Miért keresitek az élőt a halott értékek közt?

Miért keresitek azt, ami boldoggá tesz titeket, leginkább a külvilágban?

Miért keresitek a békét szinte mindig a külvilágban?

Mondjátok meg Nekem, miért csak feltételesen hisztek az Én Szavamban?

Nem mondtam nektek: „Az ISTEN királysága nem olyan mint az emberek birodalma? A külvilágban nem fogjátok megtalálni. Arany képekben és szavakban nem fogjátok megtalálni. Már eljött, a szívetek közepében van. Ott van, ahol az Én Szellemem van és ez a szívetek közepében van!”

Az igazi és valóságos létetek közepében; az életszikrátok közepében, azaz a valós létetekben hat a szellem[1], amit Én teremtettem.

ÉN a TEREMTŐ, te a teremtmény.

ÉN az ÖRÖK PAP, te az Én ministránsom. (*)

ÉN az ÖRÖK ISTEN és te az örök szellemi ember.

ÉN az ÖRÖK ATYA AZ IRGALMASSÁGBAN és te az örök gyermek.

 

Így van, mégha a világ nem is hisz benne.

Így van, mégha az emberiség nem is hisz benne.

Így van, mégha vannak is idők, mikor elfelejtetted.

 

ÉN VAGYOK AZ ÖRÖK EMLÉKEZET![2]

 

Emlékszel-e Reám?

Én Vagyok, aki hív!

Hallasz-e Engem? Én Vagyok, aki hív.

Érezd a megértést!

A külső melegség[3] nem engedi, hogy ma belegabalyodj több külsőleges tevékenységbe. Igen, sokatok belegabalyodik. Mintát hímeznek az életről, amiről azt hiszik, számukra az a legjobb. Hímezik a képzésüket, hímezik a karrierjüket, hímezik a családjukat. A „sorstűt” használják, de mégsem tudatos számukra, hogy mit is tesznek. Olyasféle eszközt használnak –az élet tűjét-, amit még kezdetlegesen sem ismernek.

Hagyj fel a hímzéssel. Engedd, hogy megmutassam neked az élet mintáját, amit ÉN hímeztem neked. Ha felismered ezt a mintát, felhagysz minden más mintával. Felismered, hogy szalmából nem hímezhető aranyminta.[4]

Én arannyal hímzem az életed mintját!

Némelyikőtök hirnökeim által jut hozzá az Én Szavamhoz. És mit kezd ezekkel a szavakkal? Olvassa őket, néha többször is és aztán értékeli őket. Milyen eszközzel értékel? Az elmélyével? Az érzéseivel? Az életben nyert tapasztalatával? Úgy véli – jó lesz ez. De aztán a megfontolt szavakat elkezdi feltálalni testvéreinek „igazságként”. Az igazság hirnöke lesz, mert azt hiszi, amit kiolvasott a szavakból, amit beléjük gondolt, az lenne az igazság. Látod, így lesz szalmából arany!

Tedd el kezedből ezt a tűt. Engedd, hogy Én varrjam és hímezzem neked az életmintádat és közbe nézd. Minden nap szemmel követheted! Minden nap, igen minden pillanatban felismered a varrás- és hímzésmintát, ha csenddé válsz. Ha olyan csendes lettél, hogy elkezdesz hallani a bensődben.

Akkor felismered, mivel felismernek ott!

Némelyikőtök olvassa egy hirnök szavát és összehasonlítja egy másik hirnök szavával. Igen, összehasonlítja és ítélkezik felette. Helyes vagy helytelen!

Melyikőtök van abban a helyzetben, kérdem Én, hogy teljes egészében helyesen felfogja, értelmezze Szavam bőségét és igazságként tovább adja azt más embereknek?

Sokan közületek egy ugrással elakarják érni a felismerés lépcsőjét. Nekirohannak e világ kinyilatkoztatásainak, mintha egy lépcsőn rohannának felfelé. Felérve felismerik, hogy több lépcsőfokon átugrottak. De minden egyes lépcsőfokot meg kell járni, különben nem lehetséges a lépcső felismerése.

Minden kinyilatkoztatásom, amit az embereknek ajándékoztam, lépcsőzetes felépítésű.  Csak annak, aki magáévá tette az egyik lépcsőfok adta felismerést, csak annak hozhat beteljesülést a következő lépcsőfok.

Gondoljatok arra, hogy a teremtés „térre és időre” osztott, hogy a teremtés lakói kibontakozhassanak e téren és időn keresztül. Úgy mint ti egy kisgyermeknek más nehézségű feladatot adtok, mint egy idősebb gyermeknek és egy felnőttnek, így Én sem adok nektek olyan feladatot, amit nem tudtok beteljesíteni, mivel még nem értétek el a megfelelő érettséget hozzá.

Az imában való elcsendesedés minden pillanata értékesebb a földi siker több napjánál. Ennél a sikernél is, mely így hangzik: „Tudom, mit akar tőletek az Isten és tudom, melyik úton kell járnotok!”

Hallgassatok a szívetek hangjára.

Halljátok, hogy a csendből jön-e vagy csak az elmétek akar megtéveszteni.

Halljátok és ha a csendből jön a hang, akkor tudjátok, hogy Én szólítottalak meg benneteket.

Halljátok.

Megment az Isten, ezt jelentette a név, amit a Földön viseltem.

Igen, megmentettelek benneteket!

Fogjátok meg a kezem és engedjétek, hogy vezesselek benneteket.

Ámen, Ámen, Ámen.

Veletek van a békém!

Ámen, Ámen, Ámen.

Legyetek bátrak és halljátok, mit mondok nektek!

Ámen, Ámen, Ámen.

 

[1] a valós létünk – a valós életünk

[2] csak amiatt emlékezhetünk az Istenre, mert jelen vagyunk az Ő teremtésében.

[3] ma 28 fok van a lakásunkban

[4] írás közben világossá vált bennem, hogy az életminta igen is tartalmazhatja a külső sikert. Világosan érezhettem, hogy ez az „Isteni Hímzés” láthatóvá válik a külsőben is.

* A pap (görögül presbyter) jelentése itt lelkipásztor, a ministráns (latin ministrare) jelentése szolgáló (ford.)