Ha lázadni kezdenek bennünk a bukott sátáni lélekrészek feloszlásuk felismerésében és tudtában, ezen érzészavarban az istengyermek nem tud már különbséget tenni fény és sötétség között, mivel minden összezavarodik kezd benne lelki kavargásban. Ezekben fázisokban nem létezik az a megkülönböztetési képesség, hogy mi származik a sötétből, mi a fényből. A lélek tébolyog a saját mélységeiben, kapaszkodót keres, fényért küzd, de a sötét homályt vet látására, és a könnyek és bűnök tengere elfojtja lélegzetét, a halál mindenütt jelenlévő.

 

Orvosilag nézve ezt az állapotot súlyos depressziónak határoznák meg és ekképp kezelnék. De valójában ez egy összetűzés a saját sötétséggel, azon sátáni anyagokkal, melyek felvett a lélek, hogy megtisztítsa őket Istennek segítségével. Ezalatt előfordul, hogy rossz időben nyílik meg egy ajtó a lélek-saját mélyekbe nézve, pl. traumatikus élmény, kábítószer vagy hipnózis által, és az ember nem igazodik el ebben és az önhalált válassza. Vagy pedig gyógyszerekkel lesz elkábítva élethosszán, miáltal már nem lehetséges lélekbeni növekedés. Hozzávetőlegesen sajnos úgy van, hogy ezen negatív energiák kapuja hasonló energiákat vonz be, tehát elhaltakat, akik nem jót akarnak, és éretlen természeti szellemeket is. Ekkor megszűnt a fény, ekkor elkerülhetetlen a halál.

 

Istengyermekeknél is többé kevésbé előfordul, hogy jövendő vagy kezdődő beszületésnél az Istenszellembe hatalmas erővel fellázad a lélek-saját sötétség, ami ugye nagyon odatesz a leendő istenembernek. Ez mindenek előtt akkor történik meg, ha nem lépésről-lépésre illetve nem egyenletesen ment végbe a sátáni önrészek átalakítása, hanem a gyermek végsőkig menő ismételt lanyhasága miatt létrejött egy negatív energiamező a tudatalattijában. De mivel az Atyánk adott időben megszeretné telíteni gyermekét szellemével és ezt bizonyos okokból meg is fogja tenni, ebből kifolyólag keletkezik egy e fajta lelki küzdelem, ami életre-halálra megy. Egyedül az Isten kegyelmével és irgalmával vehet jó véget ez az összetűzés és a gyermek újra hazatérhet az Atyai Házba, immár megváltva.

 

Jézusnak 40 napra volt szüksége örökre megtisztítani magában ezt az állapotot. Emberi létéhez Ő megannyival több lélekanyagot vett fel, hogy megszilárdulhasson a húsban Istenként – ami ugye egy szokványos ember számára teljességében lehetetlen lenne. Ezen lemondásban a sivatag pusztaságában tombolt benne és körülötte a pokol, és maga a sátáni szellem lépett hozzá minden hamisságával, cselszövésével és furfangjával. Akit az isteni szeretet és igazság elnémított és elkergetett. Ezzel veszített a pokol.

 

De még egyszer be kellett lépnie Jézusnak a pokolba: Gecsemané kertjében. De ezúttal nem szembesült a saját sötétségével, mert az már nem létezett, mivel Jézus teljes egészében fény és szeretetté vált. Ez alkalommal az emberiség bűnmocsarába került, azaz lélegzetfojtó lavinaként rátört minden e világban született bűn és sötétség, minden eddigi rossz gondolat és bűn. E sötétség közepett állt a Sátán és kárörvendően minden részletében felvezette a Jézusban lévő emberi részeknek, mit is kell elszenvednie – a szörnyű kereszthalálig.

