Egy szeminárium végén jelentkezett az Úr. Szép, együtt töltött órákban volt részünk. Együtt „dolgoztunk”, és se a nevetés, se az éneklés, de legfőképp az örömérzet sem hiányzott. Bár a jelenlévőkhöz intézte a szavait, akik ismételten összegyűltek, viszont elhangzott benne egy felhívás, ami mindegyikünkre érvényes.

A ti időtökben, fiaim és leányaim, minden hatalmával beavatkozik a sötétség a világ történéseibe; és akinek füle van, hogy halljon, és szeme van, hogy lásson, az felismeri az idők jeleit és tudja, elkezdődött a rég bejelentett végső küzdelem.

Viszont nem csupán ugyanolyan, hanem nagyobb mértékben avatkozik be az összetűzésbe a fény. Sokan indultak ki a mennyekből, hogy épp ebben az időben hatékonykodhassanak.

Beszéltetek arról, mennyi szellemi tudás érkezett a világba az utóbbi években és évtizedekben, és ennek megvan az oka; mert sürget az idő. Ezért emelek szót újra és újra emlékeztetőül gyermekeimnek, hogy fontos átültetni a gyakorlatba azt a tudást, amit gyakran már évek óta elsajátítottatok. Beszélek az embergyermekeimhez, mert meglendíteném őket és segítenék nekik, hogy könnyebben legyőzzék mindennapjaikat, mint a múltban.
Bővebben…

Gyermekem, ha kérdezem tőled, mit is jelentek számodra, kit, illetve mit látsz Énbennem, akkor így válaszolsz: „Te vagy a Teremtő, te vagy az Isten, te vagy minden élet forrása.” Ha ezen felül még mondanád: „Te vagy az Atyám”, akkor már felismertél Engem a szívedben. És ha felszáll benned az érzet: „Te vagy számomra minden”, akkor már bensőbb kapcsolatot létesítettünk egymással, amit továbbra is meg fogom erősíteni, hogy soha többé ne jöhessen létre benned a magára hagyatottság vagy a Tőlem való különlét érzése.

És ha tovább kérdezlek: „Ki vagy mi vagy te?”, hogy néz ki a válaszod? Csodálkozol ezen a kérdésen? Vegyük együtt szemügyre, mi a kérdésem háttere. Talán meglepődsz majd az összefüggéseken, melyek e kérdés megválaszolásából adódnak.
Bővebben…

Szeretett fiaim és leányaim, szeretetből születtetek. Az Én szeretetemből! Ezzel a valós lényetek – szeretet! Az Én szeretetem hívta életre a teremtést. A szüntelen szerteáramló erőm szeretet. És minden, ami van és még lenni fog, ezen szeretet által él minden örökkévalóságig. Minden! Egy szellemi atom legkisebb részétől kezdve a legnagyobb szellemi égitestek rendszeréig, amiből végtelen sok van.

Ezt a tökéletességet, melynek nincs hasonmása, ezt a végtelen méretet, amit nem képes felfogni soha egyetlen lény sem, ezt fejeztem ki ezen szó által: „Vagyok”. S mivel Én Vagyok, ti is vagytok, felvértezve isteni tulajdonságokkal, amik közül  a szeretet az, ami mindent alkot, ami mindent átjár, és ami a mennyek minden lénye számára lehetővé teszi, hogy szüntelen ezen áramlatban élhessenek, hogy bármikor kapcsolatba léphessenek ezen örök élet forrásával és elmerülhessenek ebben a forrásban. Ekkor a mennyek lényeit felkarolja a szeretet, amiről oly gyakran énekeltek )*, miközben tágul a bensőtök és egyidejűleg e világ minden keménysége lehullik róla, mivel ebben a pillanatban felszáll bennetek egy nagyon enyhe sejtelem arról, mit jelent, ha felkarol titeket ez a szeretet, s mit jelent benne és vele együtt élni.
Bővebben…