A gyümölcsig

Válasz 2022. február 16-án

Némelyikőtök kérdezi: «Ki az, aki fogadta ezeket a közléseket? Ki az, aki átadja ezt a szót?»

 

Azt kérdezem tőletek: Miért olyan fontos ez számotokra?

 

«Nem akarunk újra tévedni. Nem akarjuk, hogy újra megtévesszenek minket.», Válaszoljátok.

 

Értem. Azt kérdezem tőletek: Ki tévesszen meg titeket, tán az, aki önmagát és benneteket is az Atyához vezetne? Ha kezetekben tartjátok a gyeplőt, ezzel akkor még inkább képesek lesztek kezetekben tartani. Vagy netán nyomás alatt érzitek magatokat, rá lesztek erőszakolva valamire?

 

Nézzétek és értsétek meg, ha megtévesztettek titeket, tegyétek fel a kérdést, miért! Mi volt az indíttatásotok és hol adtátok át az irányítást? Hol az a pont? Mi volt és mi itt a kiváltó ok, ami nem engedett tisztán látni titeket?

 

Mindenki maga viseli a következményeket azért, amit tesz; és azért is, amit nem tesz meg. Aki önfelelősségben, szabad akaratban áll, az előbb-utóbb át is veszi, át kell vennie ezeket. Ezen az úton az önfelelősség felé vezetni kell őt azokon a pontokon át, ahol észreveszi, hogy megtévesztették, mert átadta másnak az önfelelősségét. Nézzétek és értsétek meg, megtévesztettnek lenni hozzá tartozik az önfelelősséghez vezető úthoz, mert az ember megtanul megkülönböztetni.

 

A kérdés abból is áll, hogy mi az elvárásotok? Mely megtévesztésben éltetek, mely úgynevezett igazságban találtátok volna magatokat újra szívesen? Melyek voltak a képek, mik az elképzeléseitek, kívánságaitok, melyeket tápláltatok a megtévesztésben? Ezt a részt is fontos megérteni és felfogni, hogy jobban rájöjjetek, kik is vagytok és ne vakként fussatok valami után.

 

Az önfelelősség azt jelenti, kifejleszteni, ami bennetek rejlik és ezt bevetni felebarátaitokért, az Atyáért végzett szolgálatotokért. Mert ti vagytok felelősek azon tehetségekért, melyekkel az Atya ellátott titeket és azért is, hogy tisztára mossátok mindazt, ami megakadályozza az egységet, ami elválaszt titeket felebarátaitoktól és Tőlem, ami ezáltal bemocskol titeket.

 

Ó lássátok és értsétek meg, a szóvivő, aki fogadja ezt az üzenetet és továbbadja nektek, megértette és elvégezte önmagában ezt az áttörést. Ez azt jelenti, az embere egyre jobban kifejlesztette, feldolgozta lélekrétegeit, míg el nem jutott a szellemi áttöréshez és vissza nem talált küldetéséhez.

 

«Akkor ő valami különleges.», mondjátok.

 

És Én azt mondom: Nem úgy, ahogyan azt ti látnátok az emberi felfogásotokkal. Ti úgy mondanátok, minden küldetés többszörösen lesz létrehozva és kiadatva. Minden hadtápban többen vannak jelen egy és ugyanazzal a küldetéssel. Összeköttetésben állnak egymással és földi utuk folyamán az kerül küldetésére vezetve, aki leginkább kifejlődött rá. Ugyanúgy van ez, mint egy növénynél, melynek érettek a gyümölcsei és már le lehet őket aratni. A mag, amit elvetettek, áttört a talajon, csírává vált és növénnyé nőtt, aztán kivirágzott. A virág aztán gyümölcsé érett, hogy azt a gyümölcsöt aztán tovább adja.

 

Nézzétek és értsétek meg ezt a képet: Több mag lesz elvetve, némelyikük nem nő ki, némelyikük viszont eléri a csírázás állapotát, néhányan tovább nőnek és elérik a virágzás állapotát; csak ezek elmúltával és elhagyásával tudnak megérni a gyümölcsök.

 

Ez tehát egyáltalán nem különleges, a szóvivő csupán azon növény, amelyik. És mégis csak különleges az ezen úton elért teljesítmény, az eltűrés, a megalázottság, a belső küzdelmek, a sivatag, a harc az ellenfél ellen és az odaadás Én irántam. A szellemi életre és növekedésre lévő halandóság már korán le lett kérdezve az életében, de ez lényének és útjának hozzátartozója, így helyezte el ezt élettervébe lélekként, jól tudván, mely nehéz feladat vár rá.

 

Különleges és az is lesz ez mindenki számára, aki ezt az utat választotta, ami nem könnyű út és mégis jobban megéri járni, mint bármely másikat, amit oly készségesen jártok emberileg. Mindenki, ki ezt az utat járja, azt megkönnyíti és egyszerűbbé teszi azoknak, akik mögötte jönnek, mert bevesz bizonyos kanyarokat és kitapos bizonyos nyomokat, amivel minden utána jövő könnyebben járhatja az utat, megsegítésképp és szolgálatképp, és nem azért, hogy valami különleges legyen.

Válasz

„Szavaim, melyeket e világba intézek, kimutatják hatásukat azokban, akik olvassák ezen üzeneteimet, azokban, akik érzik őket, és azokban, akik nem akarják elhinni, hogy ez az ÉN Szavam és adatásra hivatott. Nem az a szándéka, hogy megfeleljen az emberi gondolkodásotoknak és érzéseteknek, hanem sokkal inkább az, hogy a bensőtökbe vezessen titeket és megkapjátok ehhez a segítségem és kegyelmem.“