Szellemi Iskola, 2022. június 18-án
A csendben, igen a csendben nyilatkozik ki Istennek Szava. A csendben érzékeli az ember lelkének ösztönzéseit, a csendben, mert a csendhez szükségeltetik a nyugalom az ő lélektengerén. Ez akkor van, amikor azonos szintre tér a nap mint napi fel és alá. Ezen állapotban az ember jobban érzékelheti és megérezheti lelkének mondanivalóját, igen, nyíltabb lelkének ösztönzéseinek fogadására. Ezek fontosak, mivel kapcsolódnak a lélektervhez, ami leképezi azon törekvést, amit magára vett egy lélek földi útját nézve. Ez a vezetés és irányítás segítséget képez mindenki számára a maga útján, a saját életén át, mindazon útkereszteződéseken és útelágazásokon át, ahol szükséges a döntéshozatal.
A világ nagyon hangossá vált, teli van eltereléssel és lehetőséggel, az ember teletömve, teli ötletekkel, elképzelésekkel és véleményekkel; sokszor üres lármával teli a feje. «Mit akarok?», «Mit nem akarok?», «Melyik a helyes út?», «Mi a helyes döntés lelkiismeretem szerint?», mindezek mérlegeléséhez és megérzéséhez térre és időre van szükség a bensőben. Az ember viszont túl sokszor azt hiszi, nincsen meg neki erre se a tér, se az idő, de épp az ellentéte igaz, mert maga az ember a tér és az idő megteremtője. Minél jobban eltávolodik az anyagi gondolkodástól, ami teljesítmény által teremt teret és időt. «Teljesítek, tehát vagyok.», Az egyenlő egy térrel, amitállandóan újra és újra meg kell teremtenie magának, és egyenlő egy idővel, ami erre adatott. Ez a rendszer egy bizonyos követelményt, egy követelményi és teljesítési nyomást hoz létre, ami hajtja, előre hajtja az embert és nem engedi nyugalomra térni, nem vezeti a csendbe. Mert ezen rendszer a csendet megállásnak és nem-haladásnak értékeli. Ha az ember kapcsolatba lép az Istennel és az Ő létezésével magyarázza saját lényét, ezzel feltár egy olyan teret, úgymond a saját létezésének keretét, ahol megvan minden, ami összekapcsol minket az Istennel, és az is, ami elválaszt minket Tőle. Ez a keret egyben a jelen állapot. Tehát minden alkalommal, amikor kapcsolatba lép az ember az Istennel, Atyájával és Teremtőjével, belép ezen térbe, megnyitja ezt a helyet és jobban megérezheti a kapcsolódást. Ezen kapcsolódás tükrözésében, nyugalom és csend összeköttetésében felveheti mindazt, ami még elválasztja őt az Istentől, ahol még nem viselkedik helyesen. Ez egy nagyon halk vezetés, ami sokszor ellentétesen szemben áll az anyag szándékos akarásának és unszolásának. Egészen finom lelki ösztönzésben mutatkozik meg és az ember által egyszerűen érzett «Ezt akarom» vagy «Azt akarom» alatt foglal helyet.
Párbeszéd, 2022. április 17-én