Az apokalipszis

Még egyszer hangsúlyoznám, hogy a következő jövendölés jelen időnk hitetlenségére és az emberiség ebből fakadó bűnbeli magatartásmódjára alapul. Az apokaliptikus történés erőfokának és összetettségének megalapozója, mind körzetileg, mind világra szólóan, az egyének szellemi állapota, különféleképp minden egyes népé, de összességében a földlakóké is.

 

Mint ahogyan azt már részletesen felvázoltam, egyre nagyobb nyomort és ínséget fognak okozni ámokfutók, terrorista szervezetek és vallási csoportok fanatizmusa, nagyzási őrült kormányok és cégek hatalomra törő igénye, úgymint az egész világon fellépő hatalmas méretű természeti katasztrófák.

Európára azonban vár még egy másik baj is, mert itt zajlik le egy utolsó háború a harmadik évtizedben. Főleg a német népet fogja megterhelni e nehéz sors. A rajtaütésszerű háborús eseményekkel kimondhatatlan nyomor borítja majd el ezt az országot. Egy működő védelem csak későre áll fel, akkorra már százezrek meghaltak. A sűrűn lakott vidékeken, ahol nem lesznek harcok, ott energiai vészhelyzet és élelmiszerhiány fog bekövetkezni. A lakosság egy része a sűrűn lakott területekről vidéki területekre menekül; ott meg erőszakos támadásra és fosztogatásokra kerül sor. Eluralkodik mindenütt a félelem és a zűrzavar.

 

Ez a háború azonban ‚csak‘ nyitánya a tulajdonképpeni apokaliptikus eseményeknek: Ahogy azt jövendölésekben már meghirdették, egy ‚légből jövő ellenség‘ félelmet és rettegést kelt az emberekben – ami pillantásszerűen véget vet mindenféle háborús cselekménynek.

Ezt a hatalmas nagy történést látomás formájában láttam és hallottam: Münchenben álltam az Olimpia-hegynél és nyugati irányba néztem. Hirtelen észrevettem egy hatalmas nagy üstököst vagy égitestet. Felettem, tekintetem irányában nagy dörgéssel haladva, kettévágta a kék, napsütötte égboltot. Számos kisebb kísérője becsapódott a Földbe és több helyütt tűzet keltett. Ezt követően nagy magasságba lettem ragadva szellemben. Onnan pánikban rohangáló embereket láttam mindenhol, akik védőhelyet kerestek a becsapódó lángnyelvek elől. Sokan meghaltak, nyomorúságos szenvedést és halált láttam.

Az üstököst becsapódni viszont nem láttam. Ez nem is fog megtörténni, mert tömegének okából vélhetően elpusztítaná a Földet. Kísérőinek némelyike bizonyára eltalálja a Földet. Mindenesetre bizonyosságot nyer a tudományosan igazolt pusztító hatása egy közeli pályán elrepülő nagy üstökösnek és kisebb égitestek becsapódásának.

 

Úgy tűnik, mintha meglepetésszerűen történne ez a katasztrófa, habár már észre kellett venni és figyelni kellett az űrbéli veszélyt. Miért? Talán nem lesz (folyamatos) hírközlés a háborús folyamatok miatt és ezzel elmarad gyors figyelmeztetés. Az is lehet, hogy az elhamarkodott számítások miatt nem félő az összetalálkozás – vagy pedig ‚közvetlen a napból‘ jön a lövedék és ezzel túl későn vehető észre.

Ezen történéssel együtt járó összebomlása a Föld mágneses mezőjének, amiről a következő szövegben részletesebben írni fogunk, megnyitja ezen idő szellemi sötétségének ítélőpadi kinyilatkoztatását.

 

* * *

 

Mint az előző, úgy a következő leírás se elméleti katasztrófamegrendezés, ahogy azt rendszeresen előadják nekünk dokumentumfilmekben, hanem előre látható valóság. Hogy aztán az azt követő szemléltetés egyezik-e jelenidőnk tudományos ismereteivel, azt nem vagyok képes megítélni. Hogy a mágneses mező elektromos impulzusai milyen mértékben felelősek a fizikai eseménysorozatokért, azt szintén nem tudom megsaccolni. Az üstökös csávájának természetét éppúgy nem ismerem. A tudomány jobban megvizsgálhatja a történés lehetséges fizikai és kémiai folyamatait és elméletet alkothat róla. Épp ezért korlátozom magam a fogadott üzenetekre és belátásokra:

 

Az égitest elképzelhetetlen méretű katasztrófát okozott az emberiségnek. De ehhez fűződve felcserélődik a két pólus is, geomágneses változást kioldva. A földi mágnesesség immár fogyóban van, az eljövendő években továbbra is növekedni fognak ezáltal az elektromágneses rendellenességek. Ezen mező végletes összebomlása viszont egyetlen pillanatban fog megtörténni az égitest ráható ereje által. Hatalmas ereje hírtelennyi összebomlását idéz elő a legyengült mágneses mezőnek.

