VAGYOK
Képek, képek, képek elárasszák ezt a világot és ti majdhogynem megfulladtok a képek árhullámában. Képek! Szörnyűséges képek, szép képek, reklámképek, a befolyásolás képei, a „fontosságok és igazságok” képei.
Árhullámként törnek be világotokba ezek a képek, a ti kis emberi világotokba és oly fontosságot adtok ezeknek a képeknek, mint előttetek egyetlen nemzedék sem adott.
Ti vagytok azok, akik otthon vagytok ebben a képvilágban és azt hiszitek, a valóságot mutatják.
Eképp van azokkal a képekkel is, amiket az Istenetekről rajzoltok!
Nem, nem Rólam, mert ki akar Engem képben felfogni? Nem azt mondtam?: „Ne alkossatok Rólam képet!” Ezek olyan istenképek, melyekkel Engem illetek, de mégis a ti képeitek maradnak!
Ezeken a képeken vitatkoznak az emberek; ezeken a képeken vitatkoznak a népek; ezen képek körül létesítenek imádatot az emberek és a népek. Ez nem Én Vagyok, akit eképp imádnak, ezek csak istenképek!
Szobrokat állítanak; képeket rajzolnak; kitalálnak vallásgyakorlatokat; világgá viszik ezen szobrok, ezen képek, ezen vallásgyakorlatok üzenetét és azt állítják, hogy ezek Engem ábrázolnak és Engem hirdetnek.
A bukás, avagy az angyalok zuhanása -ahogy némelyütt a Bibliában is említett- volt az oka a mennyeken kívüli területek létrejöttének, beleértve az anyagi világokat is. Ez bizonyára sokak számára már ismeretes, ezért ne is menjünk annyira bele a részletekbe, elégedjünk meg egy rövid összefoglalóval. Több isteni kinyilatkoztatásban is téma volt már ezen nagy esemény, hisz az Istennek is fontos, hogy felfedje a dolgok hátterét, miáltal sok minden érthetővé válik. Ehhez segítségünkre szolgál a szív logikája, amit Ő tanít nekünk, ami által önálló gondolkodású és felelősséget vállaló emberré érünk. Ezzel a bukás a kiindulópontja több, minket mélyen foglalkoztató kérdésnek, mint: Miért vagyok itt? Mi a földi életem célja? Hová kerülök az ún. halálom után?
Gyermekem, ha kérdezem tőled, mit is jelentek számodra, kit, illetve mit látsz Énbennem, akkor így válaszolsz: „Te vagy a Teremtő, te vagy az Isten, te vagy minden élet forrása.” Ha ezen felül még mondanád: „Te vagy az Atyám”, akkor már felismertél Engem a szívedben. És ha felszáll benned az érzet: „Te vagy számomra minden”, akkor már bensőbb kapcsolatot létesítettünk egymással, amit továbbra is meg fogom erősíteni, hogy soha többé ne jöhessen létre benned a magára hagyatottság vagy a Tőlem való különlét érzése.
Igen, az az akaratom, ami majd beteljesül a Földön, hogy hazahozzam minden gyermekemet minden síkon.