Isteni Akadémia, Szellemi Iskola, Nagypéntek, 2020. április 10-én
Az ítélethozatalom reggele van. Még minden nyugodt. Néhány hívő már zsoltárokat énekelve vonul az utcán, azért jöttek, hogy megünnepeljék a Pészáh ünnepet. Még nincs virradat, de már hallom az első madárcsicsergést. Atyámmal beszélgetek: «Atyám, vezettél utamon, tanítottál Engem és hagytál tanítani másokat, megvizsgáztattál. Követtelek Téged, bár nehéz volt az út. De biztos vagy-e benne, hogy eljött az idő?» «Igen, biztos vagyok benne.», hallom, mint mindig a hangot bensőmben. «De a követőim, nem értették meg mi történt. Nem érettek meg Engem, s ezzel Tégedet sem. Nem túl korai ez nekik?» Szorultságot okoztak bennem ezen aggodalmak és a nehéz út. Gyomrom összecsavarodott, szám kiszáradt. «Atyám, a város tele van hívő emberekkel, mindenki előtt kell ennek megtörténnie?» «Ez egy fontos jel és egy új nép fog megszületni. Sokan fognak követni Téged.» Ismét a követőimre gondoltam, akik letartoztatásom éjjelén néhány nappal ezelőtt elaludtak, ahelyett hogy őrködjenek. Nem érzékelték a helyzet komolyságát. «Te magad fogsz mindaddig náluk maradni a feltámadásod után, míg szükséges. Tanúként elmesélnek majd mindent, amit Veled megéltek. Elmeséléseik oly sokrétegű lesz, hogy könyvben foglalják majd össze. Épp az utolsó fejezetet írjuk.» «Atyám, ezt nem tudom elképzelni. Nem szeretem az embertömeget. Félek. Velem leszel?» «Mindig nálad vagyok. Maradj Te nálam és a szellemi valóságban, melyben tudod, hogy így kell lennie! Ismered a jövendöléseket. Jól tudod!» «Igen, Atyám, tudom. Megerősítenek.» «Kapaszkodj beléjük, akkor emlékezni fogsz, akkor is ha nehéz lesz. Maradj a szellemi valóságban. Még ma Nálam leszel, a Paradicsomban. Újra. Sikerülni fog és megünnepeljük a nagy győzelmet! Ez egy fontos mérföldkő. Ezáltal újra visszatérhet az ellenteremtés a teremtésbe.»