Az okozó elv

ikon-aus-liebe-zu-gottJézus Krisztusként Én Vagyok az Atyában a szeretet, és ma, szeretett fivéreim és nővéreim, ismét mélyebben bevezetlek benneteket az isteni törvényszerűségekbe, eközben kérlek kövessétek a szívetek logikáját, amit tanítok nektek; mert a mennyek fiai és leányai szabadon teremtettek és magukban hordozzák azt a tehetséget, hogy eljuthassanak a felismeréshez és felelősségét viseljék döntéseiknek és tetteiknek. A szív logikája lehetővé teszi számotokra, hogy a gyakori, pusztán megtanult hinni-kell gondolatmintából felemelkedvén eljussatok a saját, belső megértéshez.

Az Isten beszéde az emberhez ill. az emberen keresztül mint minden a teremtésben, megdönthetetlen, szellemi törvényszerűségeken alapul. A kinyilatkozások különböző súly- és szempontját egyrészt az isteni alapmegnyilvánulások eredményezik, melyek a rend, az akarat, a bölcsesség, a komolyság, a türelmesség, a szeretet és az irgalmasság, másrészt a kinyilatkozó szót felvevő ember szellemi gondolkodásmódja. Mindenben és mindenek felett a szeretet érvényesül minden kinyilatkozás alapjaként, mely nélkül nincs igazi Isteni ige.

Az olyan szeretet, ami nem hordozza magában az igazságosságot, s ezt mondja mind a szív, mind az ész, az nem szeretet. A valódi szeretet soha nem képes megtűrni az igazságtalanságot, sem igazságtalanul cselekedni.  Ha érzitek szívetekben, hogy az Isten a szeretet, abból csak arra a következtetésre juthattok: Akkor az Istennek igazságosnak is kell lennie,annak ellenére, hogy ezt sokszor egyből felismerem és megértem vagy sem! Akinek nem ez a meggyőződése, az ezzel együtt megkérdőjelezi a saját hitrendszerét, mert a szeretet és az igazságtalanság nem illenek össze. Emiatt uralkodik el oly gyakran egy éretlen hitvallás, bizonytalanság, felületesség, értetlenség és sok más. Az ilyen hit olyan mint az ismert zászló a szélben, mely helyzettől, nehézségtől és látszólagos követelménytől függően egyszer az egyik, máskor a másik irányba lobog.

Egy ilyen tartás vajon olyan erősségről tanuskodik-e, mely az élet súlyos viharainak is dacol szilárd Istenbe vetett bizalommal? A választ ismeritek. De az, hogy ez a magában sem egységes páros, „Isten a szeretet – de Ő nem igazságos”, mégis gyökeret vetett fívéreim és nővéreim fejében és szívében, ez összefüggésben van azzal, hogy hiányzik a tudás az ok és okozat törvényről és az ismétlődő földi élet törvényszerűségéről. De a tudatlanság, mely gyakran fellázadást és végül elutasítást eredményez, az sosem lehet a lelki fejlődés érdekében szabadon hozott döntés alapja.

Tehát az elsőrendű törekvése kellett hogy legyen az ellentétes erőknek, hogy elfojtsák a tudást róla – de nem csak erről, hanem a szellemi törvényszerűségekről való tudást ugyanúgy. Hogy ez sikerült nekik, az közismert; hogy miképp csinálták, azt nyomon követhetitek az egyházatok történelemkönyveiben.

Ennek a következménye háromrétegű: Egy messze elterjedt tudatlanság afelől, hogy az ember maga felelős a gondolkodásáért, a beszédéért és tetteiért az ok és okozat törvény értelmében; ebből fakad egy olyan emberi együttlét, mely egyre csak eltávolodik attól, amit elhoztam az embereknek az Isten- és felebarátszeretet parancsolatával; és végül a teljes tudatlanság afelől, hogy mi vár a halhatatlan lélekre a túlvilágon, ha az úgynevezett halál beálltakor elhagyja az ember testét és olyan területekbe megy át és él tovább, amiről soha sem lett tájékoztatva.

