Ha lázadni kezdenek bennünk a bukott sátáni lélekrészek feloszlásuk felismerésében és tudtában, ezen érzészavarban az istengyermek nem tud már különbséget tenni fény és sötétség között, mivel minden összezavarodik kezd benne lelki kavargásban. Ezekben fázisokban nem létezik az a megkülönböztetési képesség, hogy mi származik a sötétből, mi a fényből. A lélek tébolyog a saját mélységeiben, kapaszkodót keres, fényért küzd, de a sötét homályt vet látására, és a könnyek és bűnök tengere elfojtja lélegzetét, a halál mindenütt jelenlévő.

 

Orvosilag nézve ezt az állapotot súlyos depressziónak határoznák meg és ekképp kezelnék. De valójában ez egy összetűzés a saját sötétséggel, azon sátáni anyagokkal, melyek felvett a lélek, hogy megtisztítsa őket Istennek segítségével. Ezalatt előfordul, hogy rossz időben nyílik meg egy ajtó a lélek-saját mélyekbe nézve, pl. traumatikus élmény, kábítószer vagy hipnózis által, és az ember nem igazodik el ebben és az önhalált válassza. Vagy pedig gyógyszerekkel lesz elkábítva élethosszán, miáltal már nem lehetséges lélekbeni növekedés. Hozzávetőlegesen sajnos úgy van, hogy ezen negatív energiák kapuja hasonló energiákat vonz be, tehát elhaltakat, akik nem jót akarnak, és éretlen természeti szellemeket is. Ekkor megszűnt a fény, ekkor elkerülhetetlen a halál.

 

Istengyermekeknél is többé kevésbé előfordul, hogy jövendő vagy kezdődő beszületésnél az Istenszellembe hatalmas erővel fellázad a lélek-saját sötétség, ami ugye nagyon odatesz a leendő istenembernek. Ez mindenek előtt akkor történik meg, ha nem lépésről-lépésre illetve nem egyenletesen ment végbe a sátáni önrészek átalakítása, hanem a gyermek végsőkig menő ismételt lanyhasága miatt létrejött egy negatív energiamező a tudatalattijában. De mivel az Atyánk adott időben megszeretné telíteni gyermekét szellemével és ezt bizonyos okokból meg is fogja tenni, ebből kifolyólag keletkezik egy e fajta lelki küzdelem, ami életre-halálra megy. Egyedül az Isten kegyelmével és irgalmával vehet jó véget ez az összetűzés és a gyermek újra hazatérhet az Atyai Házba, immár megváltva.

Bővebben…

Kedves testvéreim, szükséges hinni abban, hogy Jézus Krisztus szívünkben lakozik – minden állapotban. Így szól hozzánk:

 

„Gyermekeim, kik tökéletlenségben és bűnben éltek. Ha szívből Reám bízzátok életeteket, akkor beléphetek az életetekbe. És akkor az Én tökéletességemben élhettek a ti tökéletlenségetekkel.

 

Mit is jelent ez? Azt jelenti, hogy az odaadásotok lehetővé teszi, hogy tudatosan mozogjatok az Én isteni törődésemben és gondviselésemben. Ezután körülöttetek minden tökéletesként válik láthatóvá, pedig továbbra is tökéletlenül tevékenykedtek, mivel épp most tartotok minden földi kötöttség elengedésében. Aztán felismeritek, hogy Én mindenben jelen vagyok feltámadott Istenként, halál közepett és halál alóli Megváltóként, hogy oda ajándékozzam nektek az isteni életet Belőlem és Bennem.

 

Eme nézőpont teljességes bizalmat és felkarolást ad nektek. De ne hogy most leüljetek és azt mondjátok: „Az Atyám majd megcsinálja, én meg hagyom megtörténni.“ Nem, ez egy élénk együttes haladás, egy élénk megérzése jelenlétemnek a mindennapos, együttes előre haladásban azzal a bátorsággal, hogy ez még a hibákkal teli magatartásban lesz megcselekedve. Ezzel tökéletlenségetek összeolvad az Én tökéletességemmel, szinte észrevétlenül és mégis határozottan és bizonyosan. Csakis efféleképpen mehet végbe az Atya és gyermeke szívének egybekelése, mindkét szív szeretetteljes egyesülése egyetlen szívvé. Ekkor visszatarthatatlanul belép szívetek a szellemi újjászületésbe.

Bővebben…

„Ha megmutatjátok Nekem a hűségeteket, akkor megmutatom nektek az Én hűségemet. Gyermekeim, ezen szavaim nagyon jelentősek számotokra. Gondolkodjatok el róluk mélyrehatóan; gondolkodjatok el róluk szívetekben, mit jelent hű lenni Hozzám, és mit jelent az, hogy hűséges maradok hozzátok.

