Belátás, 2020. május 1-én

Kicsi fénypontokat láttam, úgy néztek ki mint csillagok az égen. Különlegesen erősen sugároztak. Aztán láttam, ahogyan a kicsi fénypontokból egy nagy lett, mint egy lüktető fény, amiből kiindulva egy láthatatlan erő kezdett hatni a legmagasabb energiával. A fénypontokból fénytál lett, ebből pedig egy fénysziget képződött. Felemelkedett egy nagy fénykereszt és az most a hatalmas fénysziget közepén állt. Újra megerősödött a fénysziget hevessége és ez az energia áramolni kezdett. A hét égtáj felé áramlott finom csurgásban. Most látok egy hálót. A fény olyan gyorsasággal elterjedt ezen a hálón, hogy nehezemre esett követni. A fény hálójaként átfogta az egész Földet. Ezen áramló fényenergiában aztán további fénypontok kezdtek meggyúlni, mintha csak erre vártak volna. Megmutatták nekem a világtérképet és láttam, ahogy a fény elterjedése szélsebességgel széterjedt az egész világon és újabb fényszigetek keletkeztek.

Bővebben…

Belátás, 2020. április 29-én

Látok egy hatalmas, szinte végtelen nagy, fennkölt teret. Angyali lények seregei gyűltek össze az Atya trónja előtt. Az Atya és Krisztus, a Fiú középen ülnek, mellettük félívben a hét hercegi páros. Mindenki más velük szemben foglal helyet és a hangulat bár nagyon komoly, de éppoly szentséges. A törvény kerubja, az igazságosság kerubja és az igazság kerubja Krisztus oldalán helyezkednek el, nagy aggodalommal számolnak be a bukás világairól, ezek nagyon lesüllyedtek rezgésükben és veszélyben van az önpusztításuk. A bukott teremtett lények felemésztették a fényképességüket és többé nem lehetséges számukra kitalálni az önakarat eltévelyedéséből és zavarodottságából, és újra hazatérniük az isteni hazába és egységbe.

A törvény hercege, Mihály elmagyarázza, hová és meddig jutott el feladatában a másodszülött fiú. A másodszülött fiú, aki magában hordozza az Atya teremtő erejét és felelősséget visel érte, aki szintén kivonult a bukásba a legrosszabb megakadályozására és mindent megpróbált, hogy újra elérje a felemelkedést az atyai házba, sajnos áttörő siker nélkül. Nagy lehetőségként megkapta a feladatot Ádám személyében, hogy megkezdje a teremtett gyermekek hazavezetését és ezt követően haza is vezesse őket, de sajnos kudarcot vallott, mint oly sok más isteni hírnök előtte és utána is. Hagyta magát elcsábítani és ezzel elvesztette isteniségét és istentávba süllyedt. Az elvesztett isteniséget vissza kellett szereznie végtelen sok élet által fáradalmasan, újból fel kellett építenie és törekednie kellett az istenközeliségre. De azzal, hogy ezt megtette, a látszólagos vereség ellenére előkészítette sok más leszületett segítővel együtt az Isten Népe közül a hazahozatal útját.

Ezzel Mihály törvényherceg visszalép és Krisztus kezd el beszélni. Isten elsőszülött fiaként felelősséget visel az egész teremtés fenntartásáért. Előterjeszti tervét az elvesztett fiúk és leányok hazahozataláról, akik önakaratból létrehozták az ellenteremtést, aztán belegabalyodtak és beletévedtek. Ezt a tervet mindenki, Isten minden fiának és leányának, minden gyermekének hazahozatalának, megváltásának és visszavezetésének nevezi! Ezen tervben most hét szakaszcél kerül megfogalmazásra. Aztán a hét mennyei herceg páros lényükkel együtt kiválasztja feladatát és főszerepét ezen tervben. Ezt követően Krisztus hét pecséttel lezárja a tervet. Ha a terv szolgálatában végzett feladatok közvetlen befejeztük előtt állnak, csak akkor kerülnek feltörésre és felbontásra a pecsétek. A hetes szám ezalatt nagy jelentőséggel bír, egyben a hét isteni családot jelképezi, amik a hét isteni tulajdonságok és jelképezi az egységet alkotó különbözőséget. De felmutatja a hét fokot is, mely szintén 49 fokozatra, alfokra osztott.