Ez a z egész világon elterjedt tudatlanság az oka, hogy ma az okozat elvről beszélek, de nem csak abból a nézőpontból, „Amit az ember vet, azt fogja aratni”, hanem a fivéreim és nővéreim számára sokkal fontosabb a múltban okozott bűn feloldása az Én segítségemmel vonatkozásában.

Az okozat elv része az Én isteni igazságosságomnak. Kijelenti, hogy mindenki, aki szabad akaratával a szeretet törvénye ellen vétkez, az szembesül az abból fakadó következményekkel – ha csaknem bekövetkezik a belső és ha szükséges a külső megtérés is önfelsimerés által, a megbánás és a szellemi támogatás kérelme, még mielőtt az okozat hatásba kezdene. Ha mindez nem történik meg, netán tovább halad az ember szabad akaratából a helytelen úton, akkor érvénybe lép a törvényem – előbb-utóbb; mert az idő csak a ti dimenziótokban létezik. Ez említett „utóbb” sokakat arra a téves feltételezésre ösztönöz, hogy vagy nem létezik a vetés és aratás törvénye, vagy ők nincsenek kitéve az okozatnak, csak mert már eltelt néhány év vagy akár évtized anélkül, hogy az életükben bekövetkezett volna a megfelelő rossz.

Valóban, mondom nektek, az okozat elv –mint minden más törvényszerűségem sem- nem esik a tér és az idő korlátai alá. Ez azt jelenti, hogy egyetlen ok sem oszlik fel magától a semmiben, csak mert az emberi élet véges az anyagban. A lélek magában hordja a „terhelés és jóváírás egyenlegét”, és ha átlép a küszöbön, mha belép a fátyol mögötti túlvilágba, akkor semmi olyat nem vett fel önműködően, ami előtte is idegen volt tőle, se nem vesztett el abból, ami előtte az emberre tapadt. Ahogyan dől a fa, úgy marad fekve – minden gyönyörű szép virágával, áryékot vető levélzetével vagy akár a csodálatos gyümölcseivel, viszont ugyanúgy –mindig átvitt értelemben- minden kinövésével, sérelmével, élősködőivel és sokminden mással.

Minden erő, amit már a tudósaitok is felismertek; azt is, hogy az erőt nem lehet megsemmisíteni. De ha minden erő, azesetben a lélek minősége is az az átmenetkor, és ha semmi sem pusztítható el, tovább él, amit az ember okozott előtte jóban mint rosszban. Tehát hogy az időszámításotok szerint évtizedek, évszázadok, évezredek vagy akár időtlen idők múlnak el –gondoljatok csak  a bukásra-: Mindaz, ami nem lesz átalakítva pozitív, építő jellegű erővé, az megmarad a negetív, alacsony rezgésű állapotában. Ez érvényes mind a lélek összállapotára, mind az egyes lelki vonatkozásra.

*

Férfiaitok és asszonyaitok közül sokan megihlettek a szellem által –felvértezve a megfelelő nagyságrendű igazságérzettel és a kellő értelemmel-, hogy egy olyan jogrendszert alkossanak a Földön, amely –tökéletlensége ellenére- visszatükrözi azt a vágyat és és célkitűzést, mi szerint a rend és és az egyenlőség elve szabja meg az emberi együttélést. Ha arról beszéltek, hogy nem létezik igazság ebben a világban, akkor ebben részben igazatok van, mert nem mindent fednek le a törvényeitek és ezáltal nem is tudják mindazt figyelembe venni; s ez azon hibák, kiskapuk és éretlenségek miatt, melyeket szinte tartalmazniuk kell – mivel az anyagban és az anyagnak teremtettek.

Ehhez kapcsolódik, hogy aki rendelkezik a megfelelő pénzügyi eszközökkel, aki egy erős helyet foglal el a gazdaságban, a társadalomban és a politika színterén, akinek megvannak a kellő kapcsolatai, és aki embertársainál ravaszabban jár el törvénytelen módszerekkel, az gyakran bír azzal a lehetőséggel, hogy megmeneküljön a világi igazságszolgáltatás keze alól. Ez azoknál, akik velük szemben hátrányban érzik magukat, értetlenséget, haragot és dühöt vált ki; és azok, akik győztesnek vélik magukat, azok biztonságban hiszik magukat, mert sikeresen kivonták magukat  törvény alól. De valójában ez a biztonság csak látszat. Szellemileg tekintve egy eféle magatartás súlyos következményekkel járhat. És végképp a szellemi nézőpont a döntő, akkor is, ha ezt sokszor félreismerik, kikacagják, elutasítják vagy megvetik.