 

Hozzám hűnek lenni azt jelenti, elengedni minden világi terhet és átadni Nekem. Hozzám hűnek lenni azt jelenti, kivinni Engem a világba, mint szeretetet továbbnyújtani Engem azon embereknek, akiket elvezetek hozzátok. Hozzám hűnek lenni azt jelenti, nyomdokaimba lépni és követni Engem a keskeny úton, amit a világ nem ismer, az Istenbe vetett bizalom és az Isten iránt érzett szeretet útján. Hozzám hűnek lenni azt jelenti, hogy felkínáljátok Nekem szíveteket és megajándékoztok vele rászoruló gyermekként, isteni táplálék iránt vágyódó gyermekként, isteni szívem menyasszonyaként, minden nap újra és újra.

 

Az Én hűségem hozzátok abból áll, hogy soha többé nem hagylak titeket szem elől, se eltűnni szívemből, hogy vezetlek és védelmezlek titeket az életem által.

Hűségem a gyermekeimhez azt jelenti, hogy látóvá teszlek titeket szellemileg és hogy megnyitom a szellemi képességeiteket. Hűségemben megajándékozlak titeket a szívemmel teljes egészében, kitöltelek benneteket a szellememmel, átjárlak benneteket szent atyai szeretetemmel. Az Én hűségem a ti boldogságotok örökkön örökké.

Bővebben…

Kedves testvéreim!

 

Az Atyánk közölte velem, hogy hamarosan eljön az az idő, amikor Ő nem csak a világemberek sokaságát fogja lehívni a földi életből, hanem az Ő gyermekeinek bizonyos számát is, akik számára most eljött az idő, hogy újra hazatérjenek a szellemi hazába. Leszületésükben nem volt ill. nincsen belefoglalva, hogy áthaladjanak a legvégső búbánatos időn és/vagy polgárai legyenek a Békebirodalomnak. E jelölés belefektetett a lélekbe és az Isten előtt tanúsított igazi alázat közepett meglátható ill. megérezhető.

 

Mindenki számára szükséges lesz még egy tisztulás, hogy a túlvilágon egy olyan állapotban érkezzen meg, ami megenged egy sebes vezetést a mennyei tájakon át. Épp ezért alázatban várjátok, amit az Atyánk még meg fog engedni betegségben és szűkösségben, mivel ezek szükségességek. Isten gyermekeként mindent elvárhatunk és átvehetünk az Ő kezéből, legyen az öröm vagy szomor, legyen az élet vagy a testi halál. Minden az átszellemülést szolgálja, a lélek istenivé válását.

 

Ha valaki elvakult vagy vak világemberként perel az úgynevezett sorsával, annak a következménye legtöbb esetben kétségbeesés és halál. Ha Isten gyermekeként elfogadjuk sorsunkat Jézus kezéből és szívéből, akkor öröm és örök élet vár reánk.

Bővebben…

Kedves testvérek! Sokunk többé-kevésbé átadta az életét mennyei Atyánknak. Némelyikünk azonban kérd: Miért van az, hogy még mindig nem használ engem eszközeként az Atyám? Miért nem ismerem fel rajtam Istennek a tervét? Miért kell eljárnom egy olyan munkába, egy olyan foglalkozásba, ahol teljesen a világi dolgokban kell lennem, ami földi terhekkel rak meg és elhúz a szellemi tudatosságtól? Miért vagyok beteg, mikor Őt kívánom szolgálni?

 

Sokunkban derengenek efféle kérdések. Ennek az oka hiányos önfelismerésben, bizalmatlanságban, kevés alázatosságban és türelmetlenségben rejlik.

 

Miért akarunk szolgálni az Istennek?

 

Legelőször is fontos tudni, hogy az Ő iránta érzett vágyódás a bizonyítéka annak, hogy megszólalt lelkünkben az Ő hívó szeretete, hogy valóban be akar hívni minket a szolgálatába. Az Istent-szolgálni-akarás tehát nem az önakaratunk, hanem az Ő akarata.

 

Előbb-utóbb viszont eljutunk vágyódásunkkal az indíttatásunk kereszteződésébe. És már itt különválnak a szellemek. Az isteni szeretetbeli gondviselésnek ajándékozom a vágyódásomat vagy pedig az önmagamra irányuló gondviselésnek? Az önakaratomba helyezem Istennek az akaratát vagy Istennek az akaratába helyezem a saját akaratomat. Ez egy teljesen árnyalt folyamat, sőt, éppolyan árnyalt ennek a felismerése is.

