A legtöbb ember nem ért. Külsőben keresi az ellenséget.

 

Sokan megijednének, ha felismernék, mennyire beleszövődtek a világ történéseibe. Alig valakinek tudatos, hogy formát ölt a saját energiája. Azt mondta az Urunk: „Sokan fogják felhívni a nevemet, de Én nem fogom meghallani a hívásukat!“

 

„Uram, Istenem és Atyám, a Te akaratod történjen, bennem is, velem is. Történjen meg akkor is, ha az világi hátránnyal járna számomra; ha ezen akarat azt jelentené, hogy másodrangú legyen az én jóllétem embertársaim jóléte mellett. Ha ezen akarat azt jelentené, világossá válna minden tévedésem, ítélkezésem mások felett, okoskodásom és fel kellene ismernem, hogy kiveszem a részem a »vélemények háborújában« e világban. Ki mond ilyet közületek?“

 

Oly sok félelem van népetekben. Ez a háború elöli félelem? Vagy a tulajdon és jólét elvesztése elöli félelem? Vagy netán arról szól ez a félelem, hogy fel kellene ismernetek saját lelketekben, hogy korlátozott az idő a Földön, hogy csak »vendégek vagytok ezen a Földön«? Hogy mindazt, ami »értékes« számotokra, vissza kell hagynotok, ha elmentek? Ilyen sok félelem van ebben a világban?

 

Kinek adjátok át ezt a félelmet? Kinek adjátok át a sok aggodalmat és szűkösséget? Kiben bíztok meg valójában? Ne azt kiáltsátok: „Uram, segíts rajtam emígy és amúgy!“. Hanem azt kiáltsátok: „Uram, a Te akaratod történjen velem és minden testvéremmel. Szabadíts fel a mások felett hozott elhamarkodott ítéleteim alól. Szabadíts fel az énközpontú ítéleteim alól! Adj bátorságot, hogy szembe álljak az ellenséggel saját bensőmben és a külsőben is. Hogy szembe álljak vele egy érthető »Megállj!« Parancsolásával és mégis megmaradjon bennem a megbocsájtás készsége.“

Bővebben…

Mitől rettegsz, nővér, fivér? Mitől rettegsz valójában?

 

Ránéztek sajtóitok címlapjára és sokatokat rossz érzés fog el. Mit fog hozni az új hét? Háborút? Szűkösséget? Kínt?

 

Nézd: „Háború, szűkösség és kín otthon van a világotokban, ha világotok értelmezése nem csupán a legszűkebb környezetetekre, népetekre és országotokra korlátozódik. Szűkösség, kín és háború oly sok ember állandó kísérője e Földön.“

 

De eddig mennyire zavart mindez benneteket? Elég messzire volt – földrajzilag nézve? Nem volt látókörötökben ez a történés?

 

Most viszont sokatok aggódik! Az emberek miatt aggódtok? Vagy a saját világotok miatt aggódtok, tulajdonotok miatt, amit kár érhetne a harci események miatt?

 

Nagy az aggodalom és mégis, mennyi mindenen változtat? Azt hiszitek, változtat a helyzeten valamit is az aggodalmatok? Azt hiszitek, változtat a helyzeten valamit a vétkes megvádolása? Valóban hiszitek, hogy változik a világ történése aggodalmatok és megvádolásotok által?

Bővebben…

Kapcsolat 2018.09.23-án

Arc (1):

 

Egy hegyi tó ereszkedett le felülről lelki látómezőmbe. A hegyi tó környéke nem volt látható. Azonban tisztán láttam a körvonalát és ahogy leereszkedett, egészen az aljáig láttam a tiszta vízen keresztül.

 

Odalent az alján láttam egy szívet, és ez a szív sok apró vízgömböt pumpált fel a tó aljáról fel a víz felületére. A víz felülete aztán felszabadította őket és csupa kis erőörvények váltak láthatóvá.

 

Amint ránéztem ezekre az erőörvényekre, olyan érzésem támadt, mintha a szívem kapcsolatba lenne a tó alján lévő szívvel. Igen, olyan érzés volt, mintha a szívem össze lenne fonódva ezzel a nagy szívvel és formát öltött bennem egy szó, mégpedig: „Kettős szív“.

 

És amikor újra lenéztem a tó aljára, felismertem, hogy csak látszólag nem volt teste a szívnek. Nem tudtam felismerni a szívet magába foglaló testet, mivel olyan fényből volt, mai a felülmúlta a felismerésemet. És újra formálódott bennem egy szó, mégpedig: „Jézus szíve!“

 

A vízgömbök elérték a szívemet és olyan volt, mintha minden vízgömb egy betű lenne és ezekből a betűkből szavak formálódtak, mégpedig: „Kezdetben volt az szó és a szó Istennél volt és az Isten a szó. Ebből a szóból lett minden ami van és örökkön lesz is!“

 

Ekkor felismertem, hogy lenézhettem a forrásra, ahonnan a szavak jönnek, amiket leírhatok – a szeretet szavai!

Bővebben…