Bővebben…

Belátás, 2020. április 18-án

Láttam egy csoportot Isten szellemében összegyűlve. Fehérbe voltak öltözve. Fénylények seregei voltak velük. Ők az elsők, a bárány jelét viselik homlokukon, elfogadták a megváltást, megértették, elfogadták. Közepettük látok egy hatalmas nagy tűztálat, látom Krisztust, méreten felüli a nagysága. Kezében tartja a tűztálat. Minden magasztos, ájtatos, csendes és tisztelet teljes, mintha megállt volna a világ lélegzete. A tál tele van áldozattal, fájdalommal és szenvedéssel. A tartalma égni kezd és egy hatalmas angyalkórus felemeli a történés magasztosságát. Aztán Krisztus beáll a tűzbe, kitárja karjait, átváltozik élő, hatalmas kereszté, mégsem égeti el a tűz. Felveszi magában a tüzet és eggyé válik a kereszttel. A kereszt vérvörös lesz és az angyalkórus megénekeli a fájdalom keresztjét, nagy hatalommal énekel a győzelemről, a fájdalomról, szenvedésről és halálról.

És most az egész világegyetem egy olyasféle alkony- és hajnalpírba öltözik, mint amilyennek látszott az égbolt az utóbbi napokban. A Krisztusi alak közepéből most sugározni kezd egy egyre világosabb fény és ott, ahol Krisztus állt, most egy óriási kereszt áll. A hatalmas fénykereszt emberi szemek számára láthatatlan, azonban érzékeny emberek számára érzékelhető. Felállíttatott a lélekvilágokban és a bukásvilágban, és reményjel lett a lélekvilágok és a Föld emberei számára. Ez a feltámadott Krisztus győzedelmi keresztje. Ez lesz mindazok győzedelmi keresztje, akik mosdatottak Krisztus vérében. Ez a fénykereszt előkészítette azt a helyet, ahol Krisztus a Földre érkezett, ahonnan megindította győzelmének diadalmenetét. Németország közepén áll láthatóan mindazok számára, akik bár vakok voltak, de már látnak.

Bővebben…

Belátás, Húsvéthétfő, 2020. április 13-án

Egy nagy, sötét helyiségbe jöttem, olyan volt mint egy bírósági terem. Előttem ült hét férfi fekete talárban és komor arckifejezéssel. Ismertem őket, tudtam a nevüket. Mögöttem ült egy nép, őket is ismertem, mindegyikőjüket, mind! Nyomott volt a hangulat és súly terhelt. Éreztem a tekinteteket a hátamon, és ezen tekintetek erős fájdalmat okoztak.

És aztán felolvasták nekem a vádemelés szövegét. Hallottam szavaikat, de nem értettem mit mondtak. De tudtam, hogy felettem bíráskodnak. Nekem szólt a vád! Egyetlen hazugság volt minden kijelentés, tény és bizonyíték. Hogy lehetett, hogy volt ilyen lehetséges? Csalást és ámítást tálaltak fel és igazságnak adták elő. Minden kérdést már csírájában elfojtottak és lemostak az asztalról a logika csiszolt érveivel.

Ez nem az igazságról szólt vagy igazságosságról, mindez mintha senkit sem érdekelt volna komolyan. Nem igazságosságról volt szó, ez nem bíróság volt. Ez egy ítélőszék volt, ahol bíróság elé állították mind az igazságot, mind az igazságosságot. Megtévesztésről, lefátyolozásról, árulásról és csalásról szólt az egész, mely taktikájában mindent az ellentétére lehetett fordítani. Tudtam, már bűnösnek mondtak, mielőtt megkezdődött az ülés.

