BD – 1949.12.20.
4800. – A kegyelmi időszak vége … Komoly figyelmeztetés …
Hamarosan vége a kegyelemben gazdag időnek, és az emberek nem változnak. Ellenkeznek minden sorscsapással, ami felismerést hozhatna számukra, nem vesznek igénybe segítséget Isten részéről, mert nem hisznek Ő benne. Sötétségben járnak és félnek a fénytől, és egy szörnyűséges vég vár rájuk Isten örökkévaló Üdvözülési Terve szerint. És ez a vég hamarosan eljön. Bármibe is kezdenek az emberek, hogy jólétbe kerüljenek, mindezt mindhiába teszik, és az embereknek nem lesz belőle hasznuk, mivel kizárólag földi az igyekvésük és törekvésük, de minden ami földi az mulandó, és maga a Föld is változásokon fog keresztülmenni külső alakját nézve, ami szükségelteti az anyag felbomlását.
Így el fog múlni az anyag, ami az embert körülveszi, és csak az fog megmaradni, amit az emberek maguknak szellemileg teremtettek és eltulajdonítottak. És ez legtöbb embernél igen csak kevéske lesz. Újra és újra fel lesz hívva a figyelmük a végre, a földi dolgok mulandóságára, újra és újra olyan helyzetekbe kerülnek, ahol könnyedén esik nekik a szellemibe való lépés megtétele … ahol imádkozásra kényszerülnek, Annak a felhívására, Aki a Teremtőjük és Fenntartójuk; de csak ritkán használják fel az alkalmat szellemi javak gyűjtésére. Így egyre komolyabbnak kell lenniük az intéseknek és figyelmeztetéseknek, egyre erősebb eszközöket kell bevetni az emberek elgondolkodtatására, a földi (dolgok) mulandóságának szem előtt tartására.
És ezért fog a Föld megélni egy színjátékot, ami bár alkalmas lenne észhez téríteni az embereket, hacsak fentről jövő jelnek ismernék fel azt. De csak kevesen ismerik fel azt annak, ami … Isten utolsó intő és figyelemfelkeltő hívásának, mielőtt a Föld megéli a pusztító műveletet, melyből aztán létrejön az új Föld. Ezelőtt jelentkezni fog az Isten és ad egy utolsó jelzést, és aki felfigyel rá, az még megmentheti lelkét az örök halál elől.