Életetek legapróbb részleteit is jól átgondoltam. Mindazt, amivel szembesültök, azt Én teremtettem, úgy hogy tökéletesen egymásra van hangolva a szükségletetek és az Én bőségem. Úgy hoztam ezt létre, hogy nektek ne kelljen erről gondoskodnotok, mert van mindenből elegendő. Nem kell aggódnotok, mert bízhattok Bennem és építhettek Reám.

 

Ti vagytok a teremtés koronája – itt a Földön – és nem kívántok magatok fölé senkit sem. Épp ezért elutasítjátok a létezésemet.

Saját magatokra, tudásotokra és értelmetekre építkeztek. És mivel csakis a külső látszatban bíztok, így nem vagytok biztosak abban, hogy ezt az életet követi-e valami más vagy sem. Végül is féltek a haláltól.

Eszerint értelmezhető az a téma is, ami jelenleg foglalkoztat titeket, mégpedig a félelem a jövőtől. Ez ugyanaz a félelem, mint egy katasztrófa közepett, amiről mindenki beszél, vajon hogyan lehet megmenekülni belőle. Eközben mindenki a saját módján keresi a biztonságot.

És Én azt mondom nektek, a katasztrófával mindenki akképpen szembesül, ahogyan azt kifesti magának és ahogyan ill. amivel hozzájárul.

 

Ti emberek – ez majdnem mindenkit érint, kivéve a kevés Enyéimet – elfelejtettétek, hogy nem vagytok képesek önerőből túlkerekedni sorsotokon és jövőtökön. Minden, ami van, az csakis Én belőlem és Én velem létezik. Megfeledkeztetek róla, vagy már gondolatot sem veszítetek vele.

Nem akar beleférkőzni elmétekbe, hogy nem vagytok képesek önerőből biztonságot és rendet teremteni. Úgy vélitek ez csak akkor működik, ha ti magatok veszitek kézbe. Ez az általános gondolkodásotok.

Így gondolkodnak az úgynevezett igazgatóitok és politikusaitok is és ennek alapján terveznek – ők is Nélkülem terveznek, nincsen szükségük Reám – és csodálkoznak, ha a nép szenved a szakadás alatt, amit ők idéztek elő.

Bővebben…

Ne csüggedj, ha valami nem sikerül az életben. Ne csüggedj, hanem nézz Én reám és keresd a kapcsolatot Velem. Ez megkönnyebbülést hoz.

Feltűnt-e valaha, mennyire közel van egymáshoz a szerencse és a szerencsétlenség? Ma még ujjongó boldogság, holnap meg már halálos elkeseredettség. Ezen helyzetek nem kívülről érnek tégedet, hanem azok a benned lévő mennyek és poklok megnyilvánulásai.

 

Néha ingatagnak érzed magad, menny és pokol között. Ekkor közel van egymáshoz öröm és bánat. De hogyan ismerheted fel a legnagyobb válságban is a jót, hogy aztán rálelj arra az aprócska kis szerencsére még a szerencsétlenségben is? Hát ez nem esik neked könnyen.

De itt csak egy megoldás van: nem szabad visszasírnod a múltat, hogy aztán tekintettel se méltasd az új utat.

Nyitottnak kell lenned, ha az élet egy második esélyt nyújt számodra. Még a legnagyobb katasztrófából is keletkezhet valami új. Ez sokszor kemény munkát és erős akaratot igényel.

 

Egy példa: ha a lehető legrosszabb kiindulási körülményekből kell kiharcolnod az utadat a világba, pl. szegénységből vagy egy szeretetet nélkülöző szülői házból.

Vagy pedig elveszíted a munkahelyedet és egy világ dől össze benned, de azután egy új lehetőség nyílik meg előtted, ami szerencsefogásnak bizonyul.

Vagy elveszítesz egy szeretett embert, apát, anyát gyermeket, aki támaszt és értelmet adott az életednek. De pont ezen érzéskavalkád közepett leszel várandós.

Vagy ha úgy döntesz, az elhalt társ gyászolása után adsz egy új esélyt egy új szerelemnek.

 

Mindezek kihívások, ahol mindenek előtt bátorságra és bizalomra van szükséged.

Az élet állandóan tartogat számodra egy esélyt. Ez az Én kezem, amit feléd nyújtok. Ez az Én halk hangom benned, mely hív téged: Gyere, megajándékozlak egy új jövőképpel. Csak meg kell ragadnod az esélyt, elébe kell állnod az új helyzetnek.