Mindkét esemény energetikus szövetségében szédeleg a Föld. Az álló atmoszférával szemben történő hirtelen fellépő mozgás következtében szélsőséges viharok és légcsavarok lépnek fel. Sok helyütt megreped a földkéreg, világszerte kitörnek vulkánok. Falvakat és városokat maga alá temetnek a földcsuszamlások vagy elpusztítanak földrengések. Kilépnek medrükből a tengerek és elnyelnek egész földrészeket. A hiányzó védőpajzs miatt szűretlenül éri a föld felszínét a kozmikus sugárzás, ami világszerte az elektromosság kiesését okozza. Megáll minden forgalom; Műholdak és repülőgépek, melyeket nem pusztított el az égitest bombázása, azok lezuhannak. Működésképtelen a mindent uraló világháló; összebomlik minden kommunikáció, ami súlyos hatással bír a számtalan sérültre nézve. És persze ez véget vet mindenféle háborús cselekvésnek.

 

Amilyen hirtelen felléptek a világra terjedő földrengések és viharok a Föld és az égitest találkozásával, éppolyan hirtelen leapadnak. Az égi lövedék gáz- és porcsóvája, ami megfékezhetetlenül rátelepedett a földbolygóra, most egyesül a portömeggel és hamufelhőkkel, melyek kiáramolnak a számtalannyi kitört vulkánokból és felrepedt földkéregből. A törmelékek által érintett régiókban kitört tüzeket elfojtja a por és a hamu. Kísérteties sötétség borul a Földre.

 

Minden ember önmaga előállítója sajátos mágneses mezejének. Ez az összetett biomágneses energiamező, mint minden más mágnesesség, kapcsolatot teremt a Föld mágneses mezejével, ami közvetlen befolyást gyakorol az agyműködésre. A földi mágneses mező összebomlása ezzel tudatunk drasztikus megváltozását eredményezi. Gondolkodásunk, ami szükségelteti működéséhez az elektromágneses impulzusokat, hirtelen különleges körülményeknek van kitéve. Ezt a folyamatot mind e világi, mind túlvilági szemléletben jellemzem, miközben elsősorban a szellemi holtak állapotát idézem fel, mivel ezek képezik a földlakosság többségét.

 

Földi szemléletben:

 

Mivel felkészületlenül éri az emberek többségét a katasztrófa, sokan kétségbe fognak esni. Egyáltalán nincsenek tudatában annak, mi történik velük éppen. A szabadban tartózkodó túlélők iránytalanul bolyonganak a sötétségben. Állapotuk szánalomra méltó; könyörtelen haláluk siralmas látványt nyújt, amikor belélegzik a fojtogató port. A házakban megbúvó hitetlenek félelmek közepett kivárják ami jön. Bűneik terhétől függően állapotuk könnyű vagy akár súlyos depresszióhoz hasonlítható – a megterheltség és búskomorság szörnyű egy állapota ez, amely elől nincs menekvés.

 

Szellemi szemléletben:

 

A gondolatimpulzusok és gondolatfolyamok kimaradásával valós szellemi állapotukba kerülnek a földpolgárok. „Lélekbeli“ házukban nem ég gyertya – „csakis megáldott gyertyák égnek“, mondják a próféták. A megáldott gyertya alatt itt az istenszeretet által meggyújtott szívláng (szívfény) értendő, ami áldást ad lelki sötétségben. A nem megáldott gyertya alatt az istentelen világelme fénye értendő, ami mostanra hatástalan lett. Immár az ember védtelen kiszolgáltatottjává vált saját istenellenes energiamezőinek.

Kivétel nélkül minden ember szembesül saját, valódi szellemi állapotával és ezzel önmaga felett ítélkezik benne (mégpedig vagy halálra ítéli magát hamisságban és istentelenségben, vagy igazi hitbeli feltámadásra). Beható lélekkinyilatkozás megy végbe, ami tulajdonképpen csak akkor él meg az ember, amikor befejeződik földi élete, de a világtisztítás miatt már ezen élete alatt be kell lépnie túlvilági síkjaira. Ezáltal végbemegy a szellemek igazságos különválasztása és annak az igazságos kimenete.

 

Jobb megértés végett egy magyarázat: Ha kilátástalan (halálos) vészhelyzetben van egy hitetlen vagy szeretet nélküli személy, akkor egy lelki törés jön létre, ami által tudatossá válnak számára (eddig) rejtett lelki területek. Jelen különleges esetben az átmenetileg nem létező földmágnesesség hiányzó impulzusai felerősítik ezt a tudatkinyilatkoztatást, mivel a különben folytonos agytevékenység gyakorlatilag ki van iktatva. Ezáltal hasonló állapotban van, mint egy úgynevezett halálközeli élménynél.

