Isteni Akadémia, Szellemi Iskola, Nagypéntek, 2020. április 10-én

 

Az ítélethozatalom reggele van. Még minden nyugodt. Néhány hívő már zsoltárokat énekelve vonul az utcán, azért jöttek, hogy megünnepeljék a Pészáh ünnepet. Még nincs virradat, de már hallom az első madárcsicsergést. Atyámmal beszélgetek: «Atyám, vezettél utamon, tanítottál Engem és hagytál tanítani másokat, megvizsgáztattál. Követtelek Téged, bár nehéz volt az út. De biztos vagy-e benne, hogy eljött az idő?» «Igen, biztos vagyok benne.», hallom, mint mindig a hangot bensőmben. «De a követőim, nem értették meg mi történt. Nem érettek meg Engem, s ezzel Tégedet sem. Nem túl korai ez nekik?» Szorultságot okoztak bennem ezen aggodalmak és a nehéz út. Gyomrom összecsavarodott, szám kiszáradt. «Atyám, a város tele van hívő emberekkel, mindenki előtt kell ennek megtörténnie?» «Ez egy fontos jel és egy új nép fog megszületni. Sokan fognak követni Téged.» Ismét a követőimre gondoltam, akik letartoztatásom éjjelén néhány nappal ezelőtt elaludtak, ahelyett hogy őrködjenek. Nem érzékelték a helyzet komolyságát. «Te magad fogsz mindaddig náluk maradni a feltámadásod után, míg szükséges. Tanúként elmesélnek majd mindent, amit Veled megéltek. Elmeséléseik oly sokrétegű lesz, hogy könyvben foglalják majd össze. Épp az utolsó fejezetet írjuk.» «Atyám, ezt nem tudom elképzelni. Nem szeretem az embertömeget. Félek. Velem leszel?» «Mindig nálad vagyok. Maradj Te nálam és a szellemi valóságban, melyben tudod, hogy így kell lennie! Ismered a jövendöléseket. Jól tudod!» «Igen, Atyám, tudom. Megerősítenek.» «Kapaszkodj beléjük, akkor emlékezni fogsz, akkor is ha nehéz lesz. Maradj a szellemi valóságban. Még ma Nálam leszel, a Paradicsomban. Újra. Sikerülni fog és megünnepeljük a nagy győzelmet! Ez egy fontos mérföldkő. Ezáltal újra visszatérhet az ellenteremtés a teremtésbe.»

Bővebben…

Isteni Akadémia, Szellemi Iskola, 3. lecke, 2020. április 4-én

 

Így hát tanuljátok megérteni és egyben felfogni is, amit ma elmagyarázhatok nektek: Az önmagához vezető úton az ember megismeri saját magát, ha engedi, és rá lesz vezetve az önfelismerésre. Az ember féligazságokban mozog, másokat illetően amúgy is, de főleg ami önmagát illeti. Féltudatosság az, amiben mozog, önmaga fantomja, amit erőteljesen védelmez és kimagyaráz, ha kell.

 

Eközben arra támaszkodik, amit tud és gondol. De önmaga igazságában rejlik az is, amit nem tud, mert nincs a tudatában, amit nem gondol, mert érzi, és amit nem érez, mert megérzi. Tehát az igazság mélyebben rejlik és sokkal finomabb szálú, mint azt az ember vélné és érzékeli. Tudatának alatti részében bújik meg, a tudatalattijában. Ez azt jelenti, hogy nagyon sok dolgot meg kell tanulnia felfogni és felismerni, hogy megértse a teljes igazságot önmagáról. Ez egy olyan út, mely az önfelismerésből indulva a szégyenülésen át vezet az önfelismeréshez.

 

Bátorság kell hozzá, mivel nem tartható fent az a nagyszerű és szép kép, melyet az ember képzel önmagáról. Megtanulja megkérdőjelezni cselekvéseinek indíttatását. Mert első sorban nem az a fontos, mit tesz az ember, hanem sokkal inkább az, amiért teszi.

 

Az önfelismerésnek csak ezen útján érhető el önmagatok és mindenki más megértése, mert ez vezet el titeket az igazsághoz önmagatokról. Ez a «Szeresd felebarátod, mint önmagad!» alapja. Ez a megértése, a nagy kihívása annak, amit Krisztus Jézusként példaképp felmutatott nekünk elítélésének és kereszthalálának elfogadásával. A férfi elv számára ez a «semminek sem lenni» az emberben legmagasabb szintű elfogadásában rejlik, a női elv számára az elengedés feladatában és a „nem birtokolni“ az emberiben. Ezen lépés által visszafordul a ferdítés, melyben az anyag van, a lelki szint feloszlik és feltámadás lesz szellemben, igaz élet!

Bővebben…

Isteni Akadémia, Szellemi Iskola, 2. lecke, 2020. április 2-án

 

Így ma tovább vezethetlek benneteket, hogy tanuljátok jobban a megértést. Lássátok, értsétek és fogjátok fel: Minden körforgásban van, szakaszokból áll. Kicsírázik egy növény magja, abból hajtás lesz, majd növénnyé nő, virágzik és mielőtt elmúlik, utolsó lépésként gyümölcsöt hord, aztán magvakat. A ti bensőtökben is efféleképp megy végbe a fejlődés. Folyamatban zajlik le. Az ember oly sokszor türelmetlen és rosszul saccolja be magát. Úgy véli, ha valamit megértett, ha valami tudatosult benne, akkor az úgy is van. Megtévesztettje annak a képzeletnek, hogy ő az, amit tud és amit megértett. A bölcsesség csak azután válik bölcsességgé, ha tudása szerint cselekszik.

 

A tudással veszi kezdetét a fejlődési folyamat. Ha az ember meg van győződve egy bizonyos tanításról, elméletről vagy hittételről, és foglalkozik vele, akkor megvizsgálásra kerül, hogy ténylegesen úgy dönt-e, hogy aszerint is cselekszik. Legtöbbször kezdetben félszívűek a cselekedetek. A következő menetben mindaddig megismétlődnek ezek a cselekvések, míg át nem alakulnak tartássá, melyben az ember önműködően végzi, amit megértett vagy tud, s ekkor ez a ő fejlődésévé vált, és ez ő maga.

 

Ebben a fejlődési állapotban már nem várja el másoktól, hogy ők is meggyőződöttek legyenek az elméletéről vagy hittételéről. Már nem kell ráerőltetnie meggyőződését másokra vagy megtéríteni őket. Ő ezt kidolgozta magának és megérkezett a «Vagyok» állapotban. Ez egy olyan folyamat, mely sok-sok döntés és lépés által kerül kidolgozásra; a nap hozta leckék által.

 

Az emberek megfeledkeztek róla, hogy minden, amit a nap hoz számukra, az nekik rendeltetett, minden helyzet nekik lett előkészítve. Minden találkozás olyan, mint egy lekérdezés, úgymond helyzetmeghatározás. Mint a mesétekben, a tollbóbita történetében. A szellemi fejlődés különbségét az út állomásainak megítélése képezi. Gyakran azt hiszitek, hogy már elértetek a célhoz és aranyáldásra vártok. De pont mielőtt magvak keletkezhetnének, magasabb nehézségfokúak a feladatok, mivel meg kell vizsgálni a kidolgozandó tartás megállja-e a helyét. E helyt nagyon gyakran meghajlotok és elvesztitek hiteteket, kiléptek lábnyomotokból, mert azt hiszitek, mégsem teljesíthető a gyakorolt tartás, nem lehet helyt állni benne. De pont ezekben az ember számára nehéz és megterhelő helyzetekben a legfontosabb, hogy megőrizze a tartását. Ha ezen nehézségek ellenére sikerül neki megtartania a tartását, elengednie, megbocsájtania és nem felvennie a harcot, akkor folytatódik az út. Emlékezzetek: Krisztus, az én páros lényem földi útja, amit megjárt előttünk, a kereszthez vezette őt, és csak azután a feltámadáshoz!

Bővebben…

Isteni Akadémia, Szellemi Iskola, 1. lecke, 2020. március 31-én

 

Tanuljátok megérteni, mily helyzetben vagytok. Minden szól hozzátok, minden, ami körül vesz titeket és megtörténik, mert a ti tükrözéseteket alkotja, annak van nyelve. Ez egy rezdülés, ami veletek kapcsolatos, mert a ti rezdülésetek. Olyan rezdülési minta. Ez a lélek nyelve és helyzet nyelve, ami segítene nektek a jobb megértés végett.

 

Hogy ezt a nyelvet jobban megértsétek, elsőnek figyeljétek meg a helyzetet: Egy észrevétlen felvett vírus behatol belsőtökbe, rácsatlakozik a testi sejtjeitekre, szaporodik és megbénítja az ellenállási rendszereteket, mivel ez nem képes idegennek felismerni a betolakodót. Legrosszabb esetben az odáig vezethet, hogy veszélyezteti az életeteket. Az egész folyamat nagyon különbözhet egymástól, az ellenállási rendszer állapotától függően.

 

Tanuljátok megérteni, a könnyebb felfogás végett: Eredetében, a szellemben minden lény egyedi, különböző tehetségekkel ellátva, családtól függően más-más mentalitással, lélekvilággal. Nagyon, nagyon különbözőek, és mégis mind egy családban egyesülnek, egymás kiegészítésében élnek, mivel az Atya törvényében és akaratában állnak.

 

A ti tükrözésetekben is megvan minden egyénnek a saját jelleme és lelkivilága, de hiányzik az egység, mivel az emberek szabad, saját akaratukban élnek. Lelkük viszont emlékszik az egységre és vágyódik rá. Emiatt az ember próbálkozik hozzá hasonlókkal összeállni, hogy ne legyen egyedül. Tömegként, csordaként az ember aztán nagyon irányíthatóvá válik. Anélkül, hogy észrevenné, befolyások hatása alatt áll és átveszi őket, elkezd azok alapján cselekedni, még a saját megérzése, lelkiismerete ellen is, ami végül elnémul. Ezt a csoportosulás igazolása még jobban megerősíti. Az egyén egyre inkább eltompul és megfeledkezik róla, mi volt az eredeti saját érzése, eredete. E folyamat észrevétlenül megy végbe az ember számára. Az önrendelkezés látszatában él, de a sok befolyás közepett egyre jobban elveszti önmagát és fokozottan idegen irányítás alá kerül. Ehhez hozzájönnek a lelki ruhájában eltárolt dolgok, mint a félelem, harag, előéletek vétke, vagy beültetések, amik hozzávetőlegesen irányítják őt. Az ember saját maga zűrzavarában találja magát, zászló a szélben, amit könnyű befolyásolni. Hogy ez a folyamat előre halad, azt látjátok a sok félelmi zavar és lehangoltság láttán, melyek egyre több embert térdre kényszerítenek. Az emberek önmaguk árnyékává váltak, a szó valós értelmében.

Bővebben…