2022. február 20., 15:00 óra

Imádkozz velem: „Atyám, Örök Istenem, Üdvözítő és Megváltó, dicséret és hála Neked és örök dicsőség. Te, aki az élet vagy és életet adakozol, gyógyíts meg minden hiányosságot. Te, aki a szeretet vagy, horgonyozz le teremtéseid szívében. Te, aki bölcsességet ajándékozol, add meg nekünk, hogy hallók legyünk. Atyám, Örök Istenem, Üdvözítő és Megváltó, dicséret és hála Neked és örök dicsőség. (Az angyalom)

 

A fény bevilágít a sötétségbe, de a sötétség kerüli a fényt. Felvilágít ez a melegítő, betakaró fény, de az emberiség nem látja meg. Egyes szívekben lángra lobban egy tűz, e fény által meggyújtva, de az emberiség kerüli ezt a fényt. Ezt a fény, ami kivilágít minden sötétséget az emberek lényében, kerülik. Te is kerülöd ezt a fényt? Te is kerülöd az atyai ölelést?

 

Itt vagyok! Újra és újra mondom ezt neked. Az itt vagyok azt jelenti, hogy nem kell előbb újra eljönnöm. Hiszt tanítványaimnak is ezt mondtam – és ezzel az egész emberiségnek: „Nálatok vagyok, míg a világ el nem múlik!“ Itt vagyok!

 

Nem hangosan hallod az Én hangomat, nem vakítóan világít az Én fényem. Nem, inkább egy gyertya látványához hasonlít te benned. De ebben a gyertyafényben oly nagy erő rejlik, hogy minden anyagot fénybe borul általa. Fordul Én felém! Ne a hangos hangok, a vakító fény felé. Én felém fordulj és és betakarlak ezen fénnyel, melynek neve: „Isten ereje veled van!“

 

Számtalan sok fényvivők halad át ezen a világon. De sokuk hideg fényt hoz. A kirekesztés fényét, a hasadás fényét. Ezen fények fényesen világítanak és sok ember hagyja magát vakítani általuk. Igen, ezek elvakítottak, elvakultak, és az ő hangjuk a leghangosabb ezen a Földön. Többük azt hiszi, hogy az igazi fényt követi, azonban hidegség van a szívükben. Tűzet vélnek érezni magukban, fel vannak tüzelve, azonban hidegség van ebben a fényben.

 

„Hát én vagyok a fivérem vigyázója?“, Kérdezte az anyagias ember, amikor megpróbálta kiölni magából a szellemet. Igen, erről szól Káin és Ábel története. Érted már, miért is van közöd ehhez a történethez? Nos, mindkettő te vagy, Káin és Ábel is. Te, ember, férfi vagy nő, te vagy Káin és Ábel. Mindkettő te vagy – föld és levegő, ember és szellem. Mit próbálsz meg kiirtani? A szellemet, az embert? E Földön mindkettő összetartozik. Csakis mindkét résszel vagy ember. Úgy hogy ne üldözd ki magadból a szellemet, másképp visszaesel az ösztönösség állapotába; se ne feledkezz meg a földi testről, mert nélküle nem vagy életképes ezen a Földön.

 

Földi ember vagy és mennyei gyermek is! Értsd meg, hogy mindkettő, a forma és a tartalom is fontos az éréshez. Tekints a búzaszemre. Hát nincsen neki is formája, ami magában hordozza az élet csíráját? Csak a külső forma halálával válik szabaddá a belső csíra. És mégis létrejön újonnan egy védő burok, másképp nem lehetne lehetséges az élet búzaszemként.

 

A halál, mi elöl olyannyira féltek, az nem a test halála. A halál az az elmúlt mindennapok átadása. A halál mindig is kapcsolatban áll a tegnappal, mert a holnap a jövő. Tekint az életedre, az elmúlt napokra. Emlékezel rájuk. De képes vagy-e újra élni őket? Ez megállást jelentene, megkövesülést. Oly sok régi ötlet vált megkövült gondolatformává, amit anno az emberek gondoltak és amelyek immár elvesztették érvényüket.

 

Azt mondom: „Itt vagyok!“ De hitközösségetek közül oly sokan beszélnek Rólam múltidőben. » Akkoriban « az a kifejezés, amit legtöbbször használnak. Akkoriban, mikor az Úr a Földön járt. Akkoriban, mikor követték Őt a tanítványai – sok nő volt a követőim között és magukban hordozták az anyák bátorságát. Akkoriban, mikor a tanítványok szétszéledtek és az üdvösség szavát hirdették. Akkoriban.