Emiatt a világban nem működhet hibátlanul az okozat elv, beleértve a következményeket, melyekkel rendelkeznie kell egy fölérendelt igazságosság miatt. Vajon lehetséges-e, hogy nem is kezelhető emiatt? Mely felismeréssel és válasszal járna, ha nyitottak lennétek egy mélyebbre nyúló látásmódra? Ha abból a szempontból kiindulva keresitek a választ, mi szerint Én Vagyok a szeretet, az irgalmasság és az igazságosság, ami mindenkivel igazságos, mert mindenkit szeretek?

Tegyetek meg Velem egy lépést, mely kivezetk titeket az emberi nézőpontotokból egy fölérendelt nézőpontba. Nézzetek Velem együtt a „színfalak mögé”, és eközben ne feledjétek a törekvéseteket, miszerint gyakoroljátok a szív logikáját.

Az isteni igazságosság azt jelenti, hogy senkinek sem kell olyat megtapasztalnia vagy elszenvednie, amihez semmi köze nincsen. A vonzás törvénye ügyel a hibátlan sorrendre. Teljesen jogosan érvényes a világotokban: Aki valamit megvásárol vagy megrendel, annak ki kell fizetnie a kért árát – nem pedig egy idegennek, akinek semmi köze a vételhez vagy a rendeléshez. És aki kórházban ébred begipszelt lábbal, az tudja, hogy ő saját maga törte el a lábát – és nem a szomszédja, mégha nem is emlékszik a balesetre. Talán azt hiszitek, hogy az isteni teremtésben, mely hasonlíthatatlanul nagyobb és bonyolultabb a ti kis világotoknál, ott nem érvényes ez az elv?

Valóban, mondom nektek, ha csak egyetlen csillag nem lenne a helyén, hacsak egyetlen növény nem a helyén nőlne és virágozna, hacsak egy felhő nem a számára kijelölt uton haladna, hacsak egy olyan történés lenne a teremtésben, ami nem az Én törvényeimen belül menne végbe – akkor már rég nem létezne a teremtés. De nemhogy csak létezik a teremtés, sokkal inkább kiterjed és növekszik szüntelen.

Ez vajon nem arról ad bizonyságot –mint oly sokszor volt hallható-,  hogy az Isten nem hibázik? A teremtés rendszere csakis hibátlanul működhet, vagy egyáltalán nem! Nos ha a kételkedők köztetek arra a sok tökéletlenségre mutatnak, melyek egyre nagyobb méreteket öltenek körülöttetek, emlékeztetném őket rá, hogy az ember az, aki megpróbál javítani a teremtésen. De még ez az emberi törekvés is alárendeltetett az Én törvényszerűségemnek – minden következményével, mivel nem lehet kiküszöbölni az okozat elvet. Viszont az ember alárendelheti magát hibáinak és gyengéinek felismerésével, és megkérheti a szeretetet és az irgalmasságot, hogy jobbára fordítsa a dolgokat, enyhítse vagy oldja fel azt, amit önakaratból okozott.

*

Bár a legegyszerübb elmének is világos, hogy egy kár, hiány vagy veszteség okozójának maga kell felelnie tettéért, mégis durván megvetik és semmibe veszik ezt az alapelvet ha arról van szó, hogy magán vagy üzleti ágon vagy akár a nyilvános élet nagy szinpadán elinduljon egy őszinte tisztázási folyamat.