Bővebben…

Egy Paradicsom fog várni rátok az új Földön, ahol mindenkit nyílt karokkal fogadok és személyesen üdvözlök. Előttem senkiben se legyen félelem, mert mindenkinek szeretetemmel, örömömmel és békémmel lépek elébe.

Én, Isten Mindenhatósága, örökkön-örökké, azt mondom neked: Egy nagyszerű ember vagy. Ha ezt még senki sem mondta volna neked, úgy ezt most az Én számból hallod és ez a legmagasabb igazság. Egyedi vagy, mert az örökkévalóságban senki sem lesz olyan, mint te vagy. Légy az egyediséged tudatában. Egy csoda vagy és mindenki egy csoda a saját egyediségében.

 

Hogy miért is mondhatom neked ezt így? Nézd, nem a hibáidra nézek, hanem a benned lévő jóra. Már örülök minden benned feltámadó jó gondolatnak is és ennél jobban minden jó cselekedetnek. Ez a fény, ami fellobban benned és erre nézek.

 

Nézd, az anyagban élsz és ez az ellenfelem teste. Tégedet is anyag vesz körül. De az anyag maga a bűn, a sötétség. Így hát állandó jelleggel körbevesz téged a bűn és fenyeget. Hogy lehessen így fény benned? Én azonban a jó Atya vagyok és fényt hozok a benned lévő sötétségbe. Szikrám világít benned.

 

Ha felsorolnám neked és állandóan csak szemed előtt tartanám vétkeidet, soha nem találnál el Hozzám. Én vagyok a jó Atya, aki ösztönöz téged, hogy jó legyél, mert csakis így válhatsz jóvá.

Bővebben…

Mivel fogadod az Én szavamat, sokan fordulnak hozzád ezen kéréssel: Megkérdeznéd-e az Atyát? Hiszek Ő benne, fel is teszek Neki kérdéseket, de Ő nem válaszol nekem… De te üdvözült vagy, hogy hallasz Engem, és legszívesebben nem tennél fel nekem további kérdéseket. Megelégszel azzal, amit hallasz Tőlem és elégedett vagy vele. Mások, akik hisznek, de nem hallanak, vágyódnak Én utánam és sokuknak személyes kérdéseik is vannak. Így hát különféle vágyódások születnek.

 

Van, aki teli szeretettel és bensőséges vágyódással irányul Felém, legszívesebben Nálam lenne, mint a menyasszony, ki olyannyira szereti a vőlegényét. Nem kérdezi szereti-e őt – tudja és megbízik benne. Ez a szív vágyódása, amit kívánok tőletek.

 

Van azonban a kérdésekkel teli vágyódás is, ami úgy vélekedik, hallani vagy látni kellene Engem, hogy bizonyságot nyerhessen. Itt a Tamás tanítványomra emlékeztetlek benneteket, aki szeretett Engem, de nem hitte el a feltámadásom után, hogy valóban Én vagyok az. Bizonyítékra volt szüksége. Bár látott Engem a belső szemeivel, melyeket felnyitottam neki, de nem tudott különbséget tenni. Látott Engem a feltámadási testemben, ami sokkal tökéletesebb volt. A többi tanítvány sem ismert fel egyből, csak miután megszólítottam őket. De Tamásnak előbb meg kellett érintenie, jobban mondva a lelke volt az, ami megérintett. Csak ezután hitte el. Így szóltam hozzá: „Hiszel, mert megérintettél. Viszont üdvözültek azok, akik nem érintenek meg Engem és mégis hisznek.“

 

Igen, akik meggyőződésből hisznek Bennem és megbíznak Bennem, azok már üdvözültek, anélkül, hogy tudnának róla. Akik meggyőződésből hisznek Bennem, azok úgymond vakon szeretnek Engem és bíznak Bennem, anélkül, hogy látottak volna Engem. Nézzétek és ez a hitetek alapvető kérdése – mivel felmutatja milyen erős a hitetek. Az igazi hit mindig is összefonódik a bizalommal.

 

Nézzétek, szeretetem végtelen és tudok minden gondotokról és megértem a bizalmatlanságotokat is. Meg kell, hogy értsétek – az, aki meggyőződésből hisz Bennem, az máris üdvözült. Ő már megérkezett.