 

Nem, gyermekem! Most vagyok itt! Nem látsz Engem, nem hallasz Engem, nem veszel észre? De, gyermekem, pedig igen. De a külső képek oly gyakran eltakarják a látásodat, a külső hangok elzárják a belső füleidet. Szíved izgatottan dobog, de a külső fontosságok azok, melyek megdobogtatják.

 

Vedd figyelembe, hogy a külső fontosságok is az Én teremtésemen belül történnek. Nem létezik világ az Én teremtésemen kívül. Ki úgy véli meglehet a teremtésemen kívül is, az téved. Te is ilyen zavarodott vagy, ki azt hiszi, hogy csak bizonyos időközökben vagyok meglátogatható, kőből készült házakban? Te is azt hiszed, csak egynéhány ember számára vagyok megszólítható; csak egynéhány embert lenne a kiválasztottam, hogy kapcsolatban álljanak Velem? Valóban azt hiszed, hogy ilyen különbséget tennék, hogy felosztanám a teremtésemet jóra és rosszra? Gyermekem, ne hagyd, hogy benyomással legyenek rád régi képek! Ne hagyd magad régi szavakkal elaltatni! Ne hagyd, hogy mások mondják meg neked ki vagy!

 

Félsz? Mitől? A külső képtelenségektől? Nézd, a búzaszemnek el kell viselni növekvése alatt a sötétséget, a föld nedvességét. Fenyegetik élősködők és az emberek jónak vélt érlelési szerei. Csak akkor fogja túlélni, ha hatni engedi a magában rejlő erőt. Ez az Én erőm, a teremtő erőm. Ami te benned is hat! Ez az erő átalakítja a világot; megfosztja merevségétől! Félsz-e attól, ha átalakul a világ? Hogyan is nőjön és érjen, ha nem átalakulható?

 

Meggyógyítottam a bukott világot. Ez az igazság! Ne engedd, hogy azt meséljék be neked, hogy még gyógyulásra vár. Hidd és éld! Rettegsz a haláltól és attól, ahogyan meghalsz. Hát nem azt mondtam: „Amíg a világban vagytok, félni fogtok. De ne rettegjetek, mert Én legyőztem a halált!“ Igen, legyőztem a halált. Téged sem raknak majd sírba, te sem leszel lángok eledele. A testi burok az, ami újra alakot vált, ha beteljesítette a tégedet szolgáló feladatát ezen a Földön. Fontos a földi test, mert segít neked az érésben és a növekedésben ezen a Földön. Ne válaszd el, ami összetartozik ezen a Földön. Légy figyelemmel a föld gyümölcsére – a testre, mert ő tartalmazza az élet alapanyagát. Földből lettél merítve. A föld „teremtő tett“-et (1) jelent. Így nevezik ezt a bolygót, mert ő jeleníti meg neked láthatóan a teremtést. Honnét máshol származna ez a test, ha nem a teremtésemből? Mond nekem, miért lenne akkor rossz ez a test? Rosszá őt csak az a mód teszi, ahogyan bánik vele az ember. Tehát ápold testedet is, mint a rád bízott teremtői javát ezen földi utadnak. De halld meg, ne magasztald! Nem kell önsanyargatónak lenned ahhoz, hogy érlelődj földi utadon. Viszont testi önimádó se légy! Élj a teremtés kiegyenlítettségében, kösd össze magadban Káint és Ábelt és érlelődj az igazi emberi lét felé vezető úton.

 

ÉN vagyok a SZERETET, az „emberré vált szeretet“, és türelmességemben áradozok, hogy a teremtményeim érlelődési ideje „gyermeknek megfelelő“ legyen. Előttem születésed alakjában és jelen ruhádban jelensz meg. A türelmességbe állítván megváltozik az alakod, megváltozik az érettségi állapotod. Beteljesülésedben is látlak! És valóban: „Uralkodói székem előtt fogsz állni testvéreiddel együtt és dicsérni és dicsőíteni fogsz Engem. Asztalomnál fogsz ülni és étkezni fogsz Velem! Így van!“

 

De most foglald el azt a helyet, ahová állítottalak téged. Nem véletlen vagy ezen a helyen, feladatod van. A feladatot így hangzik: „Engedd, hogy hatékonnyá váljék benned az élet és növekedj az érettséged felé!“ Jöhet akár ítéletidő is, benned van az erő az ellenálláshoz. Fegyverkezz ezen szereteterővel és mindig rendelkezésedre fog állni egy kunyhó (2), ahol menedékben vagy, ha túl erős lenne a fergeteg.