Azon embereknél, akik maradandóan elhagyják testüket, végesen megszűnnek az agyimpulzusok, amiket a szellemi elborulásnak megfelelően lelki kivetítés helyettesít, miközben a földi ittlétbe visszatérők egy megtisztult tudatnak örvendenek.

 

(Megjegyzés: Hasonló folyamatot írt le Eckhart Tolle is, amikor szellemi újjászületését élte meg egy mély depresszió alatt. Azóta fénylő példája lett a szeretetnek és együttérzésnek. A megújult Földön sokan hozzá hasonló állapotban lesznek, ők azonban az egyedüli Istenben és Atyában fognak hinni Jézus Krisztusban.)

 

Ha még nem talált volna rájuk a halál az apokaliptikus történés közvetlen ráhatása és megnyilvánulása által, a túlvilági síkjaikon fognak maradni ezt követően főleg azok az egyének, akik anyagiságukban és szeretetnélküliségükben teljes egészében elváltak isteni tudatosságuktól; házuk és bunkerük vélt védelmében is meghalnak.

De itt is hatékony Isten irgalmassága: Nem keveseknek a nyomor elősegíti megváltásukat. Halálfélelmükben lángra lobban szívükben az alázat egy szikrája, benne felébred elutasítandó cselekvésük megbánása. Számukra megnyílik az atyai szív és kiutat ajándékoz nekik a szellemi elveszettségből. Ezáltal számosan igaz hitre lelnek és erőteljes tanúi lesznek az isteni életnek (a szellemi halottak feltámadásának az ítélet napján).

Azok, kiknek szíve engedi az új életminőség fogadását, azok a mennyei Atya védelmében állnak a katasztrófák és a háromnapos sötétség alatt. Szeretetképességük alapján alakul ítéletbeli megélésük. Esetleges félelmek és ijedelmek lelki akadályok megalázását szolgálják, úgymint a tisztító előkészületet a megújult Föld megnövelt szeretet- és fényállapotára – vagy azon fényes túlvilági területekre, mert a megújulás kezdetével néhányak számára közülük is lejárt a földi idő. Angyalok kísérik őket a túlvilági otthonukba vezető úton.

Az immár felébredt istengyermekeket eltölti hitük fénye, úgymint a földi otthonuk. A történések közepett Jézus Krisztus, a mindenek felett szeretett Atyjuk jelenlétében állnak (Elragadtatás). Közülük is néhányan befejezik földi ittlétüket, mivel már teljesített a feladatuk. Örömmel hagyják el testüket és máris bevonulnak mennyei hazájukba.

 

A háborús összeütközés következtében, úgymint az üstökös katasztrofális hatása és a mágneses összebomlás következtében már életét vesztette a földlakosságnak körülbelül egyharmada. Mivel még többen elhagyják testüket a háromnapos sötétség alatt maradandóan, így az emberiség száma nagyon lecsökkent.

A világszerte túlélők alkotják az eljövendő nemzedékek ősszülőit. Habár külsőleg nézve nehéz utat kell megjárniuk, mégis messzemenően boldogok és elégedettek isteni odaadásuknak megfelelően. A szellemben már éber és újjászületett testvérek hordozói az isteni szereteterőnek, megtestesítik a szellemi világot az anyagiban, áthozzák a mennyet az új időbe.

 

* * *

 

A szellemek különválása az alacsony síkokon

 

E bolygó tisztításával párhuzamos a túlvilági földi síkok tisztítása. Ide is be fog világítani Isten fénye, hogy biztosítsa a teljes és átható tisztítást. A lelkek sírjainak feltárásával a halottaknak felmutatásra kerül zavarodottságuk, most megvan a lehetőségük megtérésre.

Néhányan észbe kapnak a számukra most megpillantható romlottságuk ijedtségében, az önmaguk által megteremtett sötétség megvilágosodik az isteni szeretet sugarai által. Most felkelhetnek sírjaikból Isten kegyelme által (a túlvilági halottak feltámadása az ítélet napján). Ha megfogják az Atya kezét, megnyílik előttük a megmentő kapu, hogy beléphessenek fényesebb régiókba.

A taníthatatlanok elfognak fordulni és gonoszságukban még jobban megkeményednek. El fognak bújni lelki romlottságuk mélyeibe, ahol szinte fel lesznek zabálva bűneik által. Csak örökkévaló idők elteltével történhet meg szabadulásuk.

