Belátás, 2020. június 9-én

Tavaszi esőben álltam, meleg, kellemes szellőt éreztem, mintha varázslat lett volna a levegőben. Ismét színképeket láttam, csupa apró, a levegőben táncoló csillogó csillagokat. A légkör aztán kitisztult és könnyebb lett. Ezután láttam egy kolostort nagy kapuval és kisebb ajtókkal a kolostorfalban. A varázslat a kolostorfal köré vonult, a gyengéd szellő átkarolta az épülettömböt, minta beburkolná és láttam, ahogyan egy hatalmas sötét felhő emelkedik fel belőle. Nyögés féle zajt hallottam és a varázs megnyitotta a kis ajtókat és behatolt a belső udvarba. Könnyedén és szárnyaltan kereste útját a fény- és színképalakzat át a keresztező folyosókon, az imatermen át, és már a harangtornyot is betöltötte a fény és csillogás, a templomot azonban nem. Az energia most egy örvényt képezett, ami bár nagy sebességgel forgott, de semmiképp sem tűnt veszélyesnek. Ez az energia aztán felemelkedett és mintha felfelé forgott volna és végül szerte foszlott.

Most csend volt és sötét, éjjel volt. A csendet egy idő után a templom harangszója szakította félbe, teljes órát ütöttek, és én számoltam az ütéseket, ahogy gyakran szoktam. Tizenkétszer hallottam az óraütést, aztán elcsendesedett. De aztán egy perccel később újra elkezdtek ütni a harangok erővel. Lelkem együtt mozgott a harangütéssel és a bensőm elkezdett remegni. Ezt követően kivilágosodott az éjszaka és visszatért az energia és fényörvény és elborította az épülettömböt mint egy ágytetőzet. A fényenergia kivilágította az épület legeldugottabb helyiségét és sarkát is, eloszolt minden árnyékalakzat a sarkokból és folyosókról és el kellett tűnniük a fény elől. Mostanra megláttam az energiaformákban Mihály arkangyalt, kezében az igazság és a szeretet kardjával, megláttam a fényben tevékenykedő katonáit, a fény seregét. Most kinyitották a kolostor minden ablakát és fény és üdeség járta át az épület belsejét. Legutolsónak a nagy kaput nyitották meg, Mihály bentről kilépett és a fényserege előkészítette az utat.

Bővebben…

Belátás, 2020. május 30-án

Láttam, ahogy víz jön egy sziklából, előbb csak kevés, éppen hogy csak szivárgott, majd folyni kezdett egyre erősebben.

Utat keres magának, először a kövek körül, később aztán átugrik rajtuk a víz és csermely lesz belőle.

Üdítő és nagy erővel keres magának utat a víz és megküzd a folyamáért.

Most látok egy második forrást, az is lassacskán bugyog, a víz utat keres magának a kövek és sziklák között.

Most egymásra talál a két forrás és aztán hatalmas erővel zúdulnak le a sziklafalon a völgybe.

Látom, ahogy a völgyben tovább folyik az áramlat, több kutat is látok, látok víz merítőket, akik szétosszák a vizet.

Látok víz hordozókat, akik a folyóban állnak, felfrissülnek benne és utána az emberekhez viszik a vizet.

Látok több emberáradatot, akik ezen kutak után keresgélnek és elérnek a víz hordozókhoz.

«Igyatok belőle és soha többé nem szomjaztok!», hallom mondani Krisztust, aki azoknál van, akik a vizet merítik.

Egyre több ember issza az életvizet és úgy tűnik, mintha varázsital lenne.

Azok, akiknek adtak a vízből, énekelnek, sőt táncolnak is, jó kedvűek és láthatóan mindenki szárnyalt és lelkes.

Egyre több ember kíván segíteni, egyre többen adják tovább az életvizet.

Gyógyforrásokról beszélnek, csodákról és gyógyulásokról, mindez a lélek- és a szellemszinten történik.

Sok, nagyon sok kút keletkezik és számtalan víz merítő és víz hordozó csatlakozik.

Ezek azok, akik ittak az életvízből és felvették magukban és ezzel tudók lettek.

Feltárták önmagukban a Forrást és merítenek belőle: Érzéket, bátorságot, bizalmat és a hitüket.

Megtalálták amit kerestek, megérkeztek, bekopogtak és megnyílt előttük a kapu!