Az, aki még kételkedik, az úton van az üdvözülésbe. De még nem érkezett meg. Vannak még kérdései, azonban aktív és dolgozik önmagán. Bensője Én reám irányult és eggyé szeretne válni Velem. És erre viszont jó szándékú szemmel tekintek.

De ez lehet akár egy hitetlen is, aki küzd Ellenem a külsőben, bár a lelke Én reám irányult. Ő egy meghasadt személyiség, mely a külsőben küzd Ellenem, de a bensőben, azaz a lelkében már Én reám irányult.

Így hát azt mondom nektek: „Kedvelem a melegeket és a hidegeket, a langyosokat azonban nem kedvelem.“ Ez azt jelenti: Azok a melegek, akikek az előbb leírtam; a hidegek viszont, a hitetlenek, azok buzgóan küzdenek Ellenem, mert Saulra hasonlítanak, aki a hitetlenségéből kiindulva küzdött a Bennem hívők ellen és megtérült egy Velem való szellemi találkozás által és ezután lángolt Értem. Buzgó volt és az is maradt megtérése után is.

Megint máshogy van ez annál, aki hisz, de langyos, aki nem veszít gondolatot Rólam és a lelki üdvösségéről. Kényelmessé teszi a világi életét, pedig tud Rólam és a tanításomról. Úgy véli: Most élek és ha mégis létezne egy további élet, akkor majd újra kezdem. Csak nehogy tévedjen ebben!

Bővebben…

Tudom, nem kérdezel szívesen, mert boldog vagy felvenni a szavamat, ami számodra szent. Inkább megvárod, míg Én magam adom meg neked, mielőtt megkérnél rá. Úgy véled: Én jobban tudom, hogy jó-e az idő egy helyesbítésre vagy sem és Én tudom mi jó neked. Igen, maradj ennél a látásmódnál, mert ez jó.

 

Csak most kitört köztetek, szellemtestvérek között egy vita és te bajban vagy, mert nem tudod, mit jelent a jel a kézen és a homlokon János kinyilatkoztatásában (Jelenések könyve 13,16).

Visszakozol, habár a többség számára világos: A csip az!

Különféle értelmezések és magyarázatok keringenek köztetek a Jelenések könyve kapcsán. Legtöbben a jelenkori gondolkodásmódjukkal értelmezik a technika bevonása mellett, mely képes titeket megfigyelni és ellenőrzés alatt tartani.

A korszakváltásról adott szavamban nem figyeltél fel rá, pedig hivatkoztam rá. Így hát segíteni akarok neked ezen dologban.

Szóval, több értelmezése van az Írásnak és mégis a logikus gondolkodásmódotokkal tekintetek mindenre, ami sokszor félremagyarázásokhoz vezet. Bár helyes, hogy az Írásban az igazság áll, de az értelmezések sok helyen helytelenek, mivel mindenki az elméjével és önmaga javára értelmez.

 

Ennek az az oka, hogy az Én időm nyelvezetét, amikor a Földön jártam, már nem értitek – veszendőbe ment. Ez egy képbeszéd volt, ami valóságos képekből tevődött össze és szellemi tartalmat jellemzett. Ez az egyetlen lehetősége körülírni számotokra a szellemi világot és egyben közvetíteni felétek a szellemi tartalmat. Az akkori időm emberei efféle megfelelési képekkel megtudták érteni a szellemi világot. Nyelvetek azonban erősen megváltozott az elmúlt évszázadok során. Ez is felmutatja, mennyire eltávolodtatok a szellemi felfogástól. Már csak ebből is adódik számotokra ez a sok különböző vélemény.

Bővebben…

Ti emberek egy Isten-teremtmény vagytok – az Én teremtményem!

Saját képmásomra teremtettelek benneteket!

 

Nem a véletlen műve vagytok, akkor is ha számotokra úgy tűnik, hanem egy lény, amit minden téren átgondoltam, minden erősségével és gyengéjével.

Amikor ezt mondom, úgy értem, hogy szabad akaratotok segítségével képesek vagytok önmagatok pozitív vagy negatív kiképzésére, boldognak vagy boldogtalannak lenni, egészségesnek maradni vagy megbetegedni.

Én egy egészséges élettel ajándékoztalak meg benneteket!

