Köszönöm nektek, hogy felkaptátok gondolatomat a „Szeretet Szellemi Betániája“ megalapításáról, hogy szellemi fény jöjjön az előttetek álló sötétségbe és támogatásban részesüljön az ebből megszülető mozgalom. Ez fénypont és egyre több lesz belőle a titeket körülvevő sötétségben. Most még a sötét hatalmak tarják kezükben a jogart, legalábbis ők úgy vélik, de napjaik megszámoltatottak. De érzik végük közeledtét és menekülnének előle hatalmukkal és pénzükkel. Így hát törnek-zúznak, mivel maguk is felismerik az egyre szűkülő időt.

 

Éppen a ti nyelvterületeteken (NémetHon), amit kiválasztottam az Új Jeruzsálem helyének, erősen berendezkedett a sötétség. Itt mutatja meg leginkább a valódi arcát. Követte a sötétség zászlainak lobogását tengerentúlról. Ti rajtatok van most a világ szeme. Innen szövik a fonalakat a maradék világba. Ezen sok fény helybeli elhelyezését is az indokolta, hogy végül is győzedelmeskedjen a fény és a szeretet. Én csak az alapokat teremthetem meg, tenni érte nektek kell. Tőletek emberektől függ a győzelem, tehát hogy Engem követtek vagy az ellenfelemet követitek. Emiatt sok segítő kézre van szükségem és eközben nem vagytok lényegtelenek Számomra.

 

Szép jelképet választottatok a Szellemi Betánia számára. A szeretet az, ami az emberekhez áramlik szívetek templomából, az emberek és a teremtés miatti aggodalmatok az, amit szíveteken viseltek.

 

Tudjátok, hogy nem tudtok sok mindent megmozgatni a külsőben, azaz a világban, úgy hogy a rendelkezésetekre álló szellemi fegyverekhez nyúltok. Ezek a megáldó ima, az elmélyülés, ami jó gondolatokban torkollik vagy azoknak a kifolyása. Ezzel ez a Szeretet Szellemi Betániájának központi jelképe.

Bővebben…

János a leghitelesebb evangelista számotokra, aki személyesen megélt Engem és lejegyzetelte földi utamat.

 

Rátok maradt Jézus kedvenc tanítványának János Evangéliuma. János, aki többé-kevésbé mindent leírt képletekben, sokak számára ma már nem érthető.

 

Evangéliumát egy előszóval kezdi.

 

Ezen mondattal kezdi: „Kezdetben volt a Szó“, azaz János rak egy kezdetet, ami értelemszerűen a „legyen“ szóval kezdődik. És a Szó Istennél volt és ő Isten volt. Egy szó tele energiával, mert teremtőileg hatalommal bírt. És ez az energia Isten volt, mondja János, aki szellemileg mély kapcsolatban állt Velem és akinek szellemi látása nyitott volt, azaz képes volt felismerni szellemi folyamatokat.

 

Igen, a szó volt az, ami felhangzott a végtelenségben, ez volt a gondolat az Én ős-hatalomközpontomból, ami kiáramolt a végtelenségbe és mindent megtelített új élettel, ez volt az ősenergia, amiben minden megvan. Minden a „legyen“ által lett. Egy kezdődő élet az örök életben, egy élet kezdettel, de vég nélkül.

 

Élet van Bennem, mindenek előtt teremtői és ezt igazolva akartam tudni egy képmásomban. Így hát felébredt Bennem egy gondolat egy teremtési cselekvésről, mert főleg értekezést akartam, gondolatcserét és ötleteket egy lénnyel, ami megfelelt az elképzelésemnek, azaz a képemnek, ekkor még nem akartam szellemi életet.

 

Az új élet volt a kezdet, a teremtett ember. Ez olyan volt, ami még nem létezett, ami még nem volt.

 

És a Szó, a gondolat, az ősenergia az az Isten. Én vagyok a legfinomabb és legtisztább energia, ami betölti a végtelenséget, ezért se láthat Engem senki sem. Tudatom kitölti az egész végtelenséget, végtelen.

 

A teremtett embernek fényt adtam, szabad akaratot. A szabad akarat volt a legnagyobb és legértékesebb, amit adhattam az emberiségnek ajándékként. Egyénné teszi őt, ha értelmesen használja. De a fény felismerésére át kell még jutni a sötétségen. A fény számotokra egyidőben a szabad akarat vizsgáztatását jelenti, amit ki kell képeznetek bölcsességgé, az igaz fénnyé.