Az érdektelenség az okok mivoltjáról, a kényelmetlen tényállások körbehajózása, a nemtörődömség és a nyilvánvaló képtelenségek és törvénysértések meg nem nevezése napirenden van. Válaszoljátok meg magatok a kérdést, hogy az efajta cselekvés másokkal szembeni figyelmesség vagy pedig számítás? Vagy netán félelem a kritikától, mert hátha visszacsap? Vagy attól való rettegés, nehogy az illető maga is a „lövésvonalba” kerüljön? Vagy egyszerűen az érvényes igazságérzet semmibevétele, amin simán átsiklik -szépen becsomagolva vagy diplomáciának vagy netán felebarátszeretetnek kiadva-, nem utolsó sorban azért, nehogy veszélyeztesse a saját érdekeit?

Egy efajta , azaz átmeneti kiiktatása az okozat elvnek az anyagi világban sikerrel járhat egy darabig. De csak a látszat szerint, mivel az igazi élet, a szellemi élet valóságában nincs tartóssága az eféle babrálásnak.

Egy őszinte mérlegelésnek önmagával szemben és szeretet- és megértésteljes magatartásnak másokkal szemben -ha van hozzá indítték-, semmi köze nincsen a hibáztatáshoz, ha az az önzetlen szeretet jegyében történik. A menny nem ismer hibáztatást, a világ viszont annál inkább. Ott, ahol az elnyomás és irányítás eszközeként kerül bevetésre, ott sátáni arcvonást visel és rövid vagy hosszú távon maga az okozója ellen irányul.

A menny szeretet, az Én törvényem szeretet. Az Én törvényemben nincs helye a hibáztatásnak; nem, mert nem létezik a vétek, hanem mert vannak más lehetőségeim rábírni az embert a helytelen magatartásának belátására és azon változtatására. A hibáztatás még sosem vezetett vissza egyetlen vétkest sem a szabadságba. Mindez, és következményeként a bűnérzet csak leláncolja az embert; képletesen mondva „egyhelyben lép” miattuk. Ami valóban felszabadítja az embert, az a helytelen viselkedésének a belátása, a megbánása és a mennyekbe intézett kérés segítségért a megtéréshez. Egy rövid közmondásban közös nevezőn szólítva a dolgot: A bűnérzet az ördögtől való, a megbánás az Istentől!

Eközben semmiképp sem kerül szem elől az okozat elv. Ellenben ez képezi az alapját és a feltételét a mélyre hatoló változásnak, valami olyasminek, amit nem régen „jellemképzésnek” neveztem. Teljesen másképp közelíti meg az embert, akinek se a nemtörődöm magatartáshoz, se a hibáztatáshoz nincsen köze.

Az Én isteni-fivéri segítségem az egyetlen megoldás arra, az egyetlen célba vezető út, ha arról van szó, hogy az ember felszabaduljon az okozat elv kihatása alól. Tehát nem hatálytalanítom a törvényszerűségemet, hanem ha akarjátok, elvezetlek titeket a szabadságba, otthagyván a kötelékeket, melyek a szeretet parancsolatának ellenszegülő emberi magatartás következményei.

Mert az okozat elv képezi az igazságosság alapját, ezért biztosított, hogy semmi olyan nem történhet meg veled, amihez semmilyen formában nincsen közöd. Kivéve, ha tanulási folyamatot képez számodra –átvitt értelemben minden tanulási folyamatnak tekintendő-, legyen az lehetőség az önzetlen szolgálat gyakorlására, legyen az terhelés leróvása, ami mindig magában hordja a jóvátétel lehetőségét. Legtöbb esetben a sorsot minden összetevő keveréke képezi.

De, ismétlem, mivel fontos számotokra és ezáltal eljuthattok egy új, megalapozott hitfelfogáshoz, ha rögzítitek szívetekben: Ami a „szomszédotoknak” címzett, azt „őneki” kerül átadásra. Tehát senkinek sem kell olyan csomagot cipelnie, aminek nem ő a címzettje! Az a feltételezés, hogy létezik véletlen vagy a menny hibázott, az nyugodtan és tartósan kihúzható.

