Az éremnek két oldala van – így hangzik egy ismertebb közmondásotok. Testeteknek is két oldala van, egy és ugyanaz lénynek.

Minden, amit húsbéli szemetekkel láttok, az egy szellemi és isteni ősképe annak, amit láttam rólatok megteremtésetek előtt. A külső anyagi képetek képezi az „én“-eteket a legalacsonyabb formában. A belső kép egy magasabb, szellemi és isteni „mi-“-re utal, ami belétek helyezett és aminek kiképzésére hivatottak vagytok. A szellemi és az isteni kép az Én lényem képmása.

Ezzel már kezdetektől fogva belétek ültetett az Isten gyermeksége. Úgymond bennetek szunnyadozik. Feladatotok felismerni és életre kelteni bennetek ezt a szellemi és isteni képet.

 

Az ember az én-tudatosságban születik. Ebben kell felismernie önmagát és a hivatását. Itt azonban szétválik az ocsú a búzától. Nehezére esik az én-tudatosságú embernek elválni a gőgösségtől és az anyagtól. Naggyá teszi magát, gőgös lesz, túlbecsüli önmagát, de nem gondol arra, hogy a végtelen nagy világegyetemben ő egy semmi, egy semmi-ember.

 

A külső anyag-ember az én-tudatosságban születik. A gyermek mindent akar, ami csillog és kiabálni kezd, ha nem kapja meg. Legtöbbször a felnőtt ember sem képes felhagyni az „én“-nel. A külső anyagi világ kiskora óta nagy benyomással hat rá. Mivel az anyagból született, így az anyag csodálattal fogja el és rabon tartja őt. Főleg a ti nyugtalan és sietős időtök szelleme erősen tapad az én-tudatossághoz és megakadályozza, hogy az élet igazi értelmére összpontosítson.

 

De az ember megkapta a gondolkodás tulajdonságát is; ez teszi ki őt. De ezt arra kapta, hogy elgondolkodjon azon, ki is ő és mi a célja.

Az, aki elgondolkodik és tudatos lesz az igazi nagyságának és meglátja a saját semmiségét, az alázatos, szerény és igénytelen lesz. Felismeri, hogy szüksége van a felebarátjára.

Növekedni kezd a mi-tudatosságában és egészen naggyá válik az Én szememben. Ez viszont azt jelenti, a külső jelentéktelen anyag-ember szinte végtelen szellem-emberré válik.

 

Ha a csillagászaitok szemügyre veszik a világmindenséget, akkor találnak a napokból és bolygókból álló „kozmikus porban“ formákat vagy részeket is, amik emberi lényekre emlékeztetik őket. Ezek angyal- vagy lélekszövetségek, amik emberi formákat vagy testrészeket vesznek fel szövetkezésükben. Igazuk van némely (orosz) csillagásznak, kik feltételezik, hogy a ti felőletek látott végtelen nagy világmindenség egy nagyon nagy emberi alakzatot vesz fel. Erre a tökéletes formára mindenhol ráleltek. Ez az a forma, ami az Én lényemben is jelen van szellemileg.

 

A magamból kiállított angyalaim is ezt a formát kapták. Megkapták a szabad akaratot, de ezt tökéletesen az Én akaratom alá helyezték. Ezért tűnik úgy, mintha nem rendelkeznének szabad akarattal. Mivel az Én tulajdonságaimmal rendelkeznek és Belőlem lettek kiállítva, nincsen szükségük önfelismerésre – hisz tudják.

 

Az első lény, akit Magamból teremtettem, szintén ezzel a formával rendelkezik, ő az Én menyasszonyom, akit szeretek. Akartam egy önálló Velem-szembent, ami képes önállóan gondolkozni és cselekedni.

