Belátás, 2022. február 27-én

 

 

Előjött egy álom, amit már hét évvel ezelőtt kaptam. Megváltozott, további betekintést adott a hátterekbe és a szűkösségekbe, mindabba, ami felkarolja a jelenlegi helyzetet.

 

Egy faluban találtam magam, ahol az emberek ettek, ünnepeltek és táncoltak. Mindenki jelen volt és mindenki részt vett. Egyesek hangosan és határozottan, mások kis hangon és alkalmazkodva. Határozatlansággal követtem a színes nyüzsgést. Aztán felkért egy táncra egy olyan személyiség, aki nem szokta meg, hogy kikosarazzák. «Nem, nem fogok táncolni, valami nem stimmel.», nem akartam részt venni benne. Mindent szépen előkészítettek, ünnepélyesen feldíszítették a falut, zászlók lengtek a szélben, a vendégek pedig ünnepélyes és előkelő ruhákban voltak öltözve. De nekem nem tetszett és elfordultam tőle. Nem illettem oda, nem az a hely volt, ahol maradni akartam. Megfordultam, ott hagytam őket és útra keltem. Ez az út elvezetett engem a közösségtől, a falutól. Utam egy völgyben lévő emelkedőre vezetett. De minden megtett lépésemmel megnyílt lábam alatt a föld, fekete lyukká vált alatta, melyekben tüzet, vihart és özönvizet láttam. Akármerre is fordultam, megnyílt a föld. «Mi van a faluval, az emberekkel?», Gondoltam aggódva, «segítenem kell rajtuk.» De nem volt többé visszaút, a távolból láttam a falut, mint egy szigeten. Hallottam a kacagást, hallottam a muzsikájukat és ünneplésüket, el voltak foglalva magukkal, nem vették észre mi történt körülöttük, mily veszély fenyegette őket. De már nem volt lehető a visszaút.

 

Nyomasztottan és nehéz szívvel újra csak az utam felé fordultam, és ismét szörnyűséges képeket láttam, emberek estek bele a fekete lyukakba. Most anyákat is láttam, akik éppen még békésen sétáltak, tolták a babakocsit és együtt nevetgéltek. Láttam, ahogyan ők is a fekete lyukakba estek a babakocsikkal együtt. Olyan gyorsan történt mindez, hogy nem volt menekülés számukra. Hogyan menjek így tovább, nem láttam az utat, csak a földet, ami mindenütt megnyílt. «Segíts Krisztus,», kértem legnagyobb bajomban. «Hunyd le a szemedet.», hallottam meg a hangját, ami nyugodt volt, határozott és világos. Így hát becsuktam szememet. Azután azt mondta Krisztus: «És most menj.» Az elején még tétován, aztán határozottan és erőteljesen tettem meg minden további lépést és egy idő után megérkeztem a völgy aljába.

 

Ott beléptem egy egyszerű kis épületbe, ami olyannak tűnt mint egy színház. Bementem és néhány ismert, fontos személyiségekre találtam a világból, mind a színpadon álltak és előadták a darabot, ami engem nem érdekelt. És most az a személyiség, aki felkért egy táncra és éppúgy az egyesülethez tartozott a színpadon, mellém lépett. Kérdeztem tőle: «Mi legyen ez? Mi játszanak itt?» – «A világszínházat.» -«Miféle világszínházat?» Ő sem tudta. Csak azt tudta, hogy ez egy színház. Következőnek a színpadon láttam őt és láttam, hogy mindenhol csak viszályt kelt, az egész színpad a szemem előtt átváltozott világszínpaddá. Láttam, ahogyan az egyesület vezetősége alája rendelte magát és hallgatott rá. Minden oldal az ő tanácsadása alatt állt, az ő vezetése és határozata alatt. Eközben megváltoztatta az alakját és láthatóan-látatlanul beavatkozott a tárgyalásokba. Mindenkit, mindegyikőjüket mint fonálvégen mozgatott, bábfiguraként használt. Az egyik oldal felfuvalkodott a hatalmában, amit észrevétlenül felépített és kiépített magának. A másik oldal hagyta magát megfélemlíteni. Mindketten rettegésben voltak, egyikük támadásban, másikuk hatalmuk és békéjük szigeteinek védelmezésében, melyek azonban nem szigetek. Ki uralja a világot? Ki a vezető, akire mind hallgatnak? Ki mozgatja a bábokat? Kinek a markában van minden és mindenki? Felismerem őt, aki felajánlja segítségét, aki követi haditervét és felismerem őt, aki felkért egy táncra. Ő nem egy személy, ő az Isten ellenfele. Ő a világ ura mindazok mögött, akiket felhasználhat, aki még mindig ragaszkodik az ellenteremtés felépítéséhez, aki a bosszúállás útján mindent maga köré vezet, összezavarja a jóhiszeműeket és táncra kéri őket, hogy a továbbiakban is az ő játéklabdái legyenek.

 

Belátás az Új Időben

„És jövendölni fognak fiaitok és leányaitok, vénjeiteknek álmaik lesznek, férfiúitok látomásokat fognak kapni. Még a szolgákra és a cselédekre is kiöntöm szellememet azon napokban.“