Szellemi Iskola, 2022. június 18-án

 

 

A csendben, igen a csendben nyilatkozik ki Istennek Szava. A csendben érzékeli az ember lelkének ösztönzéseit, a csendben, mert a csendhez szükségeltetik a nyugalom az ő lélektengerén. Ez akkor van, amikor azonos szintre tér a nap mint napi fel és alá. Ezen állapotban az ember jobban érzékelheti és megérezheti lelkének mondanivalóját, igen, nyíltabb lelkének ösztönzéseinek fogadására. Ezek fontosak, mivel kapcsolódnak a lélektervhez, ami leképezi azon törekvést, amit magára vett egy lélek földi útját nézve. Ez a vezetés és irányítás segítséget képez mindenki számára a maga útján, a saját életén át, mindazon útkereszteződéseken és útelágazásokon át, ahol szükséges a döntéshozatal.

 

A világ nagyon hangossá vált, teli van eltereléssel és lehetőséggel, az ember teletömve, teli ötletekkel, elképzelésekkel és véleményekkel; sokszor üres lármával teli a feje. «Mit akarok?», «Mit nem akarok?», «Melyik a helyes út?», «Mi a helyes döntés lelkiismeretem szerint?», mindezek mérlegeléséhez és megérzéséhez térre és időre van szükség a bensőben. Az ember viszont túl sokszor azt hiszi, nincsen meg neki erre se a tér, se az idő, de épp az ellentéte igaz, mert maga az ember a tér és az idő megteremtője. Minél jobban eltávolodik az anyagi gondolkodástól, ami teljesítmény által teremt teret és időt. «Teljesítek, tehát vagyok.», Az egyenlő egy térrel, amitállandóan újra és újra meg kell teremtenie magának, és egyenlő egy idővel, ami erre adatott. Ez a rendszer egy bizonyos követelményt, egy követelményi és teljesítési nyomást hoz létre, ami hajtja, előre hajtja az embert és nem engedi nyugalomra térni, nem vezeti a csendbe. Mert ezen rendszer a csendet megállásnak és nem-haladásnak értékeli. Ha az ember kapcsolatba lép az Istennel és az Ő létezésével magyarázza saját lényét, ezzel feltár egy olyan teret, úgymond a saját létezésének keretét, ahol megvan minden, ami összekapcsol minket az Istennel, és az is, ami elválaszt minket Tőle. Ez a keret egyben a jelen állapot. Tehát minden alkalommal, amikor kapcsolatba lép az ember az Istennel, Atyájával és Teremtőjével, belép ezen térbe, megnyitja ezt a helyet és jobban megérezheti a kapcsolódást. Ezen kapcsolódás tükrözésében, nyugalom és csend összeköttetésében felveheti mindazt, ami még elválasztja őt az Istentől, ahol még nem viselkedik helyesen. Ez egy nagyon halk vezetés, ami sokszor ellentétesen szemben áll az anyag szándékos akarásának és unszolásának. Egészen finom lelki ösztönzésben mutatkozik meg és az ember által egyszerűen érzett «Ezt akarom» vagy «Azt akarom» alatt foglal helyet.

Bővebben…

Belátás, 2022. március 15-én

 

 

Egy csoportot láttam, közepettük egy nagy kincs lett kiemelve, tiszta aranyból volt. Mindenki mélyen hálás volt, örültek e nagy megtisztelésnek, csodálkozva kérdezték, mivel is érdemelték meg mindezt. Mérhetetlenül nagy volt a kincs, és úgy tűnt, mintha magától megtöbbszöröződne, egyre csak nőtt. Az emberek újra és újra összegyűltek, fogtak és elvittek valamennyit a kincsből, a nagy bőségből és hazavitték.

 

Na most voltak olyanok, akik ennek a nagy részét a saját zsebükbe tették. Hazaérve elásták a kincsüket és biztonságba helyezték. «Bizonytalan időkre.», gondolták elégedetten. A pincébe rejtett kinccsel együtt, aminek jelentős volt az értéke, nőtt a félelmük is, hogy ellophatják tőlük a kincset. Nagy bizalmatlanságból fakadóan biztonsági előkészületeket tettek, bevezettek felügyelő szolgáltatásokat, kémkedést szorgalmaztak, dossziét vezettek a tagokról és kiépítettek egy térfigyelő kamerarendszert. De a kincs láthatóan kevesebbnek és jelentéktelenebbnek tűnt, bár senki sem vett el belőle. Mostanra már megmérgezte a hangulatot a bizalmatlanság ködfátyla és az egész kincsnek nyoma veszett. Csak kevesen tudtak róla és azok is nagy, áthatolhatatlan titkot csináltak belőle.

