Szellemi Iskola, 2022. június 18-án

 

 

A csendben, igen a csendben nyilatkozik ki Istennek Szava. A csendben érzékeli az ember lelkének ösztönzéseit, a csendben, mert a csendhez szükségeltetik a nyugalom az ő lélektengerén. Ez akkor van, amikor azonos szintre tér a nap mint napi fel és alá. Ezen állapotban az ember jobban érzékelheti és megérezheti lelkének mondanivalóját, igen, nyíltabb lelkének ösztönzéseinek fogadására. Ezek fontosak, mivel kapcsolódnak a lélektervhez, ami leképezi azon törekvést, amit magára vett egy lélek földi útját nézve. Ez a vezetés és irányítás segítséget képez mindenki számára a maga útján, a saját életén át, mindazon útkereszteződéseken és útelágazásokon át, ahol szükséges a döntéshozatal.

 

A világ nagyon hangossá vált, teli van eltereléssel és lehetőséggel, az ember teletömve, teli ötletekkel, elképzelésekkel és véleményekkel; sokszor üres lármával teli a feje. «Mit akarok?», «Mit nem akarok?», «Melyik a helyes út?», «Mi a helyes döntés lelkiismeretem szerint?», mindezek mérlegeléséhez és megérzéséhez térre és időre van szükség a bensőben. Az ember viszont túl sokszor azt hiszi, nincsen meg neki erre se a tér, se az idő, de épp az ellentéte igaz, mert maga az ember a tér és az idő megteremtője. Minél jobban eltávolodik az anyagi gondolkodástól, ami teljesítmény által teremt teret és időt. «Teljesítek, tehát vagyok.», Az egyenlő egy térrel, amitállandóan újra és újra meg kell teremtenie magának, és egyenlő egy idővel, ami erre adatott. Ez a rendszer egy bizonyos követelményt, egy követelményi és teljesítési nyomást hoz létre, ami hajtja, előre hajtja az embert és nem engedi nyugalomra térni, nem vezeti a csendbe. Mert ezen rendszer a csendet megállásnak és nem-haladásnak értékeli. Ha az ember kapcsolatba lép az Istennel és az Ő létezésével magyarázza saját lényét, ezzel feltár egy olyan teret, úgymond a saját létezésének keretét, ahol megvan minden, ami összekapcsol minket az Istennel, és az is, ami elválaszt minket Tőle. Ez a keret egyben a jelen állapot. Tehát minden alkalommal, amikor kapcsolatba lép az ember az Istennel, Atyájával és Teremtőjével, belép ezen térbe, megnyitja ezt a helyet és jobban megérezheti a kapcsolódást. Ezen kapcsolódás tükrözésében, nyugalom és csend összeköttetésében felveheti mindazt, ami még elválasztja őt az Istentől, ahol még nem viselkedik helyesen. Ez egy nagyon halk vezetés, ami sokszor ellentétesen szemben áll az anyag szándékos akarásának és unszolásának. Egészen finom lelki ösztönzésben mutatkozik meg és az ember által egyszerűen érzett «Ezt akarom» vagy «Azt akarom» alatt foglal helyet.

 

Az „emezt-és-amazt-akarás“ legtöbbször többrétegű és átfedett és a kérdés: «Miért?» és «Miért akarod emezt vagy amazt?», segít a mérlegelésében annak, melyik rétegből származik ez a szándék. Az emberi megszerzés-vágy és látszat-vágy önérdekéből ered, a lélek önvédelméből, a tapasztalások, a vétek, az önvédelem lelki részesedéséből, vagy nem is igazán megmagyarázható, a szellemtest kapcsolódásából fakadó, a lélektervből eredő, amit eltölt szellemtestünk, ami elvezeti haza felé feladatokon és leckéken keresztül, egészen a mi ős-létezésünkig, a hazánkba, ami egyedül képes csillapítani vágyódásunkat.

