A csend nem némaság, nem a hangnélküliség, hanem a csend az egyhang, minden lét és létezés egyhangja és összhangja, azonos szintű és szinten való rezgése. Ez a nullafokos rezgés, az alaphang. Mindennek és a mindenség alaphangja. Ebből emelkedik ki az EGY. Az EGY a hang első és mindent átfogó és átjáró hulláma. Az alap formába öntött gondolata, azaz zenéje. A szellem megnyilvánulása, amit Istennek nevez az ember. Az EGY se nem született, se nem teremtett, hanem mindig is volt kezdet nélkül. Csupán tetté vált az akarat, ami a gondolatból kélt, és azt mondta: VAGYOK.

 

Az EGY teljes volt és egész, kezdet és vég nélküli. A benne rejlő szeretet, Ő maga, a magja és léte megnyilvánulni kívánkozott, betölteni a teret. Így vált Teremtővé, s mi, teremtményeivé. Így vált Atyává, s mi, gyermekeivé. Így lett a hangból szimfónia. A mindenséget és mindent betöltő zene. Minden hang, minden dallam, minden zene együttvéve Őt alkotja, a tökéletes hangot, az EGYet.

 

E csodás muzsikaszó bennünk szól, a bensőnkben. Ha fülelsz a csendben, meghallod, megérzed. Ez az Ő hangja, az Ő hívó szava gyermekéhez, amit semmi nem képes elfojtani, se teremtmény, se az általa keltett megtévesztő zaj. Fülelj hát! Fülelj!

 

Neveden szólít, a te neveden. A hangodon szólít, a te hangodon.

Bővebben…

Egyre több ember veszi észre napjainkban, hogy valami nagyon nem stimmel velünk, körülöttünk és a nagyvilágban. És valóban, az tiszta és tisztító isteni erők fokozott beáramlása és emeltebb rezgése Földünkön egyre mélyebben behatol a sötétség birodalmába, zavart és idegeskedést keltve szolgái és alattvalói között. A fény hatására egyre több hazugságra derül fény, lelepleződnek az ellenteremtés rejtett titkai. Az Istentől való eltávolodásukkal olyannyira elsötétültek, hozzászoktak a fénynélküliséghez, hogy szinte hallani kiáltásukat, sikolyukat, mivel a fény fájdalmat okoz nekik és bennük. Igen, itt az ideje leleplezésüknek a világ előtt, saját világuk előtt, nincs visszaút. Hiába szaladnak fel s alá, hiába kapkodnak zavartságukban és agyalnak ki újabb és újabb mocskos terveket, a játéknak vége, mert betelt a pohár.

 

Kik is ők, a sötétség urai?

 

Sátána, az egykori magas szellemi teremtés és követői régmúlt időkből. Valójában női nemű, de férfi alakot öltött magára és többnyire a fényhozó, azaz Lucifer nevet adta magának birodalmában és annak központjában, a Földön. Magával rántotta az akkoriban még tiszta szellemi lények egy részét azzal a céllal, hogy felépíti magának a saját birodalmát, létrehozza a saját teremtését, az ellenteremtést.

 

Ez az új teremtés nem csupán szerkezetileg értendő, hanem alapvetően saját teremtésről beszélünk. Genetikailag összetákolt csatlósai segítségével új, lélektelen burkokat, melyek részben emberi formájúak, részben csupán hasonlítanak reánk. Génkeverékeik java részt nem voltak se kezdetben, se ma életképesek, mivel hiányzik nekik és belőlük a szellem és az éltető erő. Külsejük leginkább gyík-, sáska- és sárkányszerű, jellemük alapvetően gonosz és élősködő. Ez abból adódik, hogy az Istentől való távolságuk miatt nem képesek magukat önállóan fenntartani – az Isten Törvényeit betartó életvitellel -, viszont megváltozni sem akarnak, így hát lopnak. Lopják az életerőt az általuk megtévesztett és elcsábított lényektől, mint amilyen az ember. Megszállnak egyéneket, de akár egész népeket is, akiket saját irányításuk alá vonnak, áldozataik számára észrevétlenül.

 

Ennek a megszállottságnak ezernyi kihatása van testre mint lélekre egyaránt, de összefoglalva erőszegénységet okoz, mert ezek az erővámpírok lecsapolják az emberbe áramló életerőt.

Bővebben…

 

Frusztráló látvány, ide leszületve látni mennyien élnek szellemi sötétségben. De még frusztrálóbb látni, mennyien ragaszkodnak jelen erőszegény állapotukhoz. Szavakat hallok, mint élet, mint szeretet, üres szavakat. Betűket látok szépen sorba rakva, mögöttük önzőség és önámítás. Ébredjetek már!

 

Az egy dolog, hogy hazugságba születtünk. Viszont nagyon más dolog azonosulni vele idelent az idővonalon. Nem, nincs lelked. Lélek vagy! Iciri-piciri időre kaptál egy testet, hogy tudj mozogni az anyagban, a Földön, amit aztán itt hagysz. Ne azonosulj vele! Ébredj fel!

 

Az anyag önámítás, csalóka látvány. Álomvilág, mely magával ragad és csábít, kábít. Tulajdon, birtok? Ó ember, semmid sincs! Semmi sem a tiéd! Mit viszel magaddal a végén? Mond mit?! Meztelenül állsz majd életed tükre előtt és mit teszel a mérlegre?! Mit? Mi marad meg belőled? Ébredj hát!

Bővebben…