 

Lelketek érésére – és ez a földi ittlétetek oka – kitettetek titeket egy állandó küzdelemnek a polaritások között, mint fény és sötétség, jó és gonosz, egészséges és beteg, boldogság és boldogtalanság és hasonlók. Csak ezen az úton lehetséges helyes módon kiképezni a szabad akaratotokat és a szükséges beérésre vinni lelketeket az örökkévalóságba.

Csak is így tapasztaljátok meg az életet teljes bőségében és mélyében, csak is így lesz tudatos bennetek, mit is jelent az élet.

 

Még az élet mélyének a felkutatása is adatott számotokra. A ti kezetekben van, ti vagytok boldogságotok kovácsa. Titeket a polaritások közé tenni nem volt hiba részemről, hanem jól átgondolt dolog. Ti magatoknak kell tanulnotok saját hibáitokból. Ti magatoknak kell megtapasztalnotok a saját testeteken, mi a jó, mi a gonosz és tudatosságra emelnetek, hogy éltek. Csak ezáltal kovácsoltok magatokból egyéniséget, melyek aztán együttvéve egy teljes szemléletben sokszínű és sokoldalú életet eredményeznek.

Így megajándékoztalak benneteket egészséggel és betegségekkel. Ezek is az élethez tartoznak. Ha nem lennének a betegségek, nem tudnátok megbecsülni az egészségeteket, így a hálaérzetet sem tudnátok kiképezni.

Legyetek szeretetteljesek, szerények és hálásak. Csak így tud egy közösség békében és szabadságban élni és fennmaradni örökkön.

 

A mennyekben nem létezik gyűlölet, se gőgösség, se uralkodás más felett. Erre ki kell képezni a lelketeket. Meg kell tapasztalnia mind a boldogságérzetet, mind a boldogtalanságérzetet teljes mélyében, más különb nem becsülné meg a boldogságát. Csak így éri el lelketek az örök életet.

Az élet ezen a Földön a lélek beérését szolgálja az örökkévalóságba mennyei boldogságban! Ez az oka ittléteteknek a Földön.

Ezzel egy állandólagos tanulási folyamatnak vagytok kitéve. És ha nem tanuljátok meg a jót az ajánlásaim és jó Szavaim által, úgy biztosan megtanuljátok majd, ha saját bőrötökön keresztül érzitek meg a gonoszt és annak kihatását. Ez a virgács. Ez az „Isten büntetése“, amit oly gyakran szememre hánytok. De ha alaposan belegondoltok és a lélek kiképzésének szemszögéből vizsgáljátok, akkor felismeritek, hogy ez az „Isten szeretete“.

Az élet ezáltal nem egy merev állapot, hanem egy fejlődési folyamat, melynek részvevői vagytok, amit ti magatok okoztok, igen, amit ti határoztok meg. Ti magatok határozzátok meg, milyen mélyen akarjátok megélni és átélni az életet. És emiatt mindenki máshogyan éli meg az élet mélységeit.

Azt mondtam: Az élet egy fejlődési folyamat, de a folyamat fejlődési mélységét és fejlődési sebességét ti határozzátok meg.

Ezt azonban még nem értették meg rendesen, különben Én reám is más fényben tekintenétek – nem mint a titeket elítélő és megbüntető Istenre, hanem mint a szerető, jó szándékú és védelmező Atyára.

Bővebben…

Az éremnek két oldala van – így hangzik egy ismertebb közmondásotok. Testeteknek is két oldala van, egy és ugyanaz lénynek.

Minden, amit húsbéli szemetekkel láttok, az egy szellemi és isteni ősképe annak, amit láttam rólatok megteremtésetek előtt. A külső anyagi képetek képezi az „én“-eteket a legalacsonyabb formában. A belső kép egy magasabb, szellemi és isteni „mi-“-re utal, ami belétek helyezett és aminek kiképzésére hivatottak vagytok. A szellemi és az isteni kép az Én lényem képmása.

Ezzel már kezdetektől fogva belétek ültetett az Isten gyermeksége. Úgymond bennetek szunnyadozik. Feladatotok felismerni és életre kelteni bennetek ezt a szellemi és isteni képet.

 

Az ember az én-tudatosságban születik. Ebben kell felismernie önmagát és a hivatását. Itt azonban szétválik az ocsú a búzától. Nehezére esik az én-tudatosságú embernek elválni a gőgösségtől és az anyagtól. Naggyá teszi magát, gőgös lesz, túlbecsüli önmagát, de nem gondol arra, hogy a végtelen nagy világegyetemben ő egy semmi, egy semmi-ember.