*

Az okozat elv fontos szempontként magában foglalja az Én kéznyújtásomat minden készséges lélek és minden készséges ember felé, ami önzetlenül, feltételek nélkül és cselekvő módon segít a terhelések átalakításában és feloszlatásában. Itt nem arról van szó, hogy csupán megváltóként ismerjen el az ember Engem, aki kétezer évvel ezelőtt újra megnyitotta a mennyeket. Bár fontos elemét alkotja a Bennem vetett hit és a kegyelmemre való remény a hazába visszavezető útnak, de ez nem minden. Hasonlíthatók alappillérekre, melyeken a Belső Munkátok műve nyugszik.

Nem csak fontos, hanem meghatározó is, hogy bevontok Engem a hétköznapi életetekbe; hogy tudjátok, bennetek élek és lehetőséget adtok Nekem, hogy segédkezhessek, ha arról van szó, hogy fényesebbé és szabadabbá tegyétek a lelketeket. Ez a tény, mégpedig hogy Én Vagyok az, aki nem csak „valahogy elvontan” segíthetek, hanem hogy Én Vagyok az –határozottan és követhetően-, aki már a földi életetek során átalakítaná az életeteket és erre képes is, az messzemenően ismeretlen. Mégannyira ismeretlen, hogy Én Vagyok az egyetlen, aki számára mindez lehetséges, mert Én Vagyok az egyetlen, aki elvégezheti lelketek mélyén a szükséges változtatást. Ami alapból más lelekrezgést von maga után azzal a következménnyel, hogy a vonzás törvénye mást válthat ki mint előtte.

Mivel a világotokban zajló változások következményei, tehát térben és időben, nem válnak közvetlen észlelhetővé mint a finom anyagú területeken, emiatt felvilágosítalak benneteket arról, hogyan megy végbe egy változás a túlvilági lelkeknél, feltéve, hogy kívánják azt és készséget mutassanak afelől, hogy átmenjenek világosabb világokba.

Még kevesen vannak köztetek azok, akik elvégzik testvéreikért az úgynevezett „lélekmunka” szeretetszolgálatot. Ezt kimondottan önzetlenül teszik, az Én nevemben, az Én szellememben. Nem érdekük a kíváncsiságból felvett kapcsolat az asztrális világokkal, mert tudnak az ilyesféle cselekvés veszélyéről.  De a szívük tele van együttérzéssek fivéreik és nővéreik iránt, akik gyakran nem épp könnyű körülmények közt élnek a túlvilágon. Tudják, milyen hamar megváltozhat a jószándékú lelkek helyzete, ha azok belátják és megbánják igazságtalanságukat, és segítséget kérnek.

Mivel a túlvilág nem esik a tér és az idő korlátai alá, emiatt ott közvetlen bekövetkezhet a világossághoz történő változás. Akkor már nem tart sokáig, míg felreppen a fátyol, ami eddig eltakarta a lelkek szemét, és felsimerik a számos segítőt, akik csak arra várnak, hogy szeretetteljes és megértő kísérőtársak lehessenek az úton. Amikor a lelkek megfelelő felvilágosítás és felismerés után eljutnak a döntésig, hogynem akarnak többé az önhibából okozott bizonytalanság, szomorúság és kiúttalanság állapotában maradni, sokszor hidegségben és sötétségben, ha imában a szeretehez fordulnak, akkor megtörténik az, amit ti csodának neveztek:

A köd felszáll, megjelenik egy fény, először a látóhatáron, aztán közeledik és végül kitölti a teret, szemek-fülek kinyílnak,  a lelkek észlelik a védőangyalok és a szellemi segítőket, az eddigi nehézségérzetet felváltja egy növekvő könnyedség és boldogság, és ha a helyzettől függően, akár Én is a fivéreim és nővéreim közt leszek, és felismernek Engem azon szeretetként, melyre vágyódnak. Egy ilyen lélek számára egy új életszakasz vette kezdetét, mely mostan azon az úton halad, melynek végén a fény fogja fogadni.

Itt nincsen várakozási idő. Minden szívből intézett hívás, mely vágyik a szeretetre, az meghallgattatik – azonnal, nem pedig valamikor. Persze hogy nem minden lélek fejlődése azonos, ami visszavezethető az egyéni terhelésekre. De egy segélyhívás meg nem hallása vagy annak a tudatos semmibevétele, vagy halogatása vagy későbbre való áltatása nem fordul elő. Ezt nem engedi megtörténni az Én szeretetem törvénye.

