Ha jön a nagy szél, ha dörög az ég és villámlik, ahogy eddig még soha, ha megcsuszamlik, ketté válik alattad a föld, ha magával ránt az ár, ha szinte már megperzsel a tűz és megüti orrodat a halál szaga, mond, vajon mid marad?

Mindez jönni fog. Meggyújtottad-e a lámpád?

 

Törekedj az örök értékekre, amiket a szívedben gyűjtesz, hisz csak azt viszed majd magaddal, ha meghallod a harangszót, amit éretted húznak. Szeress! Szeress, ó ember, és ott állsz majd a védettek közt, Mellettem.

 

Nyújtom feléd kezem, fogd meg és ragadd meg az alkalmat, itt az idő!

 

A fény elől retteg a sötétség, mivel a tiszta fénynek nincs árnyéka. Neked se lesz, ha fénnyé leszel, mint ami Én Vagyok.

 

Ébresztő! A szeretet győz! A szeretet benned van, légy maga a szeretet! Állj fel és szeress! Szeress, ahogyan Ő szeret, ki az Egy és az Egyetlen!

 

Talán még nevetsz Rajtam, s azon, ki ezt írja. Emlékezni fogsz. Magot ültettem beléd, saját magomat magamból. Benned vagyok, s te Én bennem. Fény vagy a Fényből, szeretet a Szeretetből. Szeretlek.

 

(Egy szó neked, Ő tőle)

Ha jön a nagy szél…