Hejja TestVérek!

Mivel a Szellemnek van egy sajátos szóhasználata, sőt néha új fogalmat hoz létre, mert nem létezik számára megfelelő létező, így elkezdtem összeállítani egy szójegyzéket, melyben elmagyarázom az adott kifejezések értelmét. Ha bárkinek is kérdése van vagy felvetetne az alábbi felsorolásba egy újabb bejegyzést, az forduljon hozzám kérésével géplevélben a kapcsolat iránytűpontja alatti űrlapon.

Ez az oldal időről-időre bővül és frissül.

Szellemi fogalmak szójegyzéke

 

Belső szó:

Az Isten-Szellem elajándékozta magát, azaz kivont magából részeket, amik mi vagyunk valójában. A mi lényünk magja az ún. Isteni Szikra, képletesen a szívünk (szinusz csomó). Ez a mag tiszta isteni eredetű és megterhelhetetlen, elpusztíthatatlan, örökkön tiszta volt és az is marad. Ez a mi belső kamrácskánk, ahová visszahúzódhatunk a világtól, ahol vár reánk a Teremtőnk, ahol párbeszédet szeretne folytatni minden egyes gyermekével. Ez egy védett hely, ahová nincs beférkőzési lehetősége egyetlen teremtménynek sem, egyetlen bukott léleknek sem.
Az ÚR ide helyezi be, fekteti belénk az Ő Szavát, ami közvetlen és személyre szóló. Minél közelebb kerülünk Istenhez, annál könnyebben érzékelhetjük a Szót magunkban. Előbb ihletként, ösztönzésként, megérzés és érzésként, gondolatként. Bővebben írtam erről már hosszabban, keress rá honlapomon.

Csatornázás:

Angolul channeling. Alapvetően nem a belső tiszta teremtői magunkon keresztül fogadott isteni szó, hanem a lélek tudatközpontjain keresztül küldött-fogadott bemondás. Az ilyen módon fogadott üzenetek nem tiszták, nem is lehetnek azok, habár a bemondó érettségétől függően tartalmazhat magasabb fokozatú tudást. Aki kíváncsiságból, vagy én-központúságból megnyílik ilyen lényeknek, annak tudnia kell, hogy ezzel a kapcsolattal leszerződik velük, azaz kötődést létesít bukott lényekkel, akik tagadják az Istent, a Megváltót, ezért a tiszta mennyeken kívül tartózkodnak és energiaszolgáltatás és utánpótlás tevékenységük mélyebb háttere. A magasabb lények otthona a bölcsesség bolygója, onnan intézkednek és tevékenykednek. Közléseik igazságtartalma meghaladhatja akár a 99%-ot is, de a megmaradt egyetlen 1%-ot arra használják fel, hogy a hallgatók, hívők és követők kibocsátott energiáját félrevezessék, lecsapolják. Lásd a piramisok tetejét, csúcsát lezáró követ, amelyet alig láthatóan kissé elfordítanak, elforgatnak, így a jóhiszeműek energiája máris más irányt véve az ellenteremtést vezető és alkotó lényeit táplálja.

 

Ego:

Az emberi ego, az önakarat gyakorlatilag az, ami kitaszította Sátánt a mennyekből, mert kilépett az Isten akaratából, mégpedig önszántából. Önakaratból távolodott el minden bukott lény az Istentől, aki a szeretet. Tehát van az Isten-akarat és az emberi önző egó, az önakarat. Az önakarat teljesülése hozza a növekvő távolságot minden jótól, az eredettől, és végül a bukást. A Jézus által felmutatott és élt út vezet minket vissza eredetünkhöz, eredetünkbe, az önakaratból vissza az Isten-akaratba.
Az egó leküzdése alapvető célja és rendeltetése a belső útnak, a belső ösvénynek.

 

Ellenteremtés:

A bukott szellemi lények (köztük angyalok, kerubok…) által létrehozott teremtés, amivel a saját elképzelésüket kívánták formába önteni. Mivel alapjában nélkülözi az önzetlen, örökkön adakozó szeretetet, így ez is bukásra ítélt kezdettől fogva. A Föld a bukott szellemek fő bázisa, központja. Itt dől el minden. Az ellenteremtés magában foglalja a bukott angyalok által megteremtett lényeket is.

 

Ember:

Ha egy lélek a megtestesülés mellett dönt, születéskor belép egy emberi testbe, rákapcsolódik, míg az ún. halállal kilép belőle. Azután az szellemi érettségének, állapotának megfelelő rezgési szintre megy át a vonzás törvénye alapján. A lélek még mindig a szellemlény burkát képezi. Szellemi fejlődésének előrehaladtával ritkulni kezdenek a lélekburok rétegei, egyre jobban előtérbe jön a szellemlény, míg nem tiszta szeretetté nem vált, aminek köszönhetően aztán újra beléphet a mennyekbe.

 

Emberi:

Az anyaghoz köthető mintázat, azaz gondolkodás, viselkedés, magatartás, szokás stb., amit magunk mögött kell hagynunk átlépve a szellemi szemléletbe. Minden ami emberi, az anyagi kötődésű és akadályozza a szellemlényünk fejlődését, kibontakozását.

 

Halál:

Földi testünk magunk mögött hagyása, lelkünk tovább vonulása a halállal következik be. A halál nem jelent véget, hogy nincs tovább, hanem csupán egy átmenet a szellemi világokba, ahonnan származunk. Legtöbben nem a tiszta szellemi világokba térnek át, azaz haza a mennyekbe, hanem átmeneti síkokra lelkük érettségi szintjének megfelelő otthonba, környezetbe.