Bővebben…

Jézus így szólt: „Emberhalász vagyok …“ 3 éven át halászott az idő tengerén, hogy megemelje azokat az örökkévalóság tengerébe, akik hittek Ő benne és tanításában. És most újra itt az idő: Jézus eljött, hogy elragadja az idő tengerében lévő gyermekeit, fel az Ő szívébe, hogy áthelyezze az Ő jelenébe azokat, akik Ő beléje fektetik minden reményüket, akik Ő reája irányítják vágyódásukat, akik megnyitották Ő előtte a szívüket, akik Ő reája bízták az életüket. Ahogyan akkortájt, ma is útra kelt és így szól: „Jöjjetek Hozzám mindnyájan, kik fáradtak és megterheltek vagytok. Én Vagyok az élet kenyere, és aki eszik az Én ételemből, annak oda adom az örök életet.“

E hívó szó most minket szólít, átjárja lelkünket, átjárja szívünket, bejárja az idő ezen és túloldalát is.

 

A Sátán éppígy beszél ezen utolsó időben: „Ember- és gyermekhalász vagyok.“ Ő is kidobta és kifeszítette a hálóját, melybe belegabalyodtak a világ emberei. De ők nem látják és nem érzik ezt a hálót, mert az láthatatlan. A háló neve hamis szabadság, álszentség, félrevezetett tűréshatár és istentelen haladás, ez a hamis szeretet hálója, a kiforgatott felebarátszeretet hálója. Az antikrisztus ügyesen és lappangó módon telítette meg hamissággal az emberek szívét, úgy hogy ők nem ismerik fel az általa felállított csapdákat. Sőt, azt hiszik a szeretetnek szolgálnak azzal, mivel küzdenek és kiállnak a háborús megsegítés, a gyógyszeripari génkutatás és orvosi védintézkedések mellett, szabadság és megtűrés mellett nemet és szexualitást érintő dolgokban és a Föld megmentése mellett. De nem ismerik az igazi hátterét a földi-sátáni eseményeknek; nem látják, hogy az antikrisztus a saját terve érdekében használja fel ezeket. Így hát kihasználja az emberek vak szeretetét halál és pusztulás előidézésére. Igen, feluszítja az alárendeltjeit és felbőszíti őket arra, hogy elnémítsák mindazokat, akik felhívják a figyelmet vakságukra és elvakultságukra.

Bővebben…

Válasz 2023. április 14-én

Vágyódtok szavak után. Vágyódtok – igen, mi után is? Vigasz után reménytelen időkben? Fény után a világ sötétségében? Igazság után a hazugságban, a megtévesztésben? Fény után a látszatban; az árnyékban? Szabályok után a zűrzavarban? Világosság után a tébolyultságban? Bátorság után a félelemben? Bizonyosság után a reménytelenségben?

Szavakra vágytok, melyek felépítenek titeket, erőd adnak, utat mutatnak – biztonságot adnak nektek. Mennyit még a szavakból és mennyit még a sok-sok könyvből?

Nincs még elég a számtalan írásból, számtalan vallásban, számtalan szabállyal, számtalan nyelvben? Számtalan be- ás rálátás. Kérdezem tőletek: Mit hozott nektek a szavak? Az írások számtalan könyvben, a próféták, tanultak és szentek, szentté avatottak bölcsessége?

Egyesek a régihez ragaszkodnak, az ősi és annál is ősibb írások változatlan szavához, ragaszkodnak a szó igazához és képviselik az Isten igazságát ás az Isten tanítását. Mások az új szövetséghez ragaszkodnak, új szavakra találtak, betartják az új szót, míg kora múltnak tekintik a régi törvényeket. Elkorlátozzák magukat az örökös tegnapiaktól és úgy vélik, csak a szeretet számít, és az újba vetett hit önmagában is elég. Azoknak követői azok voltak, akik megváltak a régitől, hogy újat találjanak. Sok új tudás, új összefüggések elragadtatta őket, úgy hitték, jobban megértették az életet mélységében és a túlvilágot teljességében. Azt hitték, értik az összefüggéseket, melyek messze túlhaladnak azon, amit az apáik és apáik apjai és az apáik apjainak apjai megértettek.

Bővebben…

Tökéletes lett a zavarodottság feltámadásomat illetően. A templomosok azt a hírt terjesztették, miszerint a követőim ellopták a holttestemet. Én viszont negyven napon át megjelentem sokak előtt, akik átélték a keresztre feszítésemet és sok reményt fektettek Belém, hogy megvigasztaljam őket és bebizonyítsam nekik, hogy mindaz, amit mondtam nekik, megfelel a valóságnak. Ők meg azt mesélték tovább, hogy feltámadtam és láttak Engem. Sokan, akik átláttak a templomosok hazugság szellemén, nem hittek ezeknek.