Most helyezd át ezt a képletet az anyagban folyó életre, talán a saját életetekre. Senki sem hiheti valóban, hogy kétféle törvényt teremtettem: egyet, az irgalmast a lelkek világára, és egyet másikat, az irgalmatlant, az igazságtalant és hibásan működőt az anyagnak. De akkor ebből mit következtethetünk? Használd a szíved logikáját.

Éppolyan közvetlen, mint ahogy ez a finomabb anyagú világokban is az eset, éppúgy hat ki az odaadás az isteni szeretet iránt a durvaanyagú világotokban. Mert ahogy közel van a lelkekhez a tiszta-szellemi világ, úgy közel van az emberhez is. És mint megváltó, erősítő és hazavezető erő minden lélekben élek.

Az, hogy egy változás következménye nem –nem mindig- azonnal észrevehető, ahogy már megmagyaráztam, az a térbeli és időbeli létezésetekkel indokolt. Ha az anyagban elindult vagy más irányba térítendő egy folyamat, azelőtt gyakran váltókat kell átállítani. Több változás azért se mehet rögtön végbe, mert más embereket is be kell vonni a folyamatba. És ezt most egy mosollyal mondom, mint saját tapasztalatból tudjátok, milyen nehézségek állnak elő hirtelen, ha egy ember a saját szabad akaratára hivatkozva ellenáll…

De mindez nem változtat azon, hogy itt is és ott is ugyanaz történik: Tervbe lép az isteni szereteterőm, amint az ember szabad elhatározásából kifejezi, hogy a jövendőben igyekszik az Én szeretet törvényem szerint élni. A könnyebb megértéshez:

Függően attól, hogy mennyire bonyolódott bele az ember a helytelen viselkedési mintájába vagy szokásaiba, nehezére eshet vagy talán teljesen lehetetlenné válhat számára önerőből megszabadulni tőle. Hiányzik neki a szellemi támogatás, ami nélkül nem tud előidézni tényleges változást. Viszont egy mindig lehetséges: döntést hozni! Ez nem kerül erőbe, csak néha bátorságot igényel, mert az ember nem tudja, hogy mi történik utána.

Egy valami bizonyosan megtörténik: A döntéshozatal pillanatában felerősödik az erőáramlatom, ami végül a lelken keresztül az emberbe áramlik. Ez az erő lehetővé teszi az ember számára, hogy előkészítse és megtegye a következő lépéseket. A menny tehát nem vár el előzetes cselekvést és nem is követel ilyet, csupán a döntésre, a segélyhívásra  van szüksége – és az irgalmasság működésbe lép.

Ha ezt a törvényem nem így rendezte volna el, akkor sok fivéremnek és nővéremnek nem lenne adatott a lehetőség előre haladásra az útjukon; úgy, mint a golgotán hozott áldozatom előtti időben volt, mikor még zárt volt a mennyek kapuja és csak a megváltó tettem után teremtődött meg újra a lehetőség belépésre az örök hazába. Azóta minden lélek és ember magában hordja hozzávetőleges erőként az Én támogató és erősítő megváltószikrámat,

Tehát az a kívánságotok, hogy leakarjátok vetkőzni a hibáitokat és gyengéiteket és át akarjátok őket alakítani pozitív tulajdonságokká, jóvá akarjátok tenni az igazságtalanságot, elsőképp nyújtotok kezet a kibéküléshez, elegendő ahhoz, hogy az eddiginél nagyobb mértékben fogadhassátok életetekben a szeretet erőit. És nem csak, hogy ez elegendő az újrakezdéshez: Nincs más út hozzá!

Emberfivéreim és –nővéreim sokszor megpróbálják aláásni az okozat elvet abban a hitben, hogy ezáltal megszabadulnak a terhelésektől és távol tartják maguktól a méltánytalanságot.

