A halál számotokra szülési fájdalmat jelent át az élet utolsó szakaszába, a szellemi világba. Az élet Bennem nyugszik, nem a ti kezetekben van. Ez a nézőpont olyannyira fontos számomra, hogy minden egyes nap felhívom rá a figyelmeteket. Ajándékba kapjátok a napot, amit Én csináltam nektek. A nap (mint égitest) önmagától kel és nyugszik, hozzátevésetek nélkül.

 

Hát nem minden egyes nap a halál képe, a születése és a feltámadásé, ami azt mondaná nektek: „Van-e ébredés a hálál után?“ Olyannyira fontosnak találtam ezen meglátást számotokra, hogy átvittem a természetbe is. De ti meg teljesen magától értetődőnek tartjátok a ritmust, hogy már nem is gondolkodtok el róla mélyebbre menően. De Én azért iktattam be ezt a ritmust, hogy az minden egyes nap újra és újra emlékeztessen titeket erre a képre, amin fel kellene ismernetek, hogy nincs vége mindennek a halál eljövetelével, hanem csak szülési fájdalmat jelent egy új létbe.

 

Legtöbben úgy vélik, csak egy élet van, mégpedig az anyagban és a halállal mindennek vége van. Nem értették meg a fizikát, hol így hangzik: nem megy vészbe energia, viszont átalakulhat. És Én azt mondom: Folytatólagosan átalakul magasabbá, mégpedig szellemivé, mivel a szellemi magasabb minőségen terjed.

 

Ezen gondolatmenet, miszerint a halállal mindennek vége van, csupán attól függ, mennyire ragaszkodtok az anyaghoz. Csak magatok köré néztek és a mélyekbe, a magaslatokba azonban nem és ezzel csak azt észlelitek, amit közvetlen láttok szemetekkel. Félelemben éltek, nehogy elveszítsetek valamit, mert nem tudjátok elképzelni, hogy valami sokkal értékesebb vár reátok. Ez egyáltalán nem jut eszetekbe.

 

A félelemből más húz hasznot. Felhasználja pl. Az utazási iparág, hogy kellemes öregkort nyújtson számotokra a vég előtt és elutaztat titeket a tágas világba, hogy még több benyomást magatokkal vihessetek, habár utána nincs is folytatás. Mi értelme lenne ennek, ha végül mindennek vége és emlékezésetek se marad? Vagy talán mégis minden esetre – mindenképp, biztos ami biztos.

 

Felhasználja a gyógyszeripar, hogy irányítani tudjon titeket a félelemmel és emellett sok pénzt keressen vele.

 

Természetesen megváltozik számotokra minden, a benneteket körülvevő egész világ, minden, amibe kapaszkodtok életetekben, mindaz többé nem fog létezni. Az érzések, a szeretet, a béke és a harmónia új világába tértek át, azaz ha akarjátok. Mindez a ti kezetekben van.

 

Nehéz lesz a halál azon ember számára, aki teljesen felkészületlenül vált át egy másik világba, amiről elképzelése sincsen, és még kapaszkodik azon világhoz, amiben még él. De ez a kapaszkodás mulandó és sok neve van. De legfőképpen az Én és a ti ellenfeletek kapaszkodik belétek, akinek szüksége van az energiátokra.

 

Sokkal egyszerűbb a halál azon ember számára, aki megtanulta elengedni a világot. Ehhez szükséges, hogy a bensője megnyíljon a túlvilág titkai előtt, és ezzel felfelé néz.

 

Sokkal jobb a megnyílás azon előtt, aki megteremtett téged, azaz Istened, az Atyád előtti megnyílás. Aki vágyik reád és szívesen karjaiba vesz téged. Talán ezen kép lehet a legeslegszebb annak számára, aki haza menne az Atyához, aki tárt karokkal várja őt, haza egy olyan országba, ahol minden jól és a legnagyobb rendjében létezik, és ahol valóban berendezheti otthonát az örökkévalóságig. És akkor ténylegesen könnyű lesz neki a búcsú a világtól.

 

Az elhagyottak azonban a halott testre néznek és leginkább azt szeretnék, még élne. De elcsendesedett a test, elhagyta a lélek, elérhetetlenné és távolivá vált a világ számára. A lélek nem halott, csupán átváltott a látszatvilágból a valós életbe. Továbbá nincsen szüksége a testre.

 

Most talán sejtitek, ki az aki él – nem a test, hanem a lélek.

 

A tudomány, ami nem tud mondani nektek semmit sem a túlvilági életről, se a szenvedésnek, se a halálnak nem tud értelmet adni. Megpróbálhatja megkönnyíteni és akár feldolgozni a halált bódítószerek segítségével.

 

Maga az ember viszont túl gyakorian bevet valamiféle olcsó megoldásokat, tablettát, cseppet és bódítószereket vagy ál-vallási pótláshoz és mantrákhoz nyúl, melyeknek nincsen mély értelme és csak elterelnek a halál utáni kérdések tulajdonképpeni mély tartalmáról.