Bővebben…

János Evangélium van ma melletted, amiből olvastál. Gondolatok szállnak fel benned, főleg a bevezetésről. A teremtés kezdete tartósan foglalkoztat téged. Így hát megsegíteném a gondolatmenetedet.

 

Az Igazi és Örökkévaló, amit „Istennek“ neveztek, az a szeretet. A szeretet az igazi, a mindenható és örökkévaló Istenség. Aki szívében rátalált a szeretetre, az valóságosan rátalált az igazi és örök életre, és minél tovább tevékenykedik ezen szeretetben, annál jobban és mélyebben beléje hatol. Lásd, már ezen szavak tartalmazzák az egész Evangéliumot.

 

Azonban a fizikával szeretném kezdeni.

A fizika felismerte, hogy nem létezik kezdet. Azt mondja: Minden, ami van, az energia. Tegyük most félre az „energiát“ és tekintsünk az első kijelentésre: „Minden, ami van“. Itt nincs se kezdet, se vég, hanem csak egy „van“ és ezzel egy „most“, azaz minden időtlen. Az örökkévalóságban nem létezik idő, minden párhuzamosan zajlik, azaz egyidőben, teát az idő áll, a kezdet és a vég úgymond egy pontba olvad. Minden esemény és eredmény egyidőben jelenik meg. Minden gondolat, minden lépés, minden áttetsző, minden mindenkor elérhető. Eszerint értendő az örökkévalóság is.

 

Számotokra egy hosszas folyamatnak tűnik, míg kérésetekre kinyilvánulok. De Én felismerem, mely eredményt von maga után kérésetekre történő megsegítésem, pl. Az másokra milyen hatással gyakorol és az esetben egyszerűen csak vonakodok, mivel némely dolgot megakadályozhatok. Arra is figyelnem kell, hogy ne korlátozzam mások szabad akaratát, még az ellenfelemét sem.

 

Ha a fizika azt mondja: Az energia soha sem vész el, akkor az azt jelenti, „mindig és örökkön“ létezik. De ha most rátérünk az energiára, akkor a „legtisztább energiát“ vélem ezalatt és ezt „Istennek nevezem“, tehát Isten a legtisztább energia. Ő ezzel a legtisztább szellemi, a legtisztább szellem, a Szent Szellem. Ő a legkisebb – a mikró – és a legnagyobb – a makró – egyidejűleg. Ez alapján a makróban, a végtelenségben beágyazott a mikró, az Ős-hatalomközpont.

Az Ős-hatalomközpont áthatja a végtelenséget és a végtelenség egyidőben és ugyanúgy áthatja az ős-hatalomközpontot. Már itt elvesztitek a végtelenségről alkotott elképzeléseteket, mivel az örök és végtelen olyan fogalmak, melyek nem férnek be egyetlen kis emberi agyba sem és kizárólag modellekben és egyenletekben megjeleníthetők. Mindkettő tökéletes egyensúlyban van, semmi sem megy vészbe. Minden szellem és csakis szellemileg nézendő és értendő. Ez az Én Szent Szellemem, Ő az erő, hatalom és hatás. Ő az élet! Ha a Szent Szellemről beszéltek, akkor az életről beszéltek a legmélyebb mélyeiben. Tudatában vagytok-e?

Bővebben…

Ne csüggedj, ha valami nem sikerül az életben. Ne csüggedj, hanem nézz Én reám és keresd a kapcsolatot Velem. Ez megkönnyebbülést hoz.

Feltűnt-e valaha, mennyire közel van egymáshoz a szerencse és a szerencsétlenség? Ma még ujjongó boldogság, holnap meg már halálos elkeseredettség. Ezen helyzetek nem kívülről érnek tégedet, hanem azok a benned lévő mennyek és poklok megnyilvánulásai.

 

Néha ingatagnak érzed magad, menny és pokol között. Ekkor közel van egymáshoz öröm és bánat. De hogyan ismerheted fel a legnagyobb válságban is a jót, hogy aztán rálelj arra az aprócska kis szerencsére még a szerencsétlenségben is? Hát ez nem esik neked könnyen.