Bővebben…

Belátás, Húsvétvasárnap, 2020. április 12-én

Egy dombon álltam. Utam lefelé vezetett a völgybe. Mindenhol, ahová léptem volna, megnyílt a föld. Látta, ahogy emberek zuhannak e nyílások mélyébe. A nyílások szélén néhányan megpróbáltak visszajutni, de szemem láttára a mélybe zuhantak. Fiatalok, öregek, anyák gyermekeikkel, tizenévesek is mind lezuhantak. A sok lyuk miatt már út sem volt és nem tudtam merre forduljak. «Krisztus, mit tegyek?» «Menj tovább a völgybe, lépésről lépésre haladj, ne nézz az emberekre, ne nézz a történésre, nem tehetsz semmit. Hunyd le szemed, add a kezed, bízzál és haladj előre. Tudd, ez lesz a végső napokban. Mint Noé idejében túl sokáig fognak várni az emberek, túl sokáig szépíteni és eltussolni a helyzetet. Viszont fel fog támadni egy nép és fel is fog tudni emelkedni az Új Idő Szellemében.»

Bővebben…

Belátás 2020. április 11-én

Egy utcában álltam és szorgos tevékenységet észleltem. Láttam, hogy előkészülőben van valami, mintha egy nagy ünnepségre készítenék elő az utcát.

Utána önmagam láttam egy oszlop mellett állva, hatalmas volt. Más hatalmasan nagy épületek is voltak ezen a helyen és több másik oszlop, mint a régi Rómában. Még a hatalmas nagy oszlop mellett álltam, mikor hirtelen megváltozott a látószögem. Mintha kiemeltek volna azon helyzetből, most egészen a magasból láttam a történést. Most már aprónak tűntek azok a hatalmas oszlopok és mégsem tudtam áttekinteni az egész helyzetet. Óriási nagy volt.

Sok-sok oszlop volt, amik mind félkörben álltak. Mindenhol emberek voltak, számtalan sokan, és a félkör közepe felé néztek. Hirtelen tudtam, hogy ott középen a bíróság van. Tudtam, hogy az, aki a bíróság előtt áll, látja a tetteit, mint egy filmben. Nyílt bíróság volt, hol mindenki látja mi történik, a bíróság előtt lefutó adott ember filmjét is.

Bővebben…

Belátás 2020. április 7-én

Oltár elé vonul egy mennyecske a vőlegényével. Látom a vőlegényt, de nem az. Ez egy állat, ami felveszi a vőlegény alakját. A mennyecske a hamis vőlegénnyel áll a trón előtt.

Hallok egy erőteljes hangot: «Így hát kérdezem tőled, ki magadra vállaltad a hamis prófétanő szerepét: Hogyan ítélkezel?»

A mennyecske a trón előtt áll a hamis vőlegénnyel. Teli bizonytalansággal és szeméremmel balra, aztán jobbra tekint a mennyecske. Csendben marad. Újra balra tekint és aztán jobbra, keresve és kérdezve, vajon a segítségére siet-e valaki.

Minden csendes. Hosszas ideig.

Megpróbál kibújni a válasz alól. Szinte fojtott hangon és halkan megszólal, nem tudva jobb megoldást, enyhén leeresztett tekintettel: «Vétkes.»

Azon pillanatban, ahogy e szavak elhagyták az ajkát, eltűnik a ruhájában. Elvonul, míg fel nem oszlik majdnem. Röviddel a feloszlása előtt mégis visszaszökik a mennyecskébe, ki az oltár előtt áll és aki az, aki a vétkesség beismerése előtt volt.

Bővebben…

Belátás 2020. április 3-án

Három gyűrűt látok a Föld, a Földbolygó körül. Hatalmas lények – katonáknak vagy őröknek tűnnek – váll a váll mellett állnak. Egy sorban állnak, de ugyanakkor gyűrűt is alkotnak.

