Üzenet a világnak 2020. április 10-én

 

Valóban, valóban, azt mondom nektek, Jézus Krisztus vagyok és beszélek hozzátok, ha lehetségesnek tartja az ember, vagy sem! Hagyjátok a jelen idő képmutatóit és írástudóit, azokat, akik tanulmányozták a szavamat, ne kérdezzétek őket és ne nézzetek rájuk. Azok, akik tudni hiszik mi lehetséges és mi nem, mi van és mi nincs, azok azt hiszik, az Ő soraikban kellene beszélnem és újra eljönnöm. Ez már 2000 évvel ezelőtt is így volt. De most eljöttem mint tolvaj az éj leple alatt és hatékonykodok, láthatatlanul Isten ellenfelei számára. Ezáltal nem leszek kiszolgáltatott, mint az emberek, mert elviseltem és viseltem a bűnt, az igazságtalanságot, szemébe néztem az irgalmatlanságnak, és szeretetben viseltem a gúnyolást, megjártam a szenvedés passió útját, cipeltem a keresztet és többször is összeestem alatta, mint ahogy a követőimben is összetört a remény, és részben máig nem állnak készen újra megbízni az Istenben. Nem látják a valódi történést, nem értik az értelmét. Bár minden évben előadják az egész világon, de már nem mozgatja meg az embereket. A fiatalokat nem érdekli a bla-bla-bla, a lelkesedés és öröm tüze nélkül, amit ki kellene váltania ezen történésnek Jeruzsálemben valójában! Gyertek Velem, ki Jézusként éltem, ki a Názáretből és Galileából származó férfi. Gyertek Velem ezen napokban, melyeket még mindig ünnepnapként ismertek, de nem értettétek meg őket! Oly sok ima, oly sokan kívánják a felvilágosítást, s ezzel megadatik nektek.

 

Még mindig a kereszthalálra tekintetek, ami a szemetekben vereséget és gyengeséget jelent. De valóban, valóban azt mondom nektek, nem így van. Igazából azt hiszitek, elhagyott Engem az Isten és elhagyott titeket is? Igazából azt hiszitek, elfelejtett Engem az Isten és elfelejtett titeket is? Ha csak emberi szemszögből nézitek, se nem fogjátok látni, se nem fogjátok megérteni a szellem igazságát. Az Én akaratom volt, az Én tervem volt bemenni az árnyékbirodalomba, hogy fényt hozzak, kihirdessem az igazságot, felmutassam a hazavezető utat és beharangoztassam a hazavezetést. Ez alapján a keresztes utam valójában egy hősi út volt, és a keresztem megmutatta nektek annak az elfogadását és elismerését, ami történik. Vegyétek magatokra ti is a keresztet, vegyétek magatokra a saját kereszteteket is! Higgyétek, semmi sem történik csak úgy, higgyétek, nincsenek véletlenek és ti is az utatok vezetése alatt álltok. Kérdezzétek magatoktól, melyik hatalom nehezítette meg az életemet, kérdezzétek magatoktól, melyik hatalom nehezíti meg a ti életeteket! Kinek az érdeke volt mindenki szeme láttára megalázni Engem? És miért? És mi történt akkoriban valóban? Ki aláz meg Engem továbbra is, ki hagy Engem a kereszten lógva, anélkül, hogy megérintené, anélkül, hogy szívében élné meg a teljes történést? Újra és újra ugyanazon szavak, ugyanazon szertartások, melyek alatt térdet hajlítotok, de nem tértek az alázatba! Min is csodálkoztok, hogy üresen maradnak templomaitok és csupán csak szolgáltatást nyújtó cégek az ünnepnapokra, hogy kissé emeltebbek legyenek, és megelegyedjen a személyes szükségleteiteknek. A szellem már réges rég kivonult a ti pompás épületeitekből, ceremóniáitokból, rítusaitokból és dogmáitokból. Összejöveteleitek, imáitok, kihez szólnak? Valóban az Isten- és felebarátszeretet jegyében állnak? Miért, kérdezem tőletek, miért néz az emberiség még mindig csak a testre, emberi életem vereségére?

