Üzenet a világnak 2020. március 27-én

 

A jelenlegi helyzetre, a járványra tekintettel – mely az anyag legalacsonyabb pontján terjed, ami határaihoz vezeti a kutatókat, gyámoltalanná és tehetetlenné teszi őket – Én, az Istenetek választ adok az emberek kérdéseire.

 

Értsétek meg, ó értsétek meg és lássátok: Ez is lehetőségként nézendő, hogy elgondolkodjatok műveiteken és megvizsgáljátok az indíttatásaitokat. Lázasan folyik az ellenszer utáni kutatás, ami megállítja és feltartja a vírust, mely gyors és pusztító, és sokak, nagyon sokak életét el fogja venni. Így felelősségükre intem a kutatókat és tudósokat és kérdem tőlük: Kinek az érdekeit szolgáljátok? Mily cél követtek? «Az embert és az emberiséget szolgáljuk.», hallom válaszotokként. De adatik és állíttatik nektek a kérdés: Kit szolgáltok valójában?

 

A belső felelősségre intem azokat, akik őszinte szívvel a felebarát szeretet szolgálatában állnak. Életet akartok menteni minden áron, betegségeket akartok legyőzni és kiirtani. Milyen áron, kérdem, milyen áron? Megkínozzátok az állatokat, szörnyű és kegyetlen kísérleteket végeztek rajtuk mérgeitek kipróbálása végett. Ezáltal időtök reményhordozóivá váltok és váltatok, és a tudomány és kutatás kötelességében és kötelezettségében vélitek magatokat. Az első valóságotokban, az anyagi világotokban már sok mindent elértetek, de azt kérdem tőletek: Igaz ez valóban? «Sok betegséget ellenőrzésünk alá vontunk oltásaink, gyógyszereink és kezeléseink által.», mondjátok. De Én, Istenetek és Teremtőtök azt kérdem tőletek: Őszinték vagytok? És ha azok vagytok, Arcom előtt leeresztenétek tekinteteket. S ha most figyelmeztetem a kutatást és a tudományt, térjen magához Miattam és kérdőjelezze meg az úgynevezett fejlődést, így kérem, halljátok hangomat és halljátok kérdéseimet!

 

Az Én, a Teremtőtök szemével nézve is sokat előre haladtatok. Valóban jelentős fejlődésen mentetek keresztül és felkutattátok teremtői erőimet. De, ki és mi hajt titeket? E kérdés lett feltéve nektek! Továbbá azután kutakodjatok és tudakoljatok magatokban, ki céljait követitek? Az ember és az emberiség még mindig nem értette meg a Fiam szavait, melyek: Az Én országom nem evilágról való!

Bővebben…

 

Üzenet a világnak 2020. március 24-én

 

Krisztus:

 

Te, ember, halld meg hangomat! Én, Krisztus a te jelen idődbe szólok, a te jelen helyzetedbe és az életetek sorsába. Te, ember, ki az imádban kérded: «Mit tehetek?» Halld meg válaszom, ami mindig ugyanaz, minden időben és minden időszakban. Térj magadba, vizsgáld felül tetteid. És ha azt mondod: «Uram, csakis jó cselekedetet tudok felmutatni.» Akkor térj szavaidba és vizsgáld meg a tartalmukat és ha azt mondod: «Uram, ó lásd, nem vagyok bűn tudatában.» Akkor vizsgáld meg gondolataidat és légy őszinte! Kérlek, légy őszinte önmagadhoz és vedd komolyan azt a rossz érzést, mely elővillan benned ezen lelkiismeretvizsgálat folytán! Kérj megbocsájtást és bocsáss meg őszinte szívvel! Ahogy imádkozzátok: Bocsásd meg vétkeinket, ahogy mi is megbocsájtunk az ellenünk vétkezőknek.

 

Ó tudjátok meg, emberek: Egy nagy tűzkehely lett felállítva a bukás világában, a Földön. Helyezzétek bele ebbe minden tudatos áthágásotokat. Emez a megváltás tüze, melybe bele adhattok minden vétket megváltás és feloszlás végett.

