én áldásom, ami egyben az erőm is. Mindegyikőtöké az Én szeretetem örökkön-örökké, mindegyikőtöké! Tehát azoké is, akik még Ellenem vannak, és akik még megnehezítik az életeteket. Az, hogy őket is ugyanolyan mértékben szeretem, az olyasmi, amit nem fogtok fel legmélyebb értelmében, ha nem váltatok ti magatok is a szeretetté. Ámen

TestVérem! Honlapunkon felfedezheted az örök igazságot, hogy az Istenünk bármiféle korlátozás nélkül maga az önzetlen és feltétel nélküli szeretet, hogy Ő az ember bensőjében lakik, s ezáltal az emberben, bennünk és hozzánk beszél.
Ez egyrészt nemes és felemelő, sokak számára új és kezdetben gyakran nehezen érthető és hihető, másrészt a „világon ez a legtermészetesebb”. Mivel ha Isten a szeretet és ugyanakkor a mindenhatóság is, így egyetlen ok sem találtatik, hogy megvonjuk Tőle a lehetőséget, felvenni gyermekeivel a kapcsolatot.
Isten iránti szeretetből fogadjuk a Szót és adjuk tovább Neked, ez esetben magyar nyelvre fordítva.