 

Ezek után létrehoztak egy új céhet, aminek minden áron meg kellett tartania és védenie a titkot, és emellett meg kell akadályoznia az igazság felismerését, hogy már nem is létezik kincs. Senki sem tudhatott róla, senki sem tudhatta meg. Így hát hatalmas titkot csináltak belőle, minden hozzávetőleges kérdést árulásnak nyilvánítottak, dramatizáltak és vádoltak, ok nélkül, értelem és ész nélkül.

Bővebben…

Szellemi Iskola, 2022. február 22-én

 

 

És ezzel Én, Krisztus, a következő kérdést teszem fel nektek: Megértettétek-e a pandémiát, használtátok-e?

 

Kérdem tőletek: Megoldottátok-e a benne lévő, benne rejlő feladatot? Megértettétek-e a leckét? És amiért a hála eszközét kezetekbe adtam, jogosak ezen kérdéseitek: Hálásak a pandémiáért, hálásak az oltáskötelezettségért és a korlátozásokért, melyeket rátok kényszerítettek?

 

Így hát Én, Krisztus, felszólítalak benneteket: Járjátok tovább az utat, ami a viselkedésetekhez vezet és térjetek mélyebben a bensőtökbe!

 

Ó lássátok és ismerjétek fel magatokat, ti akik félelemben és rettegésben az oltásba menekültök: Mitől rettegtek?

 

Ó lássátok és ismerjétek fel magatokat, ti akik félelemben és rettegésben az oltásba menekültök: Mitől rettegtek?

 

Hol van a közös feladat, amit együttesen megoldhatnátok a pandémia alatt, igen, amit szabad, sőt, meg kell oldanotok?

 

Az ellenteremtésben éltek, az árnyékvilágban, a bűnben, a megtévesztés országában. Rendszerei függőségre kényszerítenek titeket életetek minden területén. Nem vagytok szabadok, nem vagytok önrendelkezőek, rabszolgái vagytok a saját elképzeléseiteknek és véleményeiteknek. Mindaddig, míg ezeket nem látjátok, nem értitek és fel nem fogjátok, addig rabjai maradtok önmagatoknak és rendszereiteknek. És ha azt gondoljátok: «Hamarosan vége mindennek.», Úgy Én, Krisztus azt mondom: Nincsen vége! Teljes gőzerővel halad előre az apokalipszis és már a kapu előtt állnak a következő kihívások. Ezek érinteni fognak minden területet és minden rendszert, melyek meghatározzák az életeteket. Ha most nem küzdötök meg a feladatokkal, melyeket az élet adatik nektek, az esetben egyre csak nehezebb lesz. Aki viszont szembe néz félelmeivel és rettegésével, az harcba száll a hidrával, ami titeket kihasznál és elcsábít és bent tart benneteket az ördögi körforgásban, ami felőröl és engedelmeskedővé akar tenni benneteket. Ezen harc, amibe vezetnek titeket, ez bennetek zajlik. Nem az utcákon, nem a sajtóban és nem is a beszélgető körasztaloknál és konferenciákon zajlik; ez csak játéka az óriásoknak, a rendszerek kardcsörtetése, melyek most ki lesznek játszva egymás ellen és válásba és hasadásba lesznek vezetve.

Bővebben…

Gyakran felmerül a kérdés, mi rejtőzik a szellem, lélek és ember fogalmak mögött. Forrástól függően itt a legkülönbözőbb, részben teljesen ellentétes értelmezéseket kapunk, melyek inkább zavart okoznak mint felvilágosítást adnának. A szellemet azonosnak vélik vagy felcserélik az értelemmel, ahogy a lelket a pszichével vagy tudattal és így tovább.