 

Ó, halljátok a hangot! Rendre hív titeket. Hívja mindazokat is, akik megtöltötték olajjal a lámpájukat, hívja mindazokat, akik szeretik a rendet, akik bensőjükben törekednek ezen rendre és betartják, s ezzel újra megtöltődik a kehely isteni kegyelemmel. Ez vissza folyamlik mindazokra, akik ennek beteljesítése alatt állnak. Bízzatok és higgyetek, igen tudjátok: Az összeomlásban mindig benne rejlik az új kezdet; mert új ég és új Föld veszi kezdetét! Emeljétek fel tekinteteteket, kik fáradtak és megterheltek vagytok és lássátok, ahogyan beteljesülnek a jövendölések és az Írás, és valóssá válik, ami megjövendölt.

Bővebben…

 

Üzenet a világnak 2020. március 22-én

 

A jelenlegi állapotok miatt egyre több ember kezd feltenni Nekem kérdéseket. Védelmet és egészséget kérnek családjaikért, kérik, hogy kíméljem meg őket.

 

Valóban itt az ideje, hogy az ember megtanulja megérteni, nem Én vagyok az, aki mindent kézben tart, hanem az ember maga az!

 

Az ember maga választotta, hogy inkább a saját akaratában akar élni, mint hogy az Isten rendelkezésében. Szerető Atyaként meghagytam gyermekeimnek a kívánságukat, – bár nehéz szívvel – mert tudtam mit jelent ez számukra. Ez a nehéz szív, amit minden apa vagy anya ismer, amikor gyermekeik kivonják magukat az oltalmuk alól. Némely dolgot önmaguknak kell megtanulniuk és saját tapasztalatot kell nyerniük, melyek ezt lehetővé teszik. A nagykorúsághoz hozzá tartozik e helyzet kezelése, mindez a felnőtté válás része.

 

A jelen helyzetetekből kiindulva fennáll a lehetőség megkérni az Atyátokat, álljon mellétek segítően, enyhítsen az élet számotokra szánt feladatain. Vagy megtanuljátok felülvizsgálni, mit jelent számotokra a jelenlegi helyzet. Legyetek őszinték önmagatokhoz és kérdezzétek önmagatokat, miféle szűkösségbe érzitek magatokat terelve?

 

Mi a szorultságotok?

 

Ahhoz, hogy megértsétek, mit lehet megtanulni a tapasztalatból, meg kell azt előtte tenni. De már ezen lépés többeteknek nehezükre esik, igen, egyre jobban a nehezükre esik. Mesterek lettetek az elszalasztásban, a szépítgetésben és az elfogadás nélkülözésében. Nem engeditek, hogy valami megérintsen titeket, egyszerűen fölé kerekedtek. Így azt hiszitek urai vagytok a helyzetnek és sikeresen megküzdötök az élettel. Úgy, mint a felnövő fiataljaitok, akik úgy vélik felfogták az életet. A tapasztalatok javítást végeznek a saját világnézeten, kell is. Mivel a felnövő fiataloknál, de a legtöbb embernél is nagy szerepet játszik az öntúlbecsülés, némelyeknél az önalulbecsülés. Így azon kérdést, hogy „Ember, hol van szorultságod?“ valóban elsőként kellene feltennetek magatoknak imáitokra tekintve, mert rosszul becsülitek meg magatokat!

Bővebben…

Üzenet a világnak 2020. március 18-án

 

 

Én, Atyátok és Istenetek, újból megemelem Szavam, válaszként azoknak, akik imádkozva teszik fel kérdésüket Felém. Nekik azt mondom és adom válaszként: Mennyire jól ismeritek az Írásotokat?

 

Ha ismernétek és komolyan vennétek, tudnátok mily időkben éltek! Lelketek nyugodt lenne és higgadt, felkarolná a hit és a tudás, hogy Én, az Istenetek mindent a kezemben tartok! Az anyagi világ zavarai, amik Engem és a szellememet nélkülözve épültek fel, nem állnak helyt a nagy takarító és tisztító időszakban, melybe most – és továbbá is – minden bele lett vezetve.

