Ha jön a nagy szél, ha dörög az ég és villámlik, ahogy eddig még soha, ha megcsuszamlik, ketté válik alattad a föld, ha magával ránt az ár, ha szinte már megperzsel a tűz és megüti orrodat a halál szaga, mond, vajon mid marad?

Mindez jönni fog. Meggyújtottad-e a lámpád?

 

Törekedj az örök értékekre, amiket a szívedben gyűjtesz, hisz csak azt viszed majd magaddal, ha meghallod a harangszót, amit éretted húznak. Szeress! Szeress, ó ember, és ott állsz majd a védettek közt, Mellettem.

 

Nyújtom feléd kezem, fogd meg és ragadd meg az alkalmat, itt az idő!

 

A fény elől retteg a sötétség, mivel a tiszta fénynek nincs árnyéka. Neked se lesz, ha fénnyé leszel, mint ami Én Vagyok.

 

Ébresztő! A szeretet győz! A szeretet benned van, légy maga a szeretet! Állj fel és szeress! Szeress, ahogyan Ő szeret, ki az Egy és az Egyetlen!

 

Talán még nevetsz Rajtam, s azon, ki ezt írja. Emlékezni fogsz. Magot ültettem beléd, saját magomat magamból. Benned vagyok, s te Én bennem. Fény vagy a Fényből, szeretet a Szeretetből. Szeretlek.

Bővebben…

 

A csend nem némaság, nem a hangnélküliség, hanem a csend az egyhang, minden lét és létezés egyhangja és összhangja, azonos szintű és szinten való rezgése. Ez a nullafokos rezgés, az alaphang. Mindennek és a mindenség alaphangja. Ebből emelkedik ki az EGY. Az EGY a hang első és mindent átfogó és átjáró hulláma. Az alap formába öntött gondolata, azaz zenéje. A szellem megnyilvánulása, amit Istennek nevez az ember. Az EGY se nem született, se nem teremtett, hanem mindig is volt kezdet nélkül. Csupán tetté vált az akarat, ami a gondolatból kélt, és azt mondta: VAGYOK.

 

Az EGY teljes volt és egész, kezdet és vég nélküli. A benne rejlő szeretet, Ő maga, a magja és léte megnyilvánulni kívánkozott, betölteni a teret. Így vált Teremtővé, s mi, teremtményeivé. Így vált Atyává, s mi, gyermekeivé. Így lett a hangból szimfónia. A mindenséget és mindent betöltő zene. Minden hang, minden dallam, minden zene együttvéve Őt alkotja, a tökéletes hangot, az EGYet.

 

E csodás muzsikaszó bennünk szól, a bensőnkben. Ha fülelsz a csendben, meghallod, megérzed. Ez az Ő hangja, az Ő hívó szava gyermekéhez, amit semmi nem képes elfojtani, se teremtmény, se az általa keltett megtévesztő zaj. Fülelj hát! Fülelj!

 

Neveden szólít, a te neveden. A hangodon szólít, a te hangodon.

Bővebben…

Szeretteim, megkondult a harang, halljátok meg! Szívetek mélyén visszacseng és felrázza lelketeket ezeréves álmából. Érezzetek bele szavaimba, eljött az idő, hogy felébredjetek. Mert az Úr szól hozzátok, az Úr szólít benneteket, mindenkit a saját nevén.

Amelyikőtök feladattal született le az anyagba: Ébredj fiam, ébredj leányom!

 

A szeretet kibontakozásra vár benned, magodba van ültetve. Csírája átlépi földi korlátaid határát és kivirágzik példaképnek más népek számára.

 

A szó kimondatott.

 

Áldás!