Üzenet a világnak 2020. április 10-én
Valóban, valóban, azt mondom nektek, Jézus Krisztus vagyok és beszélek hozzátok, ha lehetségesnek tartja az ember, vagy sem! Hagyjátok a jelen idő képmutatóit és írástudóit, azokat, akik tanulmányozták a szavamat, ne kérdezzétek őket és ne nézzetek rájuk. Azok, akik tudni hiszik mi lehetséges és mi nem, mi van és mi nincs, azok azt hiszik, az Ő soraikban kellene beszélnem és újra eljönnöm. Ez már 2000 évvel ezelőtt is így volt. De most eljöttem mint tolvaj az éj leple alatt és hatékonykodok, láthatatlanul Isten ellenfelei számára. Ezáltal nem leszek kiszolgáltatott, mint az emberek, mert elviseltem és viseltem a bűnt, az igazságtalanságot, szemébe néztem az irgalmatlanságnak, és szeretetben viseltem a gúnyolást, megjártam a szenvedés passió útját, cipeltem a keresztet és többször is összeestem alatta, mint ahogy a követőimben is összetört a remény, és részben máig nem állnak készen újra megbízni az Istenben. Nem látják a valódi történést, nem értik az értelmét. Bár minden évben előadják az egész világon, de már nem mozgatja meg az embereket. A fiatalokat nem érdekli a bla-bla-bla, a lelkesedés és öröm tüze nélkül, amit ki kellene váltania ezen történésnek Jeruzsálemben valójában! Gyertek Velem, ki Jézusként éltem, ki a Názáretből és Galileából származó férfi. Gyertek Velem ezen napokban, melyeket még mindig ünnepnapként ismertek, de nem értettétek meg őket! Oly sok ima, oly sokan kívánják a felvilágosítást, s ezzel megadatik nektek.
Még mindig a kereszthalálra tekintetek, ami a szemetekben vereséget és gyengeséget jelent. De valóban, valóban azt mondom nektek, nem így van. Igazából azt hiszitek, elhagyott Engem az Isten és elhagyott titeket is? Igazából azt hiszitek, elfelejtett Engem az Isten és elfelejtett titeket is? Ha csak emberi szemszögből nézitek, se nem fogjátok látni, se nem fogjátok megérteni a szellem igazságát. Az Én akaratom volt, az Én tervem volt bemenni az árnyékbirodalomba, hogy fényt hozzak, kihirdessem az igazságot, felmutassam a hazavezető utat és beharangoztassam a hazavezetést. Ez alapján a keresztes utam valójában egy hősi út volt, és a keresztem megmutatta nektek annak az elfogadását és elismerését, ami történik. Vegyétek magatokra ti is a keresztet, vegyétek magatokra a saját kereszteteket is! Higgyétek, semmi sem történik csak úgy, higgyétek, nincsenek véletlenek és ti is az utatok vezetése alatt álltok. Kérdezzétek magatoktól, melyik hatalom nehezítette meg az életemet, kérdezzétek magatoktól, melyik hatalom nehezíti meg a ti életeteket! Kinek az érdeke volt mindenki szeme láttára megalázni Engem? És miért? És mi történt akkoriban valóban? Ki aláz meg Engem továbbra is, ki hagy Engem a kereszten lógva, anélkül, hogy megérintené, anélkül, hogy szívében élné meg a teljes történést? Újra és újra ugyanazon szavak, ugyanazon szertartások, melyek alatt térdet hajlítotok, de nem tértek az alázatba! Min is csodálkoztok, hogy üresen maradnak templomaitok és csupán csak szolgáltatást nyújtó cégek az ünnepnapokra, hogy kissé emeltebbek legyenek, és megelegyedjen a személyes szükségleteiteknek. A szellem már réges rég kivonult a ti pompás épületeitekből, ceremóniáitokból, rítusaitokból és dogmáitokból. Összejöveteleitek, imáitok, kihez szólnak? Valóban az Isten- és felebarátszeretet jegyében állnak? Miért, kérdezem tőletek, miért néz az emberiség még mindig csak a testre, emberi életem vereségére?