Kedves testvéreim, szükséges hinni abban, hogy Jézus Krisztus szívünkben lakozik – minden állapotban. Így szól hozzánk:

 

„Gyermekeim, kik tökéletlenségben és bűnben éltek. Ha szívből Reám bízzátok életeteket, akkor beléphetek az életetekbe. És akkor az Én tökéletességemben élhettek a ti tökéletlenségetekkel.

 

Mit is jelent ez? Azt jelenti, hogy az odaadásotok lehetővé teszi, hogy tudatosan mozogjatok az Én isteni törődésemben és gondviselésemben. Ezután körülöttetek minden tökéletesként válik láthatóvá, pedig továbbra is tökéletlenül tevékenykedtek, mivel épp most tartotok minden földi kötöttség elengedésében. Aztán felismeritek, hogy Én mindenben jelen vagyok feltámadott Istenként, halál közepett és halál alóli Megváltóként, hogy oda ajándékozzam nektek az isteni életet Belőlem és Bennem.

 

Eme nézőpont teljességes bizalmat és felkarolást ad nektek. De ne hogy most leüljetek és azt mondjátok: „Az Atyám majd megcsinálja, én meg hagyom megtörténni.“ Nem, ez egy élénk együttes haladás, egy élénk megérzése jelenlétemnek a mindennapos, együttes előre haladásban azzal a bátorsággal, hogy ez még a hibákkal teli magatartásban lesz megcselekedve. Ezzel tökéletlenségetek összeolvad az Én tökéletességemmel, szinte észrevétlenül és mégis határozottan és bizonyosan. Csakis efféleképpen mehet végbe az Atya és gyermeke szívének egybekelése, mindkét szív szeretetteljes egyesülése egyetlen szívvé. Ekkor visszatarthatatlanul belép szívetek a szellemi újjászületésbe.

 

De ez áldozathozatalt követel. Megkövetel egy bizonyos határozottságot, megalkuvástalanságot és gyökeres elengedést és szabadon engedést. Ezt az áldozatmenetelt sokan nem akarják megjárni gyermekeim közül. Hajlandóak élni az Én óhajom szerint, de csak egy bizonyos pontig, és ha aztán túl köves lesz az út, megtorpannak és megállnak. És pont itt válnak el a szellemek.

 

Most azt kérditek, mi is az pontosan, amit fel kellene áldoznotok, amitől megtorpantok. Erre azt felelem: Minden egyes gyermekemben előkészítettem az utat, beléjük fektettem megváltásának a tervét. Ez egyénre szabott és változik ill. elmélyül a „Közelebb Istenem Tehozzád“ által. Tehát minden gyermek valóságosan megláthatja magában mit (kell, hogy) tegyen vagy mit (kell, hogy) hagyjon, hogy közelebb kerüljön Hozzám. Csak akarnotok kell elfogadni – ez a döntő pont. Mert a bennetek lévő régi ember nem mutat hajlandóságot önmaga megtagadására; hanem inkább eltereli tekinteteteket az akadályoktól, melyeket szívesen félreraknék veletek, hogy végre tovább járhassátok utatokat Hozzám és Velem.

 

Épp ezért még egyszer hangsúlyozom: Higgyétek szikla szilárdságával, hogy már eljöttem hozzátok, hogy bennetek lakom, és bízzatok ennek a hitében, miképp felismeritek szerető szívemet, miképp felismeritek a fényt minden sötétség közepett.

 

Biztonságra van szükségetek Én bennem, erre vágytok olyannyira szeretteim, nem igaz? Látom a vágyódásotokat Irántam, és ez azt eredményezi, hogy nem engedlek el titeket. Vágyódásotok olyan mint egy mágnes, ami engedhetetlenül magához vonzza szeretetemet. Igen, máris szeretetnek veszem és tekintem halk vágyódásotokat, szeretetté alakítom át vágyódásotokat – bizalmatok szerint.

 

Gyermekeim, érezzétek hát ölelésemet, érezzétek szívem dobogását, engedjétek szerte áramolni szeretetemet szívetekből, átjárva lelketeket. Érezzétek szívetekben a melegséget és védettséget, ahogyan szétterjed bennetek. Ez Én vagyok. Ez az Én ölelésem.

Ámen, Ámen, Ámen.“