 

Ha megérted, szeretett nővér, szeretett fivér, hogy az akarásod több rétegből áll, akkor megérted azt is, miért van szükség nyugalomra és csendre, a saját akarás mérlegelésére és tisztán látni mi helyes egy helyzet közepett. Mert nézd, az ember által meghozott döntések túlnyomó száma könnyelműen meghozott, mivel nyomás alatt vagy tudatos feledés nyomán keletkeznek. De a döntéshozatal fontos, mert döntéshozatal nélkül nincs tovább, nincs előre haladás. Megtanulni dönteni annyit jelent, fáradtságot venni, időt venni és mérlegelni és a saját akarást, szándékot felkutatni.

 

«Hová vezet engem ez a döntésem?»

«Közelebb Istenhez?»

«Közelebb önmagamhoz?» vagy «Közelebb a felebarátomhoz?»

 

Egyesek túl gyakran felebarátjuk javára döntenek, hogy kedvükre tegyenek, harmóniában maradjanak, hogy ne haragítsák magukra a másikat. Ezáltal újra és újra önmaguk ellen döntenek. Ez kibillent az egyensúlyból, levezet a saját útról, mivel nem felel meg a lélektervnek, nem a saját lélektervnek, és az ember látása kezd elhomályosodni. A saját én ködében elkezd vakon tántorogni és az utat keresni.

 

Mások túl gyakran a saját énük javára döntenek, önmagukért és túl ritkán mások javára. Elfogultak önmagukkal és helyzetfoglalásukkal szemben és csak önteltebbek lesznek önszeretetükben. Az út Istenhez a mások iránt végzett szolgálaton át vezet. Minél nagyobb a szeretet Isten iránt, és a vágyódás az Ő szolgálatában állni, annál jobban fogja szolgálni felebarátját az öntelt ember is, önérdek nélkül. És megint csak az a kérdés: «Mi az indíttatása szolgálatomnak és segítésemnek? Hogy megkapjam mások elismerését? Hogy ő általa határozzam meg magamat? Hogy ő általa érzékeljem a létezésemet?»

 

Nézzétek, minél inkább Isten által és keresztüle határozzátok meg létezéseteket, annál kevesebb helyet kap a hamis szolgálás és a hozzávetőleges szolgálás, ami a saját én, az emberi szembenlét megfogalmazásával határozza meg magát. Nézzétek és értsétek, mennyire finom és mennyire finom rétegű ez a felépítés, a saját benső. Egy finoman font és szőtt hálóból áll és van ami olyannyira összefonódott, hogy már teljesen betokosodott a saját bensőjében. Ezek sokszor fájdalmak és csalódottságok, amik betokosodnak, hogy ne kelljen őket többé érezni. De mégis itt vannak továbbá is és befolyásolják az emberi akarást és szándékot egy zavaró adóhoz hasonlóan, anélkül, hogy az ember számára ez tudatos lenne. Mert a betokosodás nem gyakorol többé befolyást az aktív érzésvilágára, azonban tudat alatt igen is befolyásolja a döntéseket. Mindez tudatosság nélkül megy végbe, állandó jelleggel; méghozzá az emberi élet minden egyes percében és másodpercében ezen térben mozog, benne egészen finoman érzékelhetően és érezhetően, hacsak időt és teret szán rá. Mert az iskola, a földi iskola, melyben tartózkodik az ember, a Föld terében, az egyedül és egymagában egy tér megteremtése által keletkezett, tehát egy távlat, ami keletkezett, ami létrejött a saját akarás által, ami nem felelt meg az Isteni Akaratnak. Mindaddig a saját akarás határozza meg az időt, amire szüksége van, hogy újra visszatérjen Istenhez.

Szellemi Iskola

„Ezen a nagy oktatási sorozatban újból oktatásban és gyakorlati útba igazításban részesül mindenki, aki szándékozik és készen áll rá, minden szomjas és reménykedő ember, úgy mint lélek is, hogy eltaláljon az igazság felismerésébe.”