De itt csak egy megoldás van: nem szabad visszasírnod a múltat, hogy aztán tekintettel se méltasd az új utat.

Nyitottnak kell lenned, ha az élet egy második esélyt nyújt számodra. Még a legnagyobb katasztrófából is keletkezhet valami új. Ez sokszor kemény munkát és erős akaratot igényel.

 

Egy példa: ha a lehető legrosszabb kiindulási körülményekből kell kiharcolnod az utadat a világba, pl. szegénységből vagy egy szeretetet nélkülöző szülői házból.

Vagy pedig elveszíted a munkahelyedet és egy világ dől össze benned, de azután egy új lehetőség nyílik meg előtted, ami szerencsefogásnak bizonyul.

Vagy elveszítesz egy szeretett embert, apát, anyát gyermeket, aki támaszt és értelmet adott az életednek. De pont ezen érzéskavalkád közepett leszel várandós.

Vagy ha úgy döntesz, az elhalt társ gyászolása után adsz egy új esélyt egy új szerelemnek.

 

Mindezek kihívások, ahol mindenek előtt bátorságra és bizalomra van szükséged.

Az élet állandóan tartogat számodra egy esélyt. Ez az Én kezem, amit feléd nyújtok. Ez az Én halk hangom benned, mely hív téged: Gyere, megajándékozlak egy új jövőképpel. Csak meg kell ragadnod az esélyt, elébe kell állnod az új helyzetnek.

Bővebben…

Egy Paradicsom fog várni rátok az új Földön, ahol mindenkit nyílt karokkal fogadok és személyesen üdvözlök. Előttem senkiben se legyen félelem, mert mindenkinek szeretetemmel, örömömmel és békémmel lépek elébe.

Én, Isten Mindenhatósága, örökkön-örökké, azt mondom neked: Egy nagyszerű ember vagy. Ha ezt még senki sem mondta volna neked, úgy ezt most az Én számból hallod és ez a legmagasabb igazság. Egyedi vagy, mert az örökkévalóságban senki sem lesz olyan, mint te vagy. Légy az egyediséged tudatában. Egy csoda vagy és mindenki egy csoda a saját egyediségében.

 

Hogy miért is mondhatom neked ezt így? Nézd, nem a hibáidra nézek, hanem a benned lévő jóra. Már örülök minden benned feltámadó jó gondolatnak is és ennél jobban minden jó cselekedetnek. Ez a fény, ami fellobban benned és erre nézek.

 

Nézd, az anyagban élsz és ez az ellenfelem teste. Tégedet is anyag vesz körül. De az anyag maga a bűn, a sötétség. Így hát állandó jelleggel körbevesz téged a bűn és fenyeget. Hogy lehessen így fény benned? Én azonban a jó Atya vagyok és fényt hozok a benned lévő sötétségbe. Szikrám világít benned.

 

Ha felsorolnám neked és állandóan csak szemed előtt tartanám vétkeidet, soha nem találnál el Hozzám. Én vagyok a jó Atya, aki ösztönöz téged, hogy jó legyél, mert csakis így válhatsz jóvá.

Bővebben…

Mivel fogadod az Én szavamat, sokan fordulnak hozzád ezen kéréssel: Megkérdeznéd-e az Atyát? Hiszek Ő benne, fel is teszek Neki kérdéseket, de Ő nem válaszol nekem… De te üdvözült vagy, hogy hallasz Engem, és legszívesebben nem tennél fel nekem további kérdéseket. Megelégszel azzal, amit hallasz Tőlem és elégedett vagy vele. Mások, akik hisznek, de nem hallanak, vágyódnak Én utánam és sokuknak személyes kérdéseik is vannak. Így hát különféle vágyódások születnek.

 

Van, aki teli szeretettel és bensőséges vágyódással irányul Felém, legszívesebben Nálam lenne, mint a menyasszony, ki olyannyira szereti a vőlegényét. Nem kérdezi szereti-e őt – tudja és megbízik benne. Ez a szív vágyódása, amit kívánok tőletek.