 

Jézus Krisztus, a megszemélyesült szeretet, gyengédség és jóság, mélyekbe menően megrendült a benne tomboló sötétségtől, az előtte álló haláltól. Nem lehet elképzelni, mekkora küzdelem folyt le benne. Kapaszkodót keresett az ördögi hatalmak rángatása általi támolygásban, de nem szabadott neki rátalálnia, egyed magában kellett megküzdeni ezt a harcot. Ekkor a sötétségbe jött egy gondolat Istentől és megvigasztalta Őt – és mindketten sírtak. Ezen gondolat volt az elsőnek teremtett szellemek egyike, Istennek hű társa az örökkévalóság folyamában.

 

Ahogyan tudjuk, megnyerte Jézus Krisztus e harcot – és megjárta a kimondhatatlan szenvedés útját, hogy megváltson minket minden bűntől – ha megbánunk és jó útra térünk. Mit mutatott fel nekünk még áldozatmenetelével? Azt, hogy állandó jelleggel hagyja történni az ember akaratát, minden az mennyire téves, hamis és gonosz a cselekvés. Mivel könnyedén megakadályozhatta volna mindenhatóságában ezt a szörnyű tettet, de a szeretete hagyta megtörténni. És ebben rejlik a nagy kegyelem, mégpedig hogy felismerhetjük Isten szeretetet a keresztre feszítés ezen történésében, hisz az Ő nyitott szíve helyetteseként áll az Ő nyitott atyai szívének. Tekints Jézusra a kereszten és látod az Istent vérezni gyermekeiért, látod Isten szeretetének a legbensőjét. A legnagyobb fájdalom közepett teli voltak szemei jósággal és gyengédséggel, teli együttérzéssel a bukott emberiségért.

 

Igen, kedves testvéreim, Jézus Krisztus megnyitotta szívét értünk a kereszten.

De eddig úgy volt, hogy mi azt újból letakartuk bűneinkkel és aztán újra és újra várnunk kellett, míg újból megérintett minket a szeretet újabbik kegyelemsugara – a kegyelem újbóli elvesztéséig tévutunk által.

De most máshogy van. Látom, hogy olyan erőssé vált a besugárzás, hogy az Isten szeretetfénye azonnal elhajtja bűneinket. Már nem tudjuk elzárkózni Isten szíve elől. Sőt, még a bűnben is átölel minket a mennyei Atyánk szeretete és elveszi tőlünk a halált. Nincsen többé elválasztottság Isten igazi gyermekei számára.

 

Nézzetek a szívetekbe, beleíródott: „Gyermekem, feltámadtam benned, mert hívtál Engem földi ínségedben. Mostanra megszűnt az elválasztottság, mivel a nevem hűség és igazságosság. Most véghez viszem az Atya és a gyermek egyesülését. Most kiöntöm szellememet ti reátok, kik csatlakoztok Hozzám szeretetben és hűségben és igazságosságban. Így hát töltsétek csendes nyugalomban Bennem ezt a húsvéti időt, kísérjetek Engem e napokon át, itt vagyok, megfeszítve és feltámadva adom nektek az örök életet. Ámen, gyermekeim, Ámen.“

 

Atyám, bűnösként térdelek Te előtted, szótlanul, megtört szívvel határtalan szereteted és irgalmad előtt. Kérlek fogadj be szívedbe mindörökké; újra Nálad szeretnék lenni. Nélküled halottnak érzem magam, csakis Te veled és Te benned tudok és akarok élni. Volt amikor eltaszítottam magamtól a szeretetedet, de Te engedted felismerni tévességemet és gaztettemet. És most itt állok Előtted és nem tudok mást, mint kérni Tőled: Légy kegyelmes velem vétkessel. Kérlek halld meg gyenge imámat, kedves Atyám, engedd, hogy meghaljak Benned, hogy Te megszülethessél bennem. Jézusom, te, aki vagy az én életem és szeretetem.

 

És ha tombolna is bennem a pokol, mert érzi, hogy szereteted fényében el kell hagynia engem, akkor hát lépj be Te és parancsold meg a sötétségnek, tűnjön el, Jézusom. Váljon hatékonnyá bennem a te hatalmad akarata, úgy, hogy ínségemben kimondhassam Neked: Kedves Atyám, nem az én, hanem a Te akaratod történjék. Ámen