 

És ha megkérdezik tőletek gyermekeitek, miért higgyenek egy férfiban, aki mindenki szeme láttára verést kap és meghal, úgy hát gondolkodjatok el ezen a kérdésen. Hol maradtatok állva hittörténetetekben? 2000 év, 2000 év és ti éltek, mintha sosem lettem volna nálatok. Az Én történetem nagy győzelemmel végződik, történetem hősi utazás volt, mert áldozatommal kivívtam az elvégeztetést és odaadtam magam áldozati bárányként! Könnyű lett volna Isten számára kiszabadítani Engem kínzóim keze alól, de annyira többről volt szó, mint az ember testéről. Így van ez most is, annyira többről van szó. Az áttörésetekről van szó a lelki, szellemi valóságba!

 

A szellemi világ számára, de az Én és minden résztvevő számára is ez a legnagyobb kockázattal járt, mindegyikünk ezen munkálkodott és mindent megtett. Veszélyben volt az árnyékvilág ellenteremtése, hogy még jobban lecsúszik a sötétségbe, a teremtő erő majdnem hogy elhasználódott. Elfecsérelték az örökséget, az isteni örökséget. Én, Krisztus vagyok illetékes a teremtés megtartásáért és előterjesztettem tervemet az Atyának és a mennyei hercegeknek a bukás megállításáról, minden mennyei gyermek hazahozataláról, igen, hazavezetéséről. Tudtam, mit jelent ez számomra, igen, ezt Én választottam, így volt bele ültetve a legeslegbensőmbe. Bármi is történjen, viselnem kell hitemet és nem szabadott kudarcot vallanom. Aggodalommal ezen kényes küldetés felől útra engedett az Atyám. Születésemtől fogva a halálomig teli volt kockázattal a földi életem. Feltevődött a kérdés: Sikerülni fog? Anyám elvállalja-e a feladatát? Kitartok-e emberként, és kitartanak-e a támogatóim? És mint tudjátok, az ember már nem emlékszik rá, mit tűzött ki magának célként, mi a feladata. A lélekterv le van fedve, az embernek ezt lépésenként ki kell dogoznia. Így volt ez Velem is, Jézussal mint emberrel. Így van ez veletek is embereknél, kik most éltek.

 

Anyám kezén be lettem vezetve az életbe, s a nagy hitével elvezetett Engem az Én hitemhez. Akkor is, ha ez sokszor megtörte a szívét anyaként, ő tudta, hogy az Isten szolgálatában és tervében álltam, tudta azt is, hogy mely feladat vár Reám. De senki sem tudta, hogyan végződik ez a történet és hogy milyen nehéz lesz. Így hát megismertem az ellenfeleimet, az ellenszellemet bennem és a világ ellenfelét, a félelmet felhasználó taktikáját, a felőrlés, a megalázás és a csábítás taktikáját. Megéreztették Velem hatalmukat és megismertem fajtáját és árnyékát, megtanultam sikeresen fellépni ellene. Különcnek néztek, sokszor visszavonultam az egyedüllétbe, a nyugalomba, emberként visszafogott és nagyon komoly voltam. Csak az anyám értette meg a lényemet, jellememet és ezzel gyakran József és köztem állt. József nem volt képes megérteni, rejtély voltam számára. A fia, Jakab, aki a mostohatestvérem volt, gyakran mellém állt, csendesen és szűkszavúan, de nagyon megbízhatóan. Volt támaszom, és volt ellenfelem, mint minden ember életében. Viszont minél jobban beléptem a rendeltetésembe, annál több támadás ért. Ez a bennem és önmagammal vívott küzdelem a sivatagban, amivel megküzdöttem, az le van írva. Ezen időben megtanultam kiállni bensőmért, kiállni véleményem mellett és élni a meggyőződésemet. Elkezdtem igét hirdetni és úgy hittem, már ismerem és teljesítem is a feladatomat.

 

Sok minden viszont nincs megírva. Többször megtámadtak, megzavartak feladatomban, elfogtak és elzártak. Istennel hadakoztam és önsajnálatban forogtam, nem tudtam megérteni, hogy az Isten mindezt megengedte. Mindez addig ment, míg fel nem ismertem, hogy az ellenszellem szól bennem. Ahogyan megdolgozott és belém beszélte, hogy nem vagyok méltó, képzetlen vagyok, csak egy asztalos fia. És hogy az Isten biztosan találna egy megfelelőbb embert mint Engem, aki szolgálatába lép. Tudjátok, a saját magában való kétkedés az ördög legkedvesebb eszköze, hogy megbizonytalanítsa azokat, akik hívottak és hivatottak. Míg felismertem az ellenszellemet ebben a hangban, addig sok küzdelmet vívtam bensőmben. Megértettem, és örömöt éreztem miatta. Ez a tapasztalat és felismerés megerősített és felvértezett és lényeges volt az elkövetkezendők számára.