 

Van azonban a kérdésekkel teli vágyódás is, ami úgy vélekedik, hallani vagy látni kellene Engem, hogy bizonyságot nyerhessen. Itt a Tamás tanítványomra emlékeztetlek benneteket, aki szeretett Engem, de nem hitte el a feltámadásom után, hogy valóban Én vagyok az. Bizonyítékra volt szüksége. Bár látott Engem a belső szemeivel, melyeket felnyitottam neki, de nem tudott különbséget tenni. Látott Engem a feltámadási testemben, ami sokkal tökéletesebb volt. A többi tanítvány sem ismert fel egyből, csak miután megszólítottam őket. De Tamásnak előbb meg kellett érintenie, jobban mondva a lelke volt az, ami megérintett. Csak ezután hitte el. Így szóltam hozzá: „Hiszel, mert megérintettél. Viszont üdvözültek azok, akik nem érintenek meg Engem és mégis hisznek.“

 

Igen, akik meggyőződésből hisznek Bennem és megbíznak Bennem, azok már üdvözültek, anélkül, hogy tudnának róla. Akik meggyőződésből hisznek Bennem, azok úgymond vakon szeretnek Engem és bíznak Bennem, anélkül, hogy látottak volna Engem. Nézzétek és ez a hitetek alapvető kérdése – mivel felmutatja milyen erős a hitetek. Az igazi hit mindig is összefonódik a bizalommal.

 

Nézzétek, szeretetem végtelen és tudok minden gondotokról és megértem a bizalmatlanságotokat is. Meg kell, hogy értsétek – az, aki meggyőződésből hisz Bennem, az máris üdvözült. Ő már megérkezett.

Az, aki még kételkedik, az úton van az üdvözülésbe. De még nem érkezett meg. Vannak még kérdései, azonban aktív és dolgozik önmagán. Bensője Én reám irányult és eggyé szeretne válni Velem. És erre viszont jó szándékú szemmel tekintek.

De ez lehet akár egy hitetlen is, aki küzd Ellenem a külsőben, bár a lelke Én reám irányult. Ő egy meghasadt személyiség, mely a külsőben küzd Ellenem, de a bensőben, azaz a lelkében már Én reám irányult.

Így hát azt mondom nektek: „Kedvelem a melegeket és a hidegeket, a langyosokat azonban nem kedvelem.“ Ez azt jelenti: Azok a melegek, akikek az előbb leírtam; a hidegek viszont, a hitetlenek, azok buzgóan küzdenek Ellenem, mert Saulra hasonlítanak, aki a hitetlenségéből kiindulva küzdött a Bennem hívők ellen és megtérült egy Velem való szellemi találkozás által és ezután lángolt Értem. Buzgó volt és az is maradt megtérése után is.

Megint máshogy van ez annál, aki hisz, de langyos, aki nem veszít gondolatot Rólam és a lelki üdvösségéről. Kényelmessé teszi a világi életét, pedig tud Rólam és a tanításomról. Úgy véli: Most élek és ha mégis létezne egy további élet, akkor majd újra kezdem. Csak nehogy tévedjen ebben!

Bővebben…

Tudom, nem kérdezel szívesen, mert boldog vagy felvenni a szavamat, ami számodra szent. Inkább megvárod, míg Én magam adom meg neked, mielőtt megkérnél rá. Úgy véled: Én jobban tudom, hogy jó-e az idő egy helyesbítésre vagy sem és Én tudom mi jó neked. Igen, maradj ennél a látásmódnál, mert ez jó.

 

Csak most kitört köztetek, szellemtestvérek között egy vita és te bajban vagy, mert nem tudod, mit jelent a jel a kézen és a homlokon János kinyilatkoztatásában (Jelenések könyve 13,16).

Visszakozol, habár a többség számára világos: A csip az!

Különféle értelmezések és magyarázatok keringenek köztetek a Jelenések könyve kapcsán. Legtöbben a jelenkori gondolkodásmódjukkal értelmezik a technika bevonása mellett, mely képes titeket megfigyelni és ellenőrzés alatt tartani.

A korszakváltásról adott szavamban nem figyeltél fel rá, pedig hivatkoztam rá. Így hát segíteni akarok neked ezen dologban.

Szóval, több értelmezése van az Írásnak és mégis a logikus gondolkodásmódotokkal tekintetek mindenre, ami sokszor félremagyarázásokhoz vezet. Bár helyes, hogy az Írásban az igazság áll, de az értelmezések sok helyen helytelenek, mivel mindenki az elméjével és önmaga javára értelmez.