 

A külső anyag-ember az én-tudatosságban születik. A gyermek mindent akar, ami csillog és kiabálni kezd, ha nem kapja meg. Legtöbbször a felnőtt ember sem képes felhagyni az „én“-nel. A külső anyagi világ kiskora óta nagy benyomással hat rá. Mivel az anyagból született, így az anyag csodálattal fogja el és rabon tartja őt. Főleg a ti nyugtalan és sietős időtök szelleme erősen tapad az én-tudatossághoz és megakadályozza, hogy az élet igazi értelmére összpontosítson.

 

De az ember megkapta a gondolkodás tulajdonságát is; ez teszi ki őt. De ezt arra kapta, hogy elgondolkodjon azon, ki is ő és mi a célja.

Az, aki elgondolkodik és tudatos lesz az igazi nagyságának és meglátja a saját semmiségét, az alázatos, szerény és igénytelen lesz. Felismeri, hogy szüksége van a felebarátjára.

Növekedni kezd a mi-tudatosságában és egészen naggyá válik az Én szememben. Ez viszont azt jelenti, a külső jelentéktelen anyag-ember szinte végtelen szellem-emberré válik.

 

Ha a csillagászaitok szemügyre veszik a világmindenséget, akkor találnak a napokból és bolygókból álló „kozmikus porban“ formákat vagy részeket is, amik emberi lényekre emlékeztetik őket. Ezek angyal- vagy lélekszövetségek, amik emberi formákat vagy testrészeket vesznek fel szövetkezésükben. Igazuk van némely (orosz) csillagásznak, kik feltételezik, hogy a ti felőletek látott végtelen nagy világmindenség egy nagyon nagy emberi alakzatot vesz fel. Erre a tökéletes formára mindenhol ráleltek. Ez az a forma, ami az Én lényemben is jelen van szellemileg.

 

A magamból kiállított angyalaim is ezt a formát kapták. Megkapták a szabad akaratot, de ezt tökéletesen az Én akaratom alá helyezték. Ezért tűnik úgy, mintha nem rendelkeznének szabad akarattal. Mivel az Én tulajdonságaimmal rendelkeznek és Belőlem lettek kiállítva, nincsen szükségük önfelismerésre – hisz tudják.

 

Az első lény, akit Magamból teremtettem, szintén ezzel a formával rendelkezik, ő az Én menyasszonyom, akit szeretek. Akartam egy önálló Velem-szembent, ami képes önállóan gondolkozni és cselekedni.

Így megajándékoztam menyasszonyomat a szabadsággal, a szabad akarattal, hogy felismerhesse önmagát és egyéniség lehessen. Fényben sugárzott. Élvezte a fényt és a szabadságot, de nem értette. Így hát eltávolodott Tőlem. Önszántából szakította meg Velem a kapcsolatot, eközben viszont nem ismerte el, hogy nem képes élni az Én életszellemem, életerőm nélkül. Ezzel elaludt a fénye. A sötétségben van, mert életnek ezt nem lehet nevezni. Külsőleg megmerevedett.

Bővebben…

Még mielőtt megteremtettelek benneteket, tudatos volt számomra a szenvedés teljes kiterjedése, amit viselnem kell, ha ajándékba adom nektek a szabad akaratot és ezzel egyéniséggé teszlek titeket, akik rendelkeznek azon szabadsággal, hogy visszabeszéljenek Nekem és nem csak bábként táncoljanak az én füttyömre. Önálló gyermekeket akartam teremteni, akik önmaguk teremtőkké válnak szabadságukban és ezáltal boldogságba kerülnek.

Tudtam, mit tettem és mely áldozatot követel Tőlem a cél elérése. Tudtam, mely keresztet kell viselnem a ti szabad akaratban való kiképzésetekért. De azt is tudtam, a szabad akarat kiképzésének ez az egyetlen útja, ami kérdésbe jöhet. Teljes körűnek kellett lennie és megadnia nektek a szabadságot a mellettem vagy ellenem hozott döntésben. A gondolat a keresztformát eredményezte.

