Szerző: · Szeretett embergyermekeim, áramlik felétek a szavam! bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Szeretett embergyermekeim, áramlik felétek a szavam!

Egyre több eszköz és szógyermek is dolgozik az Én szőlőhegyemen, mint ahogy egyre több ember ébred fel és kezdi kitörölni szeméből az alvást.

 

Örüljetek ezen ébredőknek, mert segítően nyújthatjátok feléjük kezeteket és megválaszolhatjátok kérdéseiket. Mindezalatt gondosan járjatok el, nehogy bosszankodjanak. Ébredező embertársaitok különféle szellemi összefüggésekből jönnek, amit el kell fogadnotok. Ezt elvárom tőletek, szeretett segítőim. Tulajdonképpen érettek vagytok már arra nézve, hogy nem ítélkeztek. Tulajdonképpen – mert mert ha mégis ítélkeztek és ez tudatossá válik számotokra, akkor vegyétek szemügyre a saját negatív jellemtulajdonságaitokat. Dolgozzatok magatokon, hogy ezek száma egyre csak fogyjon, míg teljes egészében el nem távolították őket szívetekből. Csakis egy tiszta szívben érzem jól Magam és csakis ott sugározhatom ki gyönyörűségemet. Munkára fel! És ez párhuzamosan is folyhat: Egyrészt a munka magatokon, vele egyidőben a munka embertársaitokkal, akiknek szükségük van rátok.

Bővebben…

Szerző: · Saját lábatokra kell állnotok bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Szeretett embergyermekeim!

 

Saját lábatokra kell állnotok, ahogy mondjátok.

Valamikor majd nem lesz többé lehetséges számotokra e módon tovább adni szavamat.

Mindenki önmagában tanulja és gyakorolja érzékelni szívében a szavamat. És akkor közvetlen a forrásból tudjátok meg mi a teendő.

Szeretett embergyermekeim, vonuljatok bensőtökbe! Minél tisztább és rendbe tett a szívetek, mindenek előtt mentes világi vágyaktól, annál világosabban és érthetőbben érzékelhetitek az ösztönzéseimet. Ezek lehetnek szavak, gondolatok, ösztönzések vagy akár álmok is.

Most még minden normálisnak tűnik nektek a külsőben. Alkalmazkodtatok az állapotokhoz.

Imádkozzatok e Föld politikusaiért és katonai vezetőiért.

Semmi sincs kőbe vésve. Egyikőtök sem tudja, hogyan fog alakulni pontosan az elkövetkező idő. Imáitokkal sok minden enyhíthető vagy teljességében megváltoztatható.

Kedves gyermekek, ne kételkedjetek és ne is essetek kétségbe, hanem teljes bizalommal menjetek át ezen az időszakon. Adjátok le Nálam minden félelmeteket és kétségeteket és tegyétek őket mind a kereszt alá. Földi ittlétemmel megtapasztaltam, mik is az emberi félelmek, milyen érzést keltenek és hogyan lehet őket feloldozni. Mélyítsétek hiteteket és bizalmatokat, szeretett gyermekeim.

Bővebben…

Szerző: · A mennybemenetel bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Tökéletes lett a zavarodottság feltámadásomat illetően. A templomosok azt a hírt terjesztették, miszerint a követőim ellopták a holttestemet. Én viszont negyven napon át megjelentem sokak előtt, akik átélték a keresztre feszítésemet és sok reményt fektettek Belém, hogy megvigasztaljam őket és bebizonyítsam nekik, hogy mindaz, amit mondtam nekik, megfelel a valóságnak. Ők meg azt mesélték tovább, hogy feltámadtam és láttak Engem. Sokan, akik átláttak a templomosok hazugság szellemén, nem hittek ezeknek.

De most eljött Számomra az idő, hogy elhagyjam a számomra kedvessé vált tanítványaimat és minden más követőmet. Keresztre feszítésem óta ők leginkább Lázárnál tartózkodtak a szálláshelyen.

Feltámadásom negyvenedik reggelén Lázár megkérte a jelenlévőket, hogy menjenek ki a közeli dombra és napkeltekor vegyék ott magukhoz a szeretet ételét. Ezalatt különféle történeteket meséltek egymásnak tevékeny időmből.

Messziről aztán egy vándor közeledett feléjük; Lázár felismert Engem ő benne és elém jött, hogy üdvözöljön.

Nagy öröm fogta el őket, amint újra maguk között tudtak Engem. Lázár megcsókolta a kezemet és örömkönnyek folytak le orcáján. Én meg odamentem minden egyes emberhez, fejükre tettem a kezemet és megáldottam őket. Azután leültem melléjük és tanítottam őket utoljára. Elmagyaráztam nekik távozásom szükségességét és mondtam nekik: „Ne hagyjatok el Engem, mert nélkülem nincsen se vigasz, se üdvösség ezen világban“.

Igen, és ahogyan mondtam akkoriban az Enyéimnek, hogy ne hagyjanak el Engem, úgy ma is ekképp szólok hozzátok: „Ne térjetek le a rátért utatokról!“

Bővebben…

Szerző: · A feltámadás bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Tanítványaim nagy félelemben voltak, miután már nem voltam. Mély szomorúság, de reménytelenség is közéjük férkőzött. Egybegyűltek imádkozni, tanácskozni, hogyan is viselkedjenek a továbbiakban és eltorlaszolták belülről az ajtókat. Vajon továbbá is kiállnának mellettük a rómaiak? Quirinius és Kornéliás jelentésen voltak Rómában, ami Heródes intézett el ügyesen.

Kérdést kérdés követett, melyek csak fokozták félelmüket. Minden, amit mondtam nekik, tova szállt, üresek voltak, kiégettek.

Minden hiába lett volna? Hiszen olyannyira reménykedtek, feladtak Érettem mindent, lemondtak mindenről, és most vége lenne mindennek? Ezen kétségbeesett helyzetben azonban feltámadt bennük a kíváncsiság és a remény is. Egyesek emlékeznek a megjövendöltekre és így elsősorban a nők azok, akik kivonulnak a sírhoz bekenni olajjal a holttestet.

Aztán a bizonytalanság, nincs ott a holttest. És megint csak zűrzavar. A férfiak, akik követték a nőket, bementek a sírkamrába és nem találtak Engem odabent, csak a szépen összehajtogatott lepleket. Így hát tovább mentek.

Kizárólag Magdalai Mária fordult vissza és ismét utána nézett, amikor találkozott két fehér alakkal, akik így szóltak hozzá: „Ő él és már nincs itt“. Erre ő hazatért és elmesélte az otthon maradtaknak amit látott.

Esten azonban közéjük léptem üdvözléssel: „A béke legyen veletek!“ Felismertek Engem sebeimen és a szomorúság átváltozott kimondhatatlan örömmé.

Bővebben…