 

Ennek az az oka, hogy az Én időm nyelvezetét, amikor a Földön jártam, már nem értitek – veszendőbe ment. Ez egy képbeszéd volt, ami valóságos képekből tevődött össze és szellemi tartalmat jellemzett. Ez az egyetlen lehetősége körülírni számotokra a szellemi világot és egyben közvetíteni felétek a szellemi tartalmat. Az akkori időm emberei efféle megfelelési képekkel megtudták érteni a szellemi világot. Nyelvetek azonban erősen megváltozott az elmúlt évszázadok során. Ez is felmutatja, mennyire eltávolodtatok a szellemi felfogástól. Már csak ebből is adódik számotokra ez a sok különböző vélemény.

Bővebben…

Az éremnek két oldala van – így hangzik egy ismertebb közmondásotok. Testeteknek is két oldala van, egy és ugyanaz lénynek.

Minden, amit húsbéli szemetekkel láttok, az egy szellemi és isteni ősképe annak, amit láttam rólatok megteremtésetek előtt. A külső anyagi képetek képezi az „én“-eteket a legalacsonyabb formában. A belső kép egy magasabb, szellemi és isteni „mi-“-re utal, ami belétek helyezett és aminek kiképzésére hivatottak vagytok. A szellemi és az isteni kép az Én lényem képmása.

Ezzel már kezdetektől fogva belétek ültetett az Isten gyermeksége. Úgymond bennetek szunnyadozik. Feladatotok felismerni és életre kelteni bennetek ezt a szellemi és isteni képet.

 

Az ember az én-tudatosságban születik. Ebben kell felismernie önmagát és a hivatását. Itt azonban szétválik az ocsú a búzától. Nehezére esik az én-tudatosságú embernek elválni a gőgösségtől és az anyagtól. Naggyá teszi magát, gőgös lesz, túlbecsüli önmagát, de nem gondol arra, hogy a végtelen nagy világegyetemben ő egy semmi, egy semmi-ember.

 

A külső anyag-ember az én-tudatosságban születik. A gyermek mindent akar, ami csillog és kiabálni kezd, ha nem kapja meg. Legtöbbször a felnőtt ember sem képes felhagyni az „én“-nel. A külső anyagi világ kiskora óta nagy benyomással hat rá. Mivel az anyagból született, így az anyag csodálattal fogja el és rabon tartja őt. Főleg a ti nyugtalan és sietős időtök szelleme erősen tapad az én-tudatossághoz és megakadályozza, hogy az élet igazi értelmére összpontosítson.

 

De az ember megkapta a gondolkodás tulajdonságát is; ez teszi ki őt. De ezt arra kapta, hogy elgondolkodjon azon, ki is ő és mi a célja.

Az, aki elgondolkodik és tudatos lesz az igazi nagyságának és meglátja a saját semmiségét, az alázatos, szerény és igénytelen lesz. Felismeri, hogy szüksége van a felebarátjára.

Növekedni kezd a mi-tudatosságában és egészen naggyá válik az Én szememben. Ez viszont azt jelenti, a külső jelentéktelen anyag-ember szinte végtelen szellem-emberré válik.

 

Ha a csillagászaitok szemügyre veszik a világmindenséget, akkor találnak a napokból és bolygókból álló „kozmikus porban“ formákat vagy részeket is, amik emberi lényekre emlékeztetik őket. Ezek angyal- vagy lélekszövetségek, amik emberi formákat vagy testrészeket vesznek fel szövetkezésükben. Igazuk van némely (orosz) csillagásznak, kik feltételezik, hogy a ti felőletek látott végtelen nagy világmindenség egy nagyon nagy emberi alakzatot vesz fel. Erre a tökéletes formára mindenhol ráleltek. Ez az a forma, ami az Én lényemben is jelen van szellemileg.

 

A magamból kiállított angyalaim is ezt a formát kapták. Megkapták a szabad akaratot, de ezt tökéletesen az Én akaratom alá helyezték. Ezért tűnik úgy, mintha nem rendelkeznének szabad akarattal. Mivel az Én tulajdonságaimmal rendelkeznek és Belőlem lettek kiállítva, nincsen szükségük önfelismerésre – hisz tudják.