Megszületett a kereszt. – Ős-gondolatom volt egy olyan lény teremtése, ami a keresztből jön létre. Olyannyira el voltam ragadtatva a hasonmásomra teremtett lény ötletétől, hogy készen álltam megosztani szinte az egész isteniségemet.

Gondoljátok meg, egyedül voltam, nem volt szemköztem, akiben felismerhettem magam. Már magában a gondolat: Egy lény az egyedüllétemben, akivel társaloghatnék és akinek odaajándékozhatnám a szeretetemet – igen, boldogságom határtalan volt.

Volt azonban egy kockázata a dolognak, mégpedig hogy teljesen elvesztem magam a gondolatban. És ez megóvott Engem attól azon lépéstől, hogy megosszam az isteniségemet.

Így számomra – bennem – megteremtettelek titeket külsőben is a kereszt jelképében (ha széttárjátok karjaitokat, keresztet képeztek). A kereszt volt az Én értelmem szarint a kép, ami a ti keresztformátokhoz vezetett. Ez a szabad akarat jelképe. Ez a szeretetem kifejezése, amit belétek ültettem.

A kereszt közepébe ültettelek titeket és körbefogtalak benneteket szeretetemmel. A kereszt közepe kimondja, hogy a jó és a gonosz válópontján vagytok, ami kötéltáncot jelent számotokra.

Hogy megadjam nektek a lehetőséget a szabad akarat kezelésére, létrehoztam nektek egy alapot, amit itt találtok a Földön. Itt minden lehetőség megadatott számotokra a berendezkedésre, ahogy az nektek a legkényelmesebb, külsőben mint belsőben.

Külsőleg a makrokozmoszban találjátok magatokat, ami számomra az elveszett Fiú, belsőleg a mikrokozmoszban, mint a bennetek lévő elveszett Fiúban. Itt szembesültök a fátyolba borított szellememmel, ahogyan az ellenfelem szellemével is. Külsőben az ellenfelem szellemével szembesültök, belsőben az Én szellememmel, ami számotokra csupán kicsi és rejtettségben halk hangként észlelhető. Ez a fátyolba borított kereszt, ami ezen formában nem tudatos számotokra.

Teljesen egyszerű az oktatásom, ami önmagatok nevelésének a szabadságából áll. Önmagatoknak kell megtanulni a jó és a gonosz közti megkülönböztetést. De ez azt jelenti, hogy elkezdetek keresni az ittlétetek értelme után, a Teremtő után, aki megteremtett titeket és a szeretet után, ami beburkol titeket.

Bővebben…

A lényeg, ami titeket embereket kitesz, az nem a külső testfelépítés, amire oly sok figyelmet szenteltek, hanem a bennetek rejlő adathalmaz.

A test majdnem minden sejtje magában hordja az adatot az egész test felépítéséről. Ez az adat egy adatláncban (DNA) van elmentve a sejtmagban. A DNA tároló képessége szinte végtelen.

Az anyagi részecskék tartalma (X, Y kromoszómák) olyan adatláncot alkotnak, ami tartalmazza a léleksajátosságot.

Mindegyik adatlánc tartalmazza a szellemi hovatartozás nevét (minden egyén származását a szellemi világban). Minden, ami egymáshoz tartozik az újra egymásra talál a makro-emberből hosszú időkön át az előre megadott Ős-Lényben.

Az adatlánc tartalmaz egy szilárd adatagát az anyagi szinten, ami meghatározza az anyagi test felépítését, úgymint egy elmenthetőt a szellemi szinten, ami a lélek szellemi felépítését határozza meg és az elmenti az egész életet beleértve minden érzést is.

E módon el van mentve az ember élete az adatláncokban, az élet könyvében

A szilárd összetevők már mindig is meg voltak adva nektek előre; beléjük van helyezve az építési terv. Az írható összetevőkben tárolódik el az életetek felvétele, ami ti magatok teremtettek szabad akaratotokból. Az életetek az adatláncokban van elmentve.

Hosszadalmas fejlődési úton, különféle fejlődési szinteken át (ásvány-, növény- és állatvilág) emberi lélekhez találtak össze a léleksajátosságok és beburkolóztak az anyagba. Itt hangsúlyoznám, hogy a szellemi fejlődés egy másik folyamatot vett, mint az anyagi.

Az anyag csupán összesűrűsödött szellem.

Összesűrűsödve, bezárva a földi anyagban, a külső felé irányuló hajlammal, különböző emberi jellemvonásokat, tulajdonságokat élt át a léleksajátosság.