 

Segítséget kívánunk nyújtani a keresőknek a következő megkülönböztetésekkel. Igénye nem dogmához kötött, mivel mindenki rendelkezik a saját szemlélet szabadságával és maga dönti el, melyik szemlélet áll magához legközelebb és számára melyik vélemény a legérthetőbb és leglogikusabb.

 

*

 

Azok számára, akiknek nagyobb körvonalú áttekintésre tartanak igényt, íme a rövid változat:

 

Szellemlény = tiszta teremtmény Istenből; Hazája, otthona: a Mennyek; a legkülönbözőbb okokból hagyhatta el a Mennyeket.

 

Lélek = egy szellemi lény, ami belépett a mennyeken kívüli területekre, melyek a bukás által jöttek létre. Ezzel járulékos a magas, energetikus rezgésének csökkenése. A terhelések birokszerűen takarják be a szellemlényt, elkezd „beárnyékolódni“. A lélekburkok összessége alkotja a lelket; magába zárva a szellemlényt, amit – mivel most a lélek árnyékolatok zsugorítják – szellemszikrának is nevezünk.

 

Ember = ha egy lélek leszületés mellett dönt, akkor a szüléskor belép egy földi testbe, összekapcsolódik vele és az ún. halál beálltakor újra elhagyja azt. Állapotától (rezgésétől) függően olyan területekre halad tovább, amelyek vonzzák őt. Ekkor még mindig a szellemlény burkolatát vagy bevonatát képezi. A lélek szellemi továbbfejlődésével tisztulnak a lélekburkok, a szellemlény egyre jobban látszódni kezd, amíg újra tiszta szeretetté nem válik, úgy hogy újra beléphet a mennyekbe.

 

 

Azok számára, akik mélyebb tudásra kívánnak szert tenni, íme a bővebb ismertető:

 

Szellemlény/szellem

 

A teremtés tiszta-szellemi volt az ősállapotában, magas tudat (szeretet) és a teremtményei az angyalok voltak. Ezen tiszta-szellemi teremtésen kívül nem létezett semmi. A mennyek „lakói“ – tehát az angyalok – szellemlényeknek is nevezik, ellentétben a „szellemekkel“, mi alatt az asztrális sík lelkei értendők. A „szellem“ fogalma valami személytelent fejez ki, a „szellemlény“ viszont egy teremtményt.

 

A szellemlények rendelkeznek egy egyéniséggel, szóval mindegyikük egy külön, felcserélhetetlen személyiséggel. Ez többek között a szellemi „mennyei otthon“-ból adódik (a hét alapszint = rend, akarat, bölcsesség, komolyság, türelmesség, szeretet és irgalmasság, miközben minden szintben benne van a többi). A szellemlény jellemét ezen alapszintek egyikéhez való hozzátartozás fejezi ki.

 

Ez érthetővé válik, ha tudjuk, hogy pl. az isteni akarat kerubja Mihály, aki az angyalok egy részének Istennel való ellenszegülésének megparancsolta: „Eddig! Kicsit se tovább!“. Máriában, Jézus édesanyjában Pura, az isteni irgalmasság szeráfimja öltött testet. Mihály és Pura, eltérő mennyei jellemük miatt két különböző karakter (ahogy mi mondanánk), lényüknek megfelelő feladatot látnak el.

 

A bukás ill. angyalok bukása miatt, aminek az oka az Istennel való ellenszegülésben rejlik, létrejöttek a mennyeken kívüli területek, melyek már nem rendelkeztek ugyanazzal a magas rezgéssel mint a mennyek. A bukás területeinek legmélyebb, legerősebb sűrűségű pontja az anyag. Aki oda belép, az a sötétség uralkodásának területére lép. Ami nem mindenképp jelenti, hogy tehetetlenül és védtelenül ki van szolgálva a negatív erőknek. Már a tudás is minderről nagy segítséget jelenthet, mivel éberebben tart.

 

A Biblia csak kevés helyen említi a bukást, ott is szegényesen. Eközben az angyalok bukásáról való tudás döntő szerepet játszik abban, hogy megértsük, honnan jövünk, miért vagyunk itt és hová megyünk.

Bővebben…

Isteni Akadémia, Párbeszéd, 3. lecke, 2020. március 28-án.

 

 

Krisztus: «Honnan jössz?»

 

Ember: «Azt nem tudom.»