Az 1. gyűrű, ami körbe veszi a Földet, narancsvörös. Ezt a narancsvöröset fényes ezüstcsillogás telíti, amit leírni nem tudok és amilyet még nem láttam.

A 2. gyűrű türkizzöld. Ezt a türkizzöldet fényes ezüstcsillogás telíti, amit leírni nem tudok, mert még nem láttam ilyet.

A 3. gyűrű színe kékes-rózsaszín. Ezt a kékes rózsaszínt fényes ezüstcsillogás telíti, amilyet még nem láttam.

Szivárványként veszi körbe a Földbolygót ez a hatalmas gyűrű, erőteljesen, erősen és fenségesen, szentségesen. Egyidőben hatalmas kórust hallok, üdvözíti és dicsőíti a teremtés Mindenség-Szellemét, az Atya-Istent, minden lét és élet eredetét. Ezen ének betölti az egész világmindenséget, hallható minden lélekvilágban, úgymint a bukási világokban és a tisztítási szinteken is, mintha egy nagy helyiség lenne az egész világegyetem, egy hangzási és rezdülési test, ami felerősíti a kórus visszhangját, hevességében korszakos és leírhatatlan!

Most látom, ahogyan a fény egyre világosabb lesz, erősebb és mindent betölt ez a különleges ezüstcsillogás, úgy, hogy már nem lehet felismerni benne az egyes színeket. Fény minden, hang minden, alak minden, kicsiny sugárzó lényekként táncolnak ezen egyensúlyban a kicsinyke színesen sugárzó részecskék, mint aprócska drágakövek.

Bővebben…

Belátás 2020. április 2-án

 tovább a „Halljátok a dobokat!“ című világi üzenetekhez

Zörejt hallottam, mint valami ütemes dobolást és láttam egy a fény egyik seregét.

A lények a fény katonái voltak, a dobszó ritmusában mozogtak előre. Szívem felvette a dobolás ütemét és olyan volt, mintha az egész világmindenség felvette ráhangolt volna ezen dobszóra. Mintha egy erős szél fújná a fák koronáját, oly sistergés hangolt rá a dobszóra. Egy vonalat képeztek, mely a Földgolyó köré vonult. Ezt követően csend lett, mennydörgés szerű hang szólalt meg:

Ó, halljátok a dobokat, az idő ütemében szólnak,

halljátok a tompa hívását, halljátok az intését: Készüljetek és álljatok készen!

Dobpergéssel és üstdobszóval végződött ez a felvonulást.

Aztán harsonaszót hallottam, és olyan volt, mintha megemelt volna a fensőség hangzása, igen szentség töltötte be a teret és időt, és a zörej olyan volt mint a lángoló tűzé, és ráhangolódott a harsonák fújására. Velük együtt és mögöttük megjelent egy további sereg. Ez az elsőnél is hatalmasabb volt és felsorakozott az első sor mögé és körbevette a Földgolyót. Ezt követően újból csend lett, mennydörgés szerű hang szólalt meg:

Bővebben…

Belátás 2020. március 25-én

A következő álmot mutatták:

Odamentem egy fiatalhoz, szüntelen és nyugtalan volt, megállás nélkül dolgozott.

A helyiség tele volt a feszültségével és idegeskedésével.

«Megfeledkeztél róla, hogy előkészülőben van az esküvő?», kérdezem.

«Igen, igen, tudom, de látod, oly sok dolgom van!», válaszol kapkodva.

«Nem akarsz ráhangolódni az ünnepségre?»

«Hisz látod, a munkát el kell végezni, teljesítenem kell a kötelességem!»

Most azt látom, hogy a fiatal bár állandó mozgásban van, de fejtelenül rakosgat dolgokat az egyik sarokból a másikba. Műveleteinek nincs értelme, a kezdetleges rend immár zűrzavarrá növekszik, a fiatal erőtlenül és idegesen szaladgál fel s alá. Úgy érzem, nem akarja, hogy megszólítsam, a nyugalmát akarja.

Bővebben…