Gyakran felmerül a kérdés, mi rejtőzik a szellem, lélek és ember fogalmak mögött. Forrástól függően itt a legkülönbözőbb, részben teljesen ellentétes értelmezéseket kapunk, melyek inkább zavart okoznak mint felvilágosítást adnának. A szellemet azonosnak vélik vagy felcserélik az értelemmel, ahogy a lelket a pszichével vagy tudattal és így tovább.
Segítséget kívánunk nyújtani a keresőknek a következő megkülönböztetésekkel. Igénye nem dogmához kötött, mivel mindenki rendelkezik a saját szemlélet szabadságával és maga dönti el, melyik szemlélet áll magához legközelebb és számára melyik vélemény a legérthetőbb és leglogikusabb.
*
Azok számára, akiknek nagyobb körvonalú áttekintésre tartanak igényt, íme a rövid változat:
Szellemlény = tiszta teremtmény Istenből; Hazája, otthona: a Mennyek; a legkülönbözőbb okokból hagyhatta el a Mennyeket.
Lélek = egy szellemi lény, ami belépett a mennyeken kívüli területekre, melyek a bukás által jöttek létre. Ezzel járulékos a magas, energetikus rezgésének csökkenése. A terhelések birokszerűen takarják be a szellemlényt, elkezd „beárnyékolódni“. A lélekburkok összessége alkotja a lelket; magába zárva a szellemlényt, amit – mivel most a lélek árnyékolatok zsugorítják – szellemszikrának is nevezünk.
Ember = ha egy lélek leszületés mellett dönt, akkor a szüléskor belép egy földi testbe, összekapcsolódik vele és az ún. halál beálltakor újra elhagyja azt. Állapotától (rezgésétől) függően olyan területekre halad tovább, amelyek vonzzák őt. Ekkor még mindig a szellemlény burkolatát vagy bevonatát képezi. A lélek szellemi továbbfejlődésével tisztulnak a lélekburkok, a szellemlény egyre jobban látszódni kezd, amíg újra tiszta szeretetté nem válik, úgy hogy újra beléphet a mennyekbe.
Azok számára, akik mélyebb tudásra kívánnak szert tenni, íme a bővebb ismertető:
Szellemlény/szellem
A teremtés tiszta-szellemi volt az ősállapotában, magas tudat (szeretet) és a teremtményei az angyalok voltak. Ezen tiszta-szellemi teremtésen kívül nem létezett semmi. A mennyek „lakói“ – tehát az angyalok – szellemlényeknek is nevezik, ellentétben a „szellemekkel“, mi alatt az asztrális sík lelkei értendők. A „szellem“ fogalma valami személytelent fejez ki, a „szellemlény“ viszont egy teremtményt.
A szellemlények rendelkeznek egy egyéniséggel, szóval mindegyikük egy külön, felcserélhetetlen személyiséggel. Ez többek között a szellemi „mennyei otthon“-ból adódik (a hét alapszint = rend, akarat, bölcsesség, komolyság, türelmesség, szeretet és irgalmasság, miközben minden szintben benne van a többi). A szellemlény jellemét ezen alapszintek egyikéhez való hozzátartozás fejezi ki.
Ez érthetővé válik, ha tudjuk, hogy pl. az isteni akarat kerubja Mihály, aki az angyalok egy részének Istennel való ellenszegülésének megparancsolta: „Eddig! Kicsit se tovább!“. Máriában, Jézus édesanyjában Pura, az isteni irgalmasság szeráfimja öltött testet. Mihály és Pura, eltérő mennyei jellemük miatt két különböző karakter (ahogy mi mondanánk), lényüknek megfelelő feladatot látnak el.
A bukás ill. angyalok bukása miatt, aminek az oka az Istennel való ellenszegülésben rejlik, létrejöttek a mennyeken kívüli területek, melyek már nem rendelkeztek ugyanazzal a magas rezgéssel mint a mennyek. A bukás területeinek legmélyebb, legerősebb sűrűségű pontja az anyag. Aki oda belép, az a sötétség uralkodásának területére lép. Ami nem mindenképp jelenti, hogy tehetetlenül és védtelenül ki van szolgálva a negatív erőknek. Már a tudás is minderről nagy segítséget jelenthet, mivel éberebben tart.
A Biblia csak kevés helyen említi a bukást, ott is szegényesen. Eközben az angyalok bukásáról való tudás döntő szerepet játszik abban, hogy megértsük, honnan jövünk, miért vagyunk itt és hová megyünk.
Bővebben…