Szellemi halál: emberi ösztön és hajlam által irányított „élet”, mely teljes egészében mellőzi, sőt tagadja a szellemi valóságot. Betokosodással jár, és a lélek energiavámpír életmódot él, elszívja mások életenergiáját, mert ő maga is energiahiányban szenved.

 

Lélek:

Egy szellemlény, mely belépett a bukás által létrejött mennyeken kívüli világokba, aminek következményeképp lecsökkent az eredetileg magas energetikus rezgésszintje. A terhelések (a szeretettel ellentétes viselkedés) burkokként, héjakként tapadnak a szellemlényen, ami elkezd „beárnyékolódni“, azaz fényét veszti. Ezen lélekhéjak összessége alkotja a lelket, melyben ott van bezárva a szellemlény.

 

Lelkem – emberem:

Ha a tiszta mennyei világokból kapunk közléseket, akkor érthető módon ők abból indulnak ki, hogy lelkek vagyunk földi ruhában. A lélek kapott rövid időre egy testet, nem pedig fordítva. Oktatási közlésekben épp ezért sokszor előfordul az „embered“ kifejezés az anyagi önmeghatározás ellentéteként, a „lelkem“ lenne. Azaz lélek vagyok, akinek van egy földi teste a megtestesülés velejárójaként, nem pedig ember vagyok, aki kapott egy lelket… A földi létünk rövid idejű, létünknek parányi kis része az idővonalon.

 

Mag:

Teremtői szikra: Szellemi lényünk egy burok, teremtői szikránk körül. A teremtői szikra az Istenség által belénk lehelt élet. Ez a mag örökkön tiszta, megterhelhetetlen és beárnyékolhatatlan. E magon keresztül áll velünk szüntelen és állandó kapcsolatban a Teremtőnk, itt ölt szót az Ő hangja bennünk: a belső szó.

 

Megtestesülés:

A lélek testöltése az anyagi és részben anyagi világokban, azaz a bukás által létrejött világokban. Az anyagi tesz szükséges a lesűrűsödött szellemben való érvényesüléshez, mozgáshoz.

 

Szellemlény:

Tiszta teremtmény Istenből. Különféle okokból elhagyhatja a mennyeket.

 

Szellem:

Isten szellemeként olvashatjuk a közlésekben legtöbbször. Maga az Isten szellem, mindent átható és éltető erő, rajta kívül nincs semmi, még a bukott világok is Ő benne vannak. Ő az Egy és Egyetlen. Egyedi alkalom adtán megmutatkozott teremtményeinek, amivel testet öltött a Földön, hogy megakadályozza Sátán tervét a teremtés megsemmisítésére és megfordítására és megnyissa a mennyek kapuit a hazatérni kívánó gyermekei számára. Az utat ehhez Ő maga mutatta meg, élte nekünk példaképp, legyőzve a halált.

 

Teremtés:

Az IstenSzellem által gondolt, alkotott szellemi birodalom. Beleértve az általa megteremtett tiszta ősangyalok által teremtett szellemi lényeket is. A teremtés egy kis része ellentétes gondolatokat szülve ill. elfogadva eltávolodott Istentől, így törvényszerűen kilökte magát, eltaszította magát a tiszta szellemi teremtésből, létrehozván a bukás világait, melynek központja a Föld.

 

Világ, világi:

Itt több értelmi használat létezik. A kinyilatkozó szellem „világ“ alatt a bukott világokat érti, de mindig hozzátesz egy jelzőt megkülönböztetésképp, miközben az adott szöveg összefüggésében értendő a jelen használata (pl. szellemi világok, túlvilág, anyagi világok).

Ha „világi“ szóhasználatról van szó, az mindig a földi, anyagi szemléletet érti alatt, ellentétben a szellemi szemlélettel.

A mi világunk idelent az ellenszellem világa, uralkodási területe, többszöri jelölése: világszellem. Ha a szellem felhív minket a „világ rendszereinek“ elhagyására, akkor érthető, hogy a sátáni minta elhagyására és felhagyására hív fel minket. Ha tudatosan részt veszünk a sátáni birodalom kiépítésében és fenntartásában, ragaszkodunk hozzá mert kényelmet, anyagi biztonságot nyújt számunkra, akkor rabjai vagyunk és egyben szolgái az ellenteremtés, a hazugság atyjának.

 

Vetés és aratás törvényszerűsége:

Minden érzés, gondolat és cselekvés, ami nem a tiszta, önzetlen szeretet szüleménye bűnt alkot, azaz bűnréteget húz szellemi lényünkre, beárnyékolást, egy héjat a hagyma héjaihoz hasonlóan. Ez a beárnyékolás igazságos következménye viselkedésünknek. A létrehozott héjakat újból le kell hámoznunk szellemi lényünkről, amit pl. s földi síkon történő megtestesüléssel hamarább érhetünk el, mint a túlvilági asztrál síkokon. Mindennek az alapfeltétele a tudás fogadásán alapuló felismerés, önfelismerés és a felismert rossz őszinte, szívbéli megbánása, jóvátétele és többé el nem követése, tehát a jó útra térés. Ezt nevezzük belső útnak, belső ösvénynek, melyhez közvetlen a tiszta, szellemi világokból kapjuk az utasításokat, tanításokat megtisztult csatornákon keresztül ill. személyesen a belső szó által.