 

Az első lény, akit Magamból teremtettem, szintén ezzel a formával rendelkezik, ő az Én menyasszonyom, akit szeretek. Akartam egy önálló Velem-szembent, ami képes önállóan gondolkozni és cselekedni.

Így megajándékoztam menyasszonyomat a szabadsággal, a szabad akarattal, hogy felismerhesse önmagát és egyéniség lehessen. Fényben sugárzott. Élvezte a fényt és a szabadságot, de nem értette. Így hát eltávolodott Tőlem. Önszántából szakította meg Velem a kapcsolatot, eközben viszont nem ismerte el, hogy nem képes élni az Én életszellemem, életerőm nélkül. Ezzel elaludt a fénye. A sötétségben van, mert életnek ezt nem lehet nevezni. Külsőleg megmerevedett.

Bővebben…

Amikor elhagytam a síromat kereszt-halálom harmadik napján, a nap köszöntött a felhőtlen égbolton. Eltöltve örömmel széttártam kezeimet egy keresztet alkotva, átkaroltam az egész teremtésemet, átkaroltam a Földkerekséget, átkaroltalak benneteket, gyermekeimet, átkaroltam a gyilkosaimat is, mert megtörtént a győzelem és legyőződött a halál. Igen, felébresztettelek titeket az örök életre, mert elvoltatok veszve és Én megmentettelek benneteket.

 

Három nappal előtte még a földi golgota-kereszten lógtam felszögelve, kitéve gyilkosaim csúfolásának és gyűlöletének. Kemény volt a fa, amin felszögelve lógtam és ami könyörtelenül megtartott Engem, ami éreztette Velem az ember-szívek keménységét. Ez mutassa fel nektek az emberi tehetetlenségem. Mutassa fel nektek, hogy a szeretetem, külsőleg tehetetlen, legyőzöttnek látszott a pokoli uralom túlsúlyával szemben. Az egek fájdalma a sötét felhőkben és a felkelő viharban nyilvánult meg. Sírt az ég.

 

A katonák és az egyházi vezetők győzelmükben biztosan elhagyták a keresztre feszítés helyszínét, de valahogy sehogy se támadt bennük győzelmi öröm. Érezték, hogy helytelen ítélet született, a lelkük tudta. Szívük megtelt félelemmel és nyugtalansággal. Ünneplés helyett inkább meghúzták magukat a gonosztevők.

 

Az Én szeretetem viszont csendben tevékenykedett és győzött!

Harmadik napon feltámadtam!

Elhagytam a sírt, előtte álltam, teljesen kitártam karjaimat a győzelem-kereszt jelében megtelve szeretettel, örömmel és békével, átkaroltam és megáldottam mindenkit és mindent.

Most győztesként álltam a sötét sír lyuka előtt az élő kereszt jelében és öröm szállt fel Bennem, hogy felszabadítottam mindent és mindenkit. A hideg sírt, a gonosz sötétségét mögöttem hagytam. A nap sütött az arcomra, a jó melegítő fénye, ami minden múltat háttérbe szorított.

A szeretetem most mindegyikőtöket át tudott és át akart ölelni.

 

Nem a kemény halál-kereszt amin megöltek, hanem az élő szeretet-kereszt volt az, ami mindannyiótokat meg tudta ölelni, jót mint gonoszt. A halál-kereszt, ami sok sötétséget és szenvedést jelent számotokra, le lett győzve. Mostantól mindenki meggyógyulhatott és meggyógyulhat, aki hisz a jóban és Én Bennem.

És szemem előtt láttam az emberiség fejlődését az idő folyamán, ami széttárult Előttem. A ti időtöket is láttam.

Győzedelmeskedett a szeretet-keresztem és újból vágyódtam a jó után az egyszerű emberben. Láttam bennük a felkelő napot és mindazt a jót, ami kiáramlott és kiáramlik belőlük. Ezek az emberek, akik helyén hordják a szívüket. Jóhiszeműek, akik alig sejtenék, hogy elcsábíthatnák őket a szívtelen fej-emberek. Láttam bennük a tehetetlenséget, a kicsiséget és a sérthetőséget. Éreztem bennük az őszinteséget és az igazat, ami újra napvilágra jött.

Igen, ezen jó emberek nem hunynak szemet a világ támadásai előtt. Türelmesen viselik, mert hisznek Bennem. Szeretem ezeket az egyszerű embereket.

Bővebben…