 

Nem ismeritek fel az idők jeleit, nem emelitek meg szavatokat vagy adjátok és továbbítjátok ezen Én felhívásaimat azokhoz, akiket keresőként ismertek fel. Szívesen fogadjátok a beavatottak tudását, de kiálltok Mellettem, kiálltok a Szavam mellett? Minden keresztény rendelkezhetne saját véleménnyel, tanúsíthatna saját hozzáállást, anélkül, hogy a saját igazáról vitázna másokkal. Aki azon hozzáálláson van, ami Jézus Krisztusban alapszik, azt nem veszik komolyan, újra és újra ezt hallom titeket mondani. Hamar megtörténik a kinevetés, a kirekesztés és társadalom szélére rekesztés. Igen, ez így van, de melyik társadalomhoz akartok tartozni keresztények, melyik ország a tiétek?

 

S így azokat kérdezem, akik komolyan veszik a hitüket: Mennyire álltok készen magatokra vállalni ezen követést? Mennyire hitelesek azok, akik azt állítják, a Földre hozzák az Én akaratomat, az Én országomat?

 

Tudjátok és ismerjétek fel: Az angyalok ráborították tálaikat a bukás világaira, melyekhez a Föld is tartozik tanulási bolygóként. Mindez egyre inkább láthatóvá, érezhetővé és felismerhetővé válik. A világiskola a fejlődést, a tudatalatti tisztítását szolgálja, át az ön-tudatosságba, a szellem- és istentudatba. Azok, akik kimondják a nevemet, de nem törekednek nap mint nap az igazra, az egyenességre, azok mint a szűzleányok olaj nélkül maradnak lámpájukban. És ha ezen szavak olvasata közben feltámad az ellen-szellem, ki azt hiszi, ezen szavak túl kemények és kegyetlenek, akkor tudjátok, az irgalmasság egyik hangszerén szólok hozzátok. (1) Én vagyok az igazság, a mindent átfogó szeretetből beszélek, ami tudja mi vár az emberiségre. Hogyan is tudnék komolyság nélkül szólni hozzátok?

Bővebben…

Üzenet a világnak 2020. március 18-án

 

 

Így hát megemelem Szavam, mert egyik fejlemény követi a másikat! Az ember hajlamos a felejtésre: Elfelejti a tűzvészt Ausztráliában, Oroszországban és Amerikában, melyeket képtelenség volt eloltani, a menekülteket Európa kapui előtt, a nagy szárazságot és az özönvizet. Lassan már mindenki ráeszmél, ki nem akarja elhinni: Lángolóban a világ és az ember ennek közepett találja magát segítségtelenül!

 

Most még legtöbben bebeszélik maguknak, hogy nem is oly vészes, már sok mindent túléltünk és megoldottunk! És mégis, azok, akiket oly könnyen elvakít egy képzelet, melyet elfogadott magáénak az ember, most oda kell nézniük! Így újra és újra adatik újabb gondolkodási idő.

 

Gondolkodj, ó ember, miért vagy a Földön és ügyelj szavaidra és tetteidre, mert minden megmérettetik, mégpedig a saját mércéddel. Az újkor embere elfelejtette, elvesztette a vonatkoztatást és elavultként tárolta el az Istent és az istenfélelmet. Nem az Isten az, akitől félni kell, hanem sokkal inkább a saját istentelenségtől, melyben az ember minden határt átszeg, ami adatott neki. Az ember nem csak maga a teremtő lett és az élet és halál feletti döntő, hanem még a bíró is, aki saját mércéjével mér és büntet és a saját belátása szerint megkegyelmez a bűnözőknek. Igen, minden körű önmeghatározásában még a nemeket is felfüggesztette és ezzel még nagyobb zűrzavart keltett. Az embert vissza kell téríteni önmagába, a sok figyelem elterelés közepett nehogy elhalassza az esélyt, hogy egyszer önmagáról elgondolkodjon!

 

Gondold át, ó ember, érezz bensődbe és kérdezd magadtól, mit akarsz valóban kezdeni a szabad akaratoddal és a neked ajándékozott földi életeddel, ami egy hatalmas nagy esély számodra a fejlődésre!

Bővebben…