 

Fontold meg és hidd. „Maga a tudás csak elégtelen védelmet nyújt számodra ilyen pillanatokban. Az Én és a te erődbe vetett hit az ami segít szembeszállnod félelmeddel! Nem fog elsodorni a félelem, ha megfogod a kezemet. Nem fog elsodorni a félelem, ha felismered, mely erőt ültettem beléd. Fogd meg a kezem, gyermekem, itt vagyok!“

 

Egy félelembe borult emberiség követi figyelemmel a jelenidő történéseit. Ugyanúgy, mint az ezen nemzedék előtti nemzedék, ez sem érti meg az időt. Nem fogják fel, hogy az idő a türelem keretét jelenti ezen a fokon. Az idő az a tér, amiben a türelem beteljesíti az érlelődését. Ő az alakító, a korlátozó, a bekerítő. Többek között korlátozza a véget nem ismerő emberi mohóságot. Még több hideg tudást, még több birtoklást, még több hatalmat. Aki jelenleg nagynak és hatalmasnak tűnik előttetek, ő is az idő alárendeltje. Az ő hatalma, gazdagsága, tudása is korlátozott. E korlátozás elöl retteg – az ember – és igyekszik minél hamarabb elérni a céljait.

 

Mondjátok meg Nekem, hol vannak mindazok a nemzedékek, melyek előttetek népesítették be a Földet? Jöttek és mentek. Azt hiszitek, rátok ez nincs érvényben? Miért? Titeket előnyben és az előttetek élő nemzedékeket hátrányban részesítettem volna? Mindegyikőtöknek adatott „idő egy bizonyos mértékben“, hogy érésre jusson.

 

Úgy tűnik, igencsak hatalmas emberek vannak a Földön. Igencsak hatalmasan gazdagok. Igen, hatalmasan gazdagok, úgy tűnik. De az ő számukra is csak az adatott, amire szükségük van a megéréshez. Minden más koloncnak fog bizonyulni. Kolonc, ami újra és újra lenyomja őket, térdre nyomja őket, ha nem is látják ma még így. Örvendj gyermekem, ha a te koloncod nem válik oly súlyos terheddé. Örvendj és ismerd fel, az Én gyermekem ruhája könnyű. Véremben mosott és ezért is könnyű.

 

Elvarázsolva nézik az emberek az idők történéseit és rettegnek. A pusztulás prófétái hirdetik szavukat. De vajon téged és a szívedet melegítik-e ezek a szavak? Sok ember fél és mondja „Uram, akadályozd meg ezt!“. Gyermekem, az emberiség vet és arat. Te is vetsz és aratsz. Lépjek közbe a te kívánságodnak megfelelően és ezzel pusztítsam el a betakarítást?

 

Nem azt mondtam sokkal inkább: “Engedjétek, had érjen össze mindkettő, a jó gyümölcs és a gyom, hogy láthatóvá váljon. Csak utána vegyétek ki a gyomot és takarítsátok be az érett gyümölcsöt!“ Ellentétesen cselekedjek saját szavaimmal? Tehát kit kövessek? Téged vagy téged, vagy azokat, akinek teljesen más véleményük van, hogyan kell vetni, hogyan aratni? Gyermekem, félsz-e megbízni Bennem? Úgy hiszed, csak te vagy az aki tudja mi j és mi kevésbé jó számodra? Nem hiszed, hogy Én tudom?

 

A háború az emberiség kísérője az időkön át; az emberek által kezdődik és általuk zajlik. Ezek majd elszámolásra kerülnek. De az Én elbírálásom nem az ember fajta. Én nem ítélek el! Én irgalmat gyakorlok. Tudom, ezen szavak túllépik némely ember » megértésének határait «. De érted-e mit jelent az irgalmasság fényében állni bűn terhelten?

 

„Uram, pusztíts el“, mondják néhányan, ki felismerte bűnét. Azt fogom neki válaszolni: „Miért pusztítanám el gyermeki teremtésem egy részét? Állj fel, láss hozzá az jóvátételnek, és szolgálj! Végtelen a birodalmam, végtelenek a világok ebben a birodalomban. A legmélyebb sötétségből vezet az út a legvilágosabb fénybe. A legmesszebbi istentől való távolságtól a legerősebb istenhez való közelségig ér el ez a birodalom. Az élet sok szintjéig, ahol haza felé tartanak a fáradtak és terheltek. Te, ki tudod mit jelent kivilágítva lenni az irgalmasság fénye által, segíts azokon, akik most lépnek be a fénybe. Segíts azokon, akik még messze vannak a hazától. Segítsd nekik és ebből áll a szolgálatod, ami idővel téged is felszabadít terhed alól. Én az otthonod bejárata előtt állok – amit Én magam készítettem elő neked – és várlak téged. Egyidőben elkísérlek téged minden mélyponton át, míg éretté nem válasz. Míg te magad nevezed magadat » Isten gyermekének «.“