Krisztust hallom most beszélni mellettem:

Az Én Szavam a Forrás, igen olyan vagyok, mint a tiszta, érett víz, értékes ásványokkal gazdagítva.

Évszázadokon át hordozták az emberekhez és mostanra megérett, hogy megértsék Szavaim értékes tartalmát.

Forrásvíz a legmagasabb tisztaságban, ekképp tekintsetek a Szavamra, lássátok, ahogyan kibővülnek az értelmezések.

Mivel kibővítettétek a tudatotokat földi életetek során, s ezalatt már sokszor úsztatok az árammal szemben.

Értsétek meg, a Forráshoz vezető út az árammal szembe vezet, az általános irányzatokkal szemben, az idő divatjával szemben.

Bővebben…

Belátás, 2020. május 21-én

Körülbelül húszan ültünk a gyűlési teremben. Egy zenedarabot hallgattunk egy szeminárium zártaként, amit a szeminárium egyik résztvevője hozott magával és amit meg akart osztani velünk. Körben ültünk és hallgattuk a zenét.

A zene kezdetével láttam, hogy valami felénk kezdett közeledni a távolból. «Fentről» jött felénk. Egyre világosabban láttam egy lovon ülő lovast karddal a kezében, és aztán tudtam, Mihály volt az. Sokan voltak még mögötte jobbra és balra, sok további lovas, részben olyanszerű római hadi kocsival. Lándzsahegy felállásban jöttek felénk, miközben Mihály képezte a lándzsa hegyét. Amikor megérkezett a mi szintünkre, tovább közeledve elfoglalta helyét a tér közepén. Zene kíséretében tőle egyenes alakzatban balra és jobbra állt fel Mihály serege. Eltartott egy kis ideig, míg az utolsó katona is elérte a «vonal» végét, ami végtelennek tűnt. Mostanra egy soron állt Mihály serege, ami a mi terünk közepén húzódott. Közvetlen előttünk sorakoztak fel. Ezt a felállást dobszóval erősítette meg a zene. Nekem úgy tűnt, mintha ezzel jóváhagyná az Isten a felállásukat.

A harsonák újonnan megszólalásával újabb katonák jöttek. Ez a sereg most alulról jött, a katonák ezüstösen csillogtak és úgy néztek ki, mintha egy másik csillagról származnának. Rám úgy hatott, mintha az alsó földtekéről jöttek volna, a Föld közepén áthatolva. A zenére hangolva ők is középről terjeszkedtek jobbra és balra. A zene most élesebb hangzású lett és jobban illett az ezüstösen csillogó katonákhoz. A második tus végére már ők is elfoglalták a helyüket. Felállási alakzatuk szintúgy végtelennek tűnt és Mihály seregével egy keresztet alkottak. Lenyűgöző látvány volt, magasztos és újra megerősítést nyert a dobszó által.

Ezt követően párjukkal együtt felsorakoztak fölöttünk a törvényi angyalok. Szeráfok és kerubok felettünk álltak, fényesen és világosan sugározva, a zene egyre csak finomabb szólama mellett, félkört alkotván. Fölöttük megjelent a Fiú és az Atya, még fényesebben, még sugárzóbban, megemelt zene kíséretében. Most azt láttam, hogy a kerubok és szeráfok szintjéről kiindulva két szivárványszínű kört alkottak, előbb a felső félkört, aztán utána zene kíséretében a félkör alsó felét. Ennél lenyűgözőbbet még nem láttam. Könny folyt le az orcámon, alig fogtam fel ami szemem előtt történt. Zene kísérte a történést, mintha csak erre íródott volna. Úgy tűnt, mintha egy hosszú út végén állna ez az esemény. A két kör szivárványszerű színe megváltozott, egyre világosabb lett, míg már csak sugárzó fény alkotta a körívet, oly világos lett mint az Atya és a Fiú. Az egység érzete szállt fel bennem. Aztán azon pontból, ahol a szivárványkörök alul egymást érték, egy óriásian nagy fénykereszt emelkedett fel az egész képződményen át. Úgy tűnt, mintha át kellene küzdenie magát ennek a keresztnek, lépésről-lépésre áttört rajta. A kereszt három szakaszban jött létre, ezek világosan láthatóak és hallhatóak voltak. Három lépés, gondoltam, három szakasz, három idő. A keresztgerenda most egy síkot alkotott az arkangyalok és az Atya és a Fiú között. A hatalmas fénykereszt befejezte a felállást és én annyira el voltam ragadtatva ettől a látványtól, hogy szükségem volt néhány pillanatra, míg teljesen felfogtam: A teljes kép egy óriásian nagy, fénnyel teli országalmát alkotott. Krisztus, a fenntartó, ezzel átveszi az uralkodást a világ felett. Vasjogarral fog uralkodni.