De most eljött Számomra az idő, hogy elhagyjam a számomra kedvessé vált tanítványaimat és minden más követőmet. Keresztre feszítésem óta ők leginkább Lázárnál tartózkodtak a szálláshelyen.

Feltámadásom negyvenedik reggelén Lázár megkérte a jelenlévőket, hogy menjenek ki a közeli dombra és napkeltekor vegyék ott magukhoz a szeretet ételét. Ezalatt különféle történeteket meséltek egymásnak tevékeny időmből.

Messziről aztán egy vándor közeledett feléjük; Lázár felismert Engem ő benne és elém jött, hogy üdvözöljön.

Nagy öröm fogta el őket, amint újra maguk között tudtak Engem. Lázár megcsókolta a kezemet és örömkönnyek folytak le orcáján. Én meg odamentem minden egyes emberhez, fejükre tettem a kezemet és megáldottam őket. Azután leültem melléjük és tanítottam őket utoljára. Elmagyaráztam nekik távozásom szükségességét és mondtam nekik: „Ne hagyjatok el Engem, mert nélkülem nincsen se vigasz, se üdvösség ezen világban“.

Igen, és ahogyan mondtam akkoriban az Enyéimnek, hogy ne hagyjanak el Engem, úgy ma is ekképp szólok hozzátok: „Ne térjetek le a rátért utatokról!“

Bővebben…

Tanítványaim nagy félelemben voltak, miután már nem voltam. Mély szomorúság, de reménytelenség is közéjük férkőzött. Egybegyűltek imádkozni, tanácskozni, hogyan is viselkedjenek a továbbiakban és eltorlaszolták belülről az ajtókat. Vajon továbbá is kiállnának mellettük a rómaiak? Quirinius és Kornéliás jelentésen voltak Rómában, ami Heródes intézett el ügyesen.

Kérdést kérdés követett, melyek csak fokozták félelmüket. Minden, amit mondtam nekik, tova szállt, üresek voltak, kiégettek.

Minden hiába lett volna? Hiszen olyannyira reménykedtek, feladtak Érettem mindent, lemondtak mindenről, és most vége lenne mindennek? Ezen kétségbeesett helyzetben azonban feltámadt bennük a kíváncsiság és a remény is. Egyesek emlékeznek a megjövendöltekre és így elsősorban a nők azok, akik kivonulnak a sírhoz bekenni olajjal a holttestet.

Aztán a bizonytalanság, nincs ott a holttest. És megint csak zűrzavar. A férfiak, akik követték a nőket, bementek a sírkamrába és nem találtak Engem odabent, csak a szépen összehajtogatott lepleket. Így hát tovább mentek.

Kizárólag Magdalai Mária fordult vissza és ismét utána nézett, amikor találkozott két fehér alakkal, akik így szóltak hozzá: „Ő él és már nincs itt“. Erre ő hazatért és elmesélte az otthon maradtaknak amit látott.

Esten azonban közéjük léptem üdvözléssel: „A béke legyen veletek!“ Felismertek Engem sebeimen és a szomorúság átváltozott kimondhatatlan örömmé.

Bővebben…

Szeretett gyermekeim! Földrészeteken ma egy eddig soha nem létező jólétben éltek. Legtöbben már nem tudjátok, milyen fájdalmas lehet az ínség. Hogy helyesen értsük egymást – támogatom a jólétet is. Csak nem azonosak a nézőpontjaink, mert míg ti a testetek jóllétét értitek ezalatt, ami csupán rövid időtartamú, addig Én a lelketek jólétét értem alatta, ami örökkévaló. És ez a különbség és a más nézőpont.

Nézzétek, csak egy rövid ideig éltek itt a Földön és igyekeztek nyereséghozóan felhasználni az életeteket. Ez értelmes dolog! Eközben csak a nézőpontotokkal van gond. Rövid életetek szemszögéből gondolkodtok, mégpedig rövidtávon, Én azonban hosszú távon gondolkodok az örökkévalóságra tekintve. És legtöbbetek aztán eszerint alakítja az életét.

 

Közületek sokak élete dínomdánom, kiélvezik az élet minden lehetőségét, kiélik magukat minden téren és kívülre kimutatják kik és mik ők – de, mindez csak külsőleges. Sokaknak még tudatukra sem válik a cselekvésük. Bensőjükben azonban üresség van, amit aztán kábítószerrel fátyoloznak, ha nincs már más. A kábítószert átvitt értelemben értem, mert a kicsapongó élet, ami függőséggé válik, az már elegendő kábítószer.

 Bővebben…