 

– «Hová tartasz?»

– «Azt sem tudom.»

– «Hiszel a halál utáni életben?»

– «Még senki sem tért vissza.»

– «Én feltámadtam kereszthalálom után.»

– «Hogy az igaz-e? Ezek csak régi történetek.»

– «Megjelentem a követőim előtt.»

– «Nehezemre esik elhinni ezt. A papír türelmes.»

– «Beszéltem velük.»

– «Hát mit mondtál nekik?»

– «Elmagyaráztam nekik hová fogok menni.»

– «És hová mentél?»

– «Vissza a hazánkba, Atyánkhoz a mennyekbe.»

– «Ahhoz az Atyádhoz, aki elhagyott Téged és megengedte, hogy keresztre feszítsenek?»

– «Nem hagyott el. Kínomban úgy éreztem.»

– «És miért nem segített rajtad? Ha Ő az Isten?»

– «A terv része volt a kereszthalál.»

– «Ez nem értem, milyen terv része?»

– «A megváltó-, hazahozó és hazavezető tervé.»

– «Kinek a megváltása, kinek a hazahozatala és hazavezetése?»

– «Minden emberé és léleké.»

– «Haza akarnak menni?»

– «Eljön az ideje. Akarni fognak és vágyódva, kívánni fogják.»

– «Miért hiszed ezt? Csak keveset látok ebből.»

– «Mert zátonyra futottak. Minden haladásuk ellenére nem tudják hogyan tovább. Mint a mostani időben, melyben összekapcsolódnak és Istenhez imádkoznak. Nem elegendő már az imájuk, a szavuk. Emlékezniük kell.»

Bővebben…

Isteni Akadémia, Szellemi Iskola, Nagypéntek, 2020. április 10-én

 

Az ítélethozatalom reggele van. Még minden nyugodt. Néhány hívő már zsoltárokat énekelve vonul az utcán, azért jöttek, hogy megünnepeljék a Pészáh ünnepet. Még nincs virradat, de már hallom az első madárcsicsergést. Atyámmal beszélgetek: «Atyám, vezettél utamon, tanítottál Engem és hagytál tanítani másokat, megvizsgáztattál. Követtelek Téged, bár nehéz volt az út. De biztos vagy-e benne, hogy eljött az idő?» «Igen, biztos vagyok benne.», hallom, mint mindig a hangot bensőmben. «De a követőim, nem értették meg mi történt. Nem érettek meg Engem, s ezzel Tégedet sem. Nem túl korai ez nekik?» Szorultságot okoztak bennem ezen aggodalmak és a nehéz út. Gyomrom összecsavarodott, szám kiszáradt. «Atyám, a város tele van hívő emberekkel, mindenki előtt kell ennek megtörténnie?» «Ez egy fontos jel és egy új nép fog megszületni. Sokan fognak követni Téged.» Ismét a követőimre gondoltam, akik letartoztatásom éjjelén néhány nappal ezelőtt elaludtak, ahelyett hogy őrködjenek. Nem érzékelték a helyzet komolyságát. «Te magad fogsz mindaddig náluk maradni a feltámadásod után, míg szükséges. Tanúként elmesélnek majd mindent, amit Veled megéltek. Elmeséléseik oly sokrétegű lesz, hogy könyvben foglalják majd össze. Épp az utolsó fejezetet írjuk.» «Atyám, ezt nem tudom elképzelni. Nem szeretem az embertömeget. Félek. Velem leszel?» «Mindig nálad vagyok. Maradj Te nálam és a szellemi valóságban, melyben tudod, hogy így kell lennie! Ismered a jövendöléseket. Jól tudod!» «Igen, Atyám, tudom. Megerősítenek.» «Kapaszkodj beléjük, akkor emlékezni fogsz, akkor is ha nehéz lesz. Maradj a szellemi valóságban. Még ma Nálam leszel, a Paradicsomban. Újra. Sikerülni fog és megünnepeljük a nagy győzelmet! Ez egy fontos mérföldkő. Ezáltal újra visszatérhet az ellenteremtés a teremtésbe.»

