A bárány

Isteni Akadémia, Szellemi Iskola, Nagypéntek, 2020. április 10-én

 

Az ítélethozatalom reggele van. Még minden nyugodt. Néhány hívő már zsoltárokat énekelve vonul az utcán, azért jöttek, hogy megünnepeljék a Pészáh ünnepet. Még nincs virradat, de már hallom az első madárcsicsergést. Atyámmal beszélgetek: «Atyám, vezettél utamon, tanítottál Engem és hagytál tanítani másokat, megvizsgáztattál. Követtelek Téged, bár nehéz volt az út. De biztos vagy-e benne, hogy eljött az idő?» «Igen, biztos vagyok benne.», hallom, mint mindig a hangot bensőmben. «De a követőim, nem értették meg mi történt. Nem érettek meg Engem, s ezzel Tégedet sem. Nem túl korai ez nekik?» Szorultságot okoztak bennem ezen aggodalmak és a nehéz út. Gyomrom összecsavarodott, szám kiszáradt. «Atyám, a város tele van hívő emberekkel, mindenki előtt kell ennek megtörténnie?» «Ez egy fontos jel és egy új nép fog megszületni. Sokan fognak követni Téged.» Ismét a követőimre gondoltam, akik letartoztatásom éjjelén néhány nappal ezelőtt elaludtak, ahelyett hogy őrködjenek. Nem érzékelték a helyzet komolyságát. «Te magad fogsz mindaddig náluk maradni a feltámadásod után, míg szükséges. Tanúként elmesélnek majd mindent, amit Veled megéltek. Elmeséléseik oly sokrétegű lesz, hogy könyvben foglalják majd össze. Épp az utolsó fejezetet írjuk.» «Atyám, ezt nem tudom elképzelni. Nem szeretem az embertömeget. Félek. Velem leszel?» «Mindig nálad vagyok. Maradj Te nálam és a szellemi valóságban, melyben tudod, hogy így kell lennie! Ismered a jövendöléseket. Jól tudod!» «Igen, Atyám, tudom. Megerősítenek.» «Kapaszkodj beléjük, akkor emlékezni fogsz, akkor is ha nehéz lesz. Maradj a szellemi valóságban. Még ma Nálam leszel, a Paradicsomban. Újra. Sikerülni fog és megünnepeljük a nagy győzelmet! Ez egy fontos mérföldkő. Ezáltal újra visszatérhet az ellenteremtés a teremtésbe.»

«Nem úgy tűnik, mintha győzelem lenne. Fájnak a sebek a hátamon. Nem lett volna ennek egy könnyebb útja?» «Ez az, ami elrendeltetett. Emlékezz.» «Ó Atyám, tudom! Újra és újra jön ez a másik hang bennem.» «A világ hercege felismert Téged és a szerepedet. Megpróbál Téged legyőzni minden, számára elérhető eszközzel, megpróbál elbizonytalanítani. Megpróbál félelmet kelteni Benned és felőrölni. Arcodba nevet és ünnepli a vereségedet. Ne hallgass rá! Emlékezz: A Te országod nem e világi!» «Maradj Nálam «Atyám, maradj Nálam! Nem tudom, elég erős vagyok-e!» «Emelkedj fel, emelkedj fel igaz eredetedbe, a szellembe! Ma meghalsz a kereszten és úgy érzed, Én is elhagytalak, mert az ellenerő az utolsó percig azon lesz, hogy feladd.» Halálod láttán felvezeti neked nevetségességed és beléd beszéli majd, hogy elhagytalak. Győzedelmedet vereségnek állítja be. E végső küzdelem elviselhetetlenül fájdalmas lesz, tele gúnnyal és megalázással. Te vagy a bárány. Ártatlanul feláldoznak, megpróbáltatnak a legmesszebbmenőkig. Ha sikerül szeretetben és megbocsájtásban maradnod, mindaz ellenére ami történik Veled, akkor azzal segítesz minden emberen, az egész teremtésen! Te mész előre! Higgy és bízz, Fiam, légy bátor és tele reménnyel.» «Tudom, és mégis oly nehéz ez az út.» «Az eljövendő időben sokan fogják megünnepelni ezt a napot. Mint a megszületésed napját is. Új idő lesz írva.» «Megszületésem napját? Hogy érzi majd magát az anyám, hogyan fogja elviselni, ha lát meghalni?» «Támasztani fog Téged. Ő erős és segíteni fog, hogy Nálam maradj.» «És mi van Mirjammal és Jánossal, ők hogyan viselik majd? Meg fogják érteni?» «Idő kell nekik hozzá. Mirjam elvégzi a női feladatát, ami számára elrendeltetett. Mária segíteni fog mindkettőjüknek.» «Akkor most megnyugodtam. Gondviselésedben érzem magam. Szeretetedben.» «Megemelted a szellemedet, Hozzám!» «Akkor most itt maradok.» «Az, amit ma itt átélsz, az lehúz Téged még egyszer az emberibe, mindenféle kétségbe. Úgy érzed majd, hogy elhagytalak, de a megbocsájtáson keresztül visszatalálsz Hozzám és felemelkedsz szellememben. Ez a hit útja, aminek meg kell erősödni minden kétségen és nehézségen keresztül. Ez az út, ami minden ember előtt áll. Ez az út, a sötétségből kivezető megtérés és hazatérés útja a fénybe, miben kiszálltok a képzeletvilágból, melyben tartózkodtok és teljességében felemelkedtek Hozzám. Ez az út vissza a Paradicsomba, az út vissza Hozzám. Győzelem az önakarat felett, ami az Én akaratom alá helyeződik. Ez az út vissza az egységbe, ami minden ember előtt áll és Te előre mész keresztutaddal. Sokáig a vereség keresztjének, a fájdalom keresztjének fogják tekinteni. De ha eljön az idő, a győzelem és szabadság keresztjének fogják érteni az emberek és fénykeresztté emelik. Fogadd el a fájdalmat, győzd le az ellenhangot bensődben! Angyalok seregei fognak ma kísérni Téged. Nem vagy egyedül! Megjövendölt, tudod! Kapaszkodj bele, ami megjövendölt! Győzelmi menetre fel, Fiam, az egész teremtés vár Reád és követ téged majd, igen, követniük kell!»

 

 

Isteni Akadémia – Szellemi Iskola

Én vagyok Krisztus párja. Feladatom végig kísérni titeket ezen az úton. Ez a Harmadik Idő hazavezetési tervének női része, mely ezennel elkezdődött.”