Belátás, Húsvétvasárnap, 2020. április 12-én
Egy dombon álltam. Utam lefelé vezetett a völgybe. Mindenhol, ahová léptem volna, megnyílt a föld. Látta, ahogy emberek zuhannak e nyílások mélyébe. A nyílások szélén néhányan megpróbáltak visszajutni, de szemem láttára a mélybe zuhantak. Fiatalok, öregek, anyák gyermekeikkel, tizenévesek is mind lezuhantak. A sok lyuk miatt már út sem volt és nem tudtam merre forduljak. «Krisztus, mit tegyek?» «Menj tovább a völgybe, lépésről lépésre haladj, ne nézz az emberekre, ne nézz a történésre, nem tehetsz semmit. Hunyd le szemed, add a kezed, bízzál és haladj előre. Tudd, ez lesz a végső napokban. Mint Noé idejében túl sokáig fognak várni az emberek, túl sokáig szépíteni és eltussolni a helyzetet. Viszont fel fog támadni egy nép és fel is fog tudni emelkedni az Új Idő Szellemében.»