Üzenet a világnak 2022. január 20-án

 

 

Volt két nővér. Az egyikük együgyű volt és tapasztalatlan, a másik irigy és rosszakaró, mivel az együgyű mindent könnyen vett és nem csinált gondot semmiből, elégedett volt önmagával.

 

Mi fog történni, ha bekerülnek az földi iskolába?

 

Az együgyű ráveti magát a világra szeretetet keresve és odaajándékozza magát a világnak, néhol boldog és szárnyaló lesz, aztán újra és újra csalódott és teli önsajnálattal, egyre inkább egyedül fogja magát érezni és teljes körűen önmagával fog foglalatoskodni, azzal, hogy szeretetet adjon és kapjon.

 

Az irigy feltesz mindent arra, hogy szebb vagy jobb legyen másoknál. Mindent megtesz azért szorgosan és a lehető legkedvezőbb fénybe kerüljön, hogy túltegyen másokon, leutánozza az együgyűt és ravasz köntösévé teszi majd az ő kecses könnyedségét és egyszerűségét, csellel kijátssza ellenfeleit és azon lesz, hogy felmérje azokat, akik ellene vannak. Megpróbálja elnyerni minél többek támogatását, mivel abban a feltevésben van, hogy aki nem vele van, az ellene van. Észrevétlenül hamarosan mindenki az ő véleménye szerint fog cselekedni. Megpróbál majd mindent és mindenkit a saját ellenőrzése alá vonni azon feltevésben, hogy jobban tud mindent másnál. Akinek megvan minden, aki mindent irányít, ő a kedvelt és a szeretett.

 

Megfogja próbálni magához kötni és függővé tenni az együgyűt, tűrni fogja, ha engedelmeskedik neki. Az együgyű, aki csalódottá vált a földi iskolában, mindent megad majd azért, hogy ne legyen többé egyedül és hálásan elfogadja majd a másik ajánlatát, hogy szeretve érezze magát általa és gondját viselve.

 

Sok-sok év telik el így.

 

Mit jelentene a két nővér számára, ha visszatérnének eredetükhöz?

 

Mi, ha az együgyű visszatérne eredetéhez, miképp nem elégülne meg önmagával, ha nem egyedül, hanem felkarolva és szeretve érezné magát? Mi, ha visszatalálna lényéhez és újra tudatára jutna: «Szeretni, ez az én erősségem.», És feltétel nélkül szeretne? Átlátna a ravaszságon, nem engedné magát becsapni, független és szabad maradna. Mi, ha ő, habár ellenfelévé teszi őt az irigy, nem engedne a megosztásnak és úgy szólna: «A te nővéred vagyok és az is maradok, ahogy te is az enyém vagy és maradsz – tegyél bármit is. Szeretlek téged és megbocsájtok neked.» Viselné és elviselné nővére ellenségeskedését, mert képes rá. Szeretet a lénye, ami nem oszt meg, hanem összeköt. A kapcsolatban mindig az egész részeként tekint önmagára, nem az egésznek látja önmagát.

 

Ha így tenne az együgyű, akkor az irigy jobban és jobban érezné, hogy nincsen ellensége, kivéve önmagát. Megbocsájtást kérne az Atyájától és testvéreitől és felismerné: Irigy vagyok. Az első akartam lenni, a jobbik, a szebbik. Sajnálom. Kérlek bocsássatok meg nekem.

 

Visszatalálna eredetéhez és felismerné: Mindent magában hord és mégis csak része, részese az egésznek. És amint felfogja a saját értékét és helyét, már nem fog megemelni és lealacsonyítani, hogy megküzdjön érte.

 

Volt két nővér, akik nem ellenfelek. Hivatottak, hogy visszataláljanak lényükhöz, eredetükhöz és hogy egészítsék ki egymást mindenki más megsegítésére a hazatalálásban.

A Harmadik Idő

Én, az Istenetek és mennyei Atyátok újra megemelem Szavam a Harmadik Időben,

megtisztult és letisztult csatornákon keresztül, a Harmadik Időben adott üzenetek által,

szellemtől szellemhez, amelybe Krisztus elvezeti a követőit.