 

Az élet értelmi kérdésének magától taszítása egészen a tudatalattiig egyre nagyobb teret foglal és növekszik az emberben egy utolsó hiábavalóság gyötrő érzése, amiből egy bizonyos beletörődés adódik az „Úgy sem következik utána semmi“ felfogásba.

 

Kijelenteni, hogy „ez Isten akarata volt“, az sem megoldás, ha arcról leolvasható a szenvedés.

A bizonyosság, mely szerint „Isten a szeretet“, és hogy „Az Isten akarata nem lehet más, mint csupa szeretet, jóság, boldogság és béke minden ember számára“ sem hoz nyugalmat se békét ebben a kérdésben.

Itt erősödik fel a kérdés: „Miért nem tudja az Isten mindenhatóságával megakadályozni a szenvedést? Hisz Ő mindenható.“ E helyen tudnotok kell, kötöttek a kezeim az embereknek és az ellenfelemnek is adott szabad akarat által.

 

A „Miért nem tudja az Isten mindenhatóságával megakadályozni a szenvedést?“ Kérdése már olyan régi, mint az emberiségtörténet. De elhihetitek Nekem, jelen vagyok minden egyes összeütközésnél, háborúnál és ridegségnél és megpróbálok békíteni. Mily gyakran állok a frontok között és sírok, mert a háborús uszítók és bűnözők mindkét oldalon egyetlen centit sem tágítanak, ha már csak a „Szemet szemért, fogat fogért“ jelszó számít. Ekkor szorító helyzetben állok, mert egyik háborús fél sem hajlandó egyezségre, habár Én szeretetre tettem. De senki sem akar a szeretetre tenni. Csak a győzelmet akarják ellenfelük felett.

 

Itt feltevődik Számomra a kérdés: valójában ilyen brutálisnak teremtettem az embert, amilyenné vált? Én, a szeretet, Én teremtettem volna egy ilyen rideg embert? Ebből hiányzik minden észszerűség! Nem, ti emberek nem vagytok rosszak, azonban elcsábítottak benneteket vagy hagytátok magatokat elcsábítani.

 

Természetesen egyengetem utaitokat Atyátokként, de ti nem látjátok, mert az Én cselekedeteim mások, ellentmondanak elképzeléseiteknek. Azt akarom, hogy valami jó kerüljön elő a szenvedésből és gonoszból, hogy megbocsássatok egymásnak. Úgy kell állítanom a váltókat, hogy a szeretet kerüljön általuk előtérbe. A ti szellemi szemeteket viszont lezárja a rengeteg sok földi befolyásolás, úgy hogy nem vagytok képesek ezt rendesen feldolgozni. Ebből fakad a bukásotok, a szellemiből és Tőlem történt esésetek, azaz a szeretetből való esésetek.

 

Nézzétek, és mivel Én vagyok a szeretet, teljesen kiszolgáltattam Magam nektek és lemondok mindenhatóságomról, amíg el nem éritek az Általam megengedettet. Ezen helyzetben találjátok magatokat ma. Azon határok, amiket Én húztam nektek, már túllépik a megengedettet. Visszaéltek mindennel, semmit sem tiszteltek és Nekem meg végig kell ezt néznem. Menjen ez így tovább? Valóban mindig csak veszekedésben és háborúban akartok élni? Gondolkodjatok már el rajta!

 

És még mindig fennáll az élet értelmének kérdése. Ezt nem lehet felszínesen végig gondolni. A válasz mindenki számára érthető kell legyen és át és ki kell világítania mindenki sorsát és életét, a vakét és a tolószékben ülőét ugyanúgy mint egy anyáét, aki magáénak mond egy rokkant gyermeket, és egy rákban beteg fiatal férfiét is. Az értelem utáni válasz csak akkor lesz teljes, ha ezen sorshordozók mindegyike „igeneli“ az életét. Nézzétek, és itt nem találtok választ.

 

Épp ezért csak egyénileg megválaszolható az értelem utáni kérdés, mindenkinek önmaga által. Ebben segít nektek földi eljövetelem a Názáreti Jézus alakjában, aki szintén a frontok közé került tehetetlen. És mivel mindenkinek megbocsájtott, még a leggonoszabb ellenségeinek is, összeolvadt Velem egy lénnyé.

Jézus magára vállalta összes bűnötöket, hogy megszabadítson benneteket az engedetlenség örök bűnétől. Gyilkosaim még mindig élnek az anyag sötét rétegeiben, bántalmaznak titeket akaratuk szerint és akarat mentessé tesznek benneteket. A világ szennyével etetnek titeket, megtelítitek hasatokat és boldogok vagytok vele. Hogy mi jön utána, az nem érdekel titeket. A fő az, hogy éltek – elégedetten!

 

Így hát hívlak titeket, igen, kérlek titeket, ébredjetek fel, ne álmodozzatok egy beteljesedett földi életről, hanem ismerjétek fel, hogy létezik egy „tovább“ és az élet mélyebb értelemmel szolgál számotokra. Örök az élet, ami utána következik, szenvedés és siránkozás nélküli, mennyei gyönyörben! Ébredjetek! Ámen

 

2022.01.22.