Szeretett gyermekeim! Földrészeteken ma egy eddig soha nem létező jólétben éltek. Legtöbben már nem tudjátok, milyen fájdalmas lehet az ínség. Hogy helyesen értsük egymást – támogatom a jólétet is. Csak nem azonosak a nézőpontjaink, mert míg ti a testetek jóllétét értitek ezalatt, ami csupán rövid időtartamú, addig Én a lelketek jólétét értem alatta, ami örökkévaló. És ez a különbség és a más nézőpont.
Nézzétek, csak egy rövid ideig éltek itt a Földön és igyekeztek nyereséghozóan felhasználni az életeteket. Ez értelmes dolog! Eközben csak a nézőpontotokkal van gond. Rövid életetek szemszögéből gondolkodtok, mégpedig rövidtávon, Én azonban hosszú távon gondolkodok az örökkévalóságra tekintve. És legtöbbetek aztán eszerint alakítja az életét.
Közületek sokak élete dínomdánom, kiélvezik az élet minden lehetőségét, kiélik magukat minden téren és kívülre kimutatják kik és mik ők – de, mindez csak külsőleges. Sokaknak még tudatukra sem válik a cselekvésük. Bensőjükben azonban üresség van, amit aztán kábítószerrel fátyoloznak, ha nincs már más. A kábítószert átvitt értelemben értem, mert a kicsapongó élet, ami függőséggé válik, az már elegendő kábítószer.