Így megajándékoztam menyasszonyomat a szabadsággal, a szabad akarattal, hogy felismerhesse önmagát és egyéniség lehessen. Fényben sugárzott. Élvezte a fényt és a szabadságot, de nem értette. Így hát eltávolodott Tőlem. Önszántából szakította meg Velem a kapcsolatot, eközben viszont nem ismerte el, hogy nem képes élni az Én életszellemem, életerőm nélkül. Ezzel elaludt a fénye. A sötétségben van, mert életnek ezt nem lehet nevezni. Külsőleg megmerevedett.

Bővebben…

Amikor elhagytam a síromat kereszt-halálom harmadik napján, a nap köszöntött a felhőtlen égbolton. Eltöltve örömmel széttártam kezeimet egy keresztet alkotva, átkaroltam az egész teremtésemet, átkaroltam a Földkerekséget, átkaroltalak benneteket, gyermekeimet, átkaroltam a gyilkosaimat is, mert megtörtént a győzelem és legyőződött a halál. Igen, felébresztettelek titeket az örök életre, mert elvoltatok veszve és Én megmentettelek benneteket.

 

Három nappal előtte még a földi golgota-kereszten lógtam felszögelve, kitéve gyilkosaim csúfolásának és gyűlöletének. Kemény volt a fa, amin felszögelve lógtam és ami könyörtelenül megtartott Engem, ami éreztette Velem az ember-szívek keménységét. Ez mutassa fel nektek az emberi tehetetlenségem. Mutassa fel nektek, hogy a szeretetem, külsőleg tehetetlen, legyőzöttnek látszott a pokoli uralom túlsúlyával szemben. Az egek fájdalma a sötét felhőkben és a felkelő viharban nyilvánult meg. Sírt az ég.

 

A katonák és az egyházi vezetők győzelmükben biztosan elhagyták a keresztre feszítés helyszínét, de valahogy sehogy se támadt bennük győzelmi öröm. Érezték, hogy helytelen ítélet született, a lelkük tudta. Szívük megtelt félelemmel és nyugtalansággal. Ünneplés helyett inkább meghúzták magukat a gonosztevők.

 

Az Én szeretetem viszont csendben tevékenykedett és győzött!

Harmadik napon feltámadtam!

Elhagytam a sírt, előtte álltam, teljesen kitártam karjaimat a győzelem-kereszt jelében megtelve szeretettel, örömmel és békével, átkaroltam és megáldottam mindenkit és mindent.

Most győztesként álltam a sötét sír lyuka előtt az élő kereszt jelében és öröm szállt fel Bennem, hogy felszabadítottam mindent és mindenkit. A hideg sírt, a gonosz sötétségét mögöttem hagytam. A nap sütött az arcomra, a jó melegítő fénye, ami minden múltat háttérbe szorított.

A szeretetem most mindegyikőtöket át tudott és át akart ölelni.

 

Nem a kemény halál-kereszt amin megöltek, hanem az élő szeretet-kereszt volt az, ami mindannyiótokat meg tudta ölelni, jót mint gonoszt. A halál-kereszt, ami sok sötétséget és szenvedést jelent számotokra, le lett győzve. Mostantól mindenki meggyógyulhatott és meggyógyulhat, aki hisz a jóban és Én Bennem.

És szemem előtt láttam az emberiség fejlődését az idő folyamán, ami széttárult Előttem. A ti időtöket is láttam.

Győzedelmeskedett a szeretet-keresztem és újból vágyódtam a jó után az egyszerű emberben. Láttam bennük a felkelő napot és mindazt a jót, ami kiáramlott és kiáramlik belőlük. Ezek az emberek, akik helyén hordják a szívüket. Jóhiszeműek, akik alig sejtenék, hogy elcsábíthatnák őket a szívtelen fej-emberek. Láttam bennük a tehetetlenséget, a kicsiséget és a sérthetőséget. Éreztem bennük az őszinteséget és az igazat, ami újra napvilágra jött.

Igen, ezen jó emberek nem hunynak szemet a világ támadásai előtt. Türelmesen viselik, mert hisznek Bennem. Szeretem ezeket az egyszerű embereket.

Bővebben…