Bővebben…

Isteni Akadémia, Szellemi Iskola, 3. lecke, 2020. április 4-én

 

Így hát tanuljátok megérteni és egyben felfogni is, amit ma elmagyarázhatok nektek: Az önmagához vezető úton az ember megismeri saját magát, ha engedi, és rá lesz vezetve az önfelismerésre. Az ember féligazságokban mozog, másokat illetően amúgy is, de főleg ami önmagát illeti. Féltudatosság az, amiben mozog, önmaga fantomja, amit erőteljesen védelmez és kimagyaráz, ha kell.

 

Eközben arra támaszkodik, amit tud és gondol. De önmaga igazságában rejlik az is, amit nem tud, mert nincs a tudatában, amit nem gondol, mert érzi, és amit nem érez, mert megérzi. Tehát az igazság mélyebben rejlik és sokkal finomabb szálú, mint azt az ember vélné és érzékeli. Tudatának alatti részében bújik meg, a tudatalattijában. Ez azt jelenti, hogy nagyon sok dolgot meg kell tanulnia felfogni és felismerni, hogy megértse a teljes igazságot önmagáról. Ez egy olyan út, mely az önfelismerésből indulva a szégyenülésen át vezet az önfelismeréshez.

 

Bátorság kell hozzá, mivel nem tartható fent az a nagyszerű és szép kép, melyet az ember képzel önmagáról. Megtanulja megkérdőjelezni cselekvéseinek indíttatását. Mert első sorban nem az a fontos, mit tesz az ember, hanem sokkal inkább az, amiért teszi.

 

Az önfelismerésnek csak ezen útján érhető el önmagatok és mindenki más megértése, mert ez vezet el titeket az igazsághoz önmagatokról. Ez a «Szeresd felebarátod, mint önmagad!» alapja. Ez a megértése, a nagy kihívása annak, amit Krisztus Jézusként példaképp felmutatott nekünk elítélésének és kereszthalálának elfogadásával. A férfi elv számára ez a «semminek sem lenni» az emberben legmagasabb szintű elfogadásában rejlik, a női elv számára az elengedés feladatában és a „nem birtokolni“ az emberiben. Ezen lépés által visszafordul a ferdítés, melyben az anyag van, a lelki szint feloszlik és feltámadás lesz szellemben, igaz élet!

Bővebben…

Isteni Akadémia, Szellemi Iskola, 2. lecke, 2020. április 2-án

 

Így ma tovább vezethetlek benneteket, hogy tanuljátok jobban a megértést. Lássátok, értsétek és fogjátok fel: Minden körforgásban van, szakaszokból áll. Kicsírázik egy növény magja, abból hajtás lesz, majd növénnyé nő, virágzik és mielőtt elmúlik, utolsó lépésként gyümölcsöt hord, aztán magvakat. A ti bensőtökben is efféleképp megy végbe a fejlődés. Folyamatban zajlik le. Az ember oly sokszor türelmetlen és rosszul saccolja be magát. Úgy véli, ha valamit megértett, ha valami tudatosult benne, akkor az úgy is van. Megtévesztettje annak a képzeletnek, hogy ő az, amit tud és amit megértett. A bölcsesség csak azután válik bölcsességgé, ha tudása szerint cselekszik.

 

A tudással veszi kezdetét a fejlődési folyamat. Ha az ember meg van győződve egy bizonyos tanításról, elméletről vagy hittételről, és foglalkozik vele, akkor megvizsgálásra kerül, hogy ténylegesen úgy dönt-e, hogy aszerint is cselekszik. Legtöbbször kezdetben félszívűek a cselekedetek. A következő menetben mindaddig megismétlődnek ezek a cselekvések, míg át nem alakulnak tartássá, melyben az ember önműködően végzi, amit megértett vagy tud, s ekkor ez a ő fejlődésévé vált, és ez ő maga.

 

Ebben a fejlődési állapotban már nem várja el másoktól, hogy ők is meggyőződöttek legyenek az elméletéről vagy hittételéről. Már nem kell ráerőltetnie meggyőződését másokra vagy megtéríteni őket. Ő ezt kidolgozta magának és megérkezett a «Vagyok» állapotban. Ez egy olyan folyamat, mely sok-sok döntés és lépés által kerül kidolgozásra; a nap hozta leckék által.

