Széles körben elfogadott vélemény, hogy az Isten nem intézi hozzánk többé szavát az Újszövetség megkötése utáni időben. Ezen a véleményen van legfőképp a protestáns teológia azon jogos magyarázattal, a Szentírásban megtalálható mindaz, amire az embernek szüksége van szellemi életviteléhez, miközben a katolikus egyház teret ad az ún. magánkinyilatkoztatásoknak, mint ahogy azt némely szenteknél látható.
Isten, a mi szerető Atyánk, minden időben talált utat, hogy szóljon hozzánk látnokain, prófétáin, hírnökein, misztikusain, szóvivőin és a Szellem által ihletett közvetítőin keresztül. Az emberiség fejlődésével lépést kell tartania az Isten által adott közvetítésnek is. Mint ahogy Jézus is eképp szólt híveihez: „Még sok a mondanivalóm számotokra, de még nem értenétek.” (János, 16, 12)
Az utóbbi időszak legterjedelmesebb isteni kinyilatkoztatását az emberek felé a mexikói kinyilatkoztatási mű képezi. Az Újszövetség után ez Jézus szeretetigéjének a legtisztább forrása, amit ismerünk. Mindez kezdetét vette 1861-ben, amikor az Úr angyala felkereste Rogue Rojast, ami az első hét összejöveteli helyek alapításához vezetett Mexikóban. Viszont az 1940-1950-es évek közé esik a legfontosabb isteni közlések időszaka szóvivőkön keresztül: tucatnyi, az egész országban található összejöveteli helyeken kinyilatkozott Isten Szelleme és ezzel a művel hírt ad nekünk szeretetéről és irgalmáról az új korszak kezdetére, melyben megtanulunk közvetlen, szívtől szívhez érintkezni az Atyánkkal! Ez a Harmadi Idő, a Szent Szellem újbóli kiöntésének az időszaka.
Bővebben…