Belátás, 2020. június 9-én

 

 

Tavaszi esőben álltam, meleg, kellemes szellőt éreztem, mintha varázslat lett volna a levegőben. Ismét színképeket láttam, csupa apró, a levegőben táncoló csillogó csillagokat. A légkör aztán kitisztult és könnyebb lett. Ezután láttam egy kolostort nagy kapuval és kisebb ajtókkal a kolostorfalban. A varázslat a kolostorfal köré vonult, a gyengéd szellő átkarolta az épülettömböt, minta beburkolná és láttam, ahogyan egy hatalmas sötét felhő emelkedik fel belőle. Nyögés féle zajt hallottam és a varázs megnyitotta a kis ajtókat és behatolt a belső udvarba. Könnyedén és szárnyaltan kereste útját a fény- és színképalakzat át a keresztező folyosókon, az imatermen át, és már a harangtornyot is betöltötte a fény és csillogás, a templomot azonban nem. Az energia most egy örvényt képezett, ami bár nagy sebességgel forgott, de semmiképp sem tűnt veszélyesnek. Ez az energia aztán felemelkedett és mintha felfelé forgott volna és végül szerte foszlott.

 

Most csend volt és sötét, éjjel volt. A csendet egy idő után a templom harangszója szakította félbe, teljes órát ütöttek, és én számoltam az ütéseket, ahogy gyakran szoktam. Tizenkétszer hallottam az óraütést, aztán elcsendesedett. De aztán egy perccel később újra elkezdtek ütni a harangok erővel. Lelkem együtt mozgott a harangütéssel és a bensőm elkezdett remegni. Ezt követően kivilágosodott az éjszaka és visszatért az energia és fényörvény és elborította az épülettömböt mint egy ágytetőzet. A fényenergia kivilágította az épület legeldugottabb helyiségét és sarkát is, eloszolt minden árnyékalakzat a sarkokból és folyosókról és el kellett tűnniük a fény elől. Mostanra megláttam az energiaformákban Mihály arkangyalt, kezében az igazság és a szeretet kardjával, megláttam a fényben tevékenykedő katonáit, a fény seregét. Most kinyitották a kolostor minden ablakát és fény és üdeség járta át az épület belsejét. Legutolsónak a nagy kaput nyitották meg, Mihály bentről kilépett és a fényserege előkészítette az utat.

 

Ezen az úton megláttam a királyok Királyát, a Békeherceget a diadalmenetén, ahogy bevonul a kapun át a nagy követői táborával. Fehér ruhába öltözött fényes lelkek egy folyosót alkottak, üdvözölték Őt és hódoltak Neki, kezükben arany színű pálmaleveleket lebegtettek. Most megláttam a bárányt is a homlokukon, a jelet, és tudtam, ők voltak azok, akik engedték megváltani magukat az Ő megváltó ereje által. Láttam a sok imájukat, láttam a szolgálatukat és tevékenységüket, amit Isten- és felebarát szeretetben végezetek. Ők most tömjénné alakították a levegőt, felkentek lettek és lelkük meggyógyult. Eközben kolostorállam lett az egyik kolostorból, számtalan kolostor csatlakozott hozzá és Krisztus a menetével ezen helyiség közepére vonult. Ezalatt a hatalmas fénymenet és a fényenergia vissza taszította az árnyékot. Nem akadt harc, nem volt kérdéses, hogy melyik fél volt a nagyobb erő. Ahogyan láthattam a fényben Krisztus diadalmenetét, úgy most láttam árnyéklényeket is az árnyékban. El kellett fordulniuk és visszavonulniuk, mert túl erős volt számukra a fény. Láttam az árnyékban a bántalmazást és a megtévesztést is, amivel a magas falak mögött tevékenykedtek és bűnössé váltak. Minden nyilvánvaló volt, nem volt megbúvás, se látszat, csak az igazság létezett, ami felmutatta az álszentséget tetteiben, és ezek majd az egy Bíró előtt lesznek felelősségre vonva és az okozati törvény alapján bűnhődniük és jóvátenniük kell.

 

Ez minden tudatosult bennem a látomás alatt, tudtam, hogy felfedésről és leleplezésről van szó, de megváltásról is minden gonosztól, ami átvonul a sok hitbéli élet beteljesülésébe, amit tettben és igazságban éltek, melyek most erős oszlopokként elindulnak győzelmi menetükön a kolostorokba, mert ezeket is fel kell menteni, akik az Úr és Jézus Krisztus nevében hűségesen odaadóak voltak és hűek maradtak Ő hozzá. Ez a történés ezen 2020-as év januárjában lett beharangozva és ugyanezen év pünkösdjekor, a Szellem kiöntésekor egy magántulajdonban lévő kis templomban folytatódott. Ezen kihatásai mindenki számára láthatóak lesznek, ezt mondták nekem.

 

Aztán láttam, ahogyan Krisztus lehajolt egy sötét emberlélekhez. Újra felállt és és fekete bárányt pillantottam meg a szemében. Ez a jelenet mélyen megérintett és megkértem Krisztust: «Had lehessek én is ilyen.» Jól tudva rám tekintett és elmosolygott, utalt a lábamra és amikor leeresztettem a tekintetemet, fekete bárányokat láttam engem körbevéve. Kérdezve néztem fel a szemébe és rögtön tudtam, sokan csupán hiszik, hogy fekete bárányok lennének. Most azt láttam, ahogy a fekete bárány, amelyet kedvesen simogatott és szeretet teljesen megcsókolt, fehér báránnyá változott a karjaiban. Mint a legboldogabb gyermek néztem a szemébe és Ő újra a bárányokra utalt, melyek körül vettek. Követtem a tekintetét és az engem körül vevő fekete bárányok mind fehérek voltak, szinte ragyogtak! «Köszönöm, köszönöm!», mondtam és Ő úgy felelt: «Ez a te műved. Mindenek előtt reményt, bátorságot és bizalmat adtál.» «Valóban Uram, sikerült? Ez valóban igaz? Uram, biztos vagy benne? Valóban segít ez nekik? Ó, olyan hálás vagyok! Köszönöm Uram, köszönöm!» És hallottam Őt azt mondani: «Emlékezz a szavaimra, sokkal többre vagytok képesek, mert most már sokan vagytok.»

 

 

Belátás az Új Időben

 

„És jövendölni fognak fiaitok és leányaitok, vénjeiteknek álmaik lesznek, férfiúitok látomásokat fognak kapni.

 

Még a szolgákra és a cselédekre is kiöntöm szellememet azon napokban.“