 

Az emberek megfeledkeztek róla, hogy minden, amit a nap hoz számukra, az nekik rendeltetett, minden helyzet nekik lett előkészítve. Minden találkozás olyan, mint egy lekérdezés, úgymond helyzetmeghatározás. Mint a mesétekben, a tollbóbita történetében. A szellemi fejlődés különbségét az út állomásainak megítélése képezi. Gyakran azt hiszitek, hogy már elértetek a célhoz és aranyáldásra vártok. De pont mielőtt magvak keletkezhetnének, magasabb nehézségfokúak a feladatok, mivel meg kell vizsgálni a kidolgozandó tartás megállja-e a helyét. E helyt nagyon gyakran meghajlotok és elvesztitek hiteteket, kiléptek lábnyomotokból, mert azt hiszitek, mégsem teljesíthető a gyakorolt tartás, nem lehet helyt állni benne. De pont ezekben az ember számára nehéz és megterhelő helyzetekben a legfontosabb, hogy megőrizze a tartását. Ha ezen nehézségek ellenére sikerül neki megtartania a tartását, elengednie, megbocsájtania és nem felvennie a harcot, akkor folytatódik az út. Emlékezzetek: Krisztus, az én páros lényem földi útja, amit megjárt előttünk, a kereszthez vezette őt, és csak azután a feltámadáshoz!

Bővebben…

Isteni Akadémia, Szellemi Iskola, 1. lecke, 2020. március 31-én

 

Tanuljátok megérteni, mily helyzetben vagytok. Minden szól hozzátok, minden, ami körül vesz titeket és megtörténik, mert a ti tükrözéseteket alkotja, annak van nyelve. Ez egy rezdülés, ami veletek kapcsolatos, mert a ti rezdülésetek. Olyan rezdülési minta. Ez a lélek nyelve és helyzet nyelve, ami segítene nektek a jobb megértés végett.

 

Hogy ezt a nyelvet jobban megértsétek, elsőnek figyeljétek meg a helyzetet: Egy észrevétlen felvett vírus behatol belsőtökbe, rácsatlakozik a testi sejtjeitekre, szaporodik és megbénítja az ellenállási rendszereteket, mivel ez nem képes idegennek felismerni a betolakodót. Legrosszabb esetben az odáig vezethet, hogy veszélyezteti az életeteket. Az egész folyamat nagyon különbözhet egymástól, az ellenállási rendszer állapotától függően.

 

Tanuljátok megérteni, a könnyebb felfogás végett: Eredetében, a szellemben minden lény egyedi, különböző tehetségekkel ellátva, családtól függően más-más mentalitással, lélekvilággal. Nagyon, nagyon különbözőek, és mégis mind egy családban egyesülnek, egymás kiegészítésében élnek, mivel az Atya törvényében és akaratában állnak.

 

A ti tükrözésetekben is megvan minden egyénnek a saját jelleme és lelkivilága, de hiányzik az egység, mivel az emberek szabad, saját akaratukban élnek. Lelkük viszont emlékszik az egységre és vágyódik rá. Emiatt az ember próbálkozik hozzá hasonlókkal összeállni, hogy ne legyen egyedül. Tömegként, csordaként az ember aztán nagyon irányíthatóvá válik. Anélkül, hogy észrevenné, befolyások hatása alatt áll és átveszi őket, elkezd azok alapján cselekedni, még a saját megérzése, lelkiismerete ellen is, ami végül elnémul. Ezt a csoportosulás igazolása még jobban megerősíti. Az egyén egyre inkább eltompul és megfeledkezik róla, mi volt az eredeti saját érzése, eredete. E folyamat észrevétlenül megy végbe az ember számára. Az önrendelkezés látszatában él, de a sok befolyás közepett egyre jobban elveszti önmagát és fokozottan idegen irányítás alá kerül. Ehhez hozzájönnek a lelki ruhájában eltárolt dolgok, mint a félelem, harag, előéletek vétke, vagy beültetések, amik hozzávetőlegesen irányítják őt. Az ember saját maga zűrzavarában találja magát, zászló a szélben, amit könnyű befolyásolni. Hogy ez a folyamat előre halad, azt látjátok a sok félelmi zavar és lehangoltság láttán, melyek egyre több embert térdre kényszerítenek. Az emberek önmaguk árnyékává váltak, a szó valós értelmében.

Bővebben…