Miért tűri Atyánk a gonosz tombolását a Földön?
A szellemi halálnak meg kell mutatkoznia mindenki előtt, tisztán láthatóvá, világosan felismerhetővé, tagadhatatlanná kell válnia létezésének. A halál lavinája mozgásba lendült és elnyel mindent, ami az útjába kerül, learatja a gyomot. Csak ha befejeződött a szellemek különválasztása, akkor fog Isten kezének csattanni a keresztényellenes lavina.
Mi Jézus Krisztussal járjuk az utunkat, ezen nincsen helye a halálnak. Ehhez viszont más szemmel kell tekintenünk mind az életre, mind a halálra. Ha szemünk látásába és fülünk hallásába befogadjuk az Atyánkat, akkor isteni érzékeléssel hallunk és látunk. Ebben rejlik a szenvedés és halál isteni felfogása ezen apokaliptikus végidőben.
A kovidos időszak is szolgálja az Istennek gyermekeit azon téren, hogy elvonuljunk a világtól testben, de főleg szellemben, és az Atyánkra bízzuk életünket teljes egészében. Az isteni kegyelem fokozódik nap mint nap, a szeretetnek új fokában nyilatkozik meg Istennek szíve az Ő gyermekeinek.
Egy ami fontos, ez legyen a szívünkbe vésett cél: Krisztus újraeljövetele.
Ez nem valamilyen ábránd, hanem megrendíthetetlen valóság. Ezt nem ártana tudatosítani. Jézus Krisztus úja el fog jönni, előbb gyermekeinek szívében, azt követően mindent átható igazságként. Így minden hazugság lelepleződik és minden sötétséget világosság jár át.
A szellemi halál rajongóinak bánatára és az istengyermekek örömére.
Az Atyám nem küldött volna előzetesen ezen világra, ha nem jönne el az én földi életem idejében, e Szava belevésődött a szívembe. Meg kell hirdetnem az Újraeljövetelét, hogy gyermekeinek lehetősége legyen felkészíttetni magukat reá.
El fog jönni – már itt van. Közöttünk és bennünk, magunkban.