 

* * *

 

A sötétség felhője

 

Minden élettér teljes körű megtisztításának biztosításához szükséges a nyers természeti erők elszabadítása és tisztítása mind a Földben, mind a Földön. Ezért az emberiség léleknyitásával párhuzamosan megtörténik a kapunyitás a tisztátlan természetszellemek felé. A vad légszellemek levezetik haragjukat pusztító viharokkal és zivatarokkal, az erőszakos földszellemek hasonlóan fejtik ki hatásukat az anyagi világban mérgező gázokkal, fojtogató porral és hamuval, melyek a sok helyütt felrepedt földkéregből és vulkánokból törnek elő.

Együttesen a sötétséggel, amit a Földre zuhított az égitest, párosan alkotják a halál felhőjét. Hozzájuk vetődnek a sérült atomreaktorokból felszabadult pusztító erők. Halált hoznak minden életre, ami közelükben van, azonban azokra a személyekre és állatokra nem, akik felett védő kezeit tartja a mennyei Atya.

Mindezeket az életveszélyes energiákat végül lecsillapítják és megtisztítják a szellemi munkások és visszaengedik őket ezen formában a Földre; emiatt már órákon belül kivilágosodik a sötétség – ami egy természetfeletti esemény. Végül az Atya ráleheli lélegzetét a Földre. Ez elfújja a még megmaradt mérgező lerakódásokat is és tisztaságot és termékenységet ajándékoz az új világnak.

 

 

* * *

 

Joghatóság

 

A szabad akarat képezi ezen teremtés legfelsőbb parancsolatát. Itt talán felvetődik a kérdés: „Nem-e jelent szabadságunkba való beavatkozást az isteni ítélkezés – és ezzel a szabad akarat elvesztését eredményezi? Az Isten többféle módon gyakorol kényszert az emberiségre!“

Nem, ez nem így van. Ha az Isten alávetette magát egy parancsolatnak, akkor az teremtményeinek szabad akarathozatalának a betartása. Az egyedi vagy akár általános ítélet nem más, mint a helytelen magatartás eredménye. Az ok és okozat a kozmikus rend törvényszerűsége, melyek adottak minden létbeli szinten. Betegségek, szerencsétlenségek, természeti katasztrófák és háborúk önhibából való események, melyekben és melyekkel önhatalmúan ítélkezik az emberiség maga felett.

Egyedül ezen különleges szakaszon kell beavatkoznia az Atyának, mivel olyannyira felülkerekedett a hitelhagyás, hogy egyrészt teljesen elvesztette isteni küldetését az ember, másrészt oly akkora méreteket ért el a földi őrület, hogy elpusztítással fenyegeti önmagát és bolygóját a földlakosság háborúval, természet- és sugárszennyezéssel. Ez úgymond megmentés a pusztulás elől utolsó percben. Mivel ennek az eszközei természetbeliek, mert az üstökös és a pólusugrás elemi erők, nem lesz kényszergyakorlás se gondolkodásra, se akarásra. Ezzel is szabad marad a hit.

 

Ami a szellemek ítéletbeli különválását érinti: Egy ítélkezés magába foglalja az értelmetlen vagy gonosz életmód feltárását, miközben a rossz útra térőknek megvan a lehetőségük, hogy tudatossá váljon számukra helytelen magatartásuk. Az ítélethozás képezi az alapkövet egy új, egyedi vagy csoportos tudatbeli építkezésnek, amit jó szándékkal fel lehet építeni és fent lehet tartani.

A szellemek különválása végett való általános lélekkinyilatkozás bár alárendeltetik az isteni joghatóságnak, de ezáltal nincs hatályon kívülre helyezve a szabad akarat, mivel bűnének felismerésének ellenére továbbra is a saját síkján önállóan akarhat és cselekedhet az ember. Az igazság fényében vagy megváltást kér az Atyától, vagy továbbra is becsaphatja magát pökhendiségében, makacsságában és önhittségében és ezáltal egyre jobban megkeményedik lelkileg – és ezzel alkalmazkodik Sátán halálmódjához. Mindig az ember maga az, aki meghatározza sorsát akarása és cselekvése szerint. Okbeliség határozza meg ittlétét e világon, mint a túlvilágon is.

 

* * *

 

Ez egy képletes és tanulságos ábrázolása a végidőbeli apokalipszisnek, úgymint a háromnapos sötétségnek, amiről minden idők prófétái és látnokai hírt adnak, többé kevésbé érthetően. Ez az ítélet napja, amit magában hordoz minden ember mindenkor ok és okozatként, és ami tulajdonképpen a testi halál után tárul az ember elé a túlvilági síkon, mégpedig egyénileg jellemzően – azon napokban viszont egy általánosan érvényes ítélethozatalra kerül sor.

 

 

* * *

 

Samuel E. Surazal

2024.01.09.