BD – 1942.06.28-29.
2388a. – Eljövendő esemény … Isten beavatkozása … Ínségidő …
Kegyelem nélkül tombolnak a népek egymás ellen minden csak kigondolható kárt okozva egymásnak. Mindez teljes súlyával találja el az embereket, és állandó kíséretük a szenvedés és szomorúság. Olyannyira nagy az emberek szeretetnélkülisége és még növekedni fog, és ezzel egyre közelebb vonzzák az isteni beavatkozást. Már nincs sok idő vissza addig, míg beteljesedik, amit bejelentett az Isten az embereknek szelleme által, és mégis meglepődnek az emberek, mert hitetlenségükben nem gondolnak arra, hogy ők maguk is elszenvedői lesznek.
Nem hisznek benne, hogy szellemi szükségállapotban vannak, ami megkövetel egy ilyen fajta beavatkozást, és hogy eljött ennek az ideje. Mert nem keresik egymással a megértést, mindenki csak a saját érdekét törekszik elérni és kárt okozni a másikban. És ez a kezdete egy elképzelhetetlen nyomorúságos időnek … Olyan értékek vesznek el, melyeket nem lehet pótolni … Eljött az idő, amiről említést tett az Úr a Földön, és azon beavatkozás hihetetlen szenvedést fog magával hozni, és az emberek majd azt hiszik, nem tudják elviselni az azt követő időszakot. És mégse tud elmenekülni előle senki, hanem hallani fogja mindenki élete felőli félelmében az Isten hangját, mely hangosan és érthetően szól az emberekhez.
Pusztítás lesz, ami sok embert szegénnyé tesz, és nagy elvárás elé állítja az emberek szeretetét, mert csakis a cselekvő felebarátszeretet képes átvezetni ezen az ínségen és egyidőben megszüntetni a szellemi mélypontot. Mert a szeretetre képes ember nem fogja megsegítés nélkül hagyni embertársát és ez a szeretetbéli tevékenység szellemi fejlődést eredményez. Minden napot értékelni kell mindaddig, és ezen napok száma már nem sok … Meglepetésszerűen hamar jön el a nap, mely nagy változást jelent sokféle értelemben …