Eltudtok képzelni egy olyan erőt, mely oly erős, hogy képes aláásni az Én törvényemet? Ha és mert ez lehetetlen, minden erre irányuló cselekvés hasonlít arra a kísérletre, mikor „Az ördögöt a Belzebubbal” akarták kiűzni, tehát a rosszat egy másikkal, többnyire még rosszabbal leküzdeni vagy helyettesíteni.

Valóban, mondom nektek, nem lehetséges azáltal megbújni az ok és okozat törvénye elöl, hogy technikákat és szertartásokat űztök, áldozatot hoztok, külsőségest helyeztek a felismerés és a megbánás helyébe, szájimát mondotok és sok más. Még akkor is, ha már több leszületés telt el az okok létrehozása óta –leszületések, melyek talán nagyobb gondok nélkül teltek el-, egyetlen vétek sem oszlik fel magától. Ez nem felelne meg az igazságosságomnak, sem a szeretetemnek, sem az egyenlőség elvnek, mert ez hátrányba hozná azokat, akik alázattal és bűnbánattal főt hajtanak vétkük felismerésével, főleg ha súlyos bűnről van szó.

De: Az okozat elv következményeinek megkerülésére tett sikertelen próbálkozásoknak van egy sokkal könnyebb útja. Ez az az út, amit már sok kinyilatkozásban és ma is felmutattam nektek. Ezáltal elveszti rémhírét az ok és okozat törvénye, melyet sokak számára jelent még mindig, akik nem ismernek Engem igazán. Továbbra is megtartja az érvényességét, mert igazságosságról –nem keménységről!- gondoskodik, viszont a szeretet eszközeként lesz felismerve, ami azt szolgálja, hogy elősegítse az emberben a felismerést és a megtérés szándékát.

A megolddás útja, melyet minden léleknek és embernek felajánlok, független az általuk viselt teher súlyától és méretétől: Feléd nyújtom a kezem. Erőssé és bátorrá teszlek. Az eljövendőben fokozottan Veled leszek. Nem várok el semmi előleget. Számomra elegendő a jóakaratod, talán a benned mozgolódó vágy és a döntésed. Várok rád.

Ne féljetek, ne ássátok el magatokat a bűnötökben, ami egyre inkább feloszlik és végül jelentéktelenné válik Előttem, ha a megtérésetek őszinte. Biztosan előfordul majd, hogy elbotlotok. Utána álljatok fel, karom támasz lesz nektek, nem csak képletesen mondva.

Ne tegyétek nehezebbé az életet, mint amilyen így is. Biztosan vár rátok munka a döntésetek és az első lépésetek után a szabadság felé, első sorban Belső Munka. De lássátok pozitívan: Együttesen vesszük fel a munkát.

Mi van annál szebb, mint az isteni ígéret egy olyan jövőről, amiben egyre jobban elveszti befolyását az okozat elv és már nem lebeg kardként a fejetek felett? És ami közben Én, a szeretet az Atyában, fivéretek és barátotok bennetek és mellettetek Vagyok? Minden szeretetemmel.

Áldalak benneteket, akik halljátok és olvassátok az Én szavamat. És az áldásommal hozzátok áramlik a szereteterőm. Nyissátok meg szíveteket, mozgassátok bensőtökben a szavaimat, és tudatosítsátok magatokban újra és újra: A menny szeretet, csakis szeretet. És ti a mennyek teremtményei vagytok!

Ámen

TestVérem! Honlapunkon felfedezheted az örök igazságot, hogy az Istenünk bármiféle korlátozás nélkül maga az önzetlen és feltétel nélküli szeretet, hogy Ő az ember bensőjében lakik, s ezáltal az emberben, bennünk és hozzánk beszél.
Ez egyrészt nemes és felemelő, sokak számára új és kezdetben gyakran nehezen érthető és hihető, másrészt a „világon ez a legtermészetesebb”. Mivel ha Isten a szeretet és ugyanakkor a mindenhatóság is, így egyetlen ok sem találtatik, hogy megvonjuk Tőle a lehetőséget, felvenni gyermekeivel a kapcsolatot.
Isten iránti szeretetből fogadjuk a Szót és adjuk tovább Neked, ez esetben magyar nyelvre fordítva.

Vélemény, hozzászólás?