 

De tudjátok: „Ez az út nem csak akkor kezdődik, ha feladod a földi testedet, hanem most kezdődik, mindig látható. Nyisd ki szemedet és látni fogod. Nem fogod többé elátkozni a » gonosz embert «, hanem fényt és áldást viszel nekik. Imádkozni fogsz értük, hogy felébredjenek és megálljanak cselekvésükben. Vedd figyelembe, akkor is ha nehéz, ők a testvéreid, akik most lángra lobbantják és lángon tartják a háború tüzét. Ők a testvéreid, elvesződve tetteikben. Segíts azokon, akik ínséget és fájdalmat hoznak az emberiségre. Segíts rajtuk szeretet-tetteid által. Ítéld el a tettet, de ne ítéld el a tettest.“

 

Oly sok tévedés van a világban, oly sok látszólag tudó. Hát nem megmondtam: „Aki többre becsüli saját életét, mint a testvéreiét, az tévúton jár?“ Azt mondtam: „Ne ítélkezz, mert azzal saját magad felett mondasz ítéletet!“ Vedd figyelembe, hogy a te bölcsességed korlátozott, és ezt a felismerést ismerd el testvéreidnek is. Mit akarsz Nekem válaszolni, ha fivéred után, nővéred után kérdezlek? Tán ellenségednek neveznéd ezen embereket, akik veled ellentétes véleményen vannak és akik hozzád idegenek? Megfosztanád tőlük a szeretetemet? Nem azt mondtam neked?: „Szeresd az ellenségeidet!“

 

Senki sem jut az Atyához, csakis Általam. Senki sem költözhet be az ISTENSÉG házába, aki nem hordja magában a szeretetet. Lehetsz bölcs, bármily bölcs és akár el is érheted a bölcsesség legmagasabb fokát, de ez egymagában nem vezet téged haza. Menekülj azok elöl, gyermekem, akik talpazatra emelik az igazságukat; vonulj azok társaságába, akik sebzettek és sértettek. Ők azt mondják: „Atyám, nézd, fájdalmak közt térdre borulva jövök Hozzád és gyógyulást kérek!“

 

Ezeket fogom megölelni és mondani nekik: „Kedves gyermekem, oly sokáig vártam reád. Üdvözöllek itthon!“ Ámen, Ámen, Ámen.

 

„ISTEN megment“ (3), így hív a világ. Az Én bárányaim ismerik a hangomat. Meséljetek nekik Rólam mint olyas valakiről, aki megsegíti a betegeket, aki elhozza a szegényeknek a szellem gazdagságát, a békéseknek a békét. Meséljetek nekik az ISTENSZERETET-ről, és hogy ez mindenkire nézve érvényes.

 

Meséljetek nekik a teremtés szépségéről, és hogy az a szeretetem képmása. Hirdessétek nekik, hogy mindent átjár az élet és segítsetek nekik ezen igazság felismerésében. Ajánljátok fel, de ne erőszakoskodjatok. Olyan ételt adjatok nekik, amit képesek megemészteni és ne terheljétek őket nehéz táplálékkal, ha még nem érett rá a lelkük. Emlékezzetek a szavakra, amiket az Emberfia intéz felétek: „Boldogok azok, akik felismerik, hogy az igazi gazdagság szereteten és irgalmasságon alapszik. Aki ezen alapokra építi fel a rendjét, az jól építkezik!“

 

Gyere gyermekem, gyere a szívedben rejlő forráshoz. Az élet friss vize folyik ezen forrásból. Azon a helyen, ahol ünnepel a szíved, ott találod a forrást. Ahol felismered hangomat a szavakban, ott maradj és olvass. Táplálkozz belőle. Ott, hol szíved nehéz, nincsen maradásod. Rázd le kabátodat és hagyd el azt a helyet. Ott, ahol befogadást nyersz, köszönd meg a Teremtő nevében. Ott, ahol nem nyersz befogadást, onnan vonulj tovább. Rázd le ruhádról a port és mosd meg őket az élet forrásában.

 

ÉN vagyok az élet vize. Mindenütt vagyok. Távol áll tőlem az emberi mód dogmája és korlátoltsága. Legyen az bármily aranyozott betűkkel megírva, azok nem az Én szavaim. Boldogok, akik tudnak a megváltásról. Akik megtapasztalják szívükben ezen megváltás igazságát és a szeretet hordozóivá lesznek. Ők az igazi szívbéli gyermekek. Ámen, Ámen, Ámen.

 

 

(1) Gondolat – szó – tett – következmény.

(2) Menedékház – Ő általa felépítve teremtményei számára

(3) Jehosua – Jézus