 

Röviddel a jeruzsálemi utunk előtt láttam meg, hogy ott fogok meghalni. Máriával, az anyámmal beszéltem ezen képeimről, melyekben láttam az utamat, mire a szemei könnybe borultak és tudtam, hogy ő is ugyanazokat a képeket látta, ami a szívét nyomasztotta. Nagyon sírtunk. Szavak nélkül ölelkeztünk és kértük az Istent, a mi Atyánkat, álljon mellénk és adjon erőt nekünk. Péternek, aki ránk talált ezen lelkületben, azt mondtam, amit már bizonyosan tudtam: Jeruzsálemben fogok meghalni. Megrémülve mondta: «Nem, nem, akkor ne menjünk Jeruzsálembe!» Szavaim feléje: «Távolodj tőlem sátán!» a bennem lévő csábításnak is szóltak, ami azt akarta, térjek le az utamról, amit épp az előbb megláthattam. Nagy küzdelem vette kezdetét bennem. Azt hittem feladatom van, és tanítanom kellene az embereket és mesélni nekik Isten szeretetéről? De hisz épp csak most kezdtem bele! És aztán az anyám hatalmas fájdalma és szenvedése! «Atyám, tényleg ez az akaratod? Azt hittem, nagy dolgokat tehetek érted. Hogy lehet ez? Hisz csak most kezdődött! Követőim még nem állnak készen, nem fognak túltenni rajta, nem fogják megérteni és én magam sem értem! De a Te akaratod történjen, a Te akaratod történjen!»

 

Anyámat, Máriát még egyszer láttam röviddel az Utolsó Vacsora előtt, megöleltük egymást, homlokon csókolt, én is homlokon csókoltam őt és együtt azt mondtuk: «Az Atya akarata történjen!»

 

Ezt követte a passió időm, néhány napig tartott és ez volt utam végső szakasza. Csak a Gecsemané kertben mutatták meg nekem a teljes utat és azt mondtam: «Atyám, ha lehet, ments meg ettől az órától Engem!» De aztán megláthattam a tervem szellemi szemszögét, és tudtam, értettem és felfogtam, hogy ki kell állnom a legnagyobb megpróbáltatást: Barátaim árulását, a törvény igazságtalanságát és a római rezsim és emberek keményszívűségét el kell fogadnom és el kell viselnem. Ezzel, és csakis ezzel tudtam beültetni a lelkekbe megváltásképp a mennyei örökséget. És ezzel meg is törtem az átkot, amit a bukás világára helyeztek. Ó fogjátok fel, fogjátok fel és értsétek, ezzel megtörtem az átkot, amit a bukás világára helyeztek. Az Elvégeztetett nagy áttörést jelentett, igen beteljesülést és hazatérést egyben. Nem vereséget, hanem győzelmet! Győzelmet minden szinten! Minden lélek megváltását, aki elfogadja ezen megváltási ajándékomat, aki járja ezt az utat, mint Én, azok épp ilyet fognak átélni, de ők is ki fogják tudni mondani, hogy elvégeztetett és feltámadnak a valós életbe, a valós teremtésbe ezen az úton, melyet mindegyikőtöknek meg kell vívnia. Nincs hatalma felettetek a sötét hatalomak, a sötét alakoknak, az árnyékembereknek, a démoni és sátáninak, ha nem ruházzátok rájuk! Járjátok végig a szenvedés útját, legyetek bátrak és erősek és lássátok a feltámadást, ami vár reátok. Lássátok a valós életet, amelyben nincsen halál! Ó lássátok, a lelkek nagy feltorlódása, ami a Földön túlnépesedéshez is vezet, fel fog oldódni és egy nagy, hihetetlenül nagy öröm fogja majd el azokat, akik magukra tekintve megértették a megváltás ajándékát!

 

A Harmadik Idő

Én, az Istenetek és mennyei Atyátok újra megemelem Szavam a Harmadik Időben,

megtisztult és letisztult csatornákon keresztül, a Harmadik Időben adott üzenetek által,

szellemtől szellemhez, amelybe Krisztus elvezeti a követőit.