Egy szeminárium végén jelentkezett az Úr. Szép, együtt töltött órákban volt részünk. Együtt „dolgoztunk”, és se a nevetés, se az éneklés, de legfőképp az örömérzet sem hiányzott. Bár a jelenlévőkhöz intézte a szavait, akik ismételten összegyűltek, viszont elhangzott benne egy felhívás, ami mindegyikünkre érvényes.
A ti időtökben, fiaim és leányaim, minden hatalmával beavatkozik a sötétség a világ történéseibe; és akinek füle van, hogy halljon, és szeme van, hogy lásson, az felismeri az idők jeleit és tudja, elkezdődött a rég bejelentett végső küzdelem.
Viszont nem csupán ugyanolyan, hanem nagyobb mértékben avatkozik be az összetűzésbe a fény. Sokan indultak ki a mennyekből, hogy épp ebben az időben hatékonykodhassanak.
Beszéltetek arról, mennyi szellemi tudás érkezett a világba az utóbbi években és évtizedekben, és ennek megvan az oka; mert sürget az idő. Ezért emelek szót újra és újra emlékeztetőül gyermekeimnek, hogy fontos átültetni a gyakorlatba azt a tudást, amit gyakran már évek óta elsajátítottatok. Beszélek az embergyermekeimhez, mert meglendíteném őket és segítenék nekik, hogy könnyebben legyőzzék mindennapjaikat, mint a múltban.
Bővebben…