Bővebben…

Belátás, 2020. május 9-én

Ismét egy összejövetelen vagyok, egy óriási nagy teremben, ami nekem inkább úgy tűnik, mintha ez lenne az egész világegyetem. Mintha olyasmi lenne, mint egy tervezési fórum. A fénylények seregei fel vannak osztva külön csoportokba és ezek között van olyan lény is, aminek a fénye erősebben lüktet, mint a többié. Együttvéve mind egy nagy egységet alkotnak hangból, színekből, fényből, ezüstből és aranyból.

A hármasság, Isten az Atya, a Fiú és a Szent Szellem képezik a középpontot, legmagasabb erőben és energiában, a fény leírhatatlan hevességében, egy olyas féle óriási erőképességben, mint egy energetikus védőbástya. Gondolatátvitellel három műveletre lesz felosztva a nagy terv, az Első, a Második és a Harmadik Műveletre. Ezt követően köztes lépésekre osztják fel a szakaszokat és a szellemlények kezdik kiválasztani szerepüket ezen színműben.

A látomást, amit bensőmben fogadok, e ponton megszakítja egy üzenet:

«Tudjátok, közületek sokan, kik ezt olvassátok, jelen voltak ezen nagy tervezési üléseken, ez azonban árnyékba bújt, amit csakis ti magatok tudtok átvilágítani. Ismeritek még a Názáreti Jézus körüli történést, de volt az Első Idő is, az Ótestamentumé. Többetek jelen volt a szereposztáson az Atya tróntermében, ami minden résztvevővel lezajlott.»

Mint egy színműben, itt is bemutatnak minden egyes szerepet, kezdve az úgynevezett főszerepekkel. Mily erő, mely jellem, mely tulajdonságok szükségesek a szerepekhez? Tanácskoznak, mérlegelnek és magas felelősség közepett választanak. Mindegyik szerep hétszer kerül kiosztásra és ugyanazzal a tervvel lesz meghatározva. «Mint egy tartalék játékos.», Gondolom. A főszerepek körül egy első hadtáp képződik, az első csatasor, ami előkészít, időtanuk, akik előkészítésben segédkeznek és aztán a hátvéd, ki az utómunkát végzi. Minden lény maga választotta a szerepét és teljes egészében felveszi magában a szerepet. «Mint egy véset», gondolom és e gondolatot megerősítik a bensőmben: «Igen, minden egyén szerepe olyan, mint egy mély véset, mint egy második bőr.», hallom magamban.

A szerepek nagyon fontosak. Vannak a királyok, a hercegek és a koldusok, királynők, hercegnők és szolgálólányok, tábornokok, katonatisztek és katonák, bírók, tanácsadók és végrehajtók, urak és szolgák, úrnők és cselédlányok. Vannak párok is, a férfi szerepe, a nők szerepe, az apáéké, az anyáéké és a gyermekeké, húgoké és nővéreké, öcsöké és bátyáké. Ebben a szereposztásban nincsenek jobbak vagy rosszabbak, nincsen fent és lent, mind ugyanazon a szinten és egyenértéken vannak. Senki se több, se kevesebb, nincsen különbség, ez a teljes egyenlőség a felelősség teljesítésében. E szerepeket beteljesülésbe kell vezetni, mi azt jelenti, az „elvégeztetett“-be. Eközben minden szerepnek megvan a saját feladata: A felsőbbségekből legyenek felelősségtudatos, igazságos, Isten által vezetett vezetők teli gondoskodással. Az alattvalókból legyenek gerinces, Isten által vezetett segédek és szolgálók, igen irgalmas szamaritánusok. Mindegyikük tiszta, igen tiszták a szándékaikban és lényükben, önzetlenek a feladatukban, az Atyjuk szolgálatában.

Bővebben…