A leggonoszabb léleksajátosságok még mindig a Föld mélyén fekszenek és onnan sugározzák ki a gőgösséget és gyűlöletet és csak hosszas fejlődési folyamatokon át megalázva kerülnek a Föld felszínére (Urán). Szükségük van erre a megalázási ill. felszámolási időtartamra, másképp csak kárt okoznak.

Ez a lélek természetes fejlődési folyamata. Az anyag ezzel a szellem és a lélek fejlődésére és érésére lett létrehozva.

Az anyag minőségétől függően különbözik a lélek bevonata, burokja, és más fényárnyalatban látható. Legtöbbször ezért láthatatlanok számotokra más égitestek lényei.

Bővebben…

Amikor elhagytam a síromat kereszt-halálom harmadik napján, a nap köszöntött a felhőtlen égbolton. Eltöltve örömmel széttártam kezeimet egy keresztet alkotva, átkaroltam az egész teremtésemet, átkaroltam a Földkerekséget, átkaroltalak benneteket, gyermekeimet, átkaroltam a gyilkosaimat is, mert megtörtént a győzelem és legyőződött a halál. Igen, felébresztettelek titeket az örök életre, mert elvoltatok veszve és Én megmentettelek benneteket.

 

Három nappal előtte még a földi golgota-kereszten lógtam felszögelve, kitéve gyilkosaim csúfolásának és gyűlöletének. Kemény volt a fa, amin felszögelve lógtam és ami könyörtelenül megtartott Engem, ami éreztette Velem az ember-szívek keménységét. Ez mutassa fel nektek az emberi tehetetlenségem. Mutassa fel nektek, hogy a szeretetem, külsőleg tehetetlen, legyőzöttnek látszott a pokoli uralom túlsúlyával szemben. Az egek fájdalma a sötét felhőkben és a felkelő viharban nyilvánult meg. Sírt az ég.

 

A katonák és az egyházi vezetők győzelmükben biztosan elhagyták a keresztre feszítés helyszínét, de valahogy sehogy se támadt bennük győzelmi öröm. Érezték, hogy helytelen ítélet született, a lelkük tudta. Szívük megtelt félelemmel és nyugtalansággal. Ünneplés helyett inkább meghúzták magukat a gonosztevők.

 

Az Én szeretetem viszont csendben tevékenykedett és győzött!

Harmadik napon feltámadtam!

Elhagytam a sírt, előtte álltam, teljesen kitártam karjaimat a győzelem-kereszt jelében megtelve szeretettel, örömmel és békével, átkaroltam és megáldottam mindenkit és mindent.

Most győztesként álltam a sötét sír lyuka előtt az élő kereszt jelében és öröm szállt fel Bennem, hogy felszabadítottam mindent és mindenkit. A hideg sírt, a gonosz sötétségét mögöttem hagytam. A nap sütött az arcomra, a jó melegítő fénye, ami minden múltat háttérbe szorított.

A szeretetem most mindegyikőtöket át tudott és át akart ölelni.

 

Nem a kemény halál-kereszt amin megöltek, hanem az élő szeretet-kereszt volt az, ami mindannyiótokat meg tudta ölelni, jót mint gonoszt. A halál-kereszt, ami sok sötétséget és szenvedést jelent számotokra, le lett győzve. Mostantól mindenki meggyógyulhatott és meggyógyulhat, aki hisz a jóban és Én Bennem.

És szemem előtt láttam az emberiség fejlődését az idő folyamán, ami széttárult Előttem. A ti időtöket is láttam.

Győzedelmeskedett a szeretet-keresztem és újból vágyódtam a jó után az egyszerű emberben. Láttam bennük a felkelő napot és mindazt a jót, ami kiáramlott és kiáramlik belőlük. Ezek az emberek, akik helyén hordják a szívüket. Jóhiszeműek, akik alig sejtenék, hogy elcsábíthatnák őket a szívtelen fej-emberek. Láttam bennük a tehetetlenséget, a kicsiséget és a sérthetőséget. Éreztem bennük az őszinteséget és az igazat, ami újra napvilágra jött.

Igen, ezen jó emberek nem hunynak szemet a világ támadásai előtt. Türelmesen viselik, mert hisznek Bennem. Szeretem ezeket az egyszerű embereket.

Bővebben…