Kedves testvéreim!
Az Atyánk közölte velem, hogy hamarosan eljön az az idő, amikor Ő nem csak a világemberek sokaságát fogja lehívni a földi életből, hanem az Ő gyermekeinek bizonyos számát is, akik számára most eljött az idő, hogy újra hazatérjenek a szellemi hazába. Leszületésükben nem volt ill. nincsen belefoglalva, hogy áthaladjanak a legvégső búbánatos időn és/vagy polgárai legyenek a Békebirodalomnak. E jelölés belefektetett a lélekbe és az Isten előtt tanúsított igazi alázat közepett meglátható ill. megérezhető.
Mindenki számára szükséges lesz még egy tisztulás, hogy a túlvilágon egy olyan állapotban érkezzen meg, ami megenged egy sebes vezetést a mennyei tájakon át. Épp ezért alázatban várjátok, amit az Atyánk még meg fog engedni betegségben és szűkösségben, mivel ezek szükségességek. Isten gyermekeként mindent elvárhatunk és átvehetünk az Ő kezéből, legyen az öröm vagy szomor, legyen az élet vagy a testi halál. Minden az átszellemülést szolgálja, a lélek istenivé válását.
Ha valaki elvakult vagy vak világemberként perel az úgynevezett sorsával, annak a következménye legtöbb esetben kétségbeesés és halál. Ha Isten gyermekeként elfogadjuk sorsunkat Jézus kezéből és